Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-22 / 93. szám

Kelet Máriapócs 1997. április 22., kedd Ont mi sszantja? Biztos sokan érezték már a város utcáin járva, vagy éppen otthon, a karosszékben ülve, hogy valami nincs rendben a környezetükkel, hogy valamit másképpen szeretnének. Máriapócson arról kérdeztük a járóke­lőket, mi az, ami őket bosszantja, amin, ha tehetnék, szívesen változtatnának. Balázs Csabáné:- Nagyon bosszant az em­berek közömbössége, az, hogy nem érdekli őket, mi történik a másikkal. Lehet, hogy fél­nek. Sokan még akkor sem mernek felszólalni, ha a saját igazukat kellene megvédeni­ük. Pedig az nem bűn, ha va­laki másképpen lát bizonyos dolgokat. A másik nagy do­log, ami mélységesen felhábo­rít, a környezetszennyezés. Bár nálunk már megoldott a szemétszállítás, sokan még­sem élnek ezzel a lehető­séggel. Van szemétlerakónk is, de ha már kicsit beljebb kell menni az út szélétől, ak­kor inkább ott helyben lebo­rítják az utánfutóról. Kranuci Gyuláné:- Itt születtem Máriapó­cson, de később az élet úgy hozta, hogy hosszú időre elköltöztem innen. Aztán most öregségemre újra visz- szajöttem a szülőföldemre. Elmondani sem lehet, mek­kora öröm volt újra ezeket az utakat járni, újra ebben a templomban elmondani a napi imádságot. Nagyot változott itt minden, amíg távol voltam. Talán kicsit szebb és újszerűbb is lett a környezet. Am ami nagyon elkeserít, az az, hogy a régi temető szinte már ki sem látszik a gyom és a szemét alól. Nagyon el van hanya­golva. Olyan, mintha a rossz emberek azt használnák szemétlerakónak. A belvá­ros azonban egészen más. Itt tiszták az utcák és ud­varok, rendezett és takaros minden. Vendégcsalogató hivatal Hosszú éveken át az egyház feladata volt, hogy összefog­ja a városba látogató zarándo­kokkal kapcsolatos teendőket. A templomlátogatáson kívül azonban nem nagyon tudtak az atyák túl sok programot, látnivalót csokorba gyűjteni az ide látogatóknak. Ez az idei szezon azonban már kicsit másnak ígérkezik. A műve­lődési ház keretein belül Sza­bó Szilvia vezetésével megala­kult a turisztikai hivatal.- Máriapócs jelentős ide­genforgalmat bonyolít min­den évben. Éppen ezért leg­fontosabb feladatunk az ide látogatók összefogása, koor­dinálása. Szeretnénk elérni, hogy aki elutazik Máriapócs- ra, az ne csak egy-két órát tölt­sön itt. Kevesen tudják példá­ul, hogy a városkának nem csak egy temploma van. A ró­mai katolikusok szent helyét csak nagyon kevesen keresik fel. Mi azonban olyan prog­ramsort szeretnénk összeállí­tani, ami a híres Mária-ikon mellett megmutatja a hely szá­mos más értékét is. A városbe­mutató körútra elsőként az ál­talános iskola diákjait hívtuk meg. Nem árt, ha ők is többet tudnak lakhelyükről. Igény szerint szervezünk megyejáró körutakat, de itt, helyben is készek vagyunk szabadidős programokat összeállítani. Könyvtárunk, táncházunk, kü­lönféle előadásaink kellemes kikapcsolódást nyújthatnak a távolról érkezőknek. Két fo­gadó áll a rendelkezésünk­re ahhoz, hogy elszállásol­juk az éjszakára is nálunk maradókat. Az igazi persze az lenne, ha amolyan falusi turizmust tudnánk kialakí­tani. Megkérdeztük az itt lakó családokat, ki vállal­kozna arra, hogy egy szo­bát kiad turistáknak. Saj­nos, a passzív hozzáállás, mint oly sok minden más­ban, itt is megmutatkozott. Mindössze négy család je­lezte vissza, hogy jó ötlet­nek tarja a szállásadást. Pe­dig mi mindenképpen azt szeretnénk, ha az itt élők megszoknék, hogy van egy ilyen hivatal, mely első­sorban a jelentősebb hóna­pokban - májustól októbe­rig - kezében tartja a turiz­mussal kapcsolatos tenni­valókat. Az oldalt írta: Sikli Tímea A fotókat készítette: Bozsó Katalin Az apróságok mellé védőnő kell Ez év eleje óta nincs állandó védőnője a városnak. Ez a prob­léma azonban május 1-jétől megoldódni látszik, hiszen a teljes embert kívánó feladat­kört Szécsi Ildikó fogja betöl­teni, aki már hosszú hónapok óta jár át Ófehértóról helyette­síteni.- Örülök ennek a lehetőség­nek, már csak azért is, mivel be­költözünk Nyírbátorba, sokkal közelebb lesz ide kijárnom, mint Ófehértóra. Azért beval­lom, nagyon fog hiányozni a régi helyem, szerettem ott len­ni. Már gyermekkoromban tudtam, hogy mindenképpen olyan pályát választok, ahol emberekkel foglalkozhatom. Nagyon szeretem a gyerekeket, s miután elvégeztem az egész­ségügyi szakközépiskolát, Szegeden tanultam tovább. Hat évvel ezelőtt végeztem, s nem sokkal az utolsó vizsgák után meg is kezdtem a mun­kát Kéken. A feladat, ami itt rám vár, nagyon sokrétű. Nem csak az újszülöttekkel és kisgyerme­kekkel kell foglalkozni, de a terhesgondozásból is ki kell vennünk a részünket. Mi iga­zítjuk útba a kismamát, mikor milyen vizsgálatra kell elmen­nie, milyen időközönként ke­resse fel a nőgyógyászt. A különböző védőoltások és az óvodai-iskola szűrővizsgála­tok megszervezése is a mi fel­adatunk. Fokozott figyelemmel kísérjük a veszélyeztetett csa­ládban élő gyermekek és fel­nőttek életét, s ahol tudunk, ott megpróbáljuk enyhíteni a gon­dokat. S akkor még nem beszél­tem a rengeteg adminisztráci­óról, ami ezekkel a feladatok­kal jár. Most, hogy néhány nap múl­va már ez lesz az állandó mun­kahelyem, természetesen konk­rét terveim is vannak. Leg­először szeretném helyére állí­tani a régi rendet, hogy min­den a maga kerékvágásában mehessen tovább. Ez azért is nagyon fontos, mert eléggé el­hanyagolt ez a körzet. Most még csak az újszülött-látoga­tás és a tanácsadás van meg­szervezve, de a későbbiekben szeretném, ha a többi feladat is mindennapossá válna a város életében. Környezetvédelmi őrjárat Azt mondják, hogy a gyer­mekek szeme sokkal több min­dent észrevesz, mint az elsősorban maguk bajával fog­lalkozó felnőtteké. Tavaly az általános iskola diákjaiból összeverbuválódott egy kis csoport, mely nem tudta tovább tétlenül nézni, hogy egyre több a szemét és a veszélyes hulla­dék a kis város utcáin, terein. A „Környezetvédelmi Őrjárat” három aktivistája, Nagy Ad­rien, Tóth Mária és Sutler Ti­bor arról bezséltek, miért is fontos számukra a környezet védelme.- Tavaly tavasszal, mikor el­olvadt a hó, rögtön előtűnt, mennyi szemetet rejtett maga alá a fehér takaró. Akkor gon­doltunk először arra, hogy ez ellen tennünk kell valamit. Tanárainktól és szüléinktől kértünk segítséget ahhoz, hogy elkezdhessük a tisztogatást. Miután elhordtuk a szemétte­lepre a zsákba gyűjtött hulla­dékokat és elzártuk a használt elemeket, akkumulátorokat, jobban szétnéztünk, hol tudjuk még hasznossá tenni magun­kat. A város határában folyik egy kis folyó, ami nekünk, gyerekeknek nagyon kellemes játszóhelyünk nyaranta. Csak egy baj volt vele. Lassan a víz már folyni sem tudott a felgyü­lemlett piszoktól, hordaléktól. Bízva az önkormányzat jóin­dulatában, a polgármester asszonyhoz fordultunk segítsé­gért, aki nemcsak hogy meg­hallgatott minket, de örömmel vette jelzésünket, és nem sok­kal később újra régi lett a fo­lyásunk. Talán annak örülünk a legjobban, hogy munkánkkal kapcsolatban hatni tudunk tár­sainkra. Nem nevetnek ki min­ket, hanem, ha nem is tagjai az őrjáratunknak, akkor is ügyel­nek arra, hogy legalább a saját szemetüket hol rakják le. Nem így a felnőttek. Köztük nagyon sokan vannak, akiknek még mindig könnyebb, ha a kijelölt szemétlerakó helyett csak az árokpartra hordják ki teletömött zsákjaikat. Pedig nem tellene nagy erőfeszítésbe, hogy rend legyen a városban. A következő napok nálunk is a Föld hete jegyében tel­nek majd el. Ez a legjobb al­kalom arra, hogy átültessük a virágokat, csoportosan meg­tisztítsuk a területeket, és kü­lönféle pályázatokat adjunk be. Nagy álmunk az, hogy egy ilyen pályázat alkalmával környezetbarát hellyé nyilvá­níttassuk a kis patakot és kör­nyékét. Hírek Április 9-én ülést tartott Máriapócs képviselő-tes- tülete. Az összejövetelen első napirendi pontként a város első védőnői körze­tébe május 1 -jével kinevez­ték Szécsi Ildikót. Módosí­tották az 1997. évi gazdál­kodási rendeletet is. Ez elsősorban azért vált szük­ségessé, mert az általános iskola két tantermében nem lehetett kellő mértékben megoldani a világítást, így újabb ablakokat kellett nyitni az épület azon ré­szén. Bár nem jellemző, hogy túl sok mozgássérült élne a városban, a képvi­selő-testület azonban min­denképpen fontosnak tart­ja a sérült és mozgásképte­len emberek anyagi támo­gatását. Ugyancsak hang­súlyt kapott az ülésen a vá­ros nyugdíjas baráti köre is. Családsegítő szolgálat kialakítására nyújtott be pályázatot az önkormány­zat a Népjóléti Minisztéri­umhoz. Ennek az új szol­gálatnak a beindítására azért van szükség, mert na­gyon sok olyan probléma merül fel az itt lakók életé­ben, melyek megoldása nem fér bele a hatósági igazgatási munkába. Kiállítás nyílt az önkor­mányzat és a művelődési ház közös szervezésében. A látogatók Szabó Ervin csont- és szarufaragó népi iparművész, valamint Rádi László és Rádi Lászlóné kobaktökfaragók munkáit tekinthetik meg. Április 22-én este hat órától a művelődési házban Bokor Katalin természet- gyógyász tart előadást és íriszdiagnosztikát. Április 23-án délelőtt tíz órától szintén a művelődési házban a budapesti Pity­pang színház Róka Rudi kalandjai című előadására várják az óvodásokat és az általános iskolásokat. A városi teniszklub új pályát épít, valamint a ré­git is felújítja az általános iskola udvarán. A tervek szerint nyáron teniszokta­tást szerveznek kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A táborban fehérgyarmati edzők foglalkoznak majd e sport szerelmeseivel.

Next

/
Thumbnails
Contents