Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-14 / 86. szám
Falujáró 1997. április 14., hétfő Ingyen tízórai A falunak állandó orvos kell! A faluban már a századelő tájékán volt általános iskola. A mostani épületet valamikor a harmincas évek végén emelték. Először mindössze négy tanterme volt, aztán ahogy szaporodtak a kisdiákok, úgy bővítették az épületet. Arról, hogy hány gyerek és milyen körülmények között tanul az intézményben, Tolmács Ildikó igazgatóhelyettes beszélt, aki az iskolaigazgató lemondása óta irányítja az intézmény életét.- Iskolánknak kétszázötvenhat tanulója van, akiknek körülbelül ötvennégy százaléka az etnikai kisebbséghez tartozik. Ok külön osztályokba járnak. Nem azért, mert el akarjuk különíteni őket a magyar diákoktól, csak ők sokkal több odafigyelést igényelnek, lassabb az előrehaladásuk a tanrendben. Kis létszámú csoportokba osztottuk őket, hogy mindenkivel a képességeknek megfelelően foglalkozhasson tanára. Bármennyire is igyekszünk, mégsem tud minden gyerek lépést tartani a tananyaggal..Vannak azért jó képességűek közöttük is. Minden évben akad egy-két gyerek, aki továbbtanul. Gyakoriak a hiányzások, hol ezért, hol azért maradnak otthon a gyerekek. A télen nem volt ritka, hogy beszólt a szülő, nincs cipője a gyereknek, nem jön egy ideig iskolába. Ahol lehet, megpróbálunk segíteni. Ezeknek a hátrányos helyzetű gyerekeknek ingyen jár a könyv, a füzet, a toll és a ceruza. A magyar gyerekeknek is adunk kedvezményeket. Három egész öttizedes tanulmányi átlag mellett térítésmentesen jár a tankönyv, és az önkormányzat segítségével a tízóraiért sem kérünk pénzt egy szülőtől sem. Örömmel mondom viszont, hogy a mostani nyolcadik osztályos magyar gyerekek közül mindenkinek sikerült valamelyik középfokú oktatási intézménybe bejutnia. Bár nincs túl nagy anyagi keretünk, állandóan fejlesztünk, korszerűsítünk valamit. Felépült a tornatermünk, és még két osztályteremmel is bővült az épület. Tavaly nagyon sok új szemléltetőeszközt kaptunk. A legszebb karácsonyi ajándék azonban a három számítógép volt, amit azóta már birtokba is vettek a gyerekek. Persze, így még nem teljes a számítógéppark, ezért újabb bővítésen gondolkodunk. Ez vonatkozik a könyvtárra is, melyet úgy szeretnénk felújítani, hogy a mostani tanrendi követelményekhez minden ajánlott olvasmányt és lexikont megtaláljanak itt a gyerekek. Pénzünk, mint már említettem, nagyon kevés van. Ezért úgy tervezzük, hogy hamarosan rendezünk egy jótékonysági bált, melybe minden szülőt szeretnénk bevonni. A tantestület már hónapok óta lázasan készül, egy színdarabot adunk elő, mellyel szeretnénk megköszönni a falutól és az önkormányzattól eddig kapott segítséget. Hamarosan összeül a falu képviselő-testülete, hogy döntést hozzon néhány, még megoldásra váró kérdésben. Ilyen például az egykori iskolaigazgató lemondásának elfogadása, vagy a már hónapok óta megüresedett háziorvosi hely betöltésének megvitatása. Ezekről és a község egyéb irányú fejlesztéséről Kremniczky Károly polgármester beszélt.- Úgy érzem, a legfontosabb feladat most az, hogy állandó háziorvost találjunk a községnek. Ebben az ügyben már eléggé felborzolódtak a kedélyek, elharapóztak az indulatok. Az elmúlt hat évben öt háziorvos fordult meg nálunk. Mivel azonban nem adtuk ki vállalkozásba a háziorvosi rendszert, egyikük sem maradt tovább néhány hónapnál. Most ott tartunk, hogy három hónapja a kislétai háziorvos jár át minden délután, s ő vállalta fel az éjszakai ügyeletet is. Ha valahol valami baj van, akkor a hívást követő negyedórán belül kiér a házhoz az orvos. Több pályázatot is közreadtunk, jöttek is a jelentkezők. Ám mikor megtudták, hogy mi továbbra sem adjuk oda privatizálásra a rendelőt, visszaléptek. Pedig egyáltalán nem rosszak a feltételek, amivel mi az orvost fogadnánk. A fizetés mellett korszerűen berendezett rendelő és összkomfortos lakás várja a doktort. Az élet azonban addig sem állhat meg, amíg az állás üresen van. Ezzel mi is tisztában vagyunk, és én személy szerint nem nagyon értem, miért kellett egy képviselőnknek aláírást gyűjtögetve járnia a falut. Ez nagyon irreális dolog volt. Sokan jöttek hozzám a hivatalba, panaszkodva a zaklatásért, s valljuk be, semmivel nem haladt előre az aláírásokkal az ügy, csak felkavarta az indulatokat. Mi, akik nem jártuk a községet papírral és ceruzával, minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy mihamarabb állandó orvosi ellátás legyen Nyírmi- hálydiban. Ha nem sikerül a magyar orvosok közül jelentkezőt találnunk, külföldi szakembert is szívesen fogadunk, ugyanezekkel a feltételekkel. A másik nagy dolog az iskola ügye. Lemondott az igazgató, s amíg a képviselő-testület el nem fogadja lemondását, addig új pályázatot sem lehet kiíratni. Szerencsére mindez nem okoz fennakadást az intézmény életében. Az iskola ügyes-bajos gondjainak intézését és az irányítást az igazgatóhelyettes asszony vette át. Néhány nappal ezelőtt Budapesten jártam, iskolabusz vásárlása céljából. A vásárláshoz a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztériumtól kaptunk támogatást. Nagy tervünk az is, hogy az iskolába járó etnikai kisebbség számára beindítsunk egy kilencedik és tizedik osztályt is, ezáltal hasonló korú társaikkal egyenlőek lehetnek az esélyeik. Nagy öröm számomra, hogy megnyitottunk egy új ABC-t az etnikai telepen, ahol kedvező áron vásárolhatnak az ott és a környező területen élő emberek. Hat-hat és fél millió forintra adtunk be pályázatot, melyből, ha megkapjuk, a Balkányi és a Rózsa Ferenc utcán újabb másfél kilométer hosszú utat aszfaltoztathatunk le. A község közvilágítása a belterületen már megoldott, a vasút másik oldalán élőkhöz viszont még csak az idén szeretnénk eljuttatni az energia- takarékos utcai világítást. Ez azt jelentené, hogy az erre a célra kijelölt ötmillió forintból huszonöt méterenként lenne a területen egy-egy lámpa. Fontos lépés volt az önkormányzat életében, hogy megtörtént a bérrendezés a közalkalmazottak és köztisztviselők között. Bár éves szinten ez az önkormányzat kasszájából öt és fél millió forintot jelent, mégis örömmel tettünk eleget a feladatnak. Én azt vallom, hogy a dolgozóktól nemcsak követelni, hanem a megfelelő honorálásukról is gondoskodni kell. Terveink között szerepel az is, hogy a kultúrházat korszerűsítenénk, azáltal kimozdítva az eddigi holtpontról. Ehhez viszont pénz kell, és nem is kevés. Bár a település házaiban és közintézményeiben már gázzal lehet fűteni, a kultúrházban és az ön- kormányzatnál még csak ezután fogjuk elhagyni a régi villanyfűtést. Rendszeresen gondoskodunk a falu szépítéséről és bővítéséről is. Egy ilyen program keretében az FM-hi- vataltól pályázat útján nyertünk hétszázötven meggyfát és ugyanennyi szilvafát. A csemetéket ősszel fogjuk betelepíteni. Van még egy dolog, amire nagyon büszkék vagyunk. .Négy évvel ezelőtt a falu dalos asszonyai alakítottak egy kórust, és örömmel mondom, mindenütt szép sikereket érnek el. Április 28-án hat napra Hollandiába utazik a kis társaság, s ha minden jól megy, ez lesz az avatóútja az új iskolabusznak is. A szezon júniusban indul meggyel, majd uborkával! A konzervüzemben csend van, dologtalanul pihennek a gépek. Messze még a szezonindítás. Az élet azonban nem állt meg teljesen, az irodában teljes erővel megy a munka, hiszen elő kell készíteni a nyári feldolgozást, szállítást. Arról, hogy mióta működik az üzem, és mi kerül ki a gépsorokról, Rásó Mihály, a minőségellenőrző osztály vezetőjét kérdeztük.- Három évvel ezelőtt, tavasszal alakult meg a konzervüzem, s néhány hónappal később el is kezdődött a termelés. A profilt a gyümölcs- és zöldségfeldolgozás adja. Elsősorban tőkés exportra gyártunk, de ebben az évben már a PHARE országaiba is szállítanak konzerveinkből. Az elmúlt időszakban elsősorban Németország, Szlovénia, Új-Zéland és Dánia tartozott a vevőkörünkbe. A hazai vásárlók így még nem igazán ismerik termékeinket. Most éppen holt szezon van, az igazi hajtás júniustól novemberig tart. Akkor száz embernek adunk munkát, akiket három műszakban foglalkoztatunk. A kiegészítő néhány hónapban viszont lényegesen kevesebben maradnak alkalmazásunkban. Ők ilyenkor a mirelitüzemben kapnak munkát. Emellett természetesen van egy állandó itteni létszám is, értve ezalatt a vezetőket és a műszaki személyzetet. Balkányban van egy csomagolóüzemünk, ahol szintén jó néhány ember keresi meg mindennapi kenyerét. A szezon korábban az egressel indult, ma már a meggyel kezdjük. Azután jön az uborka, a lecsó, a paradicsom, a szilva és végül a vegyes vágott savanyúságok. Termékeink közül a legkeresettebb és legkedveltebb talán a dobozos meggy. A zöldséget-gyümöl- csöt rendszerint felvásárlóink juttatják el hozzánk. Ők a megye területének különböző pontjairól vásárolják fel az árut napi áron a termelőktől. Minden évben készítünk egy tervet, mely megmutatja, körülbelül mekkora menniységre lehet számítani a szezon alatt. Az ez évi felmérések szerint az idén nyáron négyszázötven tonna zöldség- és gyümölcskonzerv megy majd ki az üzemből. Az oldalt írta: Sikli Tímea, a fotókat Bozsó Katalin készítette Nyírmihálydi neve 1372-ben Mihald alakban tűnt fel először a forrásokban. Ekkor a Gutkeled nembeli Rakamazi Lőrinc fia, Domonkos a faluban levő telkeit zálogba adta. Nyilvánvaló azonban az írásos anyagok tanúbizonysága szerint, hogy a település sokkal korábban keletkezett. 1471-ben a Károlyicsalád oklevéltárában fordul elő a neve. 1483-ban a Szakolyiak voltak a földesurai. A későbbi századokban gyakran változtak birtokosai. A XVIII. század második felétől a XIX. század közepéig többek között a báró Eötvös és az Újfalussy családnak is volt itt birtoka. A századforduló idején az Újfalussy, Siposs és Mandel családok voltak a területek urai .Báró Eötvös Ignácnak a XIX. század elején egy nagyobb olajgyára volt a faluban. A község református temploma nagyon régi, a hagyomány szerint a XVI. század végén építették, és rác templomnak nevezték, sőt, nevezik mind a mai napig. A faluban ugyanis a XVI. században főként rácok laktak, ezért a Rác- mihály név sem idegen. A falu lakosai a középkorban magyarok voltak, de később rácok is betelepültek. Az 1773-as összeírás szerint a lakosság jó részét református vallású emberek alkották. Egyes adatok szerint a XIX. század közepén ötszáznyolcvanhat református, háromszáznyolc görög katolikus, nyolcvannyolc római katolikus és nyolcvankét zsidó élt a községben. A reformátusok és esetleg a római katolikusok magyarok voltak, míg a görög katolikusok vélhetően rutén származásúak. A Mihálydi helynév a Mihály keresztnév d képzős származékából jött létre a birtoklást kifejező i járulékkal. A név tehát eredetileg azt fejezte ki, hogy a település kinek a birtoka. A Nyír előtag a tájra utal, és egyben megkülönböztető szerepe is van. A falu szülötte Balkányi Szabó Lajos is, a híres Kos- suth-nóta szerzője. Emlékét márványtábla őrzi az önkormányzat udvarán.
