Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-29 / 74. szám

•♦IJj Kelet Hétvégi ügyeletek Kisiparosok Ráb György, Oros, Diák u. 6. Tel.: 480-067 - automata mosógépek, háztartási gépek javítása. Farkas István, Oros, Nyíregyházi u. 30. Tel.: 450-819 - mezőgazdasági kisgé­pek javítása. Rinyu Miklós, Nyíregyháza, Naplemente u. 10. Tel.: 341-593 - duguláselhárítás. Batta György, Nyír­egyháza, Garibaldi u. 61. Tel.: 445-360, 06-30/535-097 - lakatos és zárjavító. Huray István, Nyíregyháza, Tavasz u. 8. Tel.: 42/405-630 - RTV-szerelő. Butenkov János, Nyír­egyháza, Zimony u. 14. Tel.: 06-60-487-320-RTV-szerelő. Pataki Sándor, Nyíregyháza, Alkony u. 11. Tel.: 342-034- műanyag lökhárító javítása. Ténai Jánosné, Nyíregyháza, Alkony u. 50. - könyvek, folyóiratok, szakdolgozatok könyvkötészete. Brezina Gyula, Nyíregyháza, Debreceni u. 90. Tel.: 462-462 - villanymotorok, vízszivattyúk javítá­sa. Hagymási Károly, Nyíregyháza, Korányi 178. Tel.: 413- 554 - fogsorjavító. Hajdú István, Nyíregyháza, Ipari u. 2. Tel.: 491-730 - mérlegjavító. Gyógyszertárak Március 24-március 31-ig: Főnix Gyógyszertár, Nyíregy­háza, Dózsa György u. 12. Március 31-től április 7-ig: Kazay Gyógyszertár, Nyír­egyháza, Szt. István u. 10. Húsvéti telefondíj* kedvezmények Megyei krónika 1997. március 29., szombat Hitelbank Fehérgyarmaton B. A. (Új Kelet) Azt mondják, a piacgazdaság elengedhe­tetlen követelménye a jól működő bank- rendszer. Talán azért, mert még nincs pi­acgazdaságunk, talán azért, mert nehézkes a hitelek megszerzése, mi, magyarok nem sokat tudunk erről. Bankjaink botrányait ismerjük, de hogy ezek az intézmények mi­lyen módon járulhatnak hozzá a ország gaz­daságának felvirágoztatásához, arról a la­kosság zömének fogalma sincs. Egyelőre úgy tűnik, sok a bank, kevés a fóka, még kevesebb a hitel, de az is lehet, hogy egy-egy bankfiók megtelepedése valamely területen a jövendő gazdaságfinaszírozói tevékenység lehetőségét vetíti elő. Fehérgyarmat határ­széli kisváros, egyre dinamikusabban fejlődő kereskedelemmel. Ha valahonnan hiányzik a tőke, akkor itt egészen bizonyosan hiány­zik. Itt nem veti fel a pénz az embereket. A pénzügyi alapok hiánya is fékezi a hármas­határ közelségéből adódó fejlesztési lehe­tőségeket. Talán az eljövendő gazdasági fel­lendülést jelzi a Hitelbank fehérgyarmati je­lenléte. Kapubejárat vagy nyilvános WC? A piros ház „illatos” kálváriája Nem arról a kerek illemhelyről van szó, amely illendően félig a föld alá húzódik Nyíregyházán, a Hősök terén. Nem azokról, amelyek voltak, de megszűntek. S nem is azokról, amelyek minden igény ellenére sem létesültek. Munkatársunktól Már szombaton nulla órá­tól megkezdődnek a húsvéti ünnepek a Matávnál, és ez március 31-én 24 óráig tart. Ez idő alatt minden belföldi állomásról kezdeményezett hívásból 25 százalékos ked­vezményt adnak. A díjcsök­kentés azonban nem vonat­kozik a nyilvános fülkékből történt hívásokra, az „R” be­Makay Béla Nemcsak Petőfi Sándor idejében volt hangos a szat­mári korcsma - mint a Sza- mos-parti kurta is -, ma sem halkabb. Csakhogy nem a nótázástól, egészen mástól. Ez a másság egy másik „Sza­mossal" , egy kortyintóval van kapcsolatban. Azzal, ahová a környékről bejárók és átutazók térnek be. Nem távol a zavarosan folyó Sza­mostól. Fázik a lábam, s merthogy nem állt be még a buszom, besomfordálok én is a Sza­mosba. Meg hát cimbora és társalgás nélkül szinte ki­bírhatatlan a várakozás. Álltak már ott a pult előtt többen, s egy csoportban hárman is. A tekintetem végigpásztáz rajtuk: Kik? Ismerősök? Mit isznak?... Vastag, zömök poharak a kezükben - nem sör, nem bor. Biztosan környékbeliek. Sört kérnék, de a kiszol­gáló hölgy le nem venné a szemét s leginkább a fülét a csoportban diskurálók egyikéről. Nem csodálom: egy köztiszteletet megkívá­nó, köz által megválasztott országirányítóról beszél felháborító dolgokat. Köz­ben meg-megnyalja a po­hár tartalmát, amitől úgy összefacsarodik a szája, mintha vadalmába harap­na. Most rám tekint. - Tudok én mindent, ismerek én min­denkit, azt is, ki milyen cse­cset szopott. S most ők du­málnak nekem?! - szól fe­szélgetésekre, az emelt díjas szolgáltatásokra és a rövidí­tett hívószámú állomások tárcsázásakor (pl. tudakozó). A Matáv szeretne jobban igazodni az előfizetők igé­nyeihez, és a húsvéti díjked­vezmény az udvarias gesztu­son túlmenően a hatásfelmé­rést is szolgálná. A mostani, három napig tartó árcsökken­tés a Matáv több mint kétmil­lió előfizetőjének kedvez. lém. Talán a cifra kalapom meg a gondosan megkötött sálam tette meg a magáét. S int a hölgynek, hogy adjon nekem is. Szabódom, de nem tovább, mert itt, Szatmárban ez vérig sértés. Már nyúlok is a pultra, amikor belép két ismerőse; - Gyere már, te! Mi már leadtuk a száznyolcvan­ötöt, de még a kétszázat is. A tied pedig kétszázhuszon- négy. -De ődünnyögve csap bele a levegőbe, s int a ki­szolgálónak: nekünk is! A hallottakra szinte meg­áll az ütőm, ezek biztosan állatokat adtak le. Ez igen, a mai világban! Rá is kér­dezek, hadd vigyem haza a jó hírt a szintén jószágtar­tóknak, kiknek állataik is a munkanélküli segélyből él­nek már. Kérdésemre úgy néz rám, mintha most pottyantam volna ki anyámból. Leönti dühösen a felest, és csak néz, néz rám. S aztán megszólal: - Akkor nem itt ücsörögnék, volna nekem dolgom. Vol­tak nekem állataim. Nem is akármilyenek! Kérdezze csak meg tőlük! - mutat tár­sai felé. Azok némán bic­centenek igent. 0 pedig eli- bém lép, és közvetlen kö­zelről az arcomba súgja bánatosan és szégyel- lősen: Hát tudja már, mi az a kétszázhuszonnégy, az enyém?... A munkanélküli sorszámom! Nem koccintottam vele tovább, nem iszom rá áldo­mást, mert itt, Szatmárban ez így szokás. Nem sértem én is vérig. Indulok, hagyom a sörömet is. Erdélyi Tamás (Új Kelet) A történet a nyolcvanas évek végén kezdődött, amikor az akkori városi tanács illeté­kes osztálya engedélyt ké­szült adni arra, hogy a közis­mert piros ház alatt, a tervező által szépen megálmodott ülőpados, tujafás, virágos pihenőkertek helyén butikok létesüljenek. Az engedély ki­adása már áthúzódott a rend­szerváltást követő első önkor­mányzati ciklus idejére. Ami­kor a döntés híre kiszivárgott, a piros ház lakói tiltakozó menetben vonultak a városhá­za elé, kérve, semmisítsék meg a döntést a várható problémák miatt. A ház lakóit az „akkor is, ma is” alpolgármester fogadta, s bár nem ígért semmit, nem is tett semmit a döntés meggát- lására, vagy legalább káros következményei csökkentésé­re. Volt még egy viharos egyeztető tárgyalás, amelyen csak az derült ki, fontosabb - értsd alatta: anyagi - érdekek miatt kellett a beépítést enge­délyezni. A lakók azt remél­ték, ha ugyanaz a tervező ké­Illusztráció Fotó: Csonka szíti el a beépítési terveket, aki az egész épületet tervezte - egyébként elismert szakember -, gondol a következmények­re is. De nem így történt. A három üzlethelyiség meg­valósult, hogy díszére vagy csúfságára-e a háznak, döntse el, aki arra jár... De azóta hat kapubejárat előtt sötét sikátor tátong, amely vonzza a szeme- telőket, a buszra várakozókat, az eső elől oda behúzódókat, de még inkább azokat, akik hirtelen szükségüket végez­nék. Találtak már ott a szemét között kábítószeres fecsken­dőt is. Ha elromlik - s gyak­ran elromlik - a kapu, hajlék­talanok költöznek be a lép­csőházba, éjszakai szállásra felhúzódnak a tetőkijáratig. Vittek már el onnan a rendőrök körözött személyeket is. Aztán az önkormányzat el­adta a házat. A lakók többsé­ge - természetesen - megvet­te. Fel sem vetődött, hogy a megvásárolt lakáshoz tartozó közhasználatú épületrészek­kel kapcsolatban kifogásokat emelhetnének a vevők: eszik, nem eszik, ezt így kell meg­venni. A tulajdonlás öröméhez gondok is járultak, például a meleg víz-hideg víz díjának teljes mértékben ma sem ren­dezett ügye, s a rezsiköltségek folyamatos emelkedése, igaz, csak annyira, mint másutt. Ezek között kezdetben szinte eltörpült az a gond, hogy egy vendéget tisztességesen fo­gadni, beengedni nem lehet, a cipőket naponta kell fertőt­leníteni, mert a sötétben kerül­getni sem lehet a mocskot. 'E sorok írója tavaly június­ban/!) levélben fordult az em­lített alpolgármesterhez, te­kintse meg a ház szennyzuga­it, vegye figyelembe, hogy azok kialakulásáért kizárólag az engedélyező hatóság a felelős; hogy a piros ház köz­ponti fekvésű és városképi jelentőségű épület, tehát első­rendű városi érdek e szenny- és veszélygóc megszüntetése. Még a nyár derekán kinn járt a helyszínen az illetékes iro­davezető főmérnök, majd szó­ban el is ismerte mind a pa­nasz, mind a kérés jogosságát, ám saját hatáskörében nem tudott intézkedni. Mivel az alpolgármestertől válasz nem érkezett, decem­berben - most már az érintett lakosok aláírásával kiegészít­ve - megismételtük a kérést. Aztán még egy levél készült, februárban, de ez már a pol­gármesternek szólt. Ebben, hi­ányolva az alpolgármester válaszát, az ő intézkedését kértük. Most már nem késett a válasz: két héten belül iroda­vezető-helyettesi aláírással a hivatal feljánlotta, ha a kapu áthelyezésével meg akarjuk szüntetni a zugokat, a város, az ő tulajdonosi részarányá­ban hozzájárni a megvalósítás költségeihez. Tetszik ezt érteni? Miután a halogatás nem al­tatta el az ügyet - tehát vala­mit válaszolni kell! - Javasol­ják, nyúljon még mélyebben a zsebébe az a lakástulajdo­nos, aki már évek óta amúgy is elszenvedője e helyzetnek, e meggondolatlan és veszély- forrásokat szülő hivatali intéz­kedésnek. S az a hivatal, amely százmilliókat költ „ki­rakatai” csodálatos kiépítésé­re, néhány tízezer forintot saj­nál saját tévedése helyrehozá­sára! így került ez az ügy ide, a nyilvánosság elé. írója és la­kótársai még reménykednek a nyilvánosság és az igazi de­mokrácia erejében... Hogy re­ménységük igazolódik-e, tes­sék róla meggyőződni mond­juk egy fél év múlva, a piros ház Vay Ádám körúti kapube­járatai megtekintésével! Vasúton féláron Új Kelet-információ Szokás már, hogy a MÁV a nagyobb vásárokra vagy rendezvényekre uta­zóknak díjkedvezményt ad. Áprilisban több olyan ese­mény is lesz, ahova féláron utazhatnak a látogatók. Április 5-én,a Mi a manó gyermekvasút napra a buda­pesti pályaudvarokig lehet 50 százalékos mérséklésű jeggyel utazni. A kedvez­ményes retúrjegy a vissza­útra csak akkor érvényes, ha a hűvösvölgyi állomáson a „MÁV Rt. Széchényi hegyi Regionális Vasút, Emlékbé­lyegzés” feliratú pecsét sze­repel rajta. Április 11-én a Budapest Sportcsarnokban tartja emlékkoncertjét a Karthago együttes. Ekkor is csak a hivatalos bélyegző­vel igazolt pecséttel érvé­nyes a retúrjegy. Palócország fővárosába, Salgótarjánba várják a lá­togatókat április 16. és 20. között. Itt a „Palócország ’97” es bélyegzővel kell igazoltatni a retúrjegyet. Április 27. a Debreceni Zsuzsivonat napja. Mind­két helyszínre, mind első, mind másodosztályon félárú kedvezmény vehető igény­be. Az esemény előtt egy nappal már meg lehet kez­deni az utazást, és a rendez­vény utáni napon 24 óráig érvényesek a kedvezmény­re jogosító menetjegyek. Eltűnt, keresik Tamás Miklós 71 éves, Nagykálló, Bessenyei u. 15. szám alatti lakos a lakásáról március 24-én 8 óra körül kerékpárral indult el, hogy a Nagykálló-Kapóskert, Máté- tanya és Tapasztótanya ál­tal határolt erdőterületről fát gyűjtsön. A lakásáról való távozása óta vele senki nem találkozott, jelenleg ismeret­len helyen tartózkodik. A be­jelentés szerint az eltűnt sze­mélynél volt egy kétliteres műanyag flakon vízzel meg­töltve, illetve nála volt egy 80 centiméter nyélhosszúságú fejsze is. Ruházata az eltű­nés idején: fején sötét színű svájci sapka, sárga színű ke­rekmintás pulóver, világos színű, hosszúujjú ing, kék színű munkásnadrág, alatta jégeralsó. Lábán fekete szí­nű, szárán visszahajtott gu­micsizma volt. Személyleírá­sa: kb. 160 cm magas, vé­kony testalkatú, rövidre nyírt, ősz hajú, arca vékony, borostás, szeme kék, fogaza­ta hiányos, kis, úgynevezett hirtelenbajuszt visel. Járása kiegyensúlyozatlan, dülön­gélő, kacsázó, mozgásából ítélve állandóan ittas állapo­túnak tűnik. Különös ismer­tetőjele: bal keze utolsó ujjú­nak perce sérült, roncsolt, mutatóujja utolsó két perce, míg középső ujjúnak utolsó perce hiányzik. Zavaros a „Szamos”

Next

/
Thumbnails
Contents