Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-26 / 71. szám

1997. március 26., szerda Riport rmnmm A színház „bolondja” Óriási sikert arattak szombat este Nagykállóban a né­metországi Metzingen városából érkező diákszínját­szók. James M. Barrie Peter Pan című darabját adták elő. Csodálatos játékkal, díszlettel és technikai meg­oldásokkal nyűgözték le a német nyelven értő közön­séget. A zsebekben tűnt el az ország Kozma Ibolya (Új Kelet) A darabot Horst Laubner rendezte. Jóval túl a hatvana­dik évén még fiatalos, lendü­letes. Élete, szenvedélye a színház. Az előadás után a művelődési ház nézőterében ültünk le beszélgetni, miköz­ben a technikai stáb és a kis színészek zokszó nélkül, fe­gyelmezetten pakolták a kel­lékeket.- Szinte hihetetlen, hogy egy amatőr társulat, melynek tagjai fiatal diákok, képes összcfogottan, fegyelmezetten bemutatni egy nehéz dara­bot...-Ok hozzám hasonlóan sze­retik a színházat, szenvedé­lyükké vált. Nem kényszerből, hanem kedvtelésből foglal­koznak színjátékkal. Általá­ban fél évig foglalkozunk a darab kiválasztásával, a szerep- osztással. Majd tíz napon át egyfolytában próbálunk. Két napot ajándékba kapnak a di­ákok, s feláldozzák az egyhe­tes szünetüket, hogy próbál­hassunk. Ez áldozatot kíván minden gyerektől, s persze tőlem is, hiszen már jó ideje nem utazhattam el sem a hús­véti, sem a pünkösdi szünet­ben...- Mit szól ehhez a családja?- Csak későn kezdtem el színházzal foglalkozni, ami­kor már a gyermekem felnőtt. Azelőtt teológiával foglalkoz­tam, misztikus dolgokról tar­tottam előadásokat egy egye­temen. A feleségem is elfog­lalt, egy hivatalt vezet. Őt is leköti a munkája, így nem tud­juk megunni egymást. Termé­szetesen azért néha a fejemhez vágja, hogy sosem vagyok ott­hon, s a színház „bolondja” vagyok! Ez így is van!- Említette, hogy fél éven át választják a darabot és fog­lalkoznak a szereposztással...- A választás a legnehezebb dolog. Sajnos, a gyerekek az ismert darabokhoz ragaszkod­nak, hiszen ezek a népszerű­ek. De újat, mást is szeretnénk bemutatni, ezért több forgató­könyvet olvasunk el, hogy bővebb legyen az ismeretük, és sok darabból döntsenek a megfelelő mellett. A Peter Pant egyébként a kis társulat is el akarta játszani. Látványos előadás, hiszen kalózok, indi­ánok egyaránt szerepelnek benne. Az álomvilágot és a va­lóságot csak egy átlátszó füg­göny választja el egymástól.-A Peter Pan olyan értéket képvisel, amely példa lehet a fiataloknak...- Valóban. Peter Pan az el­esettek, az árvák védelmezője, a szegények bátorítója. Arra törekedtünk, hogy bemutas­suk azt is, hogy az álomban is van küzdelem, kegyetlenség, szomorúság, mint a való vi­lágban. Ezért nem kell feltét­lenül álmodozni, jobb ha a re­alitás talaján maradunk.- Az álmok gyakran valóra válnak, hiszen Önök most itt vannak Nagykállóban...- Nagykálló és Metzingen között kiváló a kapcsolat. Élő, igazi testvéri viszony. Nagyra értékeljük, hogy a közös prog­ramokon a nagykállói vendé­gek németül beszélnek. Azt azonban sajnáljuk, hogy mi nem tudunk magyarul. Leg­alább egy kicsit szeretnénk megtanulni. Biztos vagyok abban, valós álom az is, hogy a káliói diák­színjátszók jönnek Metzin- genbe. A jövő évben meg­rendezendő színjátszó feszti­válunkra már meghívtuk ba­rátainkat. Tavaly a Harmadik keresztes háború című zenés darabbal mutatkoztak be, amellyel óriási sikert arattak. Természetesen a társulat néme­tül adta elő színdarabot... Tervünk, hogy a két csoport két nyelven, közös előadást adjon. Belinszki József tanár úr, aki a káliói színtársulat vezetője, írja majd a darabot, s közösen fogjuk rendezni. Egyébként magyar kollégám­mal nagyon jól megértjük egy­mást, egyetlen akadályozó van közöttünk, a nyelv! Egyébként azonosak az elve­ink, az elképzeléseink. A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház rendszere­sen tartott Művészköre so­hasem unalmas vagy ér­dektelen. Természetesen ez elsősorban a meghívott vendégeknek köszönhető, azonban a vendéglátó, a meghívó szerepe sem el­hanyagolható, hiszen az jön, akit invitálnak. Palotai István (Új Kelet) Verebes István remek házi­gazda, kiváló beszélgetőpart­ner. Humora közismert, intelli­genciája szintúgy, most lenyű­göző politikai tájékozottságá­ról is tanúbizonyságot tett. A Kónya Imre-Kutrucz Katalin politikus házaspárral folytatott beszélgetése mindvégig feszes és izgalmas volt. Bevezető kérdésére - Miért fogadták el a meghívást és mi­ért tettek neki eleget (holott Magyarországon ez nem szo­kás)? - Kónya Imre, a Néppárt országos vezetőségének tagja, országgyűlési képviselő vála­szolt.- Elsősorban egyáltalán nem volt mindegy a meghívó sze­mélye sem. Hívhatott volna olyan személy is, akinek nemet mondtam volna... Másodsor­ban egy politikusnak kutya kötelessége, hogy gyűjtse a voksokat! A Néppárt (MDNP) hátrányos helyzetén is javítani kell, fokozni kell ismertségét. A személyes kapcsolatnak kü­lön varázsa van...- Az emberről úgyis annyi mendemonda jár - veszi át a szót Kutrucz Katalin, aki szin­tén a Magyar Demokrata Nép­párt országgyűlési képviselője. - Ha mindig a parlamentben ülünk, képtelenek vagyunk el­oszlatni azt a sok hülyeséget, ami körülleng minket. Hogy egy példát is mondjak, azt ter­jesztik, hogy a győri Gardénia Textilgyár, a Soproni Sörgyár, és még néhány ilyen kaliberű üzem tulajdonosai vagyunk. Sajnos, be kell jelentenem, hogy ebből egy szó sem igaz...- Bár a sörgyárnak éppenség­gel örülnék — veti közbe Kó­nya nevetve...- Bizony jó, de az az igaz­ság, hogy egy tizenegy lakásos társasházban lakunk, ami ugyan jó helyen van, de még a rendszerváltás előtt vettük. A férjem - mint akkori ügyvéd - szervezte... Verebes István ezek után ar­ról faggatta a volt belügymi­nisztert, hogy miért változott meg politikusi karaktere, hi­szen a Nemzeti Kerekasztal ide­jén csendes, nyugodt ember volt, majd mint az MDF hajda­ni frakcióvezetője, már élesebb hangot használt.- Nekem sokkal jobban fe­küdt a kerekasztal korszakának stílusa, azaz az egyeztető sze­repkör. Mint ügyvéd is sokkal inkább törekedtem az egyezsé­gek megteremtésére, mint a bal­héra. Aztán frakcióvezetőként roppant nehéz helyzetbe kerül­tem, mert egy frusztrált frakci­ót kellett a nyugodt kormány mögött fölsorakoztatnom. Igaz, ez is egyeztetés volt, de hol volt már a nyugalom... A frak­cióvezető szerepe olyan, mint a férj szerepe egy olyan család­ban, ahol a felesége és az édes­anyja utálják egymást. Az or­szágos rokonszenv, ami a kerekasztal korában mint a Független Jogászfórum képvi­selőjét övezett, már rég a múlté volt, dehát nem volt mit tenni, ez volt a vállalt feladatom, amelyet Antall József bízott rám. Különben én nem akartam a nagypolitikában részt venni. Szabad Gyuri bácsi beszélt rá egy éjszakán keresztül, és an­nak az érvnek, hogy a kerék­asztal során gyakorlatot szer­zett politikusoknak kutya kö­telességük kormányzati vagy pártfunkciót végezni, hiszen a másik oldalon olyan emberek ülnek majd, akik ebben profik — igazat kellett adnom... Belügyminiszterként vi­szont nagyon jól éreztem ma­gam. Szokatlan volt eleinte - de módfelett kellemes -, hogy amit mondtam, azt azonnal megcsinálták... A parlament légköre és hangvétele a rend­szerváltás óta folyamatosan durvul. Pedig a politika csak akkor fogja visszakapni a hite­lét, ha az ellenségeskedés meg­szűnik, a hangnem normalizá­lódik - mondotta Kónya Imre, majd Kutrucz Katalin vette át a szót.- A parlamentben én mindig én magam vagyok. (Az csak huszadrangú kérdés, hogy Kó­nya Imre a féljem.) Nem vagyok hajlandó szerepet játszani. Reggelente szeretek a tükörbe nézni, és nyugodt lenni ugyan­úgy, mint amikor péntekenként- amikor tanítok a Jogi Egye­temen - a diákjaim szemébe nézek. így is rengeteg probléma van, sok a csúsztatás és a ferdí­tés. Csak a példa kedvéért me­sélem el, hogy amikor a Carlos- ügy terítéken volt, és a segítőit kutatták hazánkban, felhívott egy újságíró és megkérdezte, hogy elfogásuk és bizonyított­ság esetén mennyit és mit kap­hatnak a többszörös gyilkos terrorista magyarországi segí­tői? Akkoriban még a halálbün­tetés érvényben volt, és én mint a parlament jogi bizottságának elnöke, elmondtam neki a té­nyeket, a vonatkozó büntetési tételeket, magyarán a törvény szavát. Ő tisztességesen le is írta lapjában. Erre másnap megje­lenik egy vezércikk egy másik országos napilapban, hatalmas szalagcímmel: „Kutrucz Kata­lin akasztatna! ’’Hát ennyit a csúsztatásokról... Ugyanakkor van a dolognak humora is. Na­gyon furcsa ország vagyunk. Például, amikor a terrorizmus elleni törvény életbe lépett, az első eset, és így az első terroris­ta egy transzvesztita volt, aki bevette magát a Szépművésze­ti Múzeumba, és azzal fenye­getőzött. hogy ha az állam nem operáltatja át őt a saját költsé­gén nővé, akkor összehaso­gatja a képeket... Kónya Imre ezek után a poli­tika és a politikusok pszicho­lógiájáról beszélt. Szólt arról a belső izgalomról és feszült­ségről, ami mind a mai napig terheli a politikai életet.- A higgadt politikai bírálat nálunk egyelőre szinte ismeret­len. Itt csak „árulók” és „idió­ták” vannak. A Néppárt normá­lis hangnemet szeretne megho­nosítani a Tisztelt Házban, megszüntetni az érzelmi ala­pon történő politizálást és a gyűlölködést. Bennem nem hagynak „haragnyomot” a vi­ták, de sajnos ezzel a tulajdon­ságommal meglehetősen ma­gam vagyok. Nagy kár, mert a gyűlölködés taszítja az embe­reket. Ezt követően az MDF ketté­válásáról, az MDNP megalaku­lásáról esett szó.- Elöljáróban csak annyit, hogy mi, néppártiak ott állunk, ahol álltunk. Az MDF farolt ki alólunk, és tért el az antalli út­tól. A Néppárt megalakítása ezért logikus lépés volt... A vá­lasztási vereség után az MDF vezetősége úgy döntött, hogy széles körű nyitásra van szük­ség a társadalom felé. Boros Péter és társai ezt élesen elle­nezték, és markáns nemzeti pár­tot akartak, a mi véleményünk viszont az volt, hogy a nép nem ezt várja tőlünk... Természete­sen az ember nehezen szakít, nehezen jön el, de van az úgy, hogy meg kell tennie... A ki­válás és az MDNP megalakítá­sa így egyaránt morális és gya­korlati jellegű lépés volt. Ha meg tudjuk erősiteni ezt a CDU-szerű középpártot, akkor ez számomra legalább akkora siker lesz, mint az Ellenzéki Kerekasztal létrehozása volt hajdanán.- Beszéljünk a jelenről és a jövőről - javasolta a házigaz­da, Verebes István. - Az em­berek belefáradtak a politiká­ba.- Véleményem szerint pedig csak a hatpárti struktúra veszí­tette el a bizalmat. Az újnak igenis van esélye! Mi azokat az embereket szeretnénk meg­győzni, akik most még nem akarnak szavazni... Nem teátrá- lis eszközökkel, nem az indu­latok szításával, hanem normá­lis, okos érveléssel.- Az emberek a szinte na­ponta kipattanó botrányok miatt is megkeseredtek. Mil­liárdos csalások, lopások, sikkasztások terhelik a poli­tikai élet becsületét - vetet­te közbe Verebes. - A kom­munisták húsz-huszonöt éve nem tudtak ennyit lopni, hi­szen szereztek egy lakást, egy nyaralót, egy autót, elmen­tek helikopterrel és géppisz­tollyal Gemencre vadászni és ennyi. Milliárdos tőkét nem gyűjthettek, nem volt mire, nem volt hová... Most pedig a zsebekben tűnik el az ország...- Ez igaz, de azt hiszem, a helyzet ma sem ilyen tragi­kus - legalábbis a nemzet gazdaságának szempontjá­ból. Sok hülyeséget csinál a kormány, az tény, az ellen­zék is tragikusan reagál rá, az emberek viszont okosak. Nem balhét akarnak, hanem sokkal inkább nyugalmat és biztos, emberi megélhetést... - jelentette ki Kónya Imre, majd a választási esélyekről beszélt, és sejteni engedte, hogy pártja a FIDESZ-t tart­ja önmagához a legközelebb, és a jelenlegi konstelláció­ban elveti az együttműködés lehetőségét a kisgazdákkal és a kereszténydemokraták Giczy-vezette szárnyával. Szólt arról is, hogy a pártok végleges és teljes polarizáci­ója még nem következett be, és még várható a keresztény- demokrata párt, az SZDSZ, valamint leginkább az MSZP szétválása is.- Ha mindez megtörténik, akkor alakulhat majd csak ki a végleges felállás... Ha az MDNP kormányzati pozíció­ba kerülne, akkor a tisztessé­ges, egyenes beszéd és a va­lós szakértelem nyerne teret. Szlogenünk: „Alkotó ember, emelkedő nemzet”. Nem sza­bad azzal ámítani a választó­kat, hogy az új kormány egy pár rendelettel megoldja az ország problémáit. Az embe­reket hagyni kell dolgozni. Kiszámíthatóságra van szük­ség. Például az adórendszert a ciklus legelején átalakíta­nánk, és garanciát adnánk rá, hogy négy évig így is marad. Az adórendszer stabilizáció­ja létszükséglet a vállalkozá­sok megszilárdítása érdeké­ben, nem is beszélve a be­áramló tőkéről! Bizonyos terheket levennénk az embe­rek hátáról .... Kónya I mre és Kutrucz Katalin a Művészkörben Fotó: Csonka Róbert K M k] m 8 ft'oro i wjjTm] a ímTj] ilfJ fZ] | j jnTqafl

Next

/
Thumbnails
Contents