Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-19 / 91. szám
X 1 Vashiány - sápkór A vashiány leggyakrabban vérszegénységet és a test szöveteinek funkciózavarát, vagy akár az egész szervezet megbetegedését okozhatja. A hiányt kezdetben fáradékonyság, a fizikai aktivitás csökkenése, aluszé- konyság, de ugyanakkor éjszakai álmatlanság is jelzi. Különösen fiataloknál megjelenik a fejfájás, szédülés. A betegek sápadtak, bőrük száraz. Külön kell megemlítenünk a terhesség alatt kialakuló vashiányos állapotot, mely kismamáknál gyakran kimutatható. A terhesség első harmadában a vasszükséglet fokozatosan nő, a negyedik hónaptól kétszeres, a hetedik hónaptól háromszoros mennyiségre van szükség, ez napi 5-6 mg. Több nemzedék a családban Gyakran esik szó manapság a generációs problémákról. Az együtt élő különböző nemzedékek gondolkodásában, életigényében vannak és mindig lesznek különbségek. Ez nem baj, természetes dolog. A különbségek azonban gyakran konfliktusokká válnak. Ezek elkerülése érdekében vizsgáljuk meg a különbségek leglényegesebb vonásait, s keressük azok áthidalásának lehetőségeit. Kivédhető a vashiányos állapot, hiszen a vaskészítmények széles skálája áll rendelkezésünkre. A vérszegénység (sápkór) azt jelenti, hogy csökken a vörösvér- sejtek száma a szervezetben, s ha a szükségesnél kevesebb van belőlük, akkor a tünetei közé tartozik a gyengeség és az ájulásra való hajlam. Gyermekeknél és iskolás korúaknái gyakorta fejfájás formájában jelentkezik. Az okai közé tartozik elsősorban a helytelen táplálkozás, amikor nem kerül be a szervezetbe minden olyan anyag, amely a vérképződéshez szükséges. Ez lehet különösen olyan egyéneknél, akik gyakorta féltik a vonalaikat, és mindenféle fogyókúrás recepttel sanyargatják a testüket. A további okok lehetnek az egyoldalú táplálkozás, a vitaminok és ásványi anyagok hiánya. Vérszegénység léphet fel akkor is, ha kevés a gyomorsav: ilyenkor a táplálék hiába vasdús, hiszen a vérképzéshez szükséges vas csak savas környezetből tud felszívódni a vérkeringésbe. A további okok közé sorolható bizonyos gyógyszerek hosszú távú szedése is. Komolyabb formája az úgynevezett vészes vérszegénység, amikor a szervezet Bp- vitamin hiányában szenved. Ennek oka, hogy nincs a táplálékban ilyen vitamin, vagy valamilyen oknál fogva nem szívódik fel a vérkeringésbe. Különösen most, a hosszú tél végén egyre több az olyan általános panasz, amelynek hátterében a vashiány állapota áll fenn. Mindennapi táplálkozásunkban a vashiányos állapot megelőzésére naponta próbáljunk a következő táplálékokból minél többet bejuttatni szervezetünkbe. A természetes vaspótlás elérhető a méz, a mák, az olajos magvak, lencse, szárazbab, kakaó, paradicsom, szilvalekvár fogyasztásával. A gyümölcsök közül különösen az alma tartalmaz bőven vasat, a főzelékfélék közül a friss salátafélék, a sóska, a spenót. Húskészítmények közül a májban található a legtöbb. Ajánljuk még a Béres-csep- peket is, amelyek szintén tartalmazzák a vérképzéshez szükséges elemeket. A természetes anyagok közül a virágpor az, amelyben igen sok a vas, továbbá igen hasznosak a csíráztatott magvak, a búzacsíra és a rozs. A vészes vérszegénység gyógyítása a csíráztatott magvakkal - melyek B ^-vitamint is tartalmaznak — a legeredményesebb, B! - vitamin van az élesztőben is. Meg kell említeni, hogy a vegetáriánusok is egyenek néha húst (pl. csibét), mert az egyoldalú koszt vérszegénységhez vezet. Sikerrel alkalmazhatók a gyógynövények. Itt kell először említenünk a csalánt, melyben bőven található vas, savanyag, illetve C-vitamin is. A legkedveltebbek az illatos, aromatikus édeskömény, kakukkfű vasképző teák. Ahhoz, hogy az említett gyógynövények kifejthessék hatásukat, két alapszabályt kell feltétlenül betartani. Sohasem szabad a teákat édesíteni, mert keserű- és aromaanyaguk tartalma így tudja legjobban kifejteni hatását. A teát mindig étkezés előtt 20-30 perccel kell elfogyasztani. Elkészítése és adagolása: egy kávéskanálnyi gyógynövénykeveréket 3 dl felforralt vízzel leöntünk, 6-8 órán keresztül áztatjuk, majd leszűrjük, és langyosan fogyasztjuk. A Svédkeserű felhasználási területe a vashiányos állapotnál szintén sikerrel alkalmazható. Éhgyomorra egy teáskanálnyit fogasszunk kis pohár vízben elkeverve, édesítés nélkül, étkezés előtt fél órával. A felserdült gyermek vagy a házasságot még nem kötött ifjú természetes, hogy együtt él szüleivel, de egyre inkább nyilvánvalókká lesznek a különbségek. Ez természetes állapot. A szülők ne akarják visszaszorítani a gyermekkorba, mert nem fér már bele akkori bőrébe, azt se akarják, hogy olyan fiatal legyen, amilyenek ők voltak. Először is, nem jól emlékszünk arra, hogy milyenek voltunk fiatalon. Félő, hogy ha a gyermekeink pontosan utánunk csinálnák mindazt, amit mi annak idején csináltunk, ahogy az idősebbekhez, szüléinkhez viszonyultunk, az annyira sem tetszene nekünk, mint jelenlegi viselkedésük. Az ifjú önállóságra vágyik, független kíván lenni, s mindenáron más akar lenni, mint az idősebbek. Ebben a törekvésben van sok őszinte szándék és sok szerepjátszás is. Mindegyikre szüksége van, hogy emberre érlelődjék. „A mai fiatalok nem tisztelik a felnőtteket” - halljuk gyakran. Vajon annak idején mi tiszteltük olyan „romantikusan” a felnőtteket, ahogy ma sokszor elvárjuk? Valóban, az ifjúkor egyik legfőbb vonása, s tegyük hozzá, értékes vonása, hogy csak azt tisztelni, ami igazán tiszteletre méltó. Úgy általában a felnőtteket, csak Nem szükséges különleges éleslátással rendelkeznünk ahhoz, hogy rájöjjünk a szomorú valóságra: életvitelünkben található az említett problémák fő gyökere. Mindemellett manapság főleg a túlhajszoltság jellemzi a magyar embert. Nem elég a főállás, délutánra és estére jön a másodállás, a maszekolás. De mit ér a pénz, a kertes ház, az álomszép autó, ha nincs nyugalom, nincs egészség, és hiányzik a kiegyensúlyozott jó közérzet! Sajnos, nemcsak a napi, de még a heti munka utáni pihenés ritmusát sem tartjuk be. A szellemi foglalkozásúaknál még mindehhez társul a legnagyobb veszély, a mozgáshiány. A szomszédos és a többi európai országhoz viszonyítva mi, magyarok vezetünk a válásokban, az öngyilkosságokban és az aktív férfiak korai elhalálozásában. Nem lenne helyes, ha a hibát génjeinkben keresnénk. Fel kell ismernünk a lényeget, hogy életstílust kell váltani. Új életvitelre van szükség, melyen érdemes elgondolkodni, és lelkiismeretünk tükrébe nézni. Mit teszek én saját egészségem azért, mert megörgedtek, nem tiszteli. Szüleit sem tiszteli mindenestől, hibáikkal együtt. Tiszteli azonban az értékeiket, az őszinteségüket, és minde- nekfölött azt, ha képmutatás nélkül tudnak hozzájuk közeledni. A szüleik otthonába költöző fiatal házasok helyzete nehezebb. Kölcsönösen az egymást „elszenvedő” nagy szeretetre és önmegtagadásra van ilyenkor szükség. A fiatalok nem „családtagként”, hanem „új családként” élnek ilyenkor szüleik lakásában. Arra van szükségük, hogy önállóan, a maguk lábán járva élhessék életüket. Sok súrlódást okoz, ha a szülők ilyenkor azon a címen, hogy ők mindent jobban tudnak, megpróbálják saját életüket éltetni gyermekeikkel. Egy lakásban két családnak úgy élni, hogy mindegyik valóban annak is érezze magát, nehéz, de ha elég okosan szeretik egymást, akkor nem lehetetlen. Ilyenkor derül ki, hogy van-e hitüknek aranyfedezete, vagy csak üres szó. Meg tudmegóvásáért vagy éppen a gyógyulásért? Vajon mit szólna a gépkocsink (ha beszélni tudna), ha csak annyit ápolnánk és szervizelnénk, mint amennyit valójában egészségünkkel foglalkozunk? Milyen áldásos lenne, ha többet tennénk azon a téren, ami egészséges életvitelünket illeti! Fontos életritmus, hogy biztosítsuk a munka, a szórakoják-e élni azt, hogy a „szeretet” türelmes? A szüleik lakásában élő fiataloknak pedig, miközben jogosan igénylik az önálló családi életüket, vigyázniuk kell arra, hogy tartsák tiszteletben szüleik jogát is. Ne olyan kihívóan akarjanak másképpen élni, mint az öregek, hogy az feldúlja amazok nyugalmát és harmóniáját. Az ilyen együttélés átmeneti kényszermegoldás, sajnos, sok fiatal házas kénytelen ezt vállalni, hiszen a szülő nem tud pillanatnyilag más megoldásban segíteni gyermekének. A szükségmegoldásokat is elviselhetővé lehet azonban tenni megértő emberséggel. A szülők családi élete valósággal megfiatalodhat az ilyen együttlakás közben, a fiatalok élete pedig sok kész tapasztalattal lehet gazdagabb, nem kell mindent a saját kárukon megtanulniuk. Mai körülmények között a kisgyermekes családban megfizethetetlen egy még magabíró nagymama vagy nagypapa. A nagyszülő a legjobb segítség a munkába járó szülők számázás és a pihenés váltakozását. Táplálkozásunk legyen ésszerű és változatos, olyan értelemben, hogy ismerve fizikai állapotunk, alkaltunk és munkánk milyenségét, ennek megfelelően alakítsuk a táplálék mennyiségét és az étkezések gyakoriságát is. Igyekezzünk a szénhidrátok, növényi fehérjék és a vitaminok legmegfelelőbb arányát biztosítani táplálékunkra, gyermekeik nevelésében. Nem szabad azonban elfelejteniük, hogy nem pótolják a szülői nevelést, csak kisegítik azt. Sokszor tapasztaljuk, hogy a nagymama szigorúan neveli unokáját, de este, amikor a szülők hazamennek, mindent ráhagynak, mondván, hogy velük olyan keveset van együtt a gyerek, nem akarnak akkor szigorúak lenni, mert elidegenedik tőlük. Máskor fordítva, az a helyzet, hogy a nagymama gyengekezű, mindent megenged a gyermeknek - a szülők túlzott szigorúsággal próbálják „helyreütni” azt, amit a nagyszülő elrontott. A gyermek lelkében minden diszharmónia megbosszulja magát, akár a két szülő, akár a szülők és a nagyszülők között tapasztalja azt. A kisgyermeknek arra van szüksége, hogy a család az a meleg „fészek” legyen, melyben biztonságban érzi magát. Mindez azonban lehetséges, ha elég erős a szeretet, s ha valóban minden családtagot egyenjogúnak tekintünk. így élhet több nemzedék egy családban békésen, boldogan. ban. A túlzott zsír- és édességfogyasztás elhízáshoz, a vér koleszterinszintjének emelkedéséhez, cukorbetegséghez, magas vérnyomáshoz, valamint ezek következményeihez vezet. Fogyasszunk minél löbb zöldséget, gyümölcsöt, főzeléket, étkezéseink legyenek renszeresek, nyugodtak. Ez sok emésztőrendszeri betegségtől óv meg bennünket. A szeszes italok, dohányzás káros hatásairól már igen sokat hallottunk. Mégis megdöbbentő, hogy mennyien hódolnak e káros szenvedélynek. Óvjuk az idegrendszerünket a túlzott megterheléstől, a stressztől. Sajnos, erre nincs általános recept, mindenki ismerje meg önmagát, testi-lelki adottságait, valamint stressztűrő képességét. Ennek megfelelően életünk legyen értelmes és céltudatos. Próbáljunk kellemes légkört teremteni a családban, munkahelyen, s ne csak magunkat féltsük a feszültség okozta káros következményektől, hanem próbáljuk meg kímélni embertársainkat is. Életstílust kellene váltanunk Magyarországon száz felnőttből legalább öt cukorbeteg, tizenötnek magas a vérnyomása, harmincnak keringési elégtelensége van. Nem is beszélve a lassan népbetegséggé váló allergiáról. Az oldalt sajtószolgálati anyagokból állítottuk össze
