Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-18 / 64. szám

1 1997. március 18., kedd Városlátogató Karácsony után a következő nagy ünnep húsvét, melynek szintén több ezer éves hagyományai van­nak. Nagyanyáink idejében az előkészületek több héttel korábban, a disznóöléssel kezdődtek, hogy mire összeül a rokonság, ínycsiklandozó sonka és kolbász kerülhessen az asztalra. Arról, hogy hogyan készülnek ma az emberek húsvétra, a kellemes tava­szi délelőttön a város utcáin sétálók közül kérdez­tünk meg néhányat. Mogyorósi László:- Ma már korántsem olyan ez az ünnep, mint régen volt. Talán kicsit elkényelmesed- tünk, talán csak azért van, mert a mindennapi gondok között még örülni is elfelej­tünk. Emlékszem rá, hogy legénykoromban házról ház­ra járva öntöztük meg a lá­nyokat. Nem locsoltuk, ön­töztük. Akkor még divatban volt az igazi kútvízzel való köszöntés is. Ma már erről sem igen beszél senki. Ugyan­úgy kiment a divatból, mint a hímestojás-festés. Sokkal kényelmesebb és praktiku­sabb a boltban megvásárol­ni a csokitojásokat. Beval­lom őszintén, nálunk sincs már másként. Nem járok már én sem locsolkódni, csak a kis unokámhoz megyek át. Aztán eszünk egy jó ebédet, iszunk hozzá egy kis hegy­aljai bort. Ennyi maradt mára az ünnepből. Pápai Anett:- Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy éljenek bennem azok a húsvéti emlékek, amiről a szüleim, nagyszüleim mesél­nek. Azt azonban érzem, hogy valami ezen a téren is megváltozott. Nem olyan színes, nem olyan szép a hús­vét, mint azt a régi képesla­pokon látni. Nem öltünk erre az alkalomra különleges ünneplő ruhát, nem festjük előtte két napig a hímes to­jásokat. A fiúk is igénytele­nebbek lettek. Hol vannak már a hosszú locsolóversek! Nálunk a családban inkább anyukámék azok, akik meg­próbálják kicsit visszahozni a régi hangulatot. A nagyta­karítás után mindenkinek ad munkát a konyha. A főtt éte­lek mellett számtalan édes és sós sütemény kerül az asztal­ra. Nem panaszkodhatom, hiszen jó néhányan eljönnek húsvét másodnapján. A ki­sebbeknek csokoládétojáso­Németh Jolán:- Nyugdíjas vagyok, telje­sen egyedül élek. Nem kerí­tek én már akkora feneket ezeknek az ünnepeknek, mint annak idején. Az egyik gyerekem Pesten lakik, a másik itt, helyben. Talán hozzájuk majd átmegyek, de különben magányosan ünne­pelek. Sonka se igen kerül az asztalomra. Nem vágtam disznót, drága pénzen pedig a bolti sódart megvenni nem tudom. Meg hát minek is ad­nék pénzt érte, mikor nekem alig kell valami. Régen per­sze egészen másképpen volt. Nagy sütéseket-főzéseket, jó­kat osztogatunk, az időseb­bek viszont csak leülnek az asztalhoz, és jóízűen elfo­gyasztják, amivel megkínál­juk őket. vést-menést tartottunk. Be­vallom őszintén, ma már nem is nagyon szeretem a húsvétot. Kiállítás olajfestményekből Ibrányban élő, illetve innen elszármazott amatőr festő­művészek munkáiból nyílt kiállítás a város közösségi házában. Az érdeklődők Ro­ma Demeterné, Gégény Ká­roly, Bene Lajos, Bene Linda és özvegy Szabó Andrásáé olajsfestményeit nézhetik meg. A képek legtöbbje ibrányi té­mát dolgoz fel, bemutatva az elmúlt idők emlékeit. Közvetlen kapcsolat a fogyasztókkal Bár nem túl nagy a távolság Nyíregyháza és Ibrány között, az itt lakóknak mégis nagy könnyebbséget jelent, hogy villanyszámla-befizetésüket, illetve az áramszolgáltatással kapcsolatos problémáikat hely­ben is tudják orvosolni. A Ti­szántúli Áramszolgáltató ib­rányi kirendeltségének felada­tairól Zagyi József kirendelt­ségvezető beszélt.- Városunkban 1967 óta működik kirendeltség. Tizen­hét település tartozik hozzánk, a Tokaj Tisza-hídtól Dombrád- Nyírbogdány-Nyírszőlő hatá­ráig. Elsősorban szolgáltató kirendeltségként működünk, elsődleges feladatunk a fo­gyasztók folyamatos villamos- energia-ellátása. Sajnos, a mun­kaerő-leépítések évről évre minket is utolérnek. Három esztendővel ezelőtt még negy­venegyen, ma már csak har­mincötén dolgozunk itt. A me­gyeszékhelyhez hasonlóan mi is áttértünk a kézi díjbeszedés helyett a számlázási módra. Ez nemcsak a mi munkánkat köny- nyíti meg nagy mértékben, de a lakosságnak is sokkal na­gyobb kényelmet jelent. A fo­gyasztó a leolvasás után né­hány nappal kézhez kapja a számlát, melyet bármely pos­tahivatalban, illetve az itteni takarékszövetkezetekben is befizethet. A hozzánk tartozó összes településen felajánlot­tuk a helyi pénzintézeteknek, hogy az ügyfelek náluk is befi­zethessék a kiküldött csekket. Természetesen nálunk is lehet élni a folyószámláról történő egyenlítés lehetőségével. így talán kicsit sikerül lefaragnunk azokból a kintlévőségekből, melyek a kisfogyasztók szám­láin gyűltek össze. Ez anyagi­akban körülbelül három-négy millió forintot tesz ki. Tizen­hétezer lakossági fogyasztónk közül annak, aki nem fizetett a díjbeszedőnek, mi mindig ad­tunk türelmi időt. Ha azonban a felszólítás után sem fizettek, néhányuknál kénytelenek vol­tunk kikötni az áramot. így a kintlévőségek mintegy tíz szá­zalékát tudtuk behozni. Mivel nem egyik napról a másikra váltotta fel a díjbe­szedőket a számlalevél, nálunk is már jóval korábban éledni kezdett a rendszer. A régi díjbe­szedők munkáját jó ideje állo­mányunk szerelői végezték, s most, hogy postán küldjük ki a számlákat, az ő leterheltségük is mérséklődött. Mi már koráb­ban úgy alakítottuk ki a pénz- beszedési rendszert, hogy ahol volt valamilyen takarékszövet­kezet, oda kellett befizetni az áramszámlát, s a mi embereink csak az óraállást jártak ki leol­vasni. Persze, még így is akadt jó néhány olyan terület, ahol az óraállás mellett a villany- számlát is be kellett szedni. A mostani leolvasók így azok közül kerültek ki, akik koráb­ban pénzbeszedők voltak. Egyre bizonytalanabb a vál­lalatok, vállalkozások jövője, mi mégis abban bízunk, mun­kánkra szükség lesz. A Titász „vérkeringésében” a kirendelt­ségek jelentik azokat a lépcső­fokokat, melyek a legközelebb állnak a fogyasztókhoz. így nagyon bízunk abban, hogy a mi munkánkra még évek múl­va is szükség lesz. Klub időseknek Immár jó néhány éve an­nak, hogy Ibrányban egy családi házban helyet kapott a Szállásbiztosító Idősek Klubja. Az intézményben jelenleg tizennyolc idős ember él. Bár hétvégén nem kapnak ellátást és szállást, mégis nagyon jól érzik itt magukat. Munkanapokon tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak, és sokan élnek az­zal a lehetőséggel, hogy eze­ken a napokon az intéz­ményben töltsék az éjszaká­kat is. A bentlakásos ellátá­sért a jövedelemtől függően kell fizetni, de a legmaga­sabb érték sem haladja meg a hatezer-kétszáz forintot. Az ellátásról a szomszédos óvo­da konyhája gondoskodik. Az idős emberekhez hetente kétszer jár ki a háziorvos, s minden pénteken istentisz­teletet tart a református lel­kész. Az idős emberek sze­mélyes gondjait, problémá­it az intézet gondozói orvo­solják. Néhány kedves szó és egy meleg simogatás sok­szor többet ér bármilyen gyógyszernél. Természete­sen azokról sem feledkezett meg a gondozói csoport, akik nem tudnak eljönni a klubba. Három házigondozó vállalta fel, hogy ellátja ott­honukban az idős embereket Kiviszik nekik az ebédet, be­vásárolnak, rendben tartják a házat, sőt, még a kiskerti munkákba is besegítenek. Az oldalt írta: Sikli Tímea. A fotókat Bozsó Katalin készítette Könyvtár, ahol fényképezkedni is lehet Ibrány főterén, lapos kis épületben kapott helyet a vá­ros könyvtára, a kultúrház és a videotéka. Együtt van minden, ami a szórakozáshoz, kikap­csolódáshoz kell. Arról, hogy milyen fejlődésen ment át a hely az elmúlt években, és hogy milyen újdonságokkal szolgál az ide látogatóknak, Gosztonyi Tibor, a könyvtár vezetője beszélt.- Amikor 1964-ben átvet­tem a könyvtárat, mindössze háromezer kötet sorakozott a polcokon. Pedig azokban az években sokkal többen jártak könyvtárba, mint manapság. Akkor még nem nagyon volt televízió, az egyetlen szó­rakozási lehetőséget az itt élőknek az olvasás jelentette. Ma már korntsem olyan nagy az érdeklődés. Pedig a miénk nem a hagyományos értelem­ben vett könyvtár. Egyrészt azért nem, mert szakítottunk a konzervatív szemlélettel, nálunk nem csak kölcsönöz­ni és olvasni lehet. A könyv­tárnak olyan szolgáltatásai vannak, melyekről többen azt állították, talán már nem is nagyon illenek bele a képbe. A könyvek mellé különféle dokumentumokat, folyóirato­kat is beszereztünk, s már a hetvenes évektől gyűjteni kezdtük a hanglemezeket, ki­alakítva egy zenei sarkot. Később elterjedt a videózás, s mi is csatlakoztunk az egy­re népesebb táborhoz. 1986- tól már kölcsönözni is lehet tőlünk a filmeket. A kezdeti időkben miénk volt a kör­nyék legnagyobb választékú videokölcsönzője. Foglalko­zunk igazolványképek készí­tésével is. Ez nagyon célsze­rű, hiszen jóval több időt és pénzt jelent beutazni Nyír­egyházára egy képért. Né­hány háztartásban felesleges­sé vált könyvvel megalakítot­tuk mini antikváriumunkat is. Könyvkötészetünkben akár huszonnégy óra alatt is beköt­jük a szakdolgozatokat, új borítót teszünk az oly sokszor forgatott bibliákra. A felso­rolt szolgáltatások közvetle­nebbé is tették intézményün­ket. Leginkább az amerikai kisvárosok könyvtáraihoz ha­sonlít, ahol a mezőgazdasági szakkönyvek mellé kerti szer­számokat is lehet kölcsönöz­ni. Úgy érzem, tőlünk sem le­het idegen a sokrétűség. Kez­deményezéseinkkel valame­lyest az önkormányzatot is mentesíteni tudjuk. Ibrány nem túl gazdag város. Ez a megállapítás ugyanúgy igaz az önkormányzatra, mint az itt élő emberekre. A szolgál­tatásokért kapott kis plusz­pénzből próbáljuk meg fej­lesztgetni létesítményünket. Ez szemmel is látható, hiszen az elmúlt évek alatt a nálunk megtalálható könyvek száma harmincezerre nőtt. Néhány hete belekezdtünk a CD- romok gyűjtésébe is. Az egyik történelemmel, a má­sik pedig a csodálatos ál­latvilággal foglalkozik. Minden modernizálódik, miért éppen mi maradnánk ki a fejlődésből? Sikerült beszereznünk két számító­gépet, melyek segítségével bekapcsolódhatunk az In­ternet szolgáltatásaiba is.

Next

/
Thumbnails
Contents