Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-22 / 68. szám
iMtK NAOVDÍI xf Az lovakra! „Sohase felejtsd el, ahogy a langy tavaszi szél a sörényedbe kap, ahogy orkán cibálja, ha szédítő vágtába kezdesz, s maradj virgonc, kapkodd fejed vidáman oldalra, harapd a levegőt sziláján. Maradj az, ami voltál, aki, ha kell, az élethez, de ha kell, a harchoz, a halálhoz adja erejét...” Sirály könnyű galoppban ' \ " Pihenőre bandukolva IM ■ „Már nem csatába hívó trombiták ébresztenek. Nyílik az istálló ajtaja, a hajnali hűs csiklandoz, zizeg a széna, óvó kezek paskolnak rám. Jólesik magam alá kapni lábaim, patára pattanni. Igen, gyerünk, kezdjük a reggelt, kezdjük a napot, s míg a lábam nem verhet porfelhőt, szívem tartja a ritmust. Igen, szabad vagyok, szabad maradtam. Már nem rohanok ifjonc csődörök között, nincs önfeledt játék, kapálózó ágaskodás, már nem kap- dosunk csak úgy látszatként egymás nyaka után. Már a kancákra sem pillanthatok kényémre-kedvemre, ahogy az erdő felé suhannak lángoló sörénnyel. Mégis szabad vagyok. Boldog őseim minden erénye és ereje most az én testemben duzzad. S ez az erő él majd tovább megannyi csikóban, akiket én nemzek. Ők sohasem fognak leszegett fejjel, kegyetlen akarattal futni. Együtt élnek az emberrel, társak lesznek. Nézd, hogy fut Sirály, hogyan torpan meg, gyűjt erőt egy tizedmá- sodpercre az akadály előtt, majd szárnyal és szárnyal. Hurrikán, Hódító és Holdfény, aki nemrég kapta nevét, amely ben ott a H betű, jelezve a nemes hovatartozást. Nemsokára ő is ellenállhatatlanul vágtat majd, egy szuszra, levegőt sem véve, ő is játszva száll át majd az akadályok felett. Mert aki nyergében ül, nem uralkodik, nem zsarnokoskodik rajta. Szeretete ott van a hajnali pasko- lásban, ahogy a szénát elé teszi, ahogy izzó fényű szőrét keféli, ahogy hosszú száron futtatja, s hagyja majd, hogy kirúgja porcikáiból a révedtséget, hogy minden izma szabadon játsszon a futásban. Közös lesz az ütem, s bár erősebb lovasánál, ezt sohasem fitogtatja majd. Kölcsönös a bizalom és a szeretet. Sohase felejtsd el, hogy a szabadság nem kikönyörgött adomány, nem kivívott diadal. Nem lehet pillanatnyi. Az maga az élet. S ezt mi, lovak nagyon jól tudjuk...” Brakkalone, a tenyészmén monológját emberivé fordította és az oldalt tervezte Tapolcai Zoltán. Csonka Róbert felvételei a nyíregyházi TIMPEX Lovasklubban készültek, Ilonatanyán. Köszönet Tárbály István tulajdonos segítségéért. Ott. túl a rácson... így maradhat mindig szép OMÉK-díj a kancának Bübáj és kecsesség Brakkalone, a sztár Te és én
