Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-20 / 66. szám
1997. március 20., csütörtök Megalakult az új csecsen kormány, összetételét azonban nem hozzák nyilvánosságra Aszlan Maszhadov csecsen köztársasági elnök hivatalos közleménye előtt - közölte az ITAR-TASZSZ tudósítójával egy, a csecsen elnök környezetéhez tartozó illetékes. A hivatalos közlemény megjelenéséig az előző kormány összes tagja „megbízott” minőségében a helyén marad. A forrás szerint biztosra vehető, hogy Maszhadov elnök kormányfő is lesz egy személyben. A kormányfő első helyettese Movladi Udugov lesz; a Déli Olajtársaság (JUNKO) miniszteri rangú elnöke Hozs-Ahmed Jarihanov marad, s a belügyek élén megőrzi posztját Kazbek Mahasev. A kormány tagja lesz, egyelőre ismeretlen szerepkörben, Ahmed Zakajev, aki Maszhadov vetélytársa volt az elnökválasztásokon. Bűnösnek talalta az iszlám tanításokat mereven értelmező tálibok kabuli legfelsőbb bírósága szerdán, és egy hónap börtönbüntetésre ítélte egy francia segélyszervezet két alkalmazottját a muzulmán törvények megsértése miatt. A két francia férfinak az Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC) közbenjárására mégsem kell börtönbe vonulnia, mert a bírák büntetésükbe beleszámították a vizsgálati fogságban eltöltött 26 napot, de haladéktalanul távozniuk kell Afganisztánból. A párizsi székhelyű jótékony- sági szervezet két munkatársát, Frédéric Michelt és Daniel Llorante-t február 21-én tartóztatták le, amikor búcsúztató ünnepséget tartottak a szervezet afgán nőalkalmazottainak. Az összesen hét vádlottnak többek között azt rótták fel, hogy egy házban tartózkodtak fátylat nem viselő afgán nőkkel, fényképeket készítettek róluk, zenét hallgattak és alkoholt ittak. Hajógyáriak tüntetése MTI ___ Az előző napokhoz képest jóval durvább tüntetést tartottak szerdán a felszámolt Gdanski Hajógyár elbocsátott dolgozói. A mintegy ezer fős csoport vörös festéket tartalmazó flakonokkal dobálta meg a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) egyik parlamenti képviselőjének gdanski irodáját, és befalazták annak ajtaját. Az épület előtt gumbiabroncsokat gyújtottak meg, majd szertartásos módon Wlodzimierz Cimoszewicz kormányfőt és a tüntetők által egyszerűen csak nemzetárulónak titulált Grzegorz Kolodkot ábrázoló bábokat égettek el. Henryk Jankowski, az antiszemita kijelentéseiről hírhedt gdanski plébános a tüntetők előtt leszögezte, hogy a hajógyár megmentésére indított adománygyűjtés segítségével az üzem a nemzet tulajdonába kerülhet, és így a vagyonra - mint mondta - a kommunisták nem tehetik majd rá a kezüket. A munkások mindehhez hozzátették, hogy a generációk munkáját őrző gyárat elbocsátásuk ellenére sem hagyják majd üresen, hanem védelmezni fogják azt a kommunista rablóktól”. Az egész megmozdulást dühödt antikommunizmus jellemezte, ezt hirdette a transzparansek többsége, valamint a tüntetők időnként meglehetősen fenyegető hangú kórusa is. - Az SLD felszámolt bennünket, mától mi számoljuk fel az SLD-t - hangoztatták az elkeseredett munkások. A hosszú haldoklás után a múlt héten bezárt hajógyárból közel négyezer dolgozót kényszerültek elbocsátani. Többségüknek, főként áz életük nagy részét a gyárban töltött idősebb munkásoknak esélyük sincs arra, hogy új munkát találjanak. A gdanski hajógyár felszámolása ellen tiltakozó gdanski és felső-sziléziai Szolidaritás-aktivisták szerdán bevették magukat három minisztériumba Varsóban. Ezzel folytatják az országos tiltakozást, amelyet kedden hirdetett meg a munkásszakszervezet. A kincstári, a gazdasági és a munkaügyi minisztérium folyosóin ülősztrájkoló Szolidaritás-tagok egyelőre nem akadályozzák az intézmények működését.- Ma ők, holnap mi! Azért vagyunk itt, mert félő, hogy a hajógyártás leépítése után a bányászat következik, és a szerkezetátalakítás jelszavával rövidesen tízezrek kerülhetnek az utcára - hangoztatták a kincstári minisztériumban tartózkodó sziléziai bányászok. Marian Krzaklewski, a Szolidaritás szakszervezet elnöke szerdai sajtókonferenciáján leszögezte, hogy a minisztériumokat megszálló munkások nem akarnak tárgyalni a tárcák vezetőivel, hanem azonnali konkrét döntéseket várnak a bezárt hajógyár ügyében. Krzaklewski nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy a legendás üzem megmentésére indított társadalmi adomány- gyűjtő akció bevételeiből esetleg a szakszervezet vásárolná meg a bölcsőjének számító Gdanski Hajógyárat. Világkrónika Gordiuszi csomó Lehetséges döntések A Pozsonyban megjelenő Szabad újság című magyar hetilap szerzője túlságosan derűlátónak tartja a hágai perben Magyarországot képviselő küldöttség vezetője, Szénási György véleményét, amely szerint - mint a lap a Magyar Nemzetre hivatkozva írja - a hágai per hozzájárul a két ország közötti viszony javulásához. MTI „Ez túl szép lenne” - írja, és kifejti: ha Szlovákia nyerné meg a pert, akkor a saját sikerét „magyarellenes hangulatkeltésre használná fel. A győzelmi mámortól megrészegült nemzetieknek alkalmuk nyílna a magyarok szapulására”. Ha a hágai perből Magyarország kerülne ki győztesen, akkor a szlovákok „a nemzetközi közösség kétféle mércéjéről” beszélnének, és „olyan magyarellenes hangulatot szítanának, hogy a nép szinte kórusban követelné: szakadjon rá a bősi gát a magyarokra”. A harmadik lehetőség, a kompromisszumbs hágai ítélet - megint csak magyarellenes hangulatot váltana ki a szlovákokban, akik azt állítanák, hogy a „teljes igazságtól és elégtételtől fosztják meg a szlovák nemzetet” - mert a „csúnya magyarok” miatt Hága nem mondhatta ki a teljes igazságot. „Elvégre Szlovákiának teljes mértékben, s nem csak részben van igaza. Mindig és mindenben, már amennyiben a magyarokról van szó. Ha netán Szénási György szlovák kollégájával, Peter Tomkával a per végén összeölelkezne, akkor Tomka „egyszerűen nemzetárulóvá válna” a szlovák nemzetiek szemében, akik az állítanák, hogy a magyarok Tomkát is elmagyarosították, mert „a magyarok csak magyarosítani tudnak, és irredenták, és be akarják kebelezni Szlovákiát, és Tomkával kezdték...” - írja a Szabad Újság. A magyarok örök szerződésszegők? Itt lenne az ideje, hogy a szlovák kormány világos és szilárd állásfoglalásban közölje Magyarországgal: „elég volt!” - írja szerdai számában a Slovenská Republika című pozsonyi, kormányközeli újság. MTI A lap az elmúlt hetekben több, feltűnést keltő írásban támadta az Esztergom és Párkány között fél évszázada csonkán álló Mária—Valéria híd újjáépítésének gondolatát. Egyik cikkében azt írta, hogy a magyaroknak a katonai hídfőállás megteremtése miatt kell a híd. Szerdai írásában a lap úgy véli: közel az idő, hogy a szlovákok türelme elfogyjon, s végre valódi nevén nevezzék a dolgokat. „A magyar kormányok minden cselekedete és propagandája, minden kulturális és társadalmi, sőt, vallási intézménye egykor is, most is, minden időben a szlovákok és Szlovákia ellen irányult. Mint a szemétre, úgy néztek ránk mindig, s ezt teszik ma is. Elég csak meghallgatni Torgyán József parlamenti felszólalásait” - így a Slovenská Republika. A szerző szerint a magyarok soha, egyetlen szlovákokkal megkötött szerződést, egyetlen egyezményt sem tartottak be, mert „nekik mindig csak a szlovák föld kellett”. Azt írja: a magyarok képtelenek kimondani azt a szót, hogy szlovák, Szlovákia, vagy Bratislava. „Tótot mondanak, Felvidéket, Pozsonyt.” A „magyar arrogancia” bizonyítékát véli látni a cikkíró abban, hogy az egykori Csehszlovákia betűjeleit hordozó Csemadok (a szlovákiai magyar kulturális szervezet) nevét négy évvel az önálló Szlovák Köztársaság létrejötte után sem voltak hajlandók megváltoztatni. A Slovenská Republika szerint a magyarok nemzetiségi politikájánál „nincs alattomosabb Európában”. Most is világszerte folyik (Bőssel összefüggésben) a magyar műszakiak, jogászok, közgazdászok és környezetvédők „hazug és hamis adatokkal” érvelő kampánya. „Ha Nyugat-Európa politikusai ezeknek hisznek, akkor ki kell mondani: rossz kezekben van a leendő európai közösség irányítása” - szögezi le a lap, és azt ajánlja: az Európai Uniótól is meg kell követelni a Szlovákia területi egységét egyértelműen szavatoló garanciákat, és nem szabad beérni any- nyival, hogy ez csak az erőszakos határmódosítást tiltsa. Ezzel összefüggésben, a bécsi döntésre utalva azt írja: „ilyesmit már egyszer Bécs- ben megéltünk. Pardon nélkül, világosan és keményen kell végre ragaszkodnunk valamennyi egyezmény maradéktalan betartásához, mert ha nem, az Európai Unióba való belépés Szlovákia tragédiája lehet”. Amíg a magyarok nem tágítanak „hitszegő” magatartásuktól, addig közönséges ka- landorság lenne velük bármilyen közös dunai építkezésbe kezdeni, mert a párkányi híd esete is úgy végződhetne, mint a vízlépcsőé: „Mi építeni fogunk, ők meg pereskedni.” Szükségállapot Olaszországban MTI ____ __ Az olasz kormány szerdai rendkívüli ülésén szükségállapotot rendelt el az ország egész területén az Albániából érkezett menekültek miatt. A június 30-áig érvényben lévő szükségállapot lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok operatív eszközökkel oldják meg a menekültek befogadását, ellenőrzését, elhelyezését, és esetleges azonnali kitoloncolását. A kormány rendelete egyben ideiglenes védelmet és ellátást biztosít azoknak az albánoknak, akik erre humanitárius okok miatt rászorulnak. A szükségállapot kihirdetése azt követően történt, hogy az Albániában kitört válság nyomán jóval több albán menekült érkezett Olaszországba, mint amennyire Rómában eredetileg számítottak. írről hírre Palotai István (Új Kelet) Alaposan az „orosz medve orrára koppintott” a brit oroszlán, amikor Michael Portillo brit védelmi miniszter orosz kollégájával, Rogyijonovval tárgyalt. A kedden lezajlott moszkvai tanácskozást követő sajtótájékoztatón elsőként Rogyijonov nyilatkozott. Kijelentette, hogy a NATO keleti bővítésekor Európa érdekeit is figyelemmel kell kísérni, ami alatt tulajdonképpen Oroszország európai területeire utalt, vindikálva magának a jogot, hogy a „vén kontinens” nevében nyilatkozzon. Portillo - a hagyományos angol udvariassággal- válaszában a felvetésre csak ennyit mondott: „Oroszországnak egyenlő partnerként kell Európa egyik országává válni”. A Szovjetunió széthullása óta volt már szó teljes jogegyenlőségről, kölcsönös előnyökről, integrációról, mindenről, azonban feketén-fehéren most először hangzott el, hogy semmissé tették Moszkva nagyhatalmi vágyait, ha tetszik, ha nem, be kell sorolnia az egyenrangú európai nemzetek sorába, és el kell felejtenie az utasít- gatást, a fenyegetőzést, a nagyhatalmi allűröket - ha jót akar magának. Végül is az orosz erő már rég a múlté. Gazdasági háttér nélkül hiába van óriási (és elavult) fegyver- arzenálja, képtelen vele bármit is kezdeni. Az, hogy ezt a tényt eddig nem dörzsölték nyíltan az orruk alá, csak azért lehet, mert tekintettel voltak Moszkva belpolitikai érdekeire, hiszen a nagyhatalmi pozíció elvesztése - illetve ennek kimondása — egyenlő lenne a bukással. Az orosz népiélek ugyanis mindmáig hisz a nagy és legyőzhetetlen haza képében. A türelmes „falazás” minden valószínűséggel azért szűnt meg, mert Jelcinék immár túlzásba viszik a NATO bővítésének kritikáját. A legdurvább kijelentést (szintén a napokban) a prágai orosz nagykövet tette, amikor gazdasági szankciókkal fenyegette meg Csehországot, ha belépési szándékát komolyra fordítja. Nem tudni, hogy eme kijelentése előtt az illető orosz diplomata hány „szto gram” vodkát ihatott meg, de egy biztos: a nyugati világ sokkal inkább alkalmazhatna olyan gazdasági szankciókat Moszkvával szemben, amelybe napokon belül belerokkanna Oroszország. Besorolni az egyenlőek közé - nincs más alternatíva. És végképp elfelejteni a rossz emlékű kardcsörtetést...
