Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-03 / 52. szám
Kultúra 1997. március 3., hétfő Fortuna kegyeltjei Bürget Lajos recenziója Akit a Krisztus előtti Róma története érdekel, az bizonyára felfedezte Collen McCullough könyveit A Róma első embere, a Fűkoszorú után most a Fortuna kegyeltjei is megjelent, teljessé téve a regényfolyamot. Mert nem történelmi műről van szó, azt előre kell bocsátani. Regényről, melyben hatalmas ismeret- anyagot vonultat fel a szerző. Nem könnyű olvasmány egyik sem — a súlya is tetemes -, nem is olcsó. Hogy mégis miért ajánlom? Mert azt hiszem, sokak számára hiánypótlók lehetnek ezek a művek. Róma története mindig izgalmas volt. Egy különleges világ rajzolódik ki előttünk, törvényhozásával, hatalmi harcaival, történelmi és vallási szabályaival, szokásokkal, társadalmi viszonyokkal. Megismerhetjük Rómát, de a nem Rómának számító Itáliát is, belepillanthatunk harcokba és politikai intrikákba, szerelmi kalandokba, a római erkölcsökbe. Vagyis egy teljes világ rajzolódik ki előttünk, ahol olyan figurák a főszereplők, mint Gaius Marius, Sulla, Pompeius, Caesar. Jó, mondhatja valaki, de mi szüksége a mai embernek arra, hogy 2000 évvel ezelőtti viszonyokat tanulmányozzon? Mi a haszna abból, ha tudja, miként alakult a köztársaság császársággá? És vajon mi értelme van annak, hogy egy távoli Róma szellemiségén rágódjunk? Kétségtelen, amolyan mai értelemben vett praktikumról aligha lehet szó. De bizony annak a komák is van üzenete a ma számára. Sok mai szokást, jogi kategóriát, erkölcsi értéket és szabályt onnan, Rómából kell eredeztetni, és az ókori históriában járatlan számára meglepő lehet, mi mindent is hoztunk onnan, mit kaptunk abból a korból. Hangsúlyozom, a Fortuna kegyeltjei nem történelmi alapmű. Nem tudományos. A könyv: regény. Szerzője hatalmas ismeretanyagot halmozott fel. Láthatóan könyvtárnyi információból alkotta meg a művet. És ott vannak a térképek, az értelmező jegyzetek, amelyek önmagukban is izgalmasak. Úgy hiszem, hogy aki elolvassa ezt a könyvet, amely az előzőektől (Fűkoszorú, Róma első embere) függetlenül is élvezetes, gazdagabb lesz valamivel. Többet tud meg az európai szellemről, a 2000 évvel ezelőtti Róma és a ma kapcsolatáról, bővül tárgyi ismerete. És ha valaha eljut Rómába, talán ismerősebb lesz ott azoknál, akik nem olvasták az Európa Kiadó gondozásában megjelent művet, mely a lehetőségek szerint pótolja azt, amit a klasszikus műveltség tanításáról leszokott iskola elfelejtett megadni. Budapesti Tavaszi Fesztivál Március 14-31. MTI __________ A B udapesti Tavaszi Fesztivál egyre fontosabb szerepet tölt be a főváros kulturális életében, jó hírének öregbítésében, idegenforgalmi kínálatának gazdagításában. Az idei esztendőtől kezdve az eseménysorozat rövidebb ideig tart ugyan, ám bővül a programválaszték. A március 14-étől 31- éig tartó rendezvénysorozat a Vendégünk Európa mottó jegyében szerveződött. Mindezt Schiffer János főpolgármester-helyettes hangsúlyozta a városházi sajtótájékoztatón. A Budapesti Fesztiválközpont Kht. szervezte eseménysorozat keddi programajánlóján részt vettek az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium képviselői is. A Budapesti Tavaszi Fesztivál 1997. évi mecénása a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. A programok kavalkádjá- ban helyet kaptak zenekari és kamarahangversenyek, opera- és balettelőadások, az operettfesztivál előadásai, népzenei és néptáncos bemutatók, színházi produkciók, filmvetítések, kiállítások, konferenciák, valamint gasztronómiai programok is. A Wiener Sangerknaben együttes is a Pesti Vigadóban hangversenyezik március 22-én. A komolyzenei estek sorában egy másik rangos rendezvénynek a Budapest Kongresszusi Központ ad otthont. Ezen a helyszínen lépnek pódiumra a világhírű londoni Royal Philharmonic Orchestra muzsikusai március 30-án. A királyi zenekar Johannes Wildner vezényletével Britten-, Brahms-, Schu- bert-műveket szólaltat meg. A muzsikakedvelők figyelmébe ajánlják a szervezők például a Budapesti Fesztiválzenekar, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, az Állami Hangverseny- zenekar, a Keller Vonósnégyes estjét. Első alkalommal rendezik meg a tavaszváró programok füzérében az operettfesztivált. A műfaj fővárosi együttesének épületében vendégeskedik majd a veszprémi, a kaposvári, a szegedi, a miskolci, a pécsi együttes. A műsorpalettán szerepel a Bál a Savoyban, Luxemburg grófja, a Mágnás Miska, A denevér, a Rigó Jancsi, valamint A csárdáskirálynő. A néptáncosok, népzenészek, kézművesek, hagyományőrző és hivatásos népművészek kétnapos seregszemléjét március 22-én és 23-án tartják a Budapest Sportcsarnokban. A XVI. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár programjaira egyaránt várják a táncolni vágyókat, illetőleg a csupán szemlélődni óhajtó gyermekeket és felnőtteket. Világörökség Forgách István (Új Kelet) Szinte már elcsépelt igazság, hogy csak annak a népnek van jövője, amelyik tiszteli, óvja a múltját. Áz, aki rosszul sáfárkodik hagyatékával, semmire sem jut, hiszen a „gyűjtögetést” ma már késő elkezdeni, illetve annak csak ükunokáink láthatják ilyen értelemben hasznát. Az — okkal, vagy ok nélkül — sokat ostorzott globális világérzésnek - nevezzük akár internacionalizmusnak, akár világpolgári szemléletnek - néhány szempontból megkérdőjelezhetetlen érdemei vannak. Ezek közé tartozik a földgolyó iránti elkötelezettség. Ha tehát a glóbuszt tartjuk a hazánknak - és nem csak annak egy kis darabkáját -, akkor egyértelmű, hogy a múltat idéző isteni és emberi alkotások megőrzése a feladat! Az is nyilvánvaló, hogy szelektálni - válogatni - kell. A teremtés tökéletes, de az emberi alkotások nem minden esetben érik el azt a szintet, amivel érdemes lenne foglalkozni. A fejlődésnek amúgy is teret kell biztosítani, így a feladat nem más, mint az igazi értékek észrevétele, megnevezése és megóvása. Ez sem egyszerű feladat. Van, ami magától értetődő, van, ami nem, van, ami közismert és van, ami felfedezésre vár. Az világos, hogy például Velencére úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére, és senki ember fiának nem jutna eszébe a Szent Mark tér mellé ipari szabadkikötőt tervezni, vagy a párizsi Eiffel-tomyot lebontani és a MÉH-be hurcolni... De vajon ugyanilyen magától értetődő a dolog például a Bátorligeti-ősláp, vagy a budai vár esetében is? Tulajdonképpen igen, azonban mégsem ilyen egyszerű a dolog, hiszen meg is kell a világgal ismertetni. Manapság mindenhez pénz kell. (A rendhez és a tisztasághoz elvileg nem kéne, csakhogy a helyzet ennél sokkal bonyolultabb, mert bizony ez sem megy simán, automatikusan.) Pénz viszont sehol sincs ilyesmire elegendő. A műemlékeket és a természet egyedülálló kincseinek lelőhelyeit megóvni roppant összegekbe kerül, és a tőke - mint tudjuk - nem érzelgős... Ezt a szomorú tényt és a követelő igényt fedezte fel és vette kezelésbe áz a néhány nagyon okos ember, aki létrehozta a világörökség intézőbizottságát. Szegények voltak, de roppant lelkesek és bölcsek. Kérni, könyörögni és koldulni nem akartak, hiszen tudták, hogy az adományok leginkább a kutya vacsorájához hasonlítanak (vagy kap, vagy nem kap), és csak szakaszosan, lökésszerűen oldja meg a problémákat, holott az állandó féltő gondoskodás volt a cél. Abból indultak ki, hogy a turizmus egyre szervezettebb, egyre intézményesebb tevékenység, és azt is figyelembe vették, hogy immár rengetegen vannak a világon, akik féltő gonddal óvják lakhelyünket, a Földet. A fiatal generáció - amely nemrég került ki az iskolapadból -jobbára elkötelezett környezetvédőkből áll — hála az oktatás tudatos és ilyen irányú tendenciáinak. A gondolatsor logikus eredménye: a turizmust részben úgy kell irányítani, hogy az emberek sorra járják a megóvandó helyeket, és „turistaforintjaikat” ott helyben költsék el, lehetővé téve ezzel a célirányos anyagi alapok létrehozását. Ezt kizárólag propagadával nem lehetett megoldani, hiszen ha valamennyi utaztató céget megkerestek volna, ez hatalmas összegeket emésztett volna fel. így született meg az ötlet: létrehozni egy nonprofit világszervezetet, melynek tagjait a világ összes országából toborozzák. Hogy ez ne jelentsen többletköltséget, ésszerű volt az ENSZ-hez akkreditált diplomaták közül választani, hiszen ők amúgy is jelen vannak New Yorkban, és akad közöttük építész, mezőgazdász, a művészet, a történelem és a környezetvédelem elkötelezettje is. Ezek az emberek aztán összeállítottak egy listát, amelyet minden évben felülvizsgáltak és bővítettek. A listán városok, városrészek, épületek, építmények, barlangok, vízesések, védett területek szerepeltek, amelyek a Világörökség részei. A testület minden évben megjelenteti kiadványát, melynek címe: Világ- örökségünk. A gyönyörű könyvet aztán szétküldik a világon, és így jut el az idegenforgalmi cégekhez is, ahol már várják, és ehhez kapcsolják úticéljaikat, túráikat. A Világörökségünk első kiadványa még csak néhány száz címszóból állt. (Niagara-víz- esés, pisai ferdetorony, raven- nai Szent Vitális templom, Velence városa, a New York-i Empire State Building, a torontói Vaughan kerület, az inka építmények, az egyiptomi piramisok, szfmkszek és templomok, a londoni Tower-híd és a Parlament, a párizsi Cartier Latin, a Notre Dame stb.) Hatását látván, évről évre több és több címszó került a Világörökségünkbe, így ma már a prágai Aranyművesek utcája, és például az aggteleki cseppkőbarlang is benne szerepel. íme egy ragyogó testet öltött gondolat, amely a semmiből teremtett nemes célra költhető milliárdokat! A strázsák Igaza Palotai István (Új Kelet) Mint ahogy zuhanó repülőgépen nem létezik ateista, ugyanúgy nem létezik igazi művész napjainkban dühödt elszánás nélkül! Az outsiderek megfutamodnak, a „karrierművészek” átálltak, de akinek szent a hivatása, az fogcsikorgatva alkot. Sokszor étlen-szomjan, sokszor filléres lakbérgondokkal küzdve, de felveszi a harcot. Persze nem a köznyomor diktálta művészi „érdektelenséggel”, hiszen ezen változtatni nem a művészek feladata lenne, hanem pont azoké, akik intézményesítették azt, hanem a mindent elárasztó giccsel, ponyvával és ripacskodással! Mert arra sajnos mindig van fedezet. Újgazdagjaink - valljuk be őszintén - bunkók. Fiatal menedzsergenerációnk pedig szakbarbár. Nekik csak annyit jelent a művészi alkotás, ameny- nyire annak ára elkápráztatja az üzleti partnereket. A szépség fogalma ösz- szeroskadt, és immár kimerül az ügyeletes Kim Ba- singerek fartechnikáján. A szépség megvásárolható. Megvásárolható? Egy frászkarikát! Az igazi szépség örök, az igazi szépség érdek nélkül tetszik! Ebben a kietlen sivatagban, amelyben életünket tengetjük, igazi öröm az igazság szépségének oázisa. Nekünk szerencsénk van. Ennek a megyének és megyeszékhelynek vannak rendíthetetlen művészkamikazéi, akik nem törődve a főváros sznobizmusával, anglomán őrületével, még őrzik a lángot! Verebes István színházában nincs helye a hamis „ripinek”, a város zenei élete estik a jóisten tudja, hogy mitől, de virágzik és csodás gyümölcsöket terem, képzőművészetünk, iparművészetünk, nemes, és visz- szaveri Budapest hambur- gerhajigáló támadásait! Büszkén nézhetünk az ország szemébe és kijelenthetjük: „Ugocsa non coro- neant!” Aztán, hogy ez tetszik-e Pestnek, az már az ő dolga! Hadd idézzék csak épületeik a chicagói felhőkarcolók üvegcsodáit, nekünk megfelelnek az erdélyi, a szatmári ihletésű ferde tetők, a hangulatos magyar épületek. Majd meglátjuk, ki marad bennük jobban otthon! És aki azt meri állítani, hogy mindettől provinciálisak vagyunk, annak azt üzenjük, hogy a világ szemében mi vagyunk a kevésbé mulatságosak! Mert mi magunk akarunk maradni. Művészeinket pedig nem kell megvédenünk. Többet érnek ők, mint azok a pesti „nagyok”, akik milliókat kaszálnak! Csak várjanak és figyeljenek, mert ha igaz volt az első mondat, akkor az is az, hogy egy süllyedő hajónál nincs jobb hittérítő! Velencei lagúna Utca Prága óvárosában Szófia: Nyevszkij-templom
