Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-13 / 61. szám

Városlátogató 1997. március 13., csütörtök 14 CSAK [ey SZÓRA A hét elején Tiszavasvári határában mezőgazdasági demonstrációra sorakoztak a város és a környező települések gazdái, hogy traktoros kivonulásukkal le­zárva az út egyik oldalát, hangot adhassanak a kor­mány döntése elleni tiltakozásuknak. Tiszavasvári ut­cáin járva először arról kérdeztük a városlakókat, mit szólnak a megmozduláshoz. Második kérdésünk az volt, hogy tetszene nekik, ha a várost ismét régi ne­vén, Büdszentmihályként emlegetnék. Török Zoltán:- Nem sok közöm van a mezőgazdasághoz, de azt lá­tom, nincs minden rendben. Leginkább csak a rádióból és a tévéből értesülök a megmoz­dulásokról és arról, mit is akar­nak a mezőgazdaságban dol­gozók. Nehéz ügy ez, hiszen egyik oldalról ha azt nézem, hogy én mint gyári munkás minden felvett fillér után ke­ményen adózom, ellentétben a termelőkkel, akkor elítélem a megmozdulásukat. Ha vi­szont arra gondolok, hogy a tavasszal elvetett magból csak ősszel vagy a jövő évben lesz eladható termény, akkor meg­értem a felháborodást. Szerin­tem az lenne a legtisztább megoldás, ha a gazdáknak csak évente egyszer kellene adót fizetniük, amikor már hasznot hoz a munkájuk. Biz­tos vagyok benne, hogy a kor­mány részéről egy kis jóaka­rattal ez is járható út lehetne. Kocsis Imréné:- Jómagam csak abból in­dulok ki, hogy annak idején szegény jó apámékkal hu­szonöt hold földet művel­tünk meg. Nem mondom, hogy milliomosok lettünk, de azért négy testvéremmel együtt meg tudtunk élr.i a terményekből. Aztán mikor férjhez mentünk, a földet betettük a tsz-be. Mára már azonban akkorát változott a világ, hogy magam sem tu­dom, kinek van igaza ebben a mezőgazdász-háborúban. Csak azt tudom, hogy las­san születnie kell valamilyen Huszárszki Istvánná:- Én úgy érzem, hiába vo­nultak ki zetorokkal, és tün­tetnek az emberek, itt nem fog semmi megváltozni. Egyelőre még a kormány az ország ura, s ahogy ők dön­tenek, úgy kell majd a sze­gény parasztnak cseleked­nie. Bevallom őszintén, nem irigylem azokat, akik ebben a mai világban keresik a bol­dogulást. A mi időnkben ez sokkal könnyebb volt. A családunknak mindig volt valamennyi földje, de komo­lyabban csak a negyvenné­gyes földosztás után kezd­tünk gazdálkodni. Minden­ki kivette a részét a munká­ból, s mi, az akkori gyerekek sem voltunk annyira elpu- hulva, mint a mai fiatalok. Igaz, hogy szegényebbek, de sokkal boldogabbak vol­Hogy a második kérdésre is válaszoljak, én úgy érzem, teljesen mindegy, miként ne­vezik a helyet, ahol élünk. Bár nem tagadom, szép név a Büdszentmihály, én elégedett vagyok a Tiszavasvárival is. S ha már a véleményemre kí­váncsiak, szerintem nem a név a legfontosabb kérdés, amiben gondolkodni kell mindaddig, amíg még vannak olyan utcák a városban, ahol esőzések után kimozdulni sem lehet a házakból. megoldásnak, ha azt akarjuk, hogy jövőre is legyen kenye­rünk. Kitavaszodott, s a föld már igencsak megkívánja, hogy törődjenek vele. tunk. Nem sújtott minket ek­kora infláció, és az adóterhek sem nehezedtek ennyire a vállunkra. A Büdszentmihály név még azokat az időket idézi, amikor kis település állt a mai város helyén. Szépek voltak azok az idők, de nem hinném, hogy a mai Tiszavasvári he­lyett meg tudnánk újra szok­ni azt a régi elnevezést. Fórum szociális kérdésekről Szakmai fórumot rendez március 15-én a „Komisné Liptay Elza” Szociális és Re­habilitációs Központ Tiszavas- váriban. A szakmai napnak fran­cia vendégei is lesznek. A prog­ram reggel nyolc órakor Sulyok József polgármester köszön­tőjével és a város szociális helyzetéről tartott tájékoztató­jával kezdődik a polgármesteri hivatal dísztermében. A késő délutánig tartó előadásoroza- ton többek között szó lesz a városi cigányság helyzetéről, különféle szociális képzé­sekről, és arról, hogy milyen professzionális szociális segí­tőmunkát fejlesztettek ki a Jósa András Megyei Kórházban. A résztvevők megnézhetik a , Komisné Liptay Elza” Szoci­ális és Rehabilitációs Közpon­tot, melynek munkájáról Ma­ros Lászlóné igazgató beszél majd. Délután öt órakor az előadássorozat a napi progra­mok feldolgozásával záródik. Százféle szolgáltatással Nem kell már százfelé szaladnia annak, akinek valami­lyen problémája van a vízzel vagy a szemétszállítással, esetleg bérlakásával. Míg korábban különböző vállalatok feleltek a közszolgáltatásokért, másfél évvel ezelőtt ezt a feladatot az önkormányzathoz tartozó TIVASZOG Kft. vál­lalta magára. Arról, hogy milyen feladatokat oldanak meg és milyen kérdésekben fordulhatnak hozzájuk a városla­kók, dr. Bónis László, a kft. vezetője beszélt.- 1995. július 10-étől hozzánk tartozik a város egészének köz­szolgáltatása. Az eltelt időszak alatt apródonként begyűjtöttünk magunknak minden elrendezés­re váró feladatot. így most már mi felelünk az épületek haszno­sításáért, a víz- és csatornamű­ért, a szennyvíztelepért, a parkok fenntartásáért és gondozásáért és az önkormányzati bérlakások fenntartásáért és a szezonban majd a fürdő üzemeltetéséért is. Igazság szerint ide tartozik még a szemétszállítás és a temetőfel­ügyelet is, de azokat kiadtuk vál­lalkozóknak. Harminckét em­bernek ad munkát a társaságunk. A legnagyobb gondot a víz és szennyvíz okozza. Többen van­nak, akik szinte már notóriusan nem fizetik a díjakat, pedig a me­gyei átlagot nézve nálunk kell a legkevesebb vízdíjat fizetni. Az ivóvíz díja hetvennégy, a szenny­vízé negyvennyolc forint. Ellen­tétben a többi várossal, mi az idén még nem emeltük meg ezt a tari­fát. Mint már említettem, mi ke­zeljük azokat az önkormányzati bérlakásokat is, melyeket nem értékesítettek. Ebbe a körbe el­sősorban a többemeletes és két- három lakásos épületek tartoz­nak. A hulladékszállítás két rész­re oszlik, hiszen külön kell be­szélni a lakossági és a közületi hulladékgyűjtésről. Azt hiszem, erre sem lehet panasz, hiszen a lakossági szemétszállítás éves díja kétezer-egyszáz forint. Kü­lönösebb bővítésre egyik téren sem gondolunk, hiszen elég szű­kös anyagi keretből kell gazdál­kodnunk. Talán a parkok és ját­szóterek azok a helyek, amire minden évben áldozunk. Hat­ezer négyzetméter park tartozik a fennhatóságunk alá. Ősszel sok helyre ültettünk facsemeté­ket. Elsősorban ott kellett pót­lásról gondoskodnunk, ahol a villanyvezetékek miatt meg­csonkolták az idősebb darabo­kat. Még most is tartanak a fel­mérések városszerte, mert az el­múlt időszakban sok helyre oda nem illő fákat ültettek. A játszó­terek meglepően jó állapotban vannak. A játékok éves karban­tartására, átfestésére nincs külön keretünk, az ehhez szükséges anyagiakat a különböző bérlemé­nyek után bejövő pénzekből gyűjtjük össze. Lassan kitavaszo­dik, s reméljük, a tél már nem en­gedi ki fagyfogát. A hideg idő ugyanis rendkívüli károkat oko­zott a város útjain. A csapadék el­vezetéséhez és az útburkolati hi­bák kijavításához másfél-kétmil­lió forintra lenne szükségünk. Ajándék az óvodás rajzolóknak Nem mindennapi öröm érte a tiszavasvári óvodásokat a hét ele­jén, amikor a tiszavasvári rendőr- kapitányság vezetői kiosztották a gyerekek között ajándékaikat. Arról, hogy milyen apropóból kapott játékokat a legfiatalabb korosztály, Nagy Zoltán rendőr­százados, közrendvédelmi osz­tályvezető beszélt. — Valamennyiünk érdeke, hogy biztonságosan tudjunk köz­lekedni. Erre azonban csak az képes, aki ismeri és alkalmazni tudja a szabályokat. A helyes közlekedési magatartás formálá­sát és a közlekedést jellemző szo­kások kialakítását már kisgyer­mek korban meg kell kezdeni. A fiatalokat érő balesetek számának növekedése indokolttá teszi, hogy a közlekedési nevelést már óvodás korban megkezdjük. En­nek érdekében az Országos Bal­esetmegelőzési Bizottság Tisza­vasvári területi szervezete rajzpá­lyázatot hirdetett meg a város hat óvodája között, mindhárom érin­tett korosztály részére. Az elkészí­tett alkotásokat egy pártatlan szak­értőkből álló zsűri bírálta el. A be­küldött rajzokból berendeztünk egy kiállítást is. Az önkormány­zat ezt a pályázatot húszezer, míg az Országos Balesetmegelőzési Bizottság negyvenezer forinttal támogatta Az így összegyűlt pénz­ből a dömperek és pöttyös labdák mellett olyan játékokat próbál­tunk vásárolni, melyek segítséget adhatnak a közlekedési szabályok elsajátításában is. Az első helyen a 2. számú óvoda végzett, de a já­tékokból minden résztvevő cso­port egyformán kapott. Tiszavasvári „Rajtunk áll!” Időközi választást tartot­tak vasárnap Tiszavasvári- ban. A hetes számú válasz­tókörzet megüresedett kép­viselőhelyére nyolcán je­lentkeztek. Közülük került ki győztesen a késő este véget ért értékelésen Ha­lászná Vári Ildikó. A kép­viselőnővel munkahelyén beszélgettünk.- Bevallom őszintén, igencsak meglepődtem, mikor kiderült, én kaptam a legtöbb szavazatot. Na­gyon becsületes embereket sikerült megelőznöm. Ke­vesen jöttek el a szavazó­körzetből. Úgy tűnt, mint­ha lenne az emberekben egy kis nemtörődömség. Lehet azonban, hogy ez csak ezért van így, mert sok­kal fontosabb dolgok kö­tik le őket. Magamtól talán sohasem indultam volna neki, de a környezetemben élők arra buzdítottak, pró­báljam meg. Sokat segített a férjem és a két gyerekem is. Immár húsz éve vagyok a pedagóguspályán, s mun­kám során több generáció­val megismerkedtem már. Ugyanúgy átérzem a legfi­atalabbak, mint az idősödő korosztály gondjait. Talán éppen azért indultam a vá­lasztáson, hogy hivatalo­san is segíthessek a körze­tembe tartozó ezer-ezer- egyszáz ember problémá­ján. Most, hogy képviselő­nek választottak, szeretnék minél többet tenni a kultú­ráért, a műveltség fejlesz­téséért. Elsőként a legfiata- labbakat kell megfogni. Nem nehéz dolog. Olyan programokat, szakköröket kell számukra szervezni, amelyek lekötik őket, s ezáltal kevesebbet ülnek majd a videó előtt vagy csatangolnak az utcán. Ah­hoz azonban, hogy egy családban békesség le­gyen, a kellemes délutáni elfoglaltság még nem min­den. Szükség van arra is, hogy a szülők megtarthas­sák anyagi biztonságukat. A mi iskolánkban jó né­hány megszállott ember dolgozik azon, hogy olyan programsort állítson össze a gyerekeknek, melyek a szülők részéről nem kíván­nak anyagi áldozatokat. Több alkalommal szervez­tünk olyan rendezvénye­ket, melyeken a felnőttek együtt játszottak a gyere­kekkel, s mindenkin lát­szott, ki van éhezve a kul­túrára. A művelődés azon­ban nem szabad, hogy meg­álljon az iskola kapuin kí­vül. Egy város életében nagyon fontos, hogy mire tudja megtanítani a lakos­ságot, s ennek legfonto­sabb alapja a fiatalok ne­velése, mert rajtunk is áll, milyen ember lesz belőlük. Az oldalt írta: Sikli Tímea. A felvételeket Bozsó Katalin készítette

Next

/
Thumbnails
Contents