Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-10 / 58. szám

1997. március 10., hétfő Élet a csendben Háborúban hallgatnak a múzsák - állítja a mondás, és valószínűleg igaza is van. Léteznek viszont kivé­telek, melyek erősítik a szabályt... Ha a faültetés az optimizmus jele, akkor a mai vi­lágban egy művészeti galéria életre hívása talán még inkább az, hiszen az „eredeti tőkefelhalmozás ko­rában” nem szokás túl sokat áldozni a képzőművé­szetre. A képekbe, szobrokba fektetett összegek ugyanis nem forgathatók vissza a termelésbe. Leg­feljebb az emberi lélekbe... Es lám-lám, minden híreszteléssel ellentétben mégis van rá kereslet. Nem nagy, de van. Ezt bizo­nyítja a nyíregyházi Visuart Galéria egyéves fenn­állása és sikeres működése, valamint az erre az al­kalomra rendezett, Csendélet című tárlata. Kultúra Nagy fában kis fejsze A Mandala Dalszínház premierje Az ember csak „áll és csodálkozik”. A leghalványabb fogalma sincs róla, hogy egyes művek miért érnek el világsikert? Ennek egyik példája a Daniel Gogen által „elkövetett” Apácák című musical is, melyet Ameriká­ban Hobokeni kisnővérek címen mutatott be egy San Franciscó-i és nagynak egyáltalán nem nevezhető „kör­úti” zenés színház... P. I. (Új Kelet) __________ Má rcius 8., szombat Éppen harangozzák a delet, amikor belépek a galériába, dho\Porigó Brigitta és dr. Kopcsa István jr.- a Visuart Galéria tulajdonosai- a képeket rendezgetik. Nem csoda a lázas készülődés. Vasár­nap nyit a tárlat...- Profitorientáltak vagyunk- mondja mintegy kissé elné­zést kérve dr. Kopcsa István azonban a képek láttán sem­mi oka a szabadkozásra. Miért is lenne ez baj? Hiszen a műértők vásárlásai okvetle­nül értékmérőt jelentenek. Meg aztán mit „ér” az az alko­tás, amelyik nem képes betöl­teni szerepét, azaz eladatlanul hever? Lehet szubjektíve zse­niális, és mégis olyan, mint a beadatlan gyógyszer: az üveg­csében állva nem hat... A mú­zeumok falán sincs természe­tes közegében, mert közintéz­mény ide vagy oda, az igazi műalkotás mindig „elkíván­kozik”. Hiába a luxus egy új és modem állatkertben, az iga­zi vadak a szabadba vágynak. Az életbe, a mindennapi har­cok mezejére, ami a festmé­nyek világában nem más, mint igenis a szabadpiac! (Igaz, a múzeumokban mindenki megtekintheti az alkotásokat, de hogy ez mennyire igaz, arra bizonyíték, hogy a legjobbak- ra időnként még így is „sze­met vetnek”.) Természetesen kint az élet­ben mással is meg kell küzde­ni, a pénztelenséggel, a re- cesszióval, magyarán minden­nel, amihez a művészetnek semmi köze. És mégis van! Hiszen az igazi alkotások át­törik ezeket a falakat, és ott­honra találnak.- Arra törekszünk, hogy megtaláljuk azt az érzékeny egyensúlyt, ami az igazi, ve­retes képzőművészet és a po- pularitás között van - mondja Kopcsa István. - Teszünk bi­zonyos engedményeket, de nem engedünk az amatöriz- mus és a giccsfestészet „anya­gi szirénhangjainak”. Ami itt a falakra kerül, az vállalható, komoly művészet, és nem múlandó divathóbort, nem kártékony ízlésrombolás... Harminc-harmincöt művész­szel állunk kapcsolatban, és ezt a létszámot most már csak abban az esetben növeljük, ha igazi nagy hírű művész ko­pogtat nálunk. Annak ugyan­is semmi értelme, hogy meg­duplázva ezt a számot, feszült­ségeket teremtsünk a festők és a galéria között. A nyíregyhá­zi és a környékbeli felve­vőpiac nagyon is behatárolt mozgásteret ad, és így csak azt érnénk el, hogy lassabban kel­nének el az eladandó művek, ez pedig kellemetlenül érinte­né az alkotókat is. Nem mon­dom, ha „húzunk egy ászt”, örülünk neki, és élünk is a lehetőséggel... A csendéleteket nézegetve, önkéntelenül felmerül a kér­dés: a művészet mindent ki­bír? Zord világunk, anyagias életünk sem tudja sárba tipor­ni az alkotóművészek örök op­timizmusát? Emitt a színek tobzódnak, másutt a formák vi­lága, az egyik művész feszes kompozíciójával teszi le vok- sát az élet mellett, a másik meg éppen a szabadság dalát zen­gi. Micsoda kavalkád! Har­minckét kép, harminckét alko­tói világ. Egy szép, mély tó­nusú antik napraforgó-csend­élet, s mellette a ma megfogal­mazásai... Sokan azt állítják, hogy a je­len képzőművészete a káosz korát éli. Nem hiszem. Ponto­san arról van szó, a századelő izmuskavalkádja - tézisei és antitézisei - most érett egésszé, most éljük a „szintézis korát”! Vagy ugyan mi másnak is len­ne tulajdonítható, hogy az egyik alkotáson például a Miro-i „sík térben” jelennek meg a nagyon is naturális fi­gurális elemek, vagy éppen a szürrealizmus asszociációs perspektívái szelídülnek a re­ális tér világába? Ugyan miért lenne kaotikus stilisztikailag egy alkotás attól, hogy Cé­zanne térelemzésének jegyeit viseli, mégis túljutott már a kubizmuson, és realizmusá­ban mindez érzékelhető? Semmi baj. A lényeg az artisz- tikum sugárzása, ami ugyan valóban elemezhetetlen, de miért is kéne elemezni?... A Visuart Galéria Csendélet című tárlata hatásában és gyö­kereiben szinte teljes egészé­ben felöleli a század festésze­tét, pontosabban összegzi azt! Híjján van viszont azoknak a zagyva „művészeti megnyil­vánulásoknak”, amelyekkel időnként egyes útkereső alko­tók manapság tömik a fejün­ket: a papírgalacsinos és zsá­kos, ócskavasakat kiállító „performance”- oknak, amiért külön köszönet a galéria értő vezetőjének! A kiállítás zártkörű szakmai megnyitója vasárnap délután dr. Szabó Gyula méltató sza­vaival vette kezdetét, majd a meghívottak pezsgővel koc­cintottak a Visuart Galéria egyéves születésnapjára. A kiállításon szereplő mű­vészek: Árkossy István, Ba­logh Ervin, Bényi Árpád, Bodó Károly, Csáky Lajos, Csikós András, Cs. Pataj Mihály, Csuta György, Erdős Péter, Herpai Zoltán, Hevesi Nagy Anikó, Hornyik Zoltán, Fejér Csaba, Kalcsó József, Kabul Adilov, Lázár Pál, Kovács Ta­más Vilmos, Mágner Ágnes, Markó Erzsébet, Novák And­rás, Orvos András, Pataki Fe­renc, Pálfy István, Puskás Imre, Reinhardt István, Réti Mátyás, Stéhlik János, Sütő János, Szabados János, Tóth Ernő, Várkonyi János, vala­mint Zombori László. Palotai István kritikája A darab a legrosszabb írói vicc, a legvadabb ötlet, amit valaha is a színpadon szerző megengedett magának. Tulaj­donképpen nem is létezik, csak éppen annyira, hogy irtózato­san bonyolult dramaturgiai szerkezetével megőrjítse a rendezőt és a színészeket egya­ránt. Története nincs, drámai ívei nincsenek, az egész „szto­ri” nem más, mint egy eszement és perverz gondolat: egy apá­cakolostorban - öt apáca kivé­telével, akik bingózni mentek - mind az ötvenkét nővér meg­hal gombamérgezésben, és az életben maradott ötnek csak negyvennyolc temetésre futja a kolostor pénzéből. Ezért a „maradék” négyet hűtőládába teszik és elhatározzák, egy jó­tékonysági koncertet rendez­nek, hogy ennek bevételén el­temessék őket. A néző ezt azon­ban csak hallásból tudja meg, mert amit lát, az már maga az apácashow. Magyarán darab a Új Kelet-információ _______ A k vintett tagjai (Simái László és Tóth Tamás trombi­ta, Soós Péter kürt, Bürget Péter harsona, Takács Tibor tuba) közül Tóth Tamás trom­bitaművész a nyíregyházi ze­neművészeti szakközépisko­la tanára, Bürget Péter pedig városunkból indult, jelenleg Veszprémben tanít. A fiatal művészekből álló ötös már több ízben szerepelt a megye- székhelyen, de Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében két al­kalommal is 20-20 koncertből álló ifjúsági bérleti hangver­senyt adtak. Ebben az esztendőben újabb nagy kihívások előtt állnak. darabban, előadás az előadás­ban, telezsúfolva érdektelen és véget nem érő narrálásokkal, amikor is majd mind az öt szereplő sorra megismétli ezt a beteges történetet, beleszőve saját élettörténetét és rejtett vágyait. Ez aztán „mindössze” három - szinte pillanatonként változó - dramaturgiai síkot eredményez: a narrálás, a ko­lostor belső természetes és az apácashow síkjait. Egyszer hozzánk beszélnek a „saját” szavaikkal, máskor egymás között, hogy aztán a show egyik betétszáma következzék. Ember legyen a talpán, aki kö­vetni tudja! Mivel a darabban kizárólag öt nő játszik, az előadás akkor lesz csak emészthető, ha rop­pant erős és különböző egyé­niségű, óriási rutinnal rendel­kező tehetséges színésznő ala­kítja. Dobos László rendező mind­ezért nem is nagyon foglalko­zik a darab dramaturgiai síkja­ival, és hagyja teljesen össze­Magyar zeneszerzők - felis­merve a Brass erényeit - kü­lön nekik írott művekkel je­lentkeznek. A kortárs muzsi­ka legjobb magyar komponis­tája, Sári József egy különle­ges hangzású kvintettel lepte meg őket. Ennek a műnek má­jusban, a Magyar Rádióban lesz az ősbemutatója. Lehotka Gábor is írt egy rézfúvósötöst, ezt a budapest Dohány utcai zsinagógában adják elő a Ta­vaszi Múzsa rendezvénysoro­zat keretében, március 18-án. Rajtuk kívül más zeneszerzők - Sári László, Márta István - is jelezték: megtisztelik az együttest művekkel, mert hi­teles előadásmódjuk igen csá­bító. mosódni azokat. Ettől persze még annyi sem derül ki a „történetből”, ami benne van, viszont marad energiája a figu­rák megformálására, pontosab­ban ezek felvázolására. Rop­pant nagy ez a „fa”, és bizony őszintén be kell vallani, hogy kicsi a fejsze. Az első rész elviselhetetlenül unalmas. A rengeteg közönség- kapcsolatra épített jelenet las­sú, és az unalomig ismétli ön­magát. Legalább húsz percet ki kéne húzni belőle. Az előadás gyakorlatilag az első felvonás végén kezdődik Maria Regina (Szinyei Andrea) valóban kitű­nő „kokszjelenetével”. A játszók elé állított feladat sajnos túlméretezett. Mégis van, aki megoldja. Szinyei Andreát kiváló tehetsége, Mil­ka Júliát ragyogó színpadi szépsége segíti át a buktatókon, Vajda Évát melegszívű intel­lektusa, míg Papp Zitát a hu­mora. Bokor Gabriella roppant bátortalan, pedig alkata szinte kínálja a figurát: a legkisebb és a legpimaszabb apácát. Az utolsó rész felpörgetésé­nek köszönhetően a bemutató mégis közönségsikert hozott. Reméljük - ahogy azt már a főpróba utáni cikkünkben is kértük -, hogy még dolgoznak az előadáson. A Brass In The Five ebben az évben még több ízben fel­lép Budapesten a Hiltonban, a Kapucinus udvarban, nyá­ron a szombathelyi Bartók Szemináriumon ők lesznek a bemutatózenekar, meghívá­suk van Párizsba és Mün­chenbe, a Magyar Rádió fel­vételt készít élő koncert­jükről, de muzsikálni fognak a tervek szerint megyénkben is, az idén is fellépnek a Vár­ban megrendezésre kerülő Dreher-napokon, már több le­kötött koncertjük van a Má­tyás-templomban, a zene­szerzők nekik írott műveiből CD-t készítenek. A mind nép­szerűbb és igen kapós Brass , In The Five rézfúvóskvintett, melynek művészeti vezetője Vajda Gergely, száz műnél is többet tartalmazó repertoárjá­val méltán vívta ki nemcsak a koncertszervezők, de a nagy- közönség rokonszenvét is. Nyelvőrködés Idegen szavak 8. Sorozatunkban a nyelv­védők felhívása alapján és a Nyelvművelő kézi­szótár segítségével közhasználatú idegen szavakból szemlézge- tünk. A élő nyelv fejlő­désére, változására jellemző, hogy ezúttal olyan példákat is talál­hatunk, amelyeket a kéziszótár sem ítél meg egyértelműen. Erdélyi Tamás jegyzete Konvertibilis - Pénz­ügyi szakszóként szilárdan tartja magát, bár jó meg­felelője az átváltható szó. A konvertibilitás helyett jobb: átválthatóság. Hibás alakja: konvertábilis. Kooperál, kooperáció - A közéleti és sajtónyelvi zsargon kedvelt szavai, no­ha jó magyar megfelelőik vannak: együttműködik, társul, szövetkezik, illetve együttműködés, társulás, szövetkezés. Kiejtve mind­két o-juk külön hangzik! Koordinál, koordináció- Jó magyar megfelelőik: összehangol, összeegyez­tet, elrendez. Ezeket hasz­náljuk! Kiejtésnél, mint az előző! Korrekt — Számos vá­lasztékos megfelelője van: tisztességes, becsületes, erkölcsös (viselkedés); megbízható, szavahihető (üzletember); szabatos, pontos, helyes (beszéd, fo­galmazás). Krimi - Ma már a meg­honosodott idegen szavak közé kell sorolni, üldözé­se fölösleges. Kultúr- előtagú szóösz- szetételek - E szavakat a németből vettük át: kultúr- központ, kultúrkapcsolat- ok. Jelzős szerkezetben: kulturális központ, kultu­rális kapcsolatok (ebben az esetben vigyázzunk: az u rövid!). Általában jól he­lyettesíthető a művelődési szóval, de mert ez utóbbi hosszabb, a kulturálist sem tartják durva hibának. Küföldi pénznemek írá­sa — Általában magyarosan kell írni: dinár, dollár, ko­rona, lej, márka, néhány pénznemet eredi alakban írunk: schilling, drachma, zloty és ingadozó a jen - yen, de helyesebb ezt is magyarosan írni! Landol - Repülési szak- kifejezésből (leszáll, földet ér) indokolatlanul divat­szóvá vált beérkezik, célba ér értelemben is. Helytelen! Licencia, licenc, licensz- Kereskedelmi nyelvben behozatali, kiviteli enge­délyt jelent. Magyaros he­lyesírása kialakulatlan. Nyelvünkbe a latinos li­cencia illene a németes li­cenc, a franciás, angolos liszensz, sőt lájszensz he­lyett. Keverék a licensz és téves, hibás a liszenc! Lobby - Még szótárunk is y-nal írja, holott a mai köznyelvben egyre inkább lobbiról, lobbizásról be­szélünk, írunk. Elterjedé­sét nemcsak az segíti, hogy napjainkban igen gyakran használt gazdasági-politi­kai fogalom, hanem a ját­szi szóképzéssel létrejött szavakéra (pl. foci, mozi, hobbi) emlékeztető hanga­lakja is. ( Folytatjuk) A zeneszerzők nekik komponálnak A Brass In The Five zsúfolt programja Lapunkban már többször hírt adtunk a Brass In The Five rézfúvóskvintettről. Az együttes, amely a hazai szak- vélemények szerint a legjobb Magyarországon, de ta­lán Európában is, több szállal kötődik Nyíregyházához, így a fiatal művészek sikerének nyomon követése min­denképpen indokolt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents