Új Kelet, 1997. április (4. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-12 / 85. szám

Gótika az öltözködésben A kor öltözetei kecsesek és elegánsak - mint a sokkal ismertebb építészeti stílus de egyúttal bonyolultak és költségesek is. A ruhákat „szabók” készítették. Nyúj­tott, karcsú formák, hangsúlyos derékvonal és ragyogó színek voltak jellemzőek. A férfiruházat nem hasonlított már a női öltözetekre. A XIV. században gyors divatváltás követ­kezett be. Utazó énekesek és kereskedők ter­jesztették a ruhadivatot. 1450 körül a gazdag burgundi hercegség ud­varából indult meg a különös túlzások divatja. Ez a burgundi divat legfeltűnőbb jellegzetessé­ge a fejfedők és a cipők tűhegyes formái mellett a kicsipkézett, cakkozott ruhaszélek, harang- és csengettyűdíszek, pámázások és vattatömés. A mi-parti (felemás) is nagyon kedveltté vált: különböző színű harisnyaszárakat hordtak, il­letve különböző színű kiszabott anyagdarabo­kat varrtak össze. Női öltözet.: A XIII. században a női ruhát, acotte-ot, még egybeszabták, és lazán kiengedve vagy övvel viselték. Derékban kissé szőkébb volt, gazda­gon redőzött szoknyarésze a földet seperte. Az ujjak szorosan a karokhoz tapadtak, vagy csuk­lónál nagyon bő tölcsérujjá szélesedtek. A XIV. században az elöl szélesen kivágott és gombos ruha felső részét zsinórfűzéssel erősen összehúzták. A szoknya csak a csípőtől szélesedett ki, amelyet gyakran egy övvel is hangsúlyoztak. A karhoz simuló ujjak a csuk­lónál tölcséresen kibővültek, ez volt az úgyne­vezett muff. A hátoldalon rögzített, hosszan lehulló anyagcsíkokkal (függőujjakkal) egyi­dejűleg a rövid ujjak is divatba jöttek. Fokozatosan különvált a ruhán a szoknya és a mellényke, azaza váll. így a vállat nagyon szűkre készítették, és a hosszú, uszályos szoknyához való varratot övvel eltakarták. Felső köntösként kedvelték az ujjatlan surcot-ot, vagy suckenie-t. Mély karkivágásait, amelyek általában a csípőig értek, derékig bepillantást engedtek, s a „sátán ablakainak” nevezték. Néha a surcot is csak csípőig ért és szőrme szegélyezte. A houppelande egy kabátszerű, felsőköntös, elöl nyitott, körben zárt, és általában övvel hord­ták. Sokféle ujjmegoldás létezett, amelyek széle gyakran csipkézett volt. A kerekre szabott nusekabátot elöl össze­fogták egy csattal, a nuséval. A késő gótika korában a női ruházat sziluettje nagyon karcsúvá vált. A szűk felsőrész kivágá­sa mély és hegyes volt, a derék és az öv szoro­san a mell alá került, a szoknya uszálya nagyon hosszú lett. A felsőrész elejét gyakran díszítet­ték mellkendővel és sálgallérral. Kedvelték a szűk, muffos ujjakat, de a karhasítékos buggyos erszényujjakat a nagyon hosszú tölcsér- vagy függőujjakat, valamint számyujjakat is. Férfiöltözet: A kabát, illetve zeke szűk, rövid, és elöl zár­ható. Alakhűre szabták a kabát első és hátsó részét, a deréktól lefelé futó részeket, és a hosszú, szűk ujjakat is. A felső kabát, amely kezdetben a lábikráig ért, átalakult schecke-vé (zekévé), és már csak csípőig ért. A zeke dereka erősen karcsúsított, elöl szoro­san testre simult, gombos vagy mélyen kivá­gott, a mellrészt és a felkart erősen vattázták, a gallér az állig ért. A nyitott ujjakon gyakran hosszú, leomló anyagdarabok láthatók, míg a zárt ujjakon a csuklónál muff volt. Az öv a csípőre került, és ékszerdarabbá vált. A mai harisnyára emlékeztető, bőrből vagy valamilyen rugalmas anyagból készült haris­nyaszárak gyakran felemás színűek (mi-par- ti), ezeket a kabát alatt az ujjashoz rögzítették. A XIV. század vége felé a harisnyaszárat fölül elkötötték, így jött létre a nadrág, amely most már a testet is elfedte. Egyrészt védelmük másrészt a férfiasság hangsúlyozására szolgált a nadrág szeméremrészének erszényszerű ki­képzése (szeméremkupak). A schecke az idők folyamán nagyon lerövi­dült, az idősebbek - általában különösen ünnepi alkalmakkor - vettek fel egy hosszú, felső kön­töst. A houppelande-ot a derékon redőkbe ren­dezték, övét kötöttek rá. Oldalt hasított, többnyi­re állógalléros volt. A hosszú bő tölcsérujjakon és az erszényujjakon gyakran hosszanti kamyí- lások láthatók. A körben zárt, térdig vagy boká­ig érő tappert-et általában öv nélkül viselték. A köpenyek hosszúsága változó, uszályos, hosszú, másszor csak a csípőig ér. Kellékek: A férjes asszonyok fonatba font és feltű­zött hajukat a nyilvánosság elől állandóan elfedve viselték. A fejkendők mellett a főkötők legkülönbözőbb fonnáit kedvelték, ezek a burgundi divat korában hatalmas mé­reteket öltöttek. Különösen jellemző volt a hennin, egy magas, kúp alakú hosszú, lobo­gó fátyollal, a szarvfőkötő valamint a kruseler, a merevített fodros főkötő. Fiatal lányok és fiúk kibontott hajukon gyak­ran homlok- vagy hajpántot viseltek. A férfiak , számára a hosszú haj az idő múlásával kiment a divatból, mégis kedvelt maradt a haj sütővassal való hullámosítása. Divatos fejfedő volt a XIV. században a csuklya, egy fejre simuló kapucni gallérszerű vállrésszel és farokkal. Csörgősip­kaként még ma is a bohócöltözet eleme. A csuk­lyákon és magas nemezkalapokon kívül a tur­bán is divatba jött, valamint a zendelkötő, egy lapos sapka vagy összecsavart szövet, oldalt lelógó, könnyű selyemanyaggal. A késő középkor jellemző lábbelije volt a csőrös cipő, hegye gyakran olyan hosszú volt, hogy járáskor a bokához erősítették. A há­zon kívül ezentúl alulra egy trippet (facipőt) is húztak. Férfiakon csizmaszerű karimaci­pők is feltűntek. A női viseletét a kesztyűk és legyezők tet­ték teljessé. Ékszerek és fontos díszek voltak az ékkövekkel kirakott aranyláncok, bogl­árok, övék, valamint az arany és ezüst csen­gettyűk, gombok és díszcsatok. (Az információkat a Magyar Divat Inté­zettől kaptuk.) 1 Tavaszi módi Az 1997. tavasz-nyár női divatjának alapanyagait és for­máit egyaránt a visszafogottság, a letisztultság, a tökéle­tesség jellemzi. Az egyre drágább divat a praktikusság, a sokoldalú felhasználhatóság irányába mozdult. Fontosak a jól variálható alapdarabok, s a tervezők is a nők szükségleteire alapozva tervezik modelljeiket. A szezon favoritjai az elasz­tikus anyagok, amelyek lehet­nek finom pamutanyagok, sportos gyapjúszöve­tek, elegánsan sely­mesek, hurkolt vagy éppen csipkés strec- hek. A legtöbb gumíro­zott anyagot a nadrágok készítésénél használják, de a blézerek, kosztü­mök, ruhák alapanyagai­nál is egyre elterjedteb­bek. Az aktuális divatnak megfelelően a szűk, test­vonalat követő ruháknál, sortoknál, pólóknál, bo- i dyknál a legpraktiku­sabb és legkényelme­sebb. Újra megjelent a klasszikusnak számító dzsörzé, mely lehet £jj| gyapjú alapanyagú ,*| vagy enyhén fénylő viszkózkeverék. Egy­re nagyobb figyelmet kapnak a szövésoptikájukban különleges anyagok, amelyek érdekes ha­tást keltenek kosztümöknél, ruha-kiskabát összeállításoknál. Az anyagmintákat mindig is az élénkítésre, „színesítésre” használták. Visszavonulóban vannak a virágmotívumok, de gyümölcsökkel, tengeri álla­tokkal, geometriai és grafikai mintákkal kombinálva még mindig megjelennek. Az etni­kai inspirációjú csíkoknak, káró- és madraszkockáknak, az éles színkontrasztoknak, a fekete-fehér grafikai mikro- mintázatoknak, az erőteljes színek fehérrel vagy feketével való kombinálásának idén is nagy sikere van. A divatszíneknél a frisses­ség dominál, a sárga, a na­rancs, a kiwi, a karibkék míg idén is a sláger, ezek mellett a vissza­fogottabb stí­lus ked­velői az ecrut és a homok­színt válasszák. A figyelem a ruhák, szoknyák, nadrágok sza­básánál a csípőre kerül. A szoknyahosszak még min­dig a legszélsőségesebbek lehetnek; a bokáig érőtől a combközépig váltakoz­hatnak. Még mindig nosz­talgiázunk a hatvanas évek­ben, az ingruhák, a gallér­megoldások, a magasan záródó környakak is ezt a kort idézik. J» _____________________<1 __________________________________ vn i Sl *V 'S 1*1 §* B& £» 1? wlfl 1 w» K »punjfVI M1IICR rt »HUIIKUCfl A francia Orlane a hölgyek arcára és neszesszerébe az andalúz nyár egzotikus temperamentumát, latinos han­gulatát varázsolja sminkdivatjával tavasszal és nyáron. Az amúgy is divatos bézs, barnás vagy az alig észrevehető pasztellszínek mellett három andalúz vá­rost „komponált” legújabb kollekciójába: Sevillát, Cordobát és Marbellát. Az arcpirosítók között új­donság a napfényes korallszí- nű Seville, és újra az ajánla­tok között van a Mandarine, mely meleg narancsszín. A cég idei különlegessége a barnító púder, amelynek aranyló, fé­lig matt árnyalata azt a hatást kelti, hogy használója „meg- merítkezett” már az friss nap­sütésben. A szemhéjfestékek víztaszító hatása miatt sokáig tartós marad a szem sminkje, E-vitamin-tartalma pedig a ráncokra van jó hatással. A színek? A „Cordoba” arany- barna némi réz színű árnyalás­sal, amelyet a szempillavonal mentén kell alkalmazni, kife­lé haladva egyre szélesebben. A „Marbella” türkiz zöldjét a felső szemhéj színezésére ajánlják. A „Sombra” mély, sötétzöld színéből háromszög­szerű alakban, s kiegészítő szí­nével, a világos pisztácia ár­nyalatú „Sollal” a szemöldök alatti rész árnyékolható. Az oldalt írta és összeállította: Hatházi Andrea A rúzsok közül az új sze­zonra a gyöngyház-arany árnyalat vagy a rózsaszínes ajánlott külön-külön, vagy ha különlegesre vágynak, a kettő együtt. De természe­tesen nem maradhat le az „ajakfesték-palettáról” a temperamentumos Spa­nyolhont idézve, az abszo­lút piros sem.

Next

/
Thumbnails
Contents