Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-18 / 64. szám
1 1997. március 18., kedd Városlátogató Karácsony után a következő nagy ünnep húsvét, melynek szintén több ezer éves hagyományai vannak. Nagyanyáink idejében az előkészületek több héttel korábban, a disznóöléssel kezdődtek, hogy mire összeül a rokonság, ínycsiklandozó sonka és kolbász kerülhessen az asztalra. Arról, hogy hogyan készülnek ma az emberek húsvétra, a kellemes tavaszi délelőttön a város utcáin sétálók közül kérdeztünk meg néhányat. Mogyorósi László:- Ma már korántsem olyan ez az ünnep, mint régen volt. Talán kicsit elkényelmesed- tünk, talán csak azért van, mert a mindennapi gondok között még örülni is elfelejtünk. Emlékszem rá, hogy legénykoromban házról házra járva öntöztük meg a lányokat. Nem locsoltuk, öntöztük. Akkor még divatban volt az igazi kútvízzel való köszöntés is. Ma már erről sem igen beszél senki. Ugyanúgy kiment a divatból, mint a hímestojás-festés. Sokkal kényelmesebb és praktikusabb a boltban megvásárolni a csokitojásokat. Bevallom őszintén, nálunk sincs már másként. Nem járok már én sem locsolkódni, csak a kis unokámhoz megyek át. Aztán eszünk egy jó ebédet, iszunk hozzá egy kis hegyaljai bort. Ennyi maradt mára az ünnepből. Pápai Anett:- Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy éljenek bennem azok a húsvéti emlékek, amiről a szüleim, nagyszüleim mesélnek. Azt azonban érzem, hogy valami ezen a téren is megváltozott. Nem olyan színes, nem olyan szép a húsvét, mint azt a régi képeslapokon látni. Nem öltünk erre az alkalomra különleges ünneplő ruhát, nem festjük előtte két napig a hímes tojásokat. A fiúk is igénytelenebbek lettek. Hol vannak már a hosszú locsolóversek! Nálunk a családban inkább anyukámék azok, akik megpróbálják kicsit visszahozni a régi hangulatot. A nagytakarítás után mindenkinek ad munkát a konyha. A főtt ételek mellett számtalan édes és sós sütemény kerül az asztalra. Nem panaszkodhatom, hiszen jó néhányan eljönnek húsvét másodnapján. A kisebbeknek csokoládétojásoNémeth Jolán:- Nyugdíjas vagyok, teljesen egyedül élek. Nem kerítek én már akkora feneket ezeknek az ünnepeknek, mint annak idején. Az egyik gyerekem Pesten lakik, a másik itt, helyben. Talán hozzájuk majd átmegyek, de különben magányosan ünnepelek. Sonka se igen kerül az asztalomra. Nem vágtam disznót, drága pénzen pedig a bolti sódart megvenni nem tudom. Meg hát minek is adnék pénzt érte, mikor nekem alig kell valami. Régen persze egészen másképpen volt. Nagy sütéseket-főzéseket, jókat osztogatunk, az idősebbek viszont csak leülnek az asztalhoz, és jóízűen elfogyasztják, amivel megkínáljuk őket. vést-menést tartottunk. Bevallom őszintén, ma már nem is nagyon szeretem a húsvétot. Kiállítás olajfestményekből Ibrányban élő, illetve innen elszármazott amatőr festőművészek munkáiból nyílt kiállítás a város közösségi házában. Az érdeklődők Roma Demeterné, Gégény Károly, Bene Lajos, Bene Linda és özvegy Szabó Andrásáé olajsfestményeit nézhetik meg. A képek legtöbbje ibrányi témát dolgoz fel, bemutatva az elmúlt idők emlékeit. Közvetlen kapcsolat a fogyasztókkal Bár nem túl nagy a távolság Nyíregyháza és Ibrány között, az itt lakóknak mégis nagy könnyebbséget jelent, hogy villanyszámla-befizetésüket, illetve az áramszolgáltatással kapcsolatos problémáikat helyben is tudják orvosolni. A Tiszántúli Áramszolgáltató ibrányi kirendeltségének feladatairól Zagyi József kirendeltségvezető beszélt.- Városunkban 1967 óta működik kirendeltség. Tizenhét település tartozik hozzánk, a Tokaj Tisza-hídtól Dombrád- Nyírbogdány-Nyírszőlő határáig. Elsősorban szolgáltató kirendeltségként működünk, elsődleges feladatunk a fogyasztók folyamatos villamos- energia-ellátása. Sajnos, a munkaerő-leépítések évről évre minket is utolérnek. Három esztendővel ezelőtt még negyvenegyen, ma már csak harmincötén dolgozunk itt. A megyeszékhelyhez hasonlóan mi is áttértünk a kézi díjbeszedés helyett a számlázási módra. Ez nemcsak a mi munkánkat köny- nyíti meg nagy mértékben, de a lakosságnak is sokkal nagyobb kényelmet jelent. A fogyasztó a leolvasás után néhány nappal kézhez kapja a számlát, melyet bármely postahivatalban, illetve az itteni takarékszövetkezetekben is befizethet. A hozzánk tartozó összes településen felajánlottuk a helyi pénzintézeteknek, hogy az ügyfelek náluk is befizethessék a kiküldött csekket. Természetesen nálunk is lehet élni a folyószámláról történő egyenlítés lehetőségével. így talán kicsit sikerül lefaragnunk azokból a kintlévőségekből, melyek a kisfogyasztók számláin gyűltek össze. Ez anyagiakban körülbelül három-négy millió forintot tesz ki. Tizenhétezer lakossági fogyasztónk közül annak, aki nem fizetett a díjbeszedőnek, mi mindig adtunk türelmi időt. Ha azonban a felszólítás után sem fizettek, néhányuknál kénytelenek voltunk kikötni az áramot. így a kintlévőségek mintegy tíz százalékát tudtuk behozni. Mivel nem egyik napról a másikra váltotta fel a díjbeszedőket a számlalevél, nálunk is már jóval korábban éledni kezdett a rendszer. A régi díjbeszedők munkáját jó ideje állományunk szerelői végezték, s most, hogy postán küldjük ki a számlákat, az ő leterheltségük is mérséklődött. Mi már korábban úgy alakítottuk ki a pénz- beszedési rendszert, hogy ahol volt valamilyen takarékszövetkezet, oda kellett befizetni az áramszámlát, s a mi embereink csak az óraállást jártak ki leolvasni. Persze, még így is akadt jó néhány olyan terület, ahol az óraállás mellett a villany- számlát is be kellett szedni. A mostani leolvasók így azok közül kerültek ki, akik korábban pénzbeszedők voltak. Egyre bizonytalanabb a vállalatok, vállalkozások jövője, mi mégis abban bízunk, munkánkra szükség lesz. A Titász „vérkeringésében” a kirendeltségek jelentik azokat a lépcsőfokokat, melyek a legközelebb állnak a fogyasztókhoz. így nagyon bízunk abban, hogy a mi munkánkra még évek múlva is szükség lesz. Klub időseknek Immár jó néhány éve annak, hogy Ibrányban egy családi házban helyet kapott a Szállásbiztosító Idősek Klubja. Az intézményben jelenleg tizennyolc idős ember él. Bár hétvégén nem kapnak ellátást és szállást, mégis nagyon jól érzik itt magukat. Munkanapokon tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak, és sokan élnek azzal a lehetőséggel, hogy ezeken a napokon az intézményben töltsék az éjszakákat is. A bentlakásos ellátásért a jövedelemtől függően kell fizetni, de a legmagasabb érték sem haladja meg a hatezer-kétszáz forintot. Az ellátásról a szomszédos óvoda konyhája gondoskodik. Az idős emberekhez hetente kétszer jár ki a háziorvos, s minden pénteken istentiszteletet tart a református lelkész. Az idős emberek személyes gondjait, problémáit az intézet gondozói orvosolják. Néhány kedves szó és egy meleg simogatás sokszor többet ér bármilyen gyógyszernél. Természetesen azokról sem feledkezett meg a gondozói csoport, akik nem tudnak eljönni a klubba. Három házigondozó vállalta fel, hogy ellátja otthonukban az idős embereket Kiviszik nekik az ebédet, bevásárolnak, rendben tartják a házat, sőt, még a kiskerti munkákba is besegítenek. Az oldalt írta: Sikli Tímea. A fotókat Bozsó Katalin készítette Könyvtár, ahol fényképezkedni is lehet Ibrány főterén, lapos kis épületben kapott helyet a város könyvtára, a kultúrház és a videotéka. Együtt van minden, ami a szórakozáshoz, kikapcsolódáshoz kell. Arról, hogy milyen fejlődésen ment át a hely az elmúlt években, és hogy milyen újdonságokkal szolgál az ide látogatóknak, Gosztonyi Tibor, a könyvtár vezetője beszélt.- Amikor 1964-ben átvettem a könyvtárat, mindössze háromezer kötet sorakozott a polcokon. Pedig azokban az években sokkal többen jártak könyvtárba, mint manapság. Akkor még nem nagyon volt televízió, az egyetlen szórakozási lehetőséget az itt élőknek az olvasás jelentette. Ma már korntsem olyan nagy az érdeklődés. Pedig a miénk nem a hagyományos értelemben vett könyvtár. Egyrészt azért nem, mert szakítottunk a konzervatív szemlélettel, nálunk nem csak kölcsönözni és olvasni lehet. A könyvtárnak olyan szolgáltatásai vannak, melyekről többen azt állították, talán már nem is nagyon illenek bele a képbe. A könyvek mellé különféle dokumentumokat, folyóiratokat is beszereztünk, s már a hetvenes évektől gyűjteni kezdtük a hanglemezeket, kialakítva egy zenei sarkot. Később elterjedt a videózás, s mi is csatlakoztunk az egyre népesebb táborhoz. 1986- tól már kölcsönözni is lehet tőlünk a filmeket. A kezdeti időkben miénk volt a környék legnagyobb választékú videokölcsönzője. Foglalkozunk igazolványképek készítésével is. Ez nagyon célszerű, hiszen jóval több időt és pénzt jelent beutazni Nyíregyházára egy képért. Néhány háztartásban feleslegessé vált könyvvel megalakítottuk mini antikváriumunkat is. Könyvkötészetünkben akár huszonnégy óra alatt is bekötjük a szakdolgozatokat, új borítót teszünk az oly sokszor forgatott bibliákra. A felsorolt szolgáltatások közvetlenebbé is tették intézményünket. Leginkább az amerikai kisvárosok könyvtáraihoz hasonlít, ahol a mezőgazdasági szakkönyvek mellé kerti szerszámokat is lehet kölcsönözni. Úgy érzem, tőlünk sem lehet idegen a sokrétűség. Kezdeményezéseinkkel valamelyest az önkormányzatot is mentesíteni tudjuk. Ibrány nem túl gazdag város. Ez a megállapítás ugyanúgy igaz az önkormányzatra, mint az itt élő emberekre. A szolgáltatásokért kapott kis pluszpénzből próbáljuk meg fejlesztgetni létesítményünket. Ez szemmel is látható, hiszen az elmúlt évek alatt a nálunk megtalálható könyvek száma harmincezerre nőtt. Néhány hete belekezdtünk a CD- romok gyűjtésébe is. Az egyik történelemmel, a másik pedig a csodálatos állatvilággal foglalkozik. Minden modernizálódik, miért éppen mi maradnánk ki a fejlődésből? Sikerült beszereznünk két számítógépet, melyek segítségével bekapcsolódhatunk az Internet szolgáltatásaiba is.