Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-03 / 52. szám
1 „Izzottak a telefonvonalak’9 Fekete Tibor (Új Kelet) Pénteken elszabadult a pokol. A Postabankot és a postahivatalokat annyian rohamozták meg egyszerre, hogy képtelenség volt mindenkit kulturáltan kiszolgálni. Rövid idő alatt az ország minden szegletén kitört a pánik. A roham méreteiről és az „árhullám” tetőzéséről Mátrai Zoltánt, a nyírbátori körzeti postavezetőt kérdeztük- Önök mikor észlelték a botrány első jeleit?- Pénteken délelőtt tíz órakor-szinte néhány perc alatt tömegesen jöttek az emberek a pénzükért. Ez! zel egy időben elkezdtek | izzani a telefonvonalak, j Ismerősök, barátok kérdezték, igaz-e a hír, és szeret- j tek volna soron kívül a pénzükhöz jutni. Természetesen erre nem volt lehetőség.- Hihetőnek tartja a híreszteléseket a Postabank csődjéről?- Gyanús a dolog, mert ha valóban likviditási gondjai lennének a pénzintézetnek, akkor már régen leállították volna a kifizetéseket.- Pénteken meddig tartott nyitva a hivatal?- Délután ötkor kellett volna zárni, de este hétkor küldtük el a várakozókat, mert elfogyott a napi pénzkészletünk. Utána kezdtünk a napi záráshoz. Szombaton reggel csak két dolgozónknak kellett volna bejönnie, de á többiek is szó nélkül felvették a munkát és segítettek, ahol tudtak. Az ügyfeleknek nem kellett feliratkozni, nem osztottunk sorszámot sem, mégis nyu- godtabbak voltak szombaton az emberek, mint előző nap.- Hétfőn mire számítanak?- Még nem tudjuk milyen roham várható, de jócskán a napi pénzkészleten felül rendeltünk készpénzt. Amíg az kitart, addig fizetünk. A Schubert-évforduló tiszteletére rendeztek hangversenyt vasárnap délután a nyíregyházi zeneiskola tanárainak közreműködésével Csonka Róbert felvétele A jövőre koccintottak Kemecsén (Folytatás az 1. oldalról) Segítünk egymásnak jó- ban-rosszban. Nem véletlenül jött el hozzánk a képviselő úr és az esperes úr, tudják, hogy a nálunk elmondott szavaikat nem süket fülek hallgatják. Most nagy baj van a mezőgazdaságban, de bízom benne, hogy átvészeljük a válságot. Valóban arányos teherviselést kellene elérnünk, de nemcsak a gazdálkodókat kellene terhelni, hanem azokat is, akik a feketegazdaságból szerzik a milliókat. Mi is keressük a kiutat, hiszen senki nem akar vegetálni, a mezőgazdaság talpraállása az ország talpraállását is jelenti, és amikor szolidáris vagyok a tüntetőkkel, akkor a kormány nehéz dilemmáját is átérzem, ha most enged, akkor teljes joggal mások is követelhetik terheik csökkentését. Mindenki nem mehet ki az utakra, mert akkor megbénul az ország, és az lesz majd az igazán nagy katasztrófa. Remélem, hogy nagyobb baj nélkül megoldódnak a gondok, mint ahogy azt is szeretném, ha Kemecse megkapná a városi rangot. Sokat dolgoztunk, hogy pályázhassunk ezért a címért. Minden utcát aszfaltoztunk, mindenhol van járda, bevezettük a gázt, és most látunk hozzá a szennyvízhálózat kiépítéséhez. A falu lakossága - ez ebből a rendezvényből is látszik - összetart, mindent megtesz azért, hogy emberibbé, szebbé tegye lakóközösségünk életét. Most úgy látom, hogy olyan úton indultunk el, ami talán egy szebb, biztos megélhetést jelentő jövő felé vezet. 1997. március 3., hétfő Megyei krónika Tülekedés, tolakodás, tumultus Fekete Tibor (Új Kelet) ___ Sz ombaton többen már hajnalba odaálltak a legközelebbi Postabank, vagy postahivatal bejáratához és reménykedtek. Mások nyugodtabbak voltak, mert előző nap már kaptak sorszámot, csak ki kell várni a sorukat. Akadt, aki egynapi hidegélelemmel és termoszban forró kávéval állt sorba, mások már „gyomorideggel” várták az elkerülhetetlen tolongást. Annak jártunk utána, a megye néhány településén hogyan vészelték át a hétvége Postabank-cirkuszát. Nagykállóban, Kállósemjén- ben és Máriapócson nem szokott szombaton nyitva tartani a posta- hivatal, most is zárt ajtót találtunk. Nyírbátorban gyanúsan kevesen várakoztak a hivatalon belül. Mint kiderült, elfogyott a pénz, és nincs mire várni. Ennek ellenére többen megpróbáltak ismerőst keresni, hátha tud segítem. Nem tudott. Szintén Nyírbátorban, a Postabank fiókja előtt álldogáltak vagy ötvenen. Nem volt tolongás, lökdösődés, kiabálás. Először a pénteki sorszámmal rendelkezők igényeit elégítették ki, majd az szombatiak következtek. Akik közben jöttek, az ajtóban álló rendőrtől sorszámot kaptak, félreálltak és vártak sorukra. Odabent egyszerre három ügyfelet szolgáltak ki, így ment minden, mint a karikacsapás. Visszatérve a megyeszékhelyre már sokkal lesújtóbb látvány fogadott bennünket. A nyíregyházi nagy (1-es) postánál tumultuózus jelenetek sora. Mindenki nyomta, tuszakolta magát a bejárat irányába. Egyszer csak a bent posztoló rendőr gondolt egy merészet és kinyitotta a hátsó ajtó. Akik ott tartózkodtak, ezen keresztül próbáltak bejutni. Erre a régebb óta várakozók háborodtak fel. A rendőrnek csak nagy nehézségek árán sikerült visszazámi az ajtót. Osztottak itt is sorszámot, de akik hajnal óta a bejáratnál várakoztak, nem engedték be a jeggyel rendelkezőket. Az egyik fiatalasszony 6 óra 20 perckor kapta a várakozó bilétáját, de még délután két órára sem jutott be. Kár.hogy felnőttembereket így meg tudnak hülyíteni. A Postabank Nyár utcai fiókjánál, ha lehet, még kaotikusabb állapotok uralkodtak. A tömeg egy ízben úgy nekidurálta magát, hogy a nyitott vasajtó sarkából szakadt ki. A dolog előzménye, hogy nyolc órára ígérték a nyitást, de kilenc órakor még csak a számítógép elromlásáról tudták tájékoztatni a jelenlévőket. A nyomakodók közül többen is azon náborogtak, hogy a bank oldalajtajánál kiszolgálják a bennfenteseket, miközben ők várnak és várnak. Szerettük volna a bank illetékesét is megkérdezni az igazságról, de nem voltak hajlandóak tájékoztatni a sajtó munkatársát. A magyarok leleményességükről ismertek a világon. Most is akadtak olyanok, akik már tizenötezer forintért hajlandóak lettek volna eladni közeli sorszámukat. Vevő azonban nem akadt, de minek is, úgysem vették figyelembe. Este háromnegyed hétkor, hogy teljes legyen az ügyfelek öröme, bombariadó miatt mindenkit elküldték az ajtóból. Utólag kiderült, csak vaklárma volt. A jónép csak erre várt, és újra támadásba lendül. Hétfőn lehet, hogy ismét beindul a roham. Mire számíthatnak a pénzükért áhíto- zók? Közelharcra, vagy kulturált kiszolgálásra? Aki öreg, még nem vén! „Régen láttam ennyi boldog embert” Most már mindenki számára nyilvánvaló lehet, hogy a Nyírség fogalom. Az a táncegyüttes, amelyik minden egykori és mostani tagját be tudja oltani azzal az érzéssel, hogy egy csoda részese lehetett, az megérdemli ezt a dicséretet. Ahogy az Oxfordon végezni külön világot jelent az angol társadalomban, ugyanúgy külön világ Nyíregyházán a Nyírségben táncolók köre. Tapolcai Zoltán (Új Kelet) Olyannyira együtt vannak, hogy megalapították a Nyugdíjas Nyírségesek Klubját. Évente háromszor-négyszer egybegyűlnek valahol egy kis parasztházban párostul, gyerekestül, vagy mondjuk együtt búcsúztatják az óévet. Egy ilyen alkalommal pattant ki Bistey Attila fejéből az isteni szikra. Jó volna találkozni a hajdani riválisokkal egy közös múltidézés keretében, feleleveníteni azokat a táncokat, amelyek még ott bu jkálnak a lábakban, kezekben, csípőkben, s aztán önfeledten együtt mulatni, s talán végre megismerkedni. Megszületett a Néptáncosok bálja. S a hívó szó fergeteges lavinát indított el. A Mátészalkai Szatmár Néptáncegyüttes, az ököritói Fergeteges, a nagy- kállói Kállay kettős, a hegyaljaiak, a Szabolcs Volán és természetesen a nyugdíjas Nyírség tagjai a hívó szóra újra próbatermekbe vonultak, a gyerekeket a nagyszülőkre, barátokra bízták, és életre keltették a régi repertoárt. Majd összegyűjtöttek annyi pénzt, hogy felléphessenek szombat este a nyíregyházi Bujtosi Szabadidő Csarnokban. Több mint ezerötszáz ember szorongott a lelátókon, kétszáz táncos izgult a színfalak mögött. Négy órán át dübörgött a színpad és a taps. A taps, amit már szinte elfelejtettek a hajdanvolt táncosok, ami annyira hiányzott az életükből. Egy hónapos kemény felkészülés, ezer- egy időpontegyeztetés után életük talán legnagyobb gálaműsorát adta az öt együttes. Nem várt és hihetetlen volt a siker. Egy-egy elfelejtett, kihagyott lépéstől, az elejtett, eltört botoktól, az itt-ott kibuggyanó pocakoktól csak úgy lifteztek a gombócok a nézők torkában. A hajdani versenytársak most úgy szorítottak egymásnak, mint soha még. A színfalak mögött hegyaljai bor szatmári rettenetessel cserélt gazdát, mindenki a hazai sütését kínálgatta, ahogy az egy batyusbálban szokás. Túl a fellépésen és az izgalmon aztán háromszáz pár tombolt a küzdőtéren, szólhatott akár szatmári csárdás avagy a 60- as évek twisztje, rock and rollja a hangszórókból. A szalonzenét szolgáltató Német Sándor kergette őrületbe és táncba hajnali négyig a bálozókat. A főszervezőt, Bistey Attilát vasárnap reggel ébresztettem álmából és bódulatából. Egyetlen mondatba sűrítette az estet: „Régen láttam már ennyi boldog embert!” Gazdajegyzői tapasztalatok Munkatársunktól A megyei arárkamara területi gazdajegyzőinek legfrissebb felmérése szerint a sertésállomány mennyisége az elmúlt évhez képest továbbra is stagnál, az értékesítési árak nem nagyon mozdulnak el a kilogrammonkénti 180-200 forintról. A szarvasmarha-tartási kedv ugyanúgy csökken, mint a tehenészetek száma, s mindezzel párhuzamosan folytatódik a települési tejcsarnokok és tejbegyűjtő állomások bezárása. A juhtenyésztés az egyedüli fejlődésnek indult szektor, amelyre kedvezően hatott az ez évi agrártámogatási rendszer nyújtotta lehetőség. A megyei gazdák jelzése szerint az állományfejlesztés nem minden esetben megy zökkenőmentesen, mivel csak jelentős utánjárással lehet vásárolni megfelelő genetikai adottságokkal rendelkező tenyészállatokat. Az agrártámogatásokat vegyes véleményekkel fogadták a gazdák. Az összegyűjtött reagálások szerint az ültetvénytelepítésre és beuházások- ra kiírt pályázati határidőt rövidnek tartják a termelők, s panaszok hangzottak el, hogy a kistermelők jelentős hányada nem fog tudni támogatást igényelni a magasra állított „gazdaságos termelési” limitek miatt. A mezőgazdasági integrátorok fogalmának meghatározását sem tartották sokan egyértelműnek, s félelmüket fejezték ki, hogy emiatt a szükségesnél kevesebb támogatás fog a megyébe jutni. M n P I if y-1 Br^»l 1T- i ill
