Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-22 / 93. szám

Hazai krónika 1997. április 22., kedd Törvény és demográfia Kihasználatlan gyakorlati képzőhelyek Munkatársunktól A közoktatási, valamint a szakképzési törvény értelmé­ben szakképzés csak a 16. élet­év, azaz a tankötelezettség fejlesztése után kezdődhet. A Nemzeti Alaptanterv életbe lé­pésével összefüggésben ez problémát jelent elsősorban a szakiskolákban, a szakmun­kásképző intézményekben és a hozzájuk kapcsolódó képző­helyekben. A jelenlegi 1. és 2. szakmunkás tanév helyébe ugyanis a 9. és a 10. általános képzési év kerül. Ez jelentős feszültséget vetít előre, mert ha nincs diák, akkor leépíthető a képzési kapacitás is... Az elkövetkező négy év­ben várható változás követ­kezménye az lesz, hogy a gya­korlati képzésnek mind a sze­mélyi, mind a helyszíni ki­használtsága nagyságrendek­kel? !) a mai szint alá fog csök­kenni. A tanintézmények az elméleti oktatás kapacitását átmenetileg a szakmai jellegű alapozásra, az orientációra, az életpálya kialakítására fel tud­ják használni, bevonva e fel­adatba az iskolai gyakorló munkahelyeket is. A gazdálkodó szervezetek­nél viszont lecsapódhat a gya­korlati képzés kihasználatlan­sága. Az említett törvények ér­telmében a szabálymódosítás bevezetése 1998-ban, az akkori általános iskolai hetedik évfo­lyamon indul. Az érintett kor­osztály esetében a tanulóhiány az ezredfordulón és az azt kö­vető első évben fog jelentkez­ni. Ugyanakkor 1998-tól az is­kolák 8. és 9. évfolyamai csak a pedagógiai program szerinti képzést kaphatj ák—amely nem lehet szakképzés -, tehát vál­lalkozókhoz, iparosokhoz nem mehetnek gyakorlatra a diá­kok. Emiatt 1998-ban egy év­folyam, 1999-ben két évfo­lyam marad ki a gazdálkodó szervezeteknél a gyakorlati képzésből, majd 2000-től folya­matosan helyreáll az egyen­súly. A problémát előre látva is­kolai szinten, az iskolafenntar­tókkal együttműködve szület­tek átmeneti megoldások. A már létező javaslatok értelmé­ben már 1997-től indulóan el lehet választani az általános képzést a szakképzéstől, így a szakmunkásképző intézmé­nyek már 1999-től indíthatnak szakképzést. Néhány esetben, például az IPOSZ szakági osz­tályok esetében a hároméves szakképzést négyéves váltot­ta fel, s ezeknél a gyakorlati képzés színhelye már 1998- tól is lehet külső, gazdálkodó szervezet. Más szakképesítést nyújtó intézmények átálltak az érettségi bizonyítványra épülő szakképzésre. Ezek a módszerek jelentősen segítik a leendő kihasználatlanság fo­kának csökkentését. Kormányzati erő marad? Bartha László és Poroszka Ottó Fotó: Lázár Zsolt SZDSZ-es tanácskozás K. Z. (Új Kelet) ________ Zá rt ajtók mögött üléseztek vasárnap a Szabad Demokra­ták Szövetsége Országos Ta­nácsának tagjai. A megbeszé­lésen a párt elnöki és frak­cióvezetői mandátumáról le­mondott Pető /vánutódjainak személyéről volt szó. A ta­nácskozáson megyénketőűrt- ha László és Poroszka Ottó képviselte, akik tegnapi saj­tótájékoztatójukon elmond­ták, hogy Pető Iván egy belső közvélemény-kutatás alapján javasolta pártelnöknek Kun- cze Gábor belügyminisztert, parlamenti frakcióvezetőnek Szent-Iványi István külügyi államtitkárt. Pető Iván ismételten el­mondta: jobban tudja segíte­ni az SZDSZ politikáját, ha lemond az említett tisztsé­gekről, ha más vezető kerül a helyére. A tanács tagjai egyet­értettek abban, hogy Kuncze Gábort jelölik pártelnöknek. Végleges döntés a szabadde­mokraták május végi rend­kívüli küldöttgyűlésén lesz. Az SZDSZ vezetői úgy fog­laltak állást, hogy az 1998-as választások után is kormány­zati erőként kell számolni párt­jukkal. Optimizmusukat azzal támasztották alá, hogy 1990- ben és 1994-ben is közel egymillióan szavaztak a sza­baddemokratákra. Az elmúlt három év eredményeit értékel­ve kiemelték, hogy lényege­sen javult az ország belső adós­ságállománya, és folyamato­san csökken a külkereskedel­mi deficitje. Ezek a tények jo­gos reményt nyújtanak arra, hogy az elkövetkező években fellendüljön az ország gazda­sága, amellyel együtt a reál­keresetek és nyugdíjak lépést tartanak az inflációval. A ta­nács tagjai kiemelték, hogy egy Orbán-Torgyán kormány nélkül is sínre kerül az ország gazdasági élete. A legpesszi­mistább gazdaságkutatók is 2- 4 százalékos növekedést jó­solnak 1987-ben. A párton belül egyes erők azt szorgalmazzák, hogy a parla­mentben elsősorban a válasz­tókat közvetlenül érintő kérdé­sekkel foglakozzanak. A sza­baddemokrata politikusok el­mondták, hogy pártjuk ennek ellenére továbbra is egységes. Nagyobb védelem a fogyasztónak Törvénytervezet a távhőszolgáltatásról OUOuJkL \ Hírről hírre A parlament már koráb­ban az európai normákkal összhangban törvényileg szabályozta a villamos­energia- és gázszolgálta­tást. Az illetékes önkor­mányzati és gazdasági szakemberek a napokban tárgyalják a távhőszol­gáltatási törvény terveze­tét. A dokumentumot ha­marosan a kormány tag­jai is megvitatják. Új Kelet-információ Magyarországon 109 tele­pülésen a lakások 17,3 száza­léka - szám szerint 650 ezer - csatlakozik valamilyen táv­fűtő rendszerre. A távhőszol- gáltató rendszerek helyi jel­legűek, jelentős eltérések vannak a műszaki paramé­terekben, a felhasznált tüze­lőanyag fajtáiban és a díjsza­básokban. A rendszerek ko­rábbi kivitelezésében a költ­ségtakarékosság volt a meg­határozó. Hiányoznak a mé­rési és a szabályozási szerel­vények, az épületek szigete­lése távolról sem optimális. A tényleges költségek két­harmadát korábban az állam támogatta. A dotáció fokoza­tosan megszűnt, 1991-97 kö­zött a hőszolgáltatás díjai a többszörösére növekedtek. Nem alakult ki az utóbbi időben fogyasztói érdekvé­delmi struktúra. Az önkor­mányzat képviselő-testületé­nek kellene gondoskodnia egyidejűleg saját hőszol­gáltató vállalata rentábilis működéséről, az árhatósági Munkatársunktól_________ A társadalombiztosítási ön- kormányzatok jövője még na­gyon bizonytalan. Az egész­ségbiztosítási és nyugdíjbiz­tosítási képviselő-testületek négy évvel ezelőtt jöttek lét­re. Annak idején a munkálta­tók delegálás útján tölthették be a képviseleti helyeket, míg a munkavállalók az akkori szakszervezeti választások végeredményének arányában osztozhattak a képviselet jo­gán. Most letelt a négy év, és felvetődik a kérdés: hogyan tovább, önkormányzat? A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének Szö­vetségi Tanácsa nemrégiben fejtette ki álláspontját az el­telt négy évről és a következő ciklus feladatainak megoldá­si lehetőségeiről. Az MSZOSZ szerint az ön- kormányzatok megalakulásá­ban jelentős szerepet játszott az a kormányzati szándék, mely szerint a megszorító intézkedé­sek kisebb ellenállást válthat­nak ki, ha a mindenkori hata­lom megosztja a felelősséget a munkaadók és a szakszerveze­tek képviselőivel. A szándék dicséretes, de az elmúlt három évben az Or­szággyűlés elmulasztotta meg- rikotni azokat a tb-önkor­lasztott testületként a fo­gyasztói érdekek képvisele­téről. A vállalatok jelentős részénél nem érvényesül a ta­karékos gazdálkodás, illetve a törekvés a hatékonyságra. Az önkormányzatok kellő ellenőrzés nélkül fogadják el a távhőszolgáltatók árkalkulá­cióit. A lakossági fogyasztók­nak vagy egyáltalán nincs lehetőségük a rendszerről a le­válásra, vagy azt csak jelentős anyagi ráfordítással tehetik meg. A szolgáltatók monopol­helyzetben vannak. Jelenleg nem megoldott a díjhátralé­kok behajtása, vagy emiatt a kizárás a szolgáltatásból. A törvénytervezet készítői abból indultak ki, hogy a táv­fűtés helyi közüzemi szolgál­tatás, így arra a Polgári tör­vénykönyv előírásai vonat­koznak. Megállapítják: a fo­gyasztót a szolgáltató mono­polhelyzetével szemben vé­deni kell, és egyértelműen tisztázni kell a jogokat és a kötelezettségeket. A fogyasz­mányzatok működését és gaz­dálkodását szabályozó egyér­telmű törvényeket, melyekkel kivédhető lehetett volna a je­lenleg a kezelhetetlenség ha­tárát súroló tb-költségvetési hiány. A törvénykezés hibáit már többször kifogásolta az Állami Számvevőszék és az önkormányzatok is. E törvé­nyek hiányában irreális éves költségvetések születtek. Ugyancsak az egymást kö­vető kormányok mulasztásá­ból eredően nem tisztázták például az egészségügyben a Népjóléti Minisztérium, a biztosító, valamint a tulajdo­nosok, a települési önkor­mányzatok hatásköri megosz­tását, felelősségét. A kormányok a valós prob­lémák megoldása helyett a felelősségáthárítást, az önkor­mányzatok lejáratását, az egymásra mutogatás módsze­rét választották. A tisztázatlan és zavaros helyzet lehetőséget teremtett féligazságok han­goztatására, máig sem igazolt vádaskodásokra. Ez elvonta a figyelmet az egészségbiztosí­tási és nyugdíjbiztosítási rendszerek egyre romló finan­szírozásáról, és a tb-önkor- mányzatok munkáiban rejlő hibák felnagyításával igye­keztek megingatni a társada­lom bizalmát a testületekben. tó védelme érdekében jelen­tős szerepet szánnak a Ma­gyar Energia Hivatalnak és a Gazdasági Versenyhivatal­nak. A tervezet alapján a fo­gyasztó felbonthatja a szer­ződést a szolgáltatóval úgy, ha az nem okoz kárt, és nem korlátozza más fogyasztók jo­gait. Sőt, leválhat a rend­szerről a szolgáltató hozzájá­rulásával. A szakemberek az árképzést nem kívánják túl­szabályozni. Véleményük szerint a hatósági díjaknak fe­dezetet kell nyújtani a haté­kony működés költségeire, az indokolt ráfordításokra és a tartós működéshez szükséges nyereségre. A törvény alapján annak életbe lépése után há­rom éven belül át kell térni a hőközponti mérés szerinti el­számolásra. Az érintett testü­leteknek rögzíteni kell az áta- lánydíjas elszámolásnál, hogy mi a „megfelelő színvo­nalú” szolgáltatás, azt, hol kell teljesíteni és hogyan le­het ellenőrizni. Nem véletlenek tehát az utóbbi hetek egyre hango­sabb, már-már botrányszagú sajtómegnyilvánulásai. Nyíl­tan nem merik meghirdetni a tb-önkormányzatok megszün­tetését, de egyre leplezetle- nebbül munkálkodnak az ön- kormányzatok szakmai és anyagi önállóságának meg­szüntetésén. Az MSZOSZ, mint a tb-ön­kormányzatok munkavállalói oldalának meghatározó szer­vezete úgy ítéli meg, hogy nem kíván osztozni a kor­mánnyal a rendszerek meg­szüntetésére irányuló politi­kai szándékon, és nem vállal­ja a mindenkori bűnbak sze­repét. Az MSZOSZ Szövetsé­gi Tanácsa az általa delegált képviselőin keresztül kezde­ményezi, hogy a kormány az önkormányzatokkal közösen mielőbb alakítsa ki a nyugdíj és az egészségügy reformel­képzeléseit. Továbbra is meg­erősítik, hogy a továbblépés egyetlen alternatívája az ön­kormányzatiság kiszélesítése, ezenkívül olyan átlátható, vi­lágos viszonyok kialakítása, amelyben tisztázódnak a dön­tési jogok és a hozzá tartozó felelősség is, ezáltal a dönté­sek anyagi következményei a lakosság számára is átlátható módon érvényesülnek. Palotai István (Új Kelet) A magyar belpolitikában - úgy tűnik - tökéletes a káosz. Jószerével már azt sem tudja az átlagpolgár, hogy „ki kivel van”. Egyik botrány a másikat éri, és sok helyütt már tapasztal­ható a paraszt - jégeső­szindróma is. (Amikor a jég verni kezdi a tőkéket, mondván: „ha Te vered, Uram, akkor én is verem. Lássuk, mire jutunk ket­ten!”) Pedig ennek az esze­lős vitustáncnak hamaro­san véget kell érni, jönnek a választások. Elég lesz-e ez az idő arra, hogy kialakuljanak végre valahára az eszmeileg va­lamennyire is homogén pártok, azt még nem lehet tudni. Mindenesetre rop­pant üdvös lenne, mert ha nem, akkor tovább folyta­tódik ez a kutyakomédia egészen 2002-ig! Nemcsak csoportérde­kek okozzák a zűrzavart, hanem az egyéniek is, leg­alább annyira. A miniszter- elnök kedvenc magános lovagjai, akik mindenkivel szemben állva, foggal és körömmel harcolnak a ha­talom egy-egy darabjáért. Az üdvöskék, akik fütyül­nek rá, hogy ezzel mennyit ártanak a pártnak. Akár­csak az az egy, aki akkor tenné a legtöbbet az MSZP megmentéséért, ha azt mondaná: „Fiúk, rúgjatok ki!” Mert bizony vannak olyan helyzetek, amikor az egyszerű lemondás már nem segít. Pető Iván megtehette. O még igen. Belátta, hogy rop­pant ballasztja az SZDSZ- nek, és teljesen ellehetetle­nült. Lemondása megcsillant­hatja a reményt az SZDSZ sza­vazóbázisa előtt,hogy a párt­ból ugyanaz lesz, ami volt: értelmes polgári párt. Pető esetében ennyi elég volt. Neve ugyan összefonódott a hatalommal, de a nép nem azonosította őt, mint min­den baj okozóját. A görcsös ragaszkodás a hatalomhoz mindig is rossz vért szült. A történe­lem idővel mindig elso­dorta az ilyen figurákat. Van azonban még egy me­nekülési útvonal, és az előremutat! Maradjon a suszter a kaptafánál, és csináljon ez alatt az egy év alatt minél több „lábbeli-remekmű­vet”! Fordítsa tudása legjavát az ország javára, és fütyülve a belpolitika húsdarálójára, minden va­lós tekintélyét vesse lat­ba külföldön az ország felemelkedéséért. Utaz­zon és utazzon! Ne tartson attól, hogy ezenközben eltávolítják a hatalomból! Mert félnie nem ettől kell! Hatalmas külpolitikai hi­telét fordítsa Magyaror­szág javára, és akkor akár még reménykedhet is. Mert a karizmatikus poli­tikusok nem vesznek részt apró-cseprő ügyekben. Ettől nagyok! jogkörök ellátásáról és vá­Veszélyben az önállóság Az MSZOSZ állásfoglalása

Next

/
Thumbnails
Contents