Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-01 / 51. szám

1997. március 1., szombat Tavasz „Benedek, jönnek a jó melegek” Jeles napok márciusban Tűzveszély az erdő« és mezőgazdaságban Tóth M. Ildikó A tél jéggé dermedt világá­ba most röppen be a tavasz istene, a „ragyogó, fényes” Mars. Amikor még Julius Caesar nem reformálta meg a Holdévre alapított zűrzavaros római naptárat (ugyanis a pa­pok diktálta kalendárium el­lenére mindenki a Nap járása szerint élt), március volt a tíz hónapos év kezdő hónapja, és ezt Mars istenről nevezték el. Úgy tartották, hogy ő volt az örök Rómát megalapító pász­torkirály, Romulus atyja. Még ennek előtte, a törté­nelmi időkben egyféle napis­tenként hódoltak Marsnak, és ezért papjai, a Salii-k az újesz­tendő napján rituális fegyver­táncot jártak megszületésének tiszteletére. Ekkor, Mensis Martius legelső napján meg­gyújtották a házi tűzhelyek­ben és a Fórumon lévő leg­főbb tűzhelyben eloltott tüzet, jól felszították, hogy lobogva égjen, és legelőször panis martialis-t, azaz katonakenye­ret sütöttek a katonáknak. A háború istenének tisztsé­gét csak abban az időben ru­házták Marsra, amikor a róma­iakon eluralkodott a hódítási vágy. A hadjárataikat többnyi­re márciusban, a melegebb idő beköszöntekor kezdték. A hadba indulást mindig körme­net előzte meg, ahol végighor­dozták a fegyvereiket és jel­vényeiket, amiket addig az is­tenség templomában őriztek. A Ver sacrum, vagyis a Szent tavasz ünnepén - hiszen Mars azért megmaradt tavaszisten­nek is - feláldozták oltárán az első zsenge terméseket, újszü­lött állatokat. A fiatal rómaia­kat pedig a szó szoros értele­mében kiűzték a városállam­ból, hogy fegyverrel új terüle­teket szerezzenek és ott lete­lepedjenek. A régi római hagyomá­nyokban gyökerező, vallási parancsolatokkal és népi ba­bonákkal átszőtt tavaszi szo­kásokat a nagyheti-húsvéti és a májusi-pünkösdi ünnep­körre osztjuk. Hamvazószer­dán kezdődött a húsvétot (ami a tavaszi napéjegyen­lőség utáni első holdtöltét követő vasárnapra, az idén már­cius 30-áraesik) megelőző negy­vennapos nagyböjt, ami a „hús­véti szent idő” kezdete. Ilyen­kor nincs helye vigalomnak, zsíros, nehéz ételeknek, csak könnyűeknek, amik úgymond felkészítenek a kereszténység legnagyobb ünnepére, de a va­sárnapokat általában nem böj­tölik meg. Böjtmás havához, ami a már­cius régi magyar elnevezése, inkább csak szentek emléknap­jai, népi egészségvarázsló rítu­sok és időjárásjóslások fűződ­nek: a hónapot mindjárt Albinus, a IV. században élt lyoni püspök ünnepe nyitja meg, állítólag az ő nevenapján a pirkadat előtt merített és üvegben eltett kút- víz hasznos a betegségek ellen. Igen neves Nagy Szent Ger­gely pápa 12-ei emléknapja, egykoron ekkor kezdődött a szlávok újéve. Nálunk, a Sza- mosháton ekkor eresztették ki a méheket, de eközben nem néz­tek az égre, mert a babona sze­rint akkor magasra szállt volna a raj. Általában a hüvelyesek és palántás növények jó vetőnap­jaként tartották számon, pedig többnyire beigazolódott a regu­la: „Gergely napja ritkán hogy jó,/Hideg, szeles, sokszor van hó... ” Februárban a medvét, most viszont a rókát keverték az időjós gyanújába (talán mert akkoriban még nem voltak me­teorológusok, akiket szidhattak volna a tévedésekért). Bár sem­mi alapja sincs, mégis elterjedt, hogy ha március 12-én rossz az idő, akkor előbújik a ravaszdi, ha szép, akkor még két hétig a tanyáján kuksol, mert egy­könnyen nem ereszt a tél. A nagy egyháztanító azonban mégis a Gergely-járás szokásá­ról nevezetes. Balázs a diákság patrónusa volt, ő viszont az is­kolák pártfogója, ráadásul a nevenapján fejeződött be a téli időszak, amit a diákok jelmezes színjátékokkal ünnepeltek. To­borozták az iskoláskorba lépő gyermekeket, és egyben bizto­sított járandóságként adományt gyűjtöttek a kántortanítójuk­nak. Egy fiú felöltözött Gergely pápának, a többiek püspök- és katonajelmezben kísérték a há­zakhoz. Több száz esztendős az alábbi Gergely-rigmus: „Nem jó tudatlanul Felnőni parasztul E világra, Meri így emberségre Nem juthatunk tisztre Ez országban..." Régebben, amikor még nem bolygatta meg az ember a termé­szet ősi rendjét, március 17-én, Gertrud napján általában fénye­sen sütött a nap, a simogató me­legben megzsendült a határ, ma­darak fütyörésztek a rügyező, virágzó ágakon. Buzgón megin­dult a földeken a tavaszi munka, ezért mondták, hogy „Gertrud megereszti a munkát”. És 18-ától 21-éig, vagyis Sándor napjától Benedekéig valóban melegebb légtömegeket hozott a szél, in­nen a mindenki által ismert mon­dás: Sándor, József, Benedek, zsákkal hozza a meleget. Józsefnek, a názáreti ácsnak (akit Szűz Mária hitvestársaként és Jézus nevelőapjaként tartunk számon) a névnapja hazánk több vidékén félünnep és dolog­tiltó nap volt. Mindenekelőtt az ácsoknak, akik a szent patrónu- sukat tisztelték benne, aztán a földművelőknek és a méhes­gazdáknak. Faluhelyeken ekkor hajtották ki elsőként a marhá­kat legelni, valamint szokás szerint elültették a krumplit, a kaprot és a fokhagymát. Szintén a Szamosháton emle­gették, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe. Ha ezen a napon megdördül az ég, Péter- Pálkor jégverés lesz, de bősége­sen terem majd a bor. Ez hol beigazolódott, hol nem, mint az az időjárási regula, hogy ha ek­kor szél fúj, még hetekig nem nyugszik meg az idő. Március 21-én van Benedek nevenapja. Szent Benedek apát ünnepe egykoron a fű termésfa­kasztó napja volt, amihez gyer­mekjáték is kapcsolódik: a gye­rekek kört alkottak, és azt skan­dálták, hogy „Benedek, jönnek a jó melegek”. Ezen a napon vetették el a gyógyító erejű hagymát és fokhagymát, ezt zsírral együtt meg is szenteltet­ték. Mindenféle kórságra hasz­nálták a hagymát, ami egyéb­ként a nehéz munkát végző fa­lusi ember napi eledele volt a szalonna mellett. A fokhagymá­nak lidérc- és boszorkányűző hatást is tulajdonítottak, beke- nekedtek vele tetőtől talpig, hogy ne bántsák őket a rossz lelkek. Feltehetőleg ennek az űző szokásnak a gyökere is a római korban keresendő: március ló­én ünnepelték a mindig megha­ló és feltámadó éjszaka isten­nőjét, Anna Perennát, ő régeb­ben valószínűleg holdistennő volt. Később kinevezték az Esztendő Vénasszonyának, és a rossz jelképeként bábuját ünne­pélyesen a tűzre vetették. Az itá­liai „bruciar la vecchia”, azaz elégetni a vén banyát szokása ott ma is él, nálunk a kiszehor- dás hasonlít hozzá. Március 15. elég harmar boszorkánynappá változott, amikor is seprűnyél­re pattantak a boszorkányok, felsuhantak a hatalmas hegy­csúcsokra orgiázni a patás, csúf ördöggel. Innen eredhet tehát a gonosz lelkeket köztudomású­an védő-riasztó fokhagymával való kenekedés szokása. Huszonkettedikét, ma Beáta és Izolda névnapját guzsalyütőnek tartották a falvakban, mert az asszonyok ekkor hagyták abba a téli foglalatosságukat, a fonást, és kimentek dolgozni a földek­re. A Gábor-nap (24.) hagyomá­nyosan a káposztaültetés ideje. Másnap van az angyali üdvöz­let, Szűz Mária szeplőtlen fogan­tatásának az ünnepe. Gyümölcs- oltó Boldogasszony napjának is nevezik, mert a február 10-ei Szkolasztikától a pincében tar­tott oltóágakat ekkor használják föl: a mise után kezdik beoltani a gyümölcsfákat. A megfoganás hitében ilyenkor ünnepélyesen vitték ágyba a meddő asszonyo­kat a férjurak, vagy elkerülték a termékeny méhűeket, ha már or­gonasípokként sorakoztak az éhes szájú gyermekek a házban. A még hátralevő tél úgyne­vezett negyvenesnapja, vagyis az időjárásával fog megegyez­ni az elkövetkező negyven napé. Azt vélték, hogyha meg­szólal a béka, az további hide­get jelent; a derült idő viszont jó termést ígér. Nevezik fecske- hajtónak is a Boldogasszonyt, és valóban, már jönnek a kis dalosok hazafelé. Március 29- ét jó vetőnapnak tartják a mák­ra, de len is sok helyütt kerül a megelevenedő életű földbe. Bátyi Zsolt tűzoltó főhadnagy- Néhány éve történt, hogy a korán jött tavasz egyik hétvégéjén a csodálatosan tiszta és friss időben a kiskert takarításával, a gyümölcsfák metszésével, ápolásával fog­lalatoskodtunk. A munka be­fejeztével a hulladékot, nye- sedéket rögtön el is égettük. A fák alatti magas gazt, úgy gondoltam, legegyszerűbb szintén leégetni, a lángok gyorsan végigszaladnak a fák ágai alatt, talán a nedves, sá­ros gaz meg sem akar majd gyulladni. Csakhogy az ösz- szegyűjtött faágak tüze körül a fű gyorsan kiszáradt — ilyet én még nem is láttam március elején -, és a lángok valóban gyorsan leszaladtak a kert végéig, a kis csatorna párjáig. Szerencsémre a kis telek két oldalán lévő földek már fel voltak szántva, így a tűz nem terjedhetett oldalirányba. A kertem viszont szörnyen né­zett ki: a málna-, a ribizli- és a köszmétebokrok azóta sem teremnek szép gyümölcsöt, és a kis fák sem tudtak még ma­gukhoz térni a gyorsan ger­jedt „tisztító tűz” óta - így szólt Gondatlan Barátunk beszámolója a szerencséről. Egy kis odafigyeléssel és körültekintő munkával pedig a tudás is garantálhatná biz­tonságúnkat. Jelenleg több „friss” jog­szabály is (tűzvédelmi tör­vény, erdővédelmi törvény, Országos Tűzvédelmi Sza­bályzat) folalkozik az erdő- és mezőgazdasági munkák tűzvédelmével, de valameny- nyinek egyik legfontosabb gondolata az, hogy az erdő, a parlag, az élő környezet tűz elleni védelme, így a tűzese­tek megelőzése, a gondosko­dás a tűzoltás feltételeiről minden esetben a tulajdonos (kezelő, használó, erdőgaz­dálkodó stb.) feladata. Tehát a most induló tava­szi munkák közben keletkező növényi hulladék égetése, valamint a majdani betakarí­tásokat követő tarlóégetések során is figyelnünk kell né­hány elemi szabály megtar­tására. A tarló és a növényi hulla­dék égetése csak úgy végez­hető, hogy az a környezetére tűz- és robbanásveszélyt ne jelentsen: a növényi hulladé­kokat csak a helyszínen sza­bad elégetni. A tüzet őrizetle­nül hagyni tilos, valamint ve­szély esetén, vagy ha a tűzre már nincs szükség, azt el kell oltani, majd a helyszínt gon­dosan át kell vizsgálni, és a parázslást, izzást - vízzel, föld­takarással, kéziszerszámokkal stb. - meg kell szüntetni. A tarlóégetés alkalomszerű tűzveszélyes tevékenység, ter­vezett helyét, idejét, teijedel- mét, a megkezdés előtt lega­lább 24 órával az illetékes hi­vatásos önkormányzati tűzol­tóságnak be kell jelenteni, valamint az égetés időtarta­mára a tűzoltásra alkalmas kézi szerszámokkal ellátott meg­felelő létszámú, kioktatott személy és legalább egy trak­tor, eke készenlétéről gondos­kodni kell, lábon álló gabo­natábla mellett tilos tarlót égetni. A tarlóégetést 30 hek­tárnál nagyobb területen sza­kaszosan kell végezni, csak az egyik szakasz felégetése után szabad a másik szakasz felége­téséhez hozzáfogni úgy, hogy a learatott gabona- vagy ku­koricatábláról a tűzterjedés irányában a hasznos vad elme­nekülhessen (minden oldalról egyidejűleg felgyújtani tilos); a vadkár elkerülése érdekében vadriasztást kell végrehajtani, valamint az égetés előtt az érin­tett szakaszokat legalább 3 méter (fasorok, facsoportok védelmére minimum 6 méter) szélességben körül kell szán­tani. A tarlóégetéshez csak a tarlómaradványok használha­tók. A szalmát elégetéssel megsemmisíteni tilos. Valószínűleg a szabályok betartása sem tudja kiküszö­bölni a felelőtlen emberek veszélyhelyzetet teremtő ügyeskedéseit, de remélhető­leg nagyon kicsire csökkenti a balesetek esélyét. Mi a helyzet az erdőkkel? Tudnunk kell-e valamit a tűz elleni védelmükről? Igen, ezen a területen is van néhány elengedhetetlen, de általában csak körültekintést igénylő feladat, amelynek végrehajtá­sához még állami támogatás is igényelhető. Tilos tüzet gyújtani erdő te­rületén, valamint annak 200 méteres körzetében, ha a tűz továbbterjedésének feltételei különösen kedvezők. Tilos az erdő területén tüzet közvetle­nül, vagy közvetve okozó tár­gyak elhelyezése, tárolása és eldobása. Erdőterületen tűz gyújtására és fenntartására csak az erdőgazdálkodó írás­beli engedélye birtokában lévő személy, az erdőterület határától számított 200 méte­ren belül pedig csak az ottani ingatlan tulajdonosa jogosult. Parkerdő területén turiszti­kai célból, tűzvédelmi szem­pontból állandó és biztonsá­gos tűzrakó helyet köteles ki­alakítani az erdőgazdálkodó, ahol a tűzvédelmi rendelkezé­sek betartásával bárki jogo­sult tüzet rakni. A tűz őrzéséről és biztonságos eloltásáról a tűzgyújtásra jogosultnak kell gondoskodnia. Aki erdőtüzet vagy tűzve­szélyt észlel, és azt eloltani vagy elhárítani nem tudja, köteles a tűzoltóságot vagy a polgármesteri hivatalt és az erdőgazdálkodót haladéktala­nul tájékoztatni, valamint a tűz oltásában a tőle elvárható módon közreműködni. Foko­zott tűzveszély esetén általá­nos tűzgyújtási tilalom ren­delhető el, mely esetére tűz­jelző szolgálatot kell szervez­ni és működtetni az illetékes tűzvédelmi hatóság és erdésze­ti hatóság közreműködésével. Az általános tűzgyújtási tila­lom feloldásáig az erdőgaz- dákodó az erdőbe a belépést és az ott tartózkodást megtilt­hatja, korlátozhatja. Ezeknek a szabályoknak a pontos szövegéről, illetve egyéb tűzvédelmi kérdések­ről szívesen adnak tájékozta­tást a hivatásos tűzoltóságok. Mivel az előző évek tapasz­talatai azt mutatják, hogy a tűzesetek túlnyomó többsége épp e szabályok be nem tartá­sa miatt következett be, ezért fokozott figyelmet fogunk fordítani az ellenőrzésre, és valamennyi esetben kezde­ményezni fogjuk a felelősség- revonást. Farsang- A tízmillió Adám-Eva országa leszünk...

Next

/
Thumbnails
Contents