Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-10 / 58. szám

Megyei krónika 1997. március 10., hétfő Ellenzéki fórum Romba dőlt stabilizációs politika Munkatársunktól ________ Ne m igaz, hogy a parla­menti ellenzék képviselői nem képesek egy asztalhoz ülve közös, konstruktív ál­láspontot kialakítani. E vá­dakra cáfolatként kértem fel megyei képviselőtársaimat, hogy együtt tegyünk egy körutat Szabolcs-Szatmár- Bereg minden választókerü­letében, s hallgassuk meg a polgárok véleményét, mond­juk el a képviselt nézete­inket. Mindezt Szilágyiné Császár Terézia keresztény- demokrata politikus mondta hétvégén, a Vásárosnamény- ban megtartott lakossági fó­rumon. A tapasztalatcserén kívül a rendezvénynek az volt a célja, hogy az ellenzék me­gyei vezetői beszámoljanak parlamenti munkájukról, s elemezzék a választások óta eltelt időszak gazdaságpoli­tikai és társadalmi változása­it. Kávássy Sándor, a Kisgaz­dapárt megyei vezetője éle­te legdrámaibb olvasmánya­ként idézte a statisztikai hi­vatal tavalyi jelentését. Ta­pasztalatai szerint az összes mutatószám az életszínvonal süllyedését mutatja, s értet­lenségét fejezte ki, hogy a la­kosság még nem vonta vissza a kormány iránti bizalmat. A szépen tálalt, hasznosságot mutató kormányelképzelé­sek a csőd szélére sodorják a polgárságot. Mádi László, a Fidesz-Ma- gyar Polgári Párt megyei or­szággyűlési képviselője be­vezetőjében kilátástalannak látta a stabilizációs politikát. Mint elmondta, sorozatos visszafogásokkal nem lehet serkenteni a gazdasági me­chanizmust, mert az emberek lassan, de biztosan felélik az összes olyan tartalékaikat, amelyeket befektethetnének. Az elszegényedésről, a szellemiségi mélyrepülésről beszélt Takács Péter, a Ma­gyar Demokrata Fórum kép­viselője is, a valaha volt, kiemelkedő színvonaló ma­gyar oktatásról és ezeréves kultúráról szólva. Meglátá­sa szerint a szektort sújtó restrikció azt okozza, hogy megszakad a generációs kul­túraátadás folyamata. A majd valamikor megerősödő gazdaságnak mérhetetlenül többe fog kerülni a kulturá­lis rendszer újjáépítése, mint a mostaninak a szinten tar­tása lenne. Dr. Kávássy Sándor, az FKGP országgyűlési képvise­lője előadását tartja Fotó: Csonka Vakáció '97 - nagy siker Munkatársunktól ________ Va sárnap bezárta kapuit a második alkalommal meg­rendezett Vakáció Utazási Kiállítás és Vásár Nyíregyhá­zán, a PRIMOM Inkubátor- házában. A rendezvény há­rom napja alatt több mint öt­ezer látogató tekintette meg a seregszemlét. A kiállítók megelégedettséggel tapasz­talták, hogy gyarapodott a helyben lekötött utazások és kirándulások száma. Ez an­nak is volt köszönhető, hogy az érdeklődők éltek az uta­zási irdodák által felajánlott 5-20 százalékos befizetési kedvezményekkel. A rendezvény utazási to­tójátékának sorsolása vasár­nap este megtörtént. A fődí­jat, a 25 ezer forintos kirán­dulási utalványt Némethné Pál Borbála Nyíregyháza, Család utca 41. szám alatti lakos nyerte. Nyereményét a Vakáció ’97 vásáron részt vevő utazási irodák egyiké­nél válthatja be. A totó má­sodik helyezettje Japur Mi- hályné, Nyíregyháza, Dugo­nics köz 10. szám alatt lakó vásárlátogató lett. A szeren­csés nyertes a helyszínen át­vette a Falusi Turizmus Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete által felajánlott egyhetes, Felső-Tisza-vidéki üdülésről szóló okmányt. A játékos verseny harmadik dí­jazottja Szatmári Ildikó, Tol­di utca 65. szám alatt lakó nyíregyházi polgár lett. Ő a Nagy PR vállalkozás Samso­nite utazótáskáját nyerte. Az ügyes kezű totózók tárgyju­talmának átvételéről Váradi Zsuzsanna ad felvilágosítást a 42/463-509-es telefonszá­mon. A vásár bezárt, de a szerve­zők - a PRIMOM, valamint a TURINFORM megyei irodá­jának munkatársai - a kiállí­tók pozitív véleményére ala­pozva jövőre is meg szeret­nék rendezni a turisztikai se­regszemlét. Csiszár Árpád szolgálata Isten szolgája szükség sze­rint az ember szolgája is. Életét nyitott könyvként éli gyülekezete előtt, és tevé­kenysége választott hivatá­sának szellemében nem is lehet más, mint környeze­te lelki, testi, erkölcsi és szellemi állapotának ápolá­sa, állandó karbantartása. Néhai Csiszár Árpád, Ger- gelyi és Ugornya lelkésze nemcsak lelkipásztorként törődött híveivel, de szel­lemi táplálékkal is bősé­gesen ellátta a gondjaira bízott gyülekezetét. Jól tud­ta, hogy az a nép, amelyik hagyja elveszni múltjának emlékeit, előbb-utóbb el­tűnhet a történelem sül­lyesztőjében. Áldozatos munkával gyűjtötte, men­tette szűkebb,1950-től vá­lasztott pátriájának történel­mi emlékeit, néprajzi kin­cseit. Sokrétű munkálkodá­sának egyik eredménye a vásárosnaményi Beregi Múzeum, amely messze földön hirdeti alapítójának érdemeit. _______________ Be rki Antal (Új Kelet)- 1967-ben került a vásáros­naményi gyűjtemény élére - meséli Németh Péter, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok igazgatója. - Ak­kor még szó sem volt múzeum­ról, hiszen az anyag sem volt akkora, hogy abból ilyen jel­legű intézményt lehetett vol­na létesíteni, és az a helyiség, amiben a néprajzi gyűjtemény akkoriban helyet kapott (a mostani múzeummal szemben lévő iskola alagsora - a szerk.), a legenyhébb kifejezéssel élve is, sok kívánnivalót hagyott maga után. Gyerekkora óta vonzódott a múlt emlékeihez. Igaz ugyan, hogy nem volt ré­gész, de Szamostatárfalván mégis bekapcsolódott a Sza- mos-parti régészeti kutatások­ba. Igazán jól megtanulta a szakma módszertanát. Teológi­ai tanulmányai mellett, föld­rajztanári diplomát szerzett a Debreceni Kossuth Lajos Tu­domány Egyetemen, és itt kap­csolódott be a Déry Múzeum kutatásaiba. Soha nem akart muzeológus lenni, de azt tud­ta, hogy a földben vagy a fel­színen rejtőzködő történelmi emlékeket mindenáron meg kell menteni. Muzeológusként néprajzi kutatásai tették ismert­té nevét, tanulmányait is e té­makörben publikálta- Hogyan sikerült elérnie, hogy a gyűjtemény az iskola alagsorából önálló épületbe költözzön?- Először is, kellett hozzá a város vezetőinek akarata, de az is fontos volt, hogy a ’62-ben létrehozott megyei múzeumok igazgatóságába betagozódjék a gyűjtemény, mert ez valami­féle anyagi bizonságot jelen­tett. Nem túl sokat, hiszen nyugdíjazásáig tiszteletdíjas­ként dolgozott, és bizony na­gyon szerény díjazást kapott. Ha jól emlékszem, kezdetben 450 forintot, később ez az összeg ötszázra emelkedett. És kellett hozzá az az önzetlen gyűjtő- és kutatómunka, ami­vel Csiszár Árpád négy-öt év alatt bővítette és rendszerezte a naményi népművészeti em­lékeket. Mindent gyűjtött, mindennnel foglalkozott. Neki köszönhető az 1970-ben meg­nyílt iskolatörténeti múzeum, amelyik a maga nemében pá­ratlan volt abban az időben Magyarországon. Ma már van néhány ilyen kiállítás, de az úttörők érdeme mindenképpen Csiszár Árpádé. Emlékszem, 1983-ban Ausztriából, egy kis faluból egész autóbusznyi tu­rista utazott Naményba, hogy megcsodálhassák Árpi bácsi messzi földön híres iskolamú­zeumát. Szinte tragikomikus, ahogyan az öntöttvasból ké­szült használati eszközöket és kályhákat mentette, gyűjtötte. Képes volt Talpáról Ugomyára biciklivel hazatolni egy-egy szépen megmunkált vaskály­hát. Versenyt futott a „Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded” mozgalommal. Ha ő nincs, ezeket az ipartör­téneti jelentőséggel bíró emlé­keket régen elnyelték volna Rákosi Mátyás kohói, és talán mára semmi sem marad a bere­gi és kárpátaljai kis vashámo­rok művészi munkáiból.- Emberileg milyen emléke­ket őriz róla?- Árpi bácsit szinte azóta is­mertem, hogy Nyíregyházára kerültem. Hihetetlen nagy tu­dását örömmel osztotta meg másokkal. Nekem is sokat se­gített. Sok olyan muzeológust ismerek, akik inkább eldugnak egy-egy szép leletet, bár ők egyáltalán nem foglalkoznak vele, csak azért, nehogy „el- publikálják” előlük. Csiszár Árpád nem ilyen volt. Minden­kin segített, ahogy tudott, ki- nek-kinek érdeklődési köre szerint. Elmondta az írott for­rások lelőhelyét, megmutatta a szükséges tárgyakat, még ah­hoz is adott tanácsot, hogy a delikvens milyen formában írja meg a publikációt. Nagy­szerű ember volt. Súlyos beteg­sége sem akadályozta abban, hogy minden nap felkeresse kedves múzeumát. Amikor el­vesztette látását, családtagjai kísérték, de még akkor sem mondott le arról, hogy szere­tett tárgyait ne simogassa meg. Neki köszönhető, hogy a bere­gi térség népművészeti emlé­kei megmaradtak, talán az is, hogy a „Bereg” elnevezés nem merült a feledés homályába. 1989. február 20-án hunyt el, de hiányát az évek múlásával egyre jobban érezzük. Medvebocsok Új Kelet-információ Nagy sikerrel mutatko­zott be vasárnap délelőtt a Kölyökvárban a Bessenyei Színkör társulata. A gye­rekelőadásokra szakoso­dott amatőr együttes évek óta szórakoztatja színvona­las előadásaival a legki­sebbeket. Ebben a színhá­zi évadban már a második mesedarabot mutatják be az ilyen előadásokra egyre fogékonyabb gyermekek­nek. A Csizmás kandúr után most A három vidám med- vebocs című mesejátékkal találkoztak a legkisebbek. Azt, hogy minden medve szereti a mézet, jól tudjuk azóta, hogy beköltözött világunkba Micimackó. Ebben a mesében is a mé- zesbödön körül forog a cse­lekmény, annyira, hogy azt néha csak segítséggel tud­ja fejéről leszedni a torkos mackó, de már megjelenik tanító szándékkal a környe­zetvédelem is. A gonosz ellenség el akarja pusztíta­ni az állatok otthonául szol­gáló mesebeli erdőt. És hogy a végére minden jóra fordul, az a bumfordi med­vebocsok vidámságának is köszönhető. A délelőtti matiné közönsége zsúfolá­sig megtöltötte a kölyök­vár nézőterét. Együtt izgul­tak, nevettek a szereplők­kel, néha még a színpadra is felkiabálva próbálták se­gíteni a minduntalanul baj­ba kerülő pajkos állatká­kat. Az előadás végén a gyerekek szűnni nem aka­ró tapssal jutalmazták a szereplőket, Nagy Sándort, Balog István Gábort, Agócs Ágnest, Tóth Zoltánt és Illyés Ákost, és élmények­kel megrakodtan mondtak búcsút a bocsoknak, akik­nek kalandjait Szántó Sán- ~4or alkalmazta színpadra, rendezte Buda Mónika. Hogyha nem nyílik az ajtó... F. Sipos József (Új Kelet) Vasárnap délután megcsör­rent lakásomon a telefon. Egy kedves ismerősöm nem éppen csengettyűszóra emlékeztető hangját hallottam: „Ezt írd meg, apám, mert ez mindennek a teteje!” A felháborodott, dühtől fröcskölő félmondatos szóáradatból az alábbiakat szűrtem le: Kiterjedt rokonsá­ga össz-nőnapi ünnepséget szervezett a nagymamánál - Nyírteleken. Nyíregyházán fel­szálltak a vonatnak csúfolt, utasgyalázó, kéttengelyes ször­nyűségre. A célállomásra ér­kezvén várták, hogy kinyíljék a „szezám”, de mindhiába, az önműködő ajtó nem akart „ön­működni”. A szerelvény pedig, mint aki jól végezte dolgát, elindult. Az utasok felháborodását látva a kalauz sapkájával integetett a mozdonyvezetőnek, aki ezt ter­mészetesen nem vette észre, hiszen aki előre megy, az mi­nek nézzen hátra. A hoppon maradottak a vészfék haszná­latát sürgették, amit a jegy vizs­gáló visszautasított, mondván: Akkor sohasem indulnak el. A legközelebbi állomás Görög­szállás. Nyílik az ajtó, a „ra­bok” végre megszabadulnak a MÁV fogságából. A legköze­lebbi szerelvény vissza Nyír­telekre egy óra múlva indul. Ez hatvan perc vacogás a metsző északkeleti szél tár­saságában... ...És most jön az igazi poén: a MÁV görögszállási illetéke­se csak úgy engedte felszállni őket a vonatra, ha jegyet vál­tanak: „Görögszállás-Ny írte­lek viszonylatban”. Innentől kezdve nincs mit írni, mert az államvasútról ki­alakított legrosszabb véle­mény is ingyenreklámnak tűnhet... Választás Tiszavasváriban a 7. szá­mú körzet leköszönt kép­viselőjének helyére kiírt időközi helyhatósági vá­lasztáson vasárnap az 1063 választói joggal ren­delkező polgár közül 199- en szavaztak, s az érvényes 196 szavazatból 44-en Halászná Vári Ildikó taní­tónőre voksoltak, így ő lett (előzetes, nem hivatalos eredmény szerint) a körzet képviselője. Fotó: Racskó Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents