Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-04 / 53. szám

1997. március 4., kedd Interjú Segélyek helyett értelmes munkát kell adni az embereknek! A hét végén Nyírbátorban tartotta farsangi bálját az MSZP megyei szervezete. A rendezvény díszvendé­ge volt többek között Kiss Péter munkaügyi miniszter. Az alkalmat kihasználva a munkaerőpiac alakulásá­ról, a munkahelyteremtés távlati lehetőségeiről és a nyugdíjreform következményeiről kérdeztük. Fekete Tibor (Uj Kelet) __- Ö n egy múlt heti, gyoma- endrődi nyilatkozatában azt mondta, hogy a munkahelyte­remtő támogatásoknál ezentúl „a fő csapás iránya" nem a pályakezdő fiatalok, hanem általában a munkanélküliek el­helyezkedése lesz. Hogyan ér­tette ezt?- Pontosítanám a kijelen­tésem. Úgy fogalmaztam, hogy a pályakezdő fiatalok esetében is a munkahelyte­remtés acél. Azaz, mi azt sze­retnénk elérni, hogy az isko­lapadból kikerülő fiatalok ne az utcán kezdjék a pályáju­kat, és ne segélyezéssel. A se­gélyekkel csak egy rossz helyzetet konzerválunk. Igaz, vannak esetek, amikor nincs más megoldás, és sok családon nem is lehet más­ként segíteni. Kulcsmomen­tumnak tartom, hogy a segé­lyezés helyett a munkahely­hez jutással esélyt adhatunk az egzisztencia megteremté­séhez, a pályakezdőnek a szakmai gyakorlat megszer­zéséhez és a többi. Ezzel jó­val többet tettünk, mintha pénzt adnánk a kezükbe.- Rendszeresen nyilvános­ságra hozzák a munkanélküli­ek számának alakulását. Hol tartunk most?- Az elmúlt évben végre megállt a munkanélküliek számának növekedése, sőt, a statisztikák némi javulást is mutatnak. Most már nem­csak a tűzoltással, a válság- kezeléssel tudunk foglalkoz­ni, hanem a segélyekre szánt összeg egy részét a gazdasá­gi élet pozícióinak javításá­ra fordíthatjuk. —A múlt héten megyénkben járt Roman Herzog német ál­lamelnök, aki kijelentette, hogy ők már tudják, milyen, amikor gazdaságilag kettészakad egy ország. A magyar kormány tudja-e, milyen következmé­nyekkel járhat az ország keleti régiójának mind nagyobb mértékű lemaradása? — Tudjuk. A hazai foglal­koztatásnak az egyik rákfe­néje éppen az, hogy amíg eu­rópai viszonylatban is jó a magyar munkanélküli ráta átlaga (Az EU-átlag 10,9 szá­zalék, nálunk 9,2 százalék), aközben Nyugat-Magyaror- szágon 5-7 százalék, Buda­pesten 5 százalék alatji a munkanélküliek aránya. Ez­zel szemben Kelet-Magyar- országon 15-20 százalékos ez a szám. A kedvező orszá­gos adatok mögött komoly regionális feszültség húzó­dik meg. Éppen ezért men­tem el Békés megyébe, és többek között ezért vagyok itt.- Tavaly jelentősen megvál­tozott a munkahelyteremtő tá­mogatások odaítélésének módja. Ezzel Szabolcs-Szat- már-Bereg megye előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe került? — Az elmúlt évben a támo­gatás új eszközrendszereként létrehoztuk a területfejlesz­tési tanácsokat a hozzá szük­séges pénzzel. Idén ez ebben a megyében becslésem sze­rint két és fél milliárd forin­tot jelent, és ennek sorsáról itt döntenek helyben. Csak a munkaerőpiaci alapból másfél milliárdot úgymond decentra­lizálunk helyi támogatásokra. Ez a segélyek feletti összeget jelenti. A kettővel összesen mintegy négymilliárd forint áll rendelkezésre, hogy itt elindul­janak helyi programok, és a tér­ség egy utolérési pályára áll­hasson. A kormány tisztában van azzal, hogy ez magától nem megy, kell a helyi erőfeszítés is. A helyi erőfeszítésnek az ad értelmet, ha projektek indul­nak el, akkor ehhez megteremt­jük a központilag is támogatott eszközrendszert. Fejleszteni kell az infrastruktúrát, hogy vonzóvá tegyük a külföldi be­fektetőknek a térséget. Erről szólt a Roman Herzog úrral tör­tént találkozásunk is.- Ha jól tudom, szombaton tárgyalásokat folytatott a megye vezetőivel és az országgyűlési képviselőkkel is. Mi lett ennek a megbeszélésnek az eredménye?- Jó esélyt látok arra, hogy az országos közmunkaprogra­mokból is - abból a négymilli­árd forintból, ami ez évre jut - egy jelentős hányad ide jusson. Tudni kell, hogy a tavalyi egy- milliárdnak egyharmada ebbe a megyébe került, miközben ezen az egész ország osztozott. Ha az idén nem az egyharmad, de az egynegyed részt ez a me­gye kapja, akkor az már együtt ötmilliárd forinttal többet je­lent, mint amennyit egy átlag megye kap. Ez a pénz csodát nem tehet, de az elmozdulásra mindenképpen lehetőséget te­remthet. Ha ennek az összeg­nek a jelentősebb részét az inf­rastruktúrára költik, akkor a tér­ség vonzóbb lesz a befektetők­nek. A közmunkaalap, a pénz­ügyi támogatások és a foglal­koztatási alap összegei, melyek ide kerültek az elmúlt évben, lehetővé tették, hogy körülbe­lül másfélszer annyi embert tudjanak közmunkában foglal­koztami, mint korábban. Hajói emlékszem, ez pontosan 17 ezer főt jelent. Ebben az évben to­vábbi 3—5 ezer fővel többnek nyílik lehetősége közmunkát vállalni. A 40-42 ezer munka- nélküli közel felét tudnánk ilyen módon munkalehetőség­hez juttatni. Segélyek helyett inkább értelmes munkát kell adni az embereknek.-A nagy állami beruházások, ezen belül is az infrastruktúra fejlesztése mindig is nagy mun­kaerőlétszámot kötött le. Ma­gyarországot nemzetközi egyez­mények kötelezik a tranzitútvona­lakba eső autópályák kiépítésére az országhatárig. Ha folytatód­na az M3-as autópálya építése, ha megvalósulna az elképzelt Déli autópálya, akkor az nem­csak az építkezés idejére adna munkalehetőséget, de később az üzemeltetése is jelentős számú munkanélkülinek esélyt adna a megélhetésre. Mikorra válhat ez valósággá?- Megszületett a döntés az M3-as autópálya kivitelezésé­nek folytatására. Megkötötték a finanszírozási szerződéseket és folytatódik a beruházás. 1998 szeptemberéig Polgárig meg kell épülnie az autópályá­nak. Az autópálya-fejlesztési programtervek a következő he­tekben kerülnek a kormány elé. Ekkor már olyan kérdésekről kell dönteni, hogy a beruházá­sok költségeiben milyen arányt képviseljen az útalap, legyen-e koncesszió, és az mi­lyen mértékű rész legyen a meg­valósításban. A Polgárig meg­épülő szakaszról már döntöt­tünk, és a pénz is készenlétben van. Vegyes modellben való­sul meg, amiben az EBRD és a kormány is szerepet vállal. Ez nem a klasszikus koncessziós változat.- Polgártól az ukrán határig, a megyénkén átvezető szakasz miként épülhet meg ?- Három változatra gondol­tunk, és első olvasatban a múlt héten tárgyalt ezekről a kor­mány. Itt már kétszázmilliárd forintról van szó, ezért alapo­san meg kell rágni az ügyet. A jövő héten újra napirendre tűz­zük, majd később ismét tár­gyaljuk. Ekkora összeg már több éves elkötelezettséget je­lent a kormánynak, és nem mindegy, melyik változatban valósul meg a beruházás. Az azonban biztos, hogy belátha­tó közelségbe került a megyén átvezető autópálya kiépítése. Az ezredfordulóra vagy az azt követő egy-két évre minden­képpen kész lesz. Szakmai vita inkább arról folyik, hogy előbb egy nyomvonalat fél pályán készítsenek-e el, és akkor ha­marabb ér ide az autópálya, vagy mindkét oldal együtt ké­szüljön, de később lehet átad­ni. Munkaerőpiaci szempont­ból a félpályás megoldás elő­nyösebb lenne, mert akkor ha­marabb jutnának el Szabolcs­ba, és korábban teremtene munkalehetőséget a beruházás. Közlekedés-szakmai szem­pontból nem tudom megvéde­ni az álláspontomat, de ez a módszer már az átmeneti idő­szakban is munkához juttatná az itt élőket.- Annak idején a budapesti metróépítés nagyon sok szabol­csi embernek adott munkát. Úgy tartották akkor, hogy a szabol­csiak építettek afővárosnak met­rót. Most ismét várható egy újabb metróvonal beruházása. Az itt élőknek származik-e ebből valamilyen előnye, vagy csak a költségek terheit nyöghetjük is­mét?- Az építkezésen komoly arányú magyar beszállítói kör­rel számolnak.- Elnézést, de Lotz Károly köz­lekedési miniszter 35-40 száza­lékos hazai részvételi arányt em­lített. Jut-e akkor munka az ala­csony iskolázottságú „lapátos embereknek" ?- Úgy gondolom, hogy az élő munkaerőt nem a drága kül­földiek adják, hanem a jóval ol­csóbb hazai munkások közül kerülnek ki az ön által említett lapátos emberek. Gondoljanak bele, Nyugat-Európában mi­lyen a munkaerő ára, és hazánk­ban mennyiért tud segédmun­kásokat alkalmazni. Aki majd a pályázaton elnyeri a kivite­lezői címet, annak elemi érde­ke, hogy a munkabéreken is ta­karékoskodjon. Ismert, hazánk­ban milyen arányú közterhek rakódnak a bérkifizetésekre. Ezért sem mindegy, hogy mennyiért tudja alkalmazni a munkásait. A csúcstechnológi­át képviselő gépeket, berende­zéseket lehet, hogy a külföldi­ekre bízzák, de a további mun­kálatok elvégzésére találnak itt is megfelelően képzett munka­erőt. Lehet, hogy a költség- arányban nem lesz több negy­ven százaléknál a magyar rész­vétel, de az ott dolgozók lét­számában és a kifizetett bérek­ben ez az arány már jóval ma­gasabb lesz. Én azon gondol­kodom, ha kialakul a metróépí­tés projektjének körvonala, akkor kezdeményezni fogjuk, hogy közmunka keretében, vagy a nehezebb foglalkozta­tási térségekből toborozzuk a munkásokat.- Úgy tűnik, az Érdekegyezte­tő Tanácsban sikerül megegyez­niük az új nyugdíjrendszer ter­vezetéről. Ha emelik a nyugdíj- korhatárt, akkor kevesebb mun­kahely szabadulhat fel. A rend­szer bevezetése nem fogja növel­ni az állástalanok számát?- A nyugdíjreform és a nyug­díjkorhatár-emelés csak rész­ben összefüggő területe az egész átalakításnak. Az ÉT-ben két kérdés kivételével minden fél igent mondott a tervezetre, csak a részletkérdésekkel össze­függő jogszabályokat kell ala­posabban áttanulmányozni. A reform célja az lenne, hogy a majdan nyugdíjba vonulók ne kerüljenek kiszolgáltatott hely­zetbe. Havi nyugdíjuk összege ne attól függjön, hogy éppen akkor milyen az aktív és inak­tív népesség aránya, vagy mi­lyen a gazdaság állapota. Sok­kal inkább azon múljon, hogy a személyes erőfeszítésük, tel­jesítményük, korábbi befizeté­seik határozzák meg, s legyen kiszámítható és belátható, sta­bil a nyugdíjuk. A felosztó-ki- rovó rendszernek éppen az a rákfenéje, hogy a nyugdíj nem függ a korábbi befizetések mér­tékétől. A társadalmi szolidari­tás elvén működik, amikor a fiatalabbak eltartják a nyugdí­jasokat, majd amikor ők vonul­nak nyugdíjba, akkor őket az utánuk következők tartják el. Ez tovább nem tartható, és kényszerűségből emeltük fel a nyugdíjkorhatárt a nőknél hét, a férfiaknál két évvel.- Az elmúlt években milyen arányban csökkent az aktív dol­gozók száma? — 1988-ban 100 kereső em­berre 100 eltartott jutott. 1995- ben száz aktívra már 187 inak­tív eltartása hárult, és ’96-ban már kétszázra emelkedett ez a szám. Képzeljék el, amikor a Ratkó-korosztály tagjai 2010 körül elmennek nyugdíjba, ak­kor már teljesen a feje tetejére állhat az egész aktív-inaktív arány. Ha maradt volna a ko­rábbi séma, a keresők képtele­nek lettek volna előteremteni az idősek ellátásának fedezetét. Még nem tudni, hogy tizenhá­rom év múlva ki lesz kormá­nyon, de már most felelősek va­gyunk a Ratkó-korszakban szü­letettekért. Több, kevésbé szim­patikus megoldás közül vá­laszthattunk. Az első, amikor lerontjuk a nyugdíjak értékét. Ez már eleve járhatatlan, hisz mára már úgy elveszítette érté­két a nyugdíj, hogy tovább nem csökkenthető komoly tár­sadalmi feszültségek nélkül. A másik, hogy megemeljük a nyugdíjjárulék-fizetési kötele­zettségét. Ezt szintén nem le­het, mert megfullad a nemzet- gazdaság, és tömegével ára­molnának a feketegazdaságba. A bérekre rakódó költségeket csökkenteni kell és nem növel­ni. Vegyünk fel hitelt? Ez sem vált már be, hitelekből fedezte az ország a nyugdíjakat, és eladósodott. Majd’ egy éve, tavasszal vitát rendeztünk erről a témáról a parlament­ben, ahol minden felszólaló elmondta, mennyire nem szeretne nyugdíjkorhatárt emelni, de arra nem volt vá­lasz, hogy akkor miből fo­gunk fizetni. A korhatáreme­léssel az aktív-inaktív ará­nyon szeretnénk javítani, hogy legyenek, akiknek a fi­zetéséből el tudjuk tartani az akkori nyugdíjasokat. Ezt a kellemetlen feladatot to­vábbháríthatnánk a követke­ző kormányra, és kínlódja­nak ők vele. Ebben az eset­ben nem lehetett volna foko­zatosan bevezetni, és a vá­lasztás lehetősége sem lett volna meg.- Milyen hatással lesz a munkaerőpiacra, hogyan nö­veli az állástalanok számát ez a törvény? — Az átmeneti időszakban (6-8-10 év) majdnem min­den korosztály várhatóan a korábbi nyugdíjba vonulási időszakot választja majd. Ennek elhanyagolható a ha­tása. Kiszámítottuk, a nőknél tíz-tizenkét ezer főt jelent­het, a férfiaknál - mivel csak két évvel emelkedett a kor­határ - alig mérhető a tovább dolgozók létszáma. A 3,8 milliónyi hazai nyugdíjas létszámhoz mérten ez nem je­lentős növekedés. Kollégáim úgy szokták mondani, hogy két esős nap a foglalkozta­tásban ugyanilyen arányú munkahelycsökkenést okoz­hat, vagy az idénymunkák két nappal előbb indulnak, vagy később, ugyanez a ha­tása. 2010-re, mire vége az átmenetnek, és kötelezően bevezetik a magasabb nyug­díjkorhatárt, az már jelentő­sebb munkaerőt tart majd a piacon. Reményeink szerint addigra azonban megerősö­dik a gazdaság. Számítása­ink azt mutatják: 1997-98- tól megindul a tartós fellen­dülés. Már az elmúlt év vé­gén a GDP jelentősen meg­emelkedett. Erre az évre 2-3 százalékkal nő a termelés, és a szakemberek állítják, hogy ez már javít a munkaerőhely­zeten is. Tizenegynéhány év alatt ez a növekedés már több százezer embernek teremthet munkahelyet, és addigra megfordulhat a mostani, kedvezőtlen arány. Kiss Péter munkaügyi miniszter Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter Kiss Péterrel Fotók: Csonka Róbert E

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents