Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-20 / 66. szám

1997. március 20., csütörtök Megalakult az új csecsen kormány, összetételét azonban nem hozzák nyilvánosságra Aszlan Maszhadov csecsen köztársasági elnök hivatalos közlemé­nye előtt - közölte az ITAR-TASZSZ tudósítójával egy, a csecsen elnök környezetéhez tartozó illetékes. A hivatalos közlemény megjelenéséig az előző kormány összes tagja „megbízott” minőségében a helyén marad. A forrás szerint biztosra vehető, hogy Maszhadov elnök kormányfő is lesz egy személyben. A kormányfő első helyettese Movladi Udugov lesz; a Déli Olajtársaság (JUNKO) miniszteri ran­gú elnöke Hozs-Ahmed Jarihanov marad, s a belügyek élén megőrzi posztját Kazbek Mahasev. A kormány tagja lesz, egyelőre ismeretlen szerepkörben, Ahmed Zakajev, aki Maszhadov vetélytársa volt az elnökválasztásokon. Bűnösnek talalta az iszlám tanításokat mereven értelmező tálibok kabuli legfelsőbb bírósága szerdán, és egy hónap börtönbüntetésre ítélte egy francia segélyszer­vezet két alkalmazottját a muzulmán törvények megsérté­se miatt. A két francia férfinak az Iszlám Konferencia Szer­vezetének (OIC) közbenjárására mégsem kell börtönbe vo­nulnia, mert a bírák büntetésükbe beleszámították a vizs­gálati fogságban eltöltött 26 napot, de haladéktalanul tá­vozniuk kell Afganisztánból. A párizsi székhelyű jótékony- sági szervezet két munkatársát, Frédéric Michelt és Daniel Llorante-t február 21-én tartóztatták le, amikor búcsúztató ünnepséget tartottak a szervezet afgán nőalkalmazottainak. Az összesen hét vádlottnak többek között azt rótták fel, hogy egy házban tartózkodtak fátylat nem viselő afgán nőkkel, fényképeket készítettek róluk, zenét hallgattak és alkoholt ittak. Hajógyáriak tüntetése MTI ___ Az előző napokhoz képest jóval durvább tüntetést tar­tottak szerdán a felszámolt Gdanski Hajógyár elbocsá­tott dolgozói. A mintegy ezer fős csoport vörös festéket tar­talmazó flakonokkal dobál­ta meg a Demokratikus Bal­oldali Szövetség (SLD) egyik parlamenti képviselőjének gdanski irodáját, és befalaz­ták annak ajtaját. Az épület előtt gumbiabroncsokat gyújtottak meg, majd szertar­tásos módon Wlodzimierz Cimoszewicz kormányfőt és a tüntetők által egyszerűen csak nemzetárulónak titulált Grzegorz Kolodkot ábrázoló bábokat égettek el. Henryk Jankowski, az an­tiszemita kijelentéseiről hír­hedt gdanski plébános a tüntetők előtt leszögezte, hogy a hajógyár megmenté­sére indított adománygyűjtés segítségével az üzem a nem­zet tulajdonába kerülhet, és így a vagyonra - mint mond­ta - a kommunisták nem te­hetik majd rá a kezüket. A munkások mindehhez hozzá­tették, hogy a generációk munkáját őrző gyárat elbo­csátásuk ellenére sem hagy­ják majd üresen, hanem vé­delmezni fogják azt a kom­munista rablóktól”. Az egész megmozdulást dühödt antikommunizmus jellemezte, ezt hirdette a transzparansek többsége, va­lamint a tüntetők időnként meglehetősen fenyegető hangú kórusa is. - Az SLD felszámolt bennünket, mától mi számoljuk fel az SLD-t - hangoztatták az elkeseredett munkások. A hosszú haldoklás után a múlt héten bezárt hajógyárból közel négyezer dolgozót kényszerültek elbocsátani. Többségüknek, főként áz éle­tük nagy részét a gyárban töl­tött idősebb munkásoknak esé­lyük sincs arra, hogy új mun­kát találjanak. A gdanski hajógyár felszá­molása ellen tiltakozó gdans­ki és felső-sziléziai Szolidari­tás-aktivisták szerdán bevet­ték magukat három miniszté­riumba Varsóban. Ezzel foly­tatják az országos tiltakozást, amelyet kedden hirdetett meg a munkásszakszervezet. A kincstári, a gazdasági és a munkaügyi minisztérium fo­lyosóin ülősztrájkoló Szolida­ritás-tagok egyelőre nem aka­dályozzák az intézmények működését.- Ma ők, holnap mi! Azért vagyunk itt, mert félő, hogy a hajógyártás leépítése után a bányászat következik, és a szerkezetátalakítás jelszavá­val rövidesen tízezrek kerül­hetnek az utcára - hangoztat­ták a kincstári minisztérium­ban tartózkodó sziléziai bá­nyászok. Marian Krzaklewski, a Szo­lidaritás szakszervezet elnöke szerdai sajtókonferenciáján le­szögezte, hogy a minisztériu­mokat megszálló munkások nem akarnak tárgyalni a tárcák vezetőivel, hanem azonnali konkrét döntéseket várnak a bezárt hajógyár ügyében. Krzaklewski nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy a le­gendás üzem megmentésére indított társadalmi adomány- gyűjtő akció bevételeiből eset­leg a szakszervezet vásárolná meg a bölcsőjének számító Gdanski Hajógyárat. Világkrónika Gordiuszi csomó Lehetséges döntések A Pozsonyban megjelenő Szabad újság című magyar hetilap szerzője túlságosan derűlátónak tartja a hágai perben Magyarországot képviselő küldöttség vezetője, Szénási György véleményét, amely szerint - mint a lap a Magyar Nemzetre hivatkozva írja - a hágai per hoz­zájárul a két ország közötti viszony javulásához. MTI „Ez túl szép lenne” - írja, és kifejti: ha Szlovákia nyerné meg a pert, akkor a saját sikerét „magyarellenes hangulatkel­tésre használná fel. A győzelmi mámortól megrészegült nemze­tieknek alkalmuk nyílna a ma­gyarok szapulására”. Ha a hágai perből Magyaror­szág kerülne ki győztesen, ak­kor a szlovákok „a nemzetközi közösség kétféle mércéjéről” beszélnének, és „olyan ma­gyarellenes hangulatot szíta­nának, hogy a nép szinte kó­rusban követelné: szakadjon rá a bősi gát a magyarokra”. A harmadik lehetőség, a kompromisszumbs hágai ítélet - megint csak magyarellenes hangulatot váltana ki a szlová­kokban, akik azt állítanák, hogy a „teljes igazságtól és elégtételtől fosztják meg a szlo­vák nemzetet” - mert a „csú­nya magyarok” miatt Hága nem mondhatta ki a teljes igazságot. „Elvégre Szlovákiának teljes mértékben, s nem csak részben van igaza. Mindig és minden­ben, már amennyiben a magya­rokról van szó. Ha netán Szénási György szlovák kollégájával, Peter Tomkával a per végén össze­ölelkezne, akkor Tomka „egyszerűen nemzetárulóvá válna” a szlovák nemzetiek szemében, akik az állítanák, hogy a magyarok Tomkát is elmagyarosították, mert „a magyarok csak magyarosíta­ni tudnak, és irredenták, és be akarják kebelezni Szlovákiát, és Tomkával kezdték...” - írja a Szabad Újság. A magyarok örök szerződésszegők? Itt lenne az ideje, hogy a szlovák kormány világos és szilárd állásfoglalásban közölje Magyarországgal: „elég volt!” - írja szerdai számában a Slovenská Republika című pozsonyi, kormányközeli újság. MTI A lap az elmúlt hetekben több, feltűnést keltő írásban tá­madta az Esztergom és Párkány között fél évszázada csonkán álló Mária—Valéria híd újjáépí­tésének gondolatát. Egyik cik­kében azt írta, hogy a magya­roknak a katonai hídfőállás megteremtése miatt kell a híd. Szerdai írásában a lap úgy véli: közel az idő, hogy a szlo­vákok türelme elfogyjon, s végre valódi nevén nevezzék a dolgokat. „A magyar kormá­nyok minden cselekedete és propagandája, minden kulturá­lis és társadalmi, sőt, vallási intézménye egykor is, most is, minden időben a szlovákok és Szlovákia ellen irányult. Mint a szemétre, úgy néztek ránk mindig, s ezt teszik ma is. Elég csak meghallgatni Torgyán Jó­zsef parlamenti felszólalásait” - így a Slovenská Republika. A szerző szerint a magyarok soha, egyetlen szlovákokkal megkötött szerződést, egyetlen egyezményt sem tartottak be, mert „nekik mindig csak a szlo­vák föld kellett”. Azt írja: a ma­gyarok képtelenek kimondani azt a szót, hogy szlovák, Szlo­vákia, vagy Bratislava. „Tótot mondanak, Felvidéket, Po­zsonyt.” A „magyar arrogan­cia” bizonyítékát véli látni a cikkíró abban, hogy az egyko­ri Csehszlovákia betűjeleit hordozó Csemadok (a szlová­kiai magyar kulturális szerve­zet) nevét négy évvel az önál­ló Szlovák Köztársaság létre­jötte után sem voltak hajlandók megváltoztatni. A Slovenská Republika szerint a magyarok nemzetiségi politikájánál „nincs alattomosabb Európában”. Most is világszerte folyik (Bős­sel összefüggésben) a magyar műszakiak, jogászok, közgaz­dászok és környezetvédők „ha­zug és hamis adatokkal” érvelő kampánya. „Ha Nyugat-Európa politi­kusai ezeknek hisznek, akkor ki kell mondani: rossz kezek­ben van a leendő európai kö­zösség irányítása” - szögezi le a lap, és azt ajánlja: az Európai Uniótól is meg kell követelni a Szlovákia területi egységét egyértelműen szavatoló garanci­ákat, és nem szabad beérni any- nyival, hogy ez csak az erő­szakos határmódosítást tiltsa. Ezzel összefüggésben, a bé­csi döntésre utalva azt írja: „ilyesmit már egyszer Bécs- ben megéltünk. Pardon nél­kül, világosan és keményen kell végre ragaszkodnunk va­lamennyi egyezmény mara­déktalan betartásához, mert ha nem, az Európai Unióba való belépés Szlovákia tragédiája lehet”. Amíg a magyarok nem tágí­tanak „hitszegő” magatartá­suktól, addig közönséges ka- landorság lenne velük bármi­lyen közös dunai építkezésbe kezdeni, mert a párkányi híd esete is úgy végződhetne, mint a vízlépcsőé: „Mi építeni fo­gunk, ők meg pereskedni.” Szükségállapot Olaszországban MTI ____ __ Az olasz kormány szerdai rendkívüli ülésén szükségállapotot rendelt el az ország egész te­rületén az Albániából érkezett menekültek mi­att. A június 30-áig érvényben lévő szükségál­lapot lehetővé teszi, hogy az illetékes hatósá­gok operatív eszközökkel oldják meg a mene­kültek befogadását, ellenőrzését, elhelyezését, és esetleges azonnali kitoloncolását. A kor­mány rendelete egyben ideiglenes védelmet és ellátást biztosít azoknak az albánoknak, akik erre humanitárius okok miatt rászorulnak. A szükségállapot kihirdetése azt követően tör­tént, hogy az Albániában kitört válság nyo­mán jóval több albán menekült érkezett Olasz­országba, mint amennyire Rómában eredeti­leg számítottak. írről hírre Palotai István (Új Kelet) Alaposan az „orosz med­ve orrára koppintott” a brit oroszlán, amikor Mic­hael Portillo brit védelmi miniszter orosz kollégájá­val, Rogyijonovval tár­gyalt. A kedden lezajlott moszkvai tanácskozást követő sajtótájékoztatón elsőként Rogyijonov nyi­latkozott. Kijelentette, hogy a NATO keleti bő­vítésekor Európa érdeke­it is figyelemmel kell kí­sérni, ami alatt tulajdon­képpen Oroszország euró­pai területeire utalt, vin­dikálva magának a jogot, hogy a „vén kontinens” nevében nyilatkozzon. Portillo - a hagyomá­nyos angol udvariassággal- válaszában a felvetésre csak ennyit mondott: „Oroszországnak egyenlő partnerként kell Európa egyik országává válni”. A Szovjetunió széthul­lása óta volt már szó teljes jogegyenlőségről, kölcsö­nös előnyökről, integráci­óról, mindenről, azonban feketén-fehéren most elő­ször hangzott el, hogy semmissé tették Moszkva nagyhatalmi vágyait, ha tetszik, ha nem, be kell so­rolnia az egyenrangú eu­rópai nemzetek sorába, és el kell felejtenie az utasít- gatást, a fenyegetőzést, a nagyhatalmi allűröket - ha jót akar magának. Végül is az orosz erő már rég a múlté. Gazdasá­gi háttér nélkül hiába van óriási (és elavult) fegyver- arzenálja, képtelen vele bármit is kezdeni. Az, hogy ezt a tényt eddig nem dörzsölték nyíltan az orruk alá, csak azért lehet, mert tekintettel voltak Moszkva belpolitikai ér­dekeire, hiszen a nagyha­talmi pozíció elvesztése - illetve ennek kimondása — egyenlő lenne a bukás­sal. Az orosz népiélek ugyanis mindmáig hisz a nagy és legyőzhetetlen haza képében. A türelmes „falazás” minden valószínűséggel azért szűnt meg, mert Jel­cinék immár túlzásba vi­szik a NATO bővítésének kritikáját. A legdurvább kijelentést (szintén a na­pokban) a prágai orosz nagykövet tette, amikor gazdasági szankciókkal fenyegette meg Csehor­szágot, ha belépési szán­dékát komolyra fordítja. Nem tudni, hogy eme ki­jelentése előtt az illető orosz diplomata hány „szto gram” vodkát ihatott meg, de egy biztos: a nyugati világ sokkal inkább alkal­mazhatna olyan gazdasá­gi szankciókat Moszkvá­val szemben, amelybe na­pokon belül belerokkan­na Oroszország. Besorol­ni az egyenlőek közé - nincs más alternatíva. És végképp elfelejteni a rossz emlékű kardcsörtetést...

Next

/
Thumbnails
Contents