Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-27 / 72. szám
I 1997. március 27., csütörtök Világkrónika Erős földrengés rázta meg szerda reggel Izraelt és Libanont. Károkról vagy sebesültekről egyelőre nem érkezett jelentés. Jefim Gitteiman, az Izraeli Földrengéstani Intézet kutatója szerint a rengések elérték a Richter-skála szerinti 5,5-ös erősséget, és főleg az ország északi részét érintették. Mint közölte, a földrengés „rövid volt és erős”, középpontja pedig Ciprustól északkeletre tehető. Libanonban a földrengés a Richter- skála alapján 5,2-es erősséget ért el. Bejrutban sok ember ijedtében az utcára rohant. A földmozgást Szíriában is érezték. Tavaly nyár óta az első jelentősebb merényletét követte el a brit anyaország területén az észak-írországi brit fennhatóság ellen küzdő katolikus terrorszervezet, az IRA, amely szerda reggel két pokolgépet robbantott a Manchestertől délre fekvő Wilmslow városában. A hatóságoknak nincs kétségük aziránt, hogy az IRA áll az akció mögött, mivel a detonációkat a szervezet rituális rejtjeleivel hitelesített figyelmeztetés előzte meg. Az első robbanás a kisváros vasútállomásán történt kora reggel, a második nem sokkal később a rendőrség mellett. Sérülésekről a jelentésekben nem esett szó. Václav Klaus cseh miniszterelnök bejelentette, hogy a jobboldali kormánykoalíció, bár a napokban, tíz hónappal a választásokat követően, kisebbségiből többségi pozícióba került a parlamentben, nem fogja kezdeményezni az ellenzéki szociáldemokrata házelnök, Milos Zeman leváltását. „Ebben a kérdésben tartózkodó álláspontra helyezkedem, s úgy gondolom, hogy az ilyen Változtatásoknak jelenleg nincs semmi értelme” - nyilatkozta Klaus azt követően, hogy kedden este személyesen tárgyalt Zemannal. Bili Clinton amerikai elnök szerdán a Közel-Keletre küldte különmegbizottját, Dennis Rosst, hogy az izraeli és a palesztin vezetőkkel tárgyaljon, Madeleine Albright amerikai külügyminiszter pedig telefonon kérte a Bangladesben tartózkodó Jasszer Arafat palesztin elnököt, hogy térjen haza, és találkozzon az amerikai békeközvetítővel -jelentette fehér házi forrásokra hivatkozva az AP. Az amerikai küldött a tervek szerint találkozik Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel és Arafattal is, majd a hét végén visszatér az Egyesült Államokba, hogy tájékoztassa Clinton elnököt és Albright külügyminisztert. A hányatott sors motiválta szabadságvággyal magyarázta szakmai erejét Ligeti György magyar származású zeneszerző a Le Soír című belga napilapnak adott interjúban. A 74 éves művész életmű-koncertsorozata a napokban Brüsszelbe is eljut — a lap londoni tudósítója ez alkalomból kereste fel őt. Ligeti György elmondta: erdélyi gyermekkorától többszörösen megtanulta gyűlölni, ha hatalmaskodni próbálnak fölötte. A náci, majd a szovjet diktatúra szörnyű emlékei felerősítették a kettő között, a világháború idején megtapasztalt szabadság nagyszerűségét. Ligeti György - zsidó eredetére is emlékeztetve — elmondta: gyorsan meggyűlölte a baloldali és a jobboldali diktatúrát egyaránt, és már régóta nem hisz egyetlen ideológiában sem. A lap az évszázad meghatározó zeneszerzői közé sorolja Ligeti Györgyöt, akinek minden művéből visszaköszön a szabadság dicsérete. A palesztinok és izraeliek közötti biztonsági együttműködést az első buldózer ásta el, amely Dzsabal Abu Gneimre ment - mondotta kedden Dzsibril Radzsub, a palesztin igazgatás alatt álló ciszjordániai terület biztonsági főnöke, arab nevén említve a Kelet-Jeruzsá- lemben fekvő, héberül Húr Honidnak nevezett dombot, ahol az izraeliek a palesztin tiltakozás ellenére zsidóknak szánt lakótelep építésébe kezdtek. Amin al-Hindi tábornok, a palesztin biztonsági szolgálat főnöke az izraeli rádió szerdai közlése szerint - ugyanebben a szellemben - közölte, hogy az autonómia hatósága egyetlen szökésben lévő palesztint sem fog kiadni Izraelnek. Nyolc év kómában MTI A valóság a közhelynek megfelelően ezúttal is túlszárnyalta az írói fantáziát: Stephen King, a horror koronázatlan uralkodója egyik legsikeresebb művében, a Holtsávban öt évi kómából meri csak felébreszteni léleklátóvá vált főhősét a hitelesség veszélyeztetése nélkül, Nagy-Britanniá- ban azonban most nyolc esztendei öntudatlan vegetálás után kezd magához térni egy agysérült fiatalember. A történet 1989. április 16- án, a brit labdarúgás legsötétebb gyásznapján kezdődött, amikor a sheffieldi Hillsborough futballstadionban, a Liverpool-Nottingham Forest kupaelődöntő első perceiben a túlzsúfolt lelátón pánik tört ki, s a szurkolók tucatszámra taposták halálra egymást. A fekete mérleg: 94 halott és kétszáznál is több sérült. Ez utóbbiak listáján szerepelt az akkor 22 esztendős Andrew Devine neve is; a fiatal Liver- pool-drukkert élet és halál közti állapotban, bezúzott fejjel szállították kórházba. Devine-t azóta is csöveken át táplálták, légzését elektromos gépek segítették, de mivel agyhullámai nem laposodtak el teljesen, nem lehetett halottnak nyilvánítani. A család nem követte egy sorstárs hozzátartozóinak példáját: a sheffieldi pánikban hasonló sorsra jutott Tony Bland rokonai nemrégiben bírósági felhatalmazást kértek és kaptak arra, hogy az élőhalott biológiai funkcióit fenntartó gépek kikapcsolását kérhessék az orvosoktól. A hágai per harmadik napja A bős-nagymarosi vízlépcsőről kötött szerződés egyoldalú magyar felmondásának kérdése, a szlovák részről megvalósított „C” variáns indoklása, illetve az utóbbi kapcsán magyar részről hangoztatott környezeti ártalmak újbóli szakvéleményezése állt a hágai Nemzetközi Bíróság előtt zajló „szlovák meghallgatás” harmadik napjának a középpontjban. A szlovák álláspont képviseletében felszólaló amerikai, francia, dán és brit szakértők egymást kiegészítve részint azt igyekeztek bizonyítani, hogy az 1977-es megállapodás felmondása a nemzetközi jog szempontjából nem védhető, illetve hogy az ennek nyomán kialakult helyzetben Szlovákia - amely továbbra is érvényesnek tekintette és tekinti ma is a szerződést - az abban foglaltak megvalósítása érdékében rákényszerült a „C” variáns megkezdésére. MTI ____________________ A szerződés egyoldalú felmondása kapcsán Samuel McCaffrey amerikai jogászprofesszor folytatta kedden este félbeszakított érvelését annak bizonyítására, hogy nem megalapozott az azonnali környezeti veszéllyel fenyegető „szükségállapotra” hivatkozó magyar állítás. McCaffrey ismét leszögezte, hogy sem a veszély tényleges mivolta, sem annak „azonnali jellege”, sem a szerződésbontás egyedüü megoldást kínáló jellege nem tartható álláspont. Alain Pellet francia jogászprofesszor utalt arra, hogy Magyar- ország voltaképpen már a munkálatok felfüggesztésével „elhatárolta magát” a szerződéstől. Az az állítás pedig, hogy mindez csupán a „C” variánsot erőltető szlovák álláspontra született válaszlépés volt, szerinte részint nem igaz - érvelése szerint jelek sora utal arra, hogy a magyar fél már 1989-től a szerződés felbontására készült -, részint még ha igaz lenne is, ez csupán a szerződés (1992-cs) felmondását magyarázhatná, nem pedig a munkálatok 1989-es felfüggesztését, majd teljes leállítását. Való igaz, a magyar érvelés nem egyetlen, hanem sok olyan változás egyidejű bekövetkeztére hivatkozik, amelyek együttes, kumulatív hatása idézett elő alapvető változást a körülményekben - tette hozzá Pellet. Hángsúlyozta azonban, hogy a nemzetközi jog nem ismeri el a „hatások kumulatív összegződésének” az elvét. A francia professzor egyúttal idézte Horn Gyula - akkor külügyi államtitkár - 1988-ban, az Országgyűlés előtt mondott szavait, miszerint nemzetközi szerződést általában csak két esetben lehet felmondani: ha a körülmények változása erre kényszerít, vagy ha a terhek aránya alapvetően módosul. Ez azonban nem következett be, csupán a helyzetről alkotott értékítélet változott. Szakértők megállapították, hogy az elmúlt 30 évben üyen okok alapján sehol nem került sor a szerződés felmondására. Ha tehát Magyarország mégis ilyen lépésre szánja el magát, azzal olyan precedenst teremthet, amelynek súlyos következményei lehetnek - idézte Pellet Hóm Gyula szavait, majd befejezésül még hozzátette: jelenleg ez az ember Magyarország miniszterelnöke. A magyar lépés által előidézett kényszerhelyzet s nyomában a „C” variáns elkerülhetetlen jellegéről értekezett Arthur Watts brit jogi szakértő. Részletesen áttekintve a munkálatok felfüggesztésétől a szerződés felmondásáig teijedő időszakot, Watts visszatérően utalt a csehszlovák kormány azon dilemmájára, hogy a magyarok visszalépése nyomán szembe kellett néznie az addigi munkálatok - egy 90 százalékos készültségű létesítmény és több mint 2 milliárd dollárnyi befektetés - értelmetlenné válásával. Alternatívát jelenthetett volna a tárgyalás, de Magyarország - különösen a parlament ezt előíró határozata után - csak a szerződés megszüntetéséről lett volna hajlandó tárgyalni, a projekt jövőbeni sorsa nem érdekelte. Szemben a magyar állítással, amely a „C” variáns előkészületeit a szerződés „anyagi meg sértésének” állítja be - és erre volt válasz a szerződés felmondása -, valójában a fenti magyar lépések jelentették a tényleges szerződésszegést, amelyre a csehszlovák fél az egyetlen „ésszerű és elkerülhetetlen” módon reagálhatott: ha megkezdi a„C” variáns kivitelezését - vélte érvelésében a brit ügyvéd. A helyzetet akkor már úgy lehetettjellemezni, hogy Nagymarosnál 24 hónapja, Gabciko- vónál 18 hónapja nem folyt magyar kivitelezés, érdemi tárgyalásra a projekt jövőjéről a magyar hozzáállás miatt nem nyűt mód, miként a magyar fél a fíiggetlen szakértők bevonását is akadályozta- tette hozzá, leszögezvén végül: ha egy kétoldalú szerződés esetében valamely állam egyoldalúan felbont egy megállapodást, szerződő partnerétől senki sem várhatja el, hogy székében hátradőlve hagyjon elveszni mindent. A „C” variáns kapcsán Jens Christian Refsgaard, dán hidro- lógus elmondta: a térségben a vezetésével folytatott PHARE- vizsgálat eredményei szerint - a magyar állítással ellentétben - a szlovák területen végül megvalósított létesítmény nem jelent kockázatot a természeti környezetre, illetve az esetleges következmények kezelhetőek és semmiképpen sem okoznak visszafordíthatatlan változásokat. Hozzátette ugyanakkor, hogy ami a mellékfolyók térségét illeti, a helyzet megítélése attól is függ, hogy milyen funkciót szánnak a területnek: halászati, erdészeti, netán pihenő körzetté kívánják-e tenni. Refsgaard egyúttal elutasította azt a magyar értelmezést, amely „szlovák vizsgálatként” minősíti a felmérést, és hangoztatta, hogy független jelentésről volt szó. A „szlovák meghallgatás” még csütörtök délelőtt is folytatódik Hágában, ezt követi majd - április elején - a testület helyszíni szemléje a térségben. Magyar küldöttség Tudimatuiál MTJ^ _______________ A kelet-közép-európai államok közötti jó együttműködés kedvező feltételeket teremt a térség országainak európai integrációs törekvéseihez - állapították meg azon a tárgyaláson, amelyet szerdán Zágrábban Franjo Tudjman horvát köztársasági elnök folytatott a Gál Zoltán házelnök vezette, négypárti magyar parlamenti küldöttséggel. Gál Zoltán a találkozó után magyar újságíróknak nyilatkozva egyebek között elmondta, hogy a horvát elnök a két ország közötti gazdasági kapcsolatok és infrastrukturális összeköttetés erősítésének fontosságát hangsúlyozta. Szó volt ezek között a Horvátország és Magyarország közötti autópályaösszeköttetés megteremtéséről, a vasúti kapcsolat fejlesztéséről, a fiumei kikötő hasznosításáról. Az Országgyűlés elnöke elmondta, hogy tájékoztatást adott Magyarországnak azokról a törekvéseiről, amelyek aNATO- és EU-tagság elérését célozzák, valamint azokról a pozíciókról, amelyeket értékelése szerint Budapest már elfoglal ebben a folyamatban. A találkozón egyetértettek abban, hogy a Délkelet-európai Együttműködési Kezdeményezésben (SECI) mindkét ország részt vesz, amennyiben érdekeinek megfelelő konkrét programok alakulnak ki e térséget illetően, ám kulturális hagyományaik, történelmük és gazdasági kapcsolataik alapján Magyarország és Horvátország is az európai térség felé törekszik- emelte ki Gál Zoltán. \ Hírről \ hírre Palotai István (Új Kelet) Egyre több jel mutat arra, hogy a Nyugatban és a NATO-ban csalódott oroszok - legalábbis katonai vonatkozásban - sűrűn kacsintgatnak a hajdani Szovjetunió visszaállítása felé. Ez persze - jelenleg legalábbis - nem a teljes összeolvadást sugallja, hanem csak egy, a FÁK országainak keretein belüli katonai szövetséget, azonban okvetlenül ér annyit, hogy egy kicsit odafigyeljünk. Oroszország reakciói végtére is érthetők. 1990- 92-ben Moszkva még abban reménykedett, hogy ő maga is a NATO tagja lehet, illetve magát a NATO-bővítést nem gondolta ilyen hamar a megvalósulás fázisába lépni, mint ahogy az napjainkban már esedékes. Ezen reményeinek szertefoszlása időben nagyjából egybeesett a Gajdar-kormány 1993. évi gazdasági csalódásával - nevezetesen azzal, hogy a Nyugat a várakozással ellentétben az orosz piac teljes liberalizációja ellenére sem fektette be a várt 10-13 milliárd dollárt évente, hanem ez az ütem valójában csak évi 3-4 milliárdban realizálódott. Ekkor már nagyon is jól hallhatók voltak azok a hangok, amelyek Oroszország magányáról szóltak, és azt a nézetet képviselték, hogy Moszkva ismét csak és kizárólag önmagára számíthat. Történt még néhány erőtlen kísérlet arra is, hogy az EBESZ-t és az EBEÉ-t a NATO fölé helyezve, ezen a szálon függesz- kedve kerüljenek közelebb Európához és a fejlett világhoz, de ez a kísérletük is kudarcot vallott. 1995-től a NATO kelet-európai bővítése feszélyező tényező lett az oroszok számára, amely végül az alig pár napja látrejött Helsinki Paktumban oldódott fel, ahol is Moszkva kemény feltételekkel ugyan, de kénytelen-kelletlen igent mondott Clintonnak a bővítésre. Ezenközben a dolgok belső logikája szerint Oroszország és a FÁK országai katonailag rohamosan közelednek egymáshoz. Moszkva potenciális veszélyt érez az egyre erősödő Irán, Pakisztán, Törökország és Japán (!) felől, miköben Ragyimonov hadügyminiszter hivatalosan is megfogalmazta elképzeléseit a közösségen belüli katonai együttműködés alapfeladatairól és a közös katonai eszközrendszerről, baráti, szövetségi kapcsolatokról és a teljes integrációról.- Hidd el anyukám, ennyit én is értek hozzá, ha valakinek kificamodik a bokája, azt azonnal sínbe kell rakni...
