Új Kelet, 1997. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-08 / 57. szám

SIM • Ja kubovich Krisztina Korpái Mária Kurunczi Szilvia Lőrinczné Sándor Csilla Sikersztori... Ennyi idő alatt ennél látványosabb, ered­ményesebb minőségi fejlődést képtelenség produkál­ni. 1995/96: NB II, bajnoki cím, 1996/97: NB I, bajnoki cím. A legfényesebb medál, valamint az osztályozón elért első helyezés után az ország legjobb nyolc együt­tese között folytathatja a pontvadászatot a nyíregyházi hölgykoszorú! Extra liga... A történet, persze, nem két esztendeje kezdődött, a tudatos építkezés alapjait jó egy évtizede rakták le. Minek becézzelek? A „keresztapa” többnyi­re Kicsi, azaz Kolozsi János másodedző volt. Van, akinél nem cifrázta, viszont egyes esetekben sajátságos bece- Hpvet kreált. íme: (Adorján) Manko. (Botos) Fruzsi, (Cza- mán) Betti, (Dér) Zsuzsi, \Erdősné) „Hosszúkás” (Ba­logh) Era, (Ferencz) „Cézé” (Tünde), (Gaál) Maci, (Ja- kubovich) Kriszti, (Korpái) Marcsi, (Kurunczi) Szilvi, (Lőrinczné Sándor) Csilla, (Parti) Moncsi vagy Manó, „Kisszabó” Móni, (Veress) Bici. A hölgykoszorút Ladányi Tóth Lajos „foglalta imába”, a portrékat Racskó Tibor készítette Szabó Mónika Veress Brigitta Ferencz Tünde „Hirtelen beérett a gyümölcs, de zamatosabb is lesz még!” A Hansa Plastik-Sportula immár extraligás női röplabdacsapatának tündöklése Adorján Anikó (szül. idő: 1977.10.04., „röp-pálya”: 17. sz. ált. isk., 3. sz. ált. isk., Vas­vári gimn.): - A „tizenhetes- ben” megtanultam az alapüté­seket, aztán amikor hetedik­ben átkerültem a Bembe, Sze­kér Laci bá’ különedzéseket tartott nekem. A Vasváriban Balázs István centert játszat velem, a Sportulában első ütő vagyok. Fokozatosan fejlő­dünk, még több tapmHffiffra ketosztalynyi váltás, e ozetesen röpizni, nem wltak céljaim, sportág. Ez az év különösen jelentős számomra; teljesült a va pedig érettségizek. Nyír­egyházán akarok maradni, az „emgére” jelentkeztem. Nem hallottam arról, hogy mint já­tékos, máshonnan is érdek­lődnek irántam. Elég fiatal vagyok ahhoz még, hogy el­szerződjek innen. Abban szin­tén biztos vagyok: nem fogunk kiesni az új kategóriából, jövő ilyenkor is extra ligás csapata lesz a Hansa Plastik-Sportu- lának. Czabán Bernadett (1978.09. 26.; 17. sz. ált. isk., Vasvári gimn.): - Ha nem vesznek fel a „tékára”, testnevelés-bioló-1 gia szakra, akkor inkább eljj megyek kutyakiképzőnek. Ez nem vicc! Van egy négyével németjuhászom, Lónyafalvi Tex, rajongok érte. Amúgy nehéz a cserék élete: a pályán levők benne vannak a ritmus­ban, nekünk, frissen pályára lépőknek irdatlanul nehéz fel­vennünk a tempót. Amikor a debreceniek ellen lehetőséget kaptam, úgy éreztem: túl mély a víz... K Dér Zsuzsanna (1977. 12. 18.; 3. sz. ált. isk., Vasvári gimn.): - Főleg az utóbbi időben kaptam lehetőséget a bizonyításra a „kezdőben”. Nem remegek a feladattól, sokkal inkább inspirál, feldob a bizalom. Nagyon jó itt, barátnők vagyunk, rendszere­sen összetartunk a meccseken, edzéseken kívül is. Ha lehet, szívesen maradnék a csapatnál, bár az is igaz, hogy a tanulás a legfontosabb... Erdősné Balogh Erika (1969. 04. 04.; Tiszakóród, debrece­ni Vegyipari szakközépisk., DMVSC, ifjúsági és tizenhat­szoros felnőtt válogatott. DTE): - Kaptam már néhány kedvező ajánlatot a múltban, de a családot tartottam akkor is a legfontosabbnak. Hosszú éveken keresztül játszottam Debrecenben, közben évekig kaptam a meghívókat a válo­gatottba. Két drága gyerme­kem van és égy nagyon megértő férjem, akik biztosít­ják számomra a nyugodt hét­teret. Sándor Csilla keresett annak idején telefonon, és az akkor még NB II-es nyíregy­háziakhoz kerültem. Korom miatt is a csapat tyúkanyója vagyok, ez a szerep doppingol, jó érzés, hogy támaszt jelentek a lányoknak. Ferencz Tündéi 1979.05.13.; 3. sz. ált isk., Vasvári gimn.);- Szabó Pétemé után Szekér László lett az edzőm. Elég fá­rasztó a junioroknál és afelnőtt keretben is hetytállnom, ám mi- vel éTős a csapat, tüsténkednem kell ahhoz, hogy „tűzközelbe” kerülhessek. Mi a keret érett a feljutásra! Idén érettségizek, eLsősorbanDtebrecenbe, a KLTE angol szakára szeretnék bejut­ni, utána a DATE és a BGYTKF a következő a sorban, szintén az angol nyelv miatt Gaál Marianna (1978. 04. 13.: 3. sz. ált. isk., Vasvári gimn:): - Első edzőm, Szekér Lászlóné feltette a kérdést: mi szeretnék lenni, ütő, avagy fel­adó? Döntöttem: feladó le­szek, és vagyok azóta is. Az akciót Tiem én fejezem be, de ez egyáltalán nem gond. An­nak örülök, ha a feladásom révén irivitáshoz jutunk, vagy pontot érünk el, mert noha nem látványos az, amit csiná­lok, ugyanakkor az én érde­mem is az eredményes befeje­zés. Ez egy „bulis” csapat, a pájyán kívül nap mint nap tart­juk. a Jiaj’csolatot: nagyon ra­gaszkodók vagyunk egymás­Jakubovich Krisztina (1969. 07.19.; Zrínyi gimn., Ny. TK):- Hat éve végeztem testnevelés­biológia szakon, utána napkö­zis tanár voltam, négy eszten­deje pedig röplabda-specialista testnevelőként dolgozok a Bem­ben. Örülök, hogy csere lehetek a mostani csapatban, jó lerne még több bizonyítási lehetőséget kapni, viszont tisztában vagyok a reálitásokkal. Már a főiskolán Szekér-tanítvány voltam, akkor és most is lehetett, lehet tanulni tőle, nagyon tisztelem őt men­talitásáért Ha még jobb ered­ményt akarunk elérni, akkor el kell ismerni, hogy erősítésre szo­rulunk. Korpái Mária (1974.10.05.; 3. sz. ált. isk., Vasvári gimn., Ny. TK): - Már nyolcadikos koromban bemutatkoztam a „téká” NB Il-es csapatában. Utána a Sportulában játszot­tam, majd amikor főiskolás lettem, újra az iskola együtte­séhez kerültem. Most testne­velés-földrajz szakon harmad­éves vagyok, jövőre minden­képpen döntenem kell a ho­gyan továbbot illetően. Volt már ajánlatom, de nem szíve­sen mennék el, nagyon jól ér­zem magam ebben a társaság- , ban. Mindenesetre az szokat­lan, hogy a Tanárképzőn csa­patkapitány voltam, most pe­dig a csereszerep hárult rám. Ez a tény ösztönöz, tisztában vagyok azzal, hogy kettőzött edzésmunkával lehet csak előre lépnem. Hogy milyen a mai Hansa Plastik-Sportula? Hirtelen megérett a gyümölcs, de zamatosabb is lesz még! Kurunczi Szilvia (1977.04. 02.; 3. sz. ált. isk., Vasvári gimn.): - Azért lettem röpis, mert ez a sportág egyszerű­en szuper! Amikor az első edzésre lementem, halvány gőzöm sém volt arról, hogy mi is ez egyáltalán, aztán egy csapásra beleszerettem... Nagyon sokat kaptam már eddig is, a röplabdázástól. Kozmetikusnak tanulok, vizsgákra készülök, közben pedig egyáltalán nem tartom biztosnak a helyemet az együttesben. Nincs stabil poszton, és nem vagyok elég magas... Szeretnék maradni, de megérteném, ha nem fér­nék be a megerősített keretbe. É Lőrinciké Sándor Csilla ft970. 09. 17.; 14. sz. ált. isk., Vasvári gimn., NYVSSC, deb­receni TÁG, DMVSC, Szol­nok): - Érzem, hogy szükség van rám a csapatnál, és a bi­zalom megnyugtat. Örömmel tapasztalom, hogy a fiatalok (na, jó, a tőlem még fiatalab­bak...) Ígérnek, széles perspek­tíva van előttük. Voltam már néhány együttesnél, de egyér­telműen itt érzem magam a legjobban. Most a junior tár­sulatnak vagyok az edzője, közben fokozatosan képzém magam: másodéves vagyok a Testnevelési Egyetem szak- edzőijén. Parti Mónika (1976. 12. 18.; 2. sz. ált. isk., ÉVISZ, Műszaki Egvetem, Angyal­földi RC): - Mindig is ra­jongtam az építészetért, ezért sem engedtem a csábí­tásnak: nem mentem a Bem­be, majd a Vasváriba, mint ahogy csapattársaim tették. Az EVISZ-ben magasépítő szakra jártam, most pedig Egy család sikere Szekér László: - Idestova négy éve keresett meg dr. Szi­lágyi Zsolt, egyúttal felkért arra, hogy legyek a csapat edzője. Sokat vacilláltam, az­tán kötélnek álltam. Előtte az voltam a szö vetség kapitánya. ruk óta ismertem, élmény ve­lük dolgozni. Ezt a sikert egy nagy család érte el. Kolozsi János: - Eleinte be­értem volna annyival is, hogy vízhordó lehessek a csapatnál. Sokat tanultam Lacitól, el le­het lesni tőle különféle forté­lyokat. Nagyszerű társaság menetelésének lehettem a ré­szese! A közelgő holt idényben lépnünk kell, egy-két poszton erősíteni szeretnénk... A STÁB Klubigazgató: dr Szilágyi Zsolt. Klubelnök: Kelemen Ist­ván. Szakosztályvezető: Poós György. Vezetőedző: Szekér László. Másodedző: Kolozsi János. Technikai vezető: Do­rogi László. építészmérnöknek tanulok. Egyébként született feladó vagyok, anyu és apu is ezen a poszton játszott magas szinten, hosszú időn keresz­tül. Amikiír Budapestre ke­rültem, egy évet lehúztam az angyalföldieknél, utána jött a hívó szó Nyíregyházáról. Az egyetem miatt ritkán érek rá, a vezetőktől függ, hogy kellek-e így a jövőben... Szabó Mónika (1974. 08. 20.; debreceni Újkerti ált. isk., DSI, debreceni TÁG, DVSC, DTE, Szegedi RC, hatszoros felnőtt válogatott): - „Ősdebreceni” vagyok. Ötö­dik osztályos koromban köte­leztem ei magam a röplabdá­záshoz. Amikor a DVSC-ből DTE lett, úgy érztem, hogy távoznom kell. A felnőtt vá­logatottban összebarátkoz­tam Dobossal, a feladóval, az ó személye miatt is szer­ződtem Szegedre. Az első fé- Ifv az újdonság erejével ha­tott, aztán magányosan érez­tem magam, amint tehettem, utaztam haza. Balogh Era invitált a Hansa Plastik- Sportulához, és én örömmel jöttem. Tudom, hogy noha a csapat hasznára vagyok, ettől sokkal több van ben­nem... Nagypapám volt a törzsszurkolóm, amióta ját­szok, és lehetősége volt rá, megnézett, biztatott. Sajnos, már nem lehet közöttünk. Az Extra ligába jutást az ő emlé­kének ajánlom. Veress Brigitta (1977. 01. 23.; 17. sz. ált. isk., 3. sz. ált. isk., Vasvári gimn., Mező- gazdasági Főiskola): - Imá­dok ebben a társaságban lenni! Bevallom, a tanulás- sál nagyobb terf$ém van­nak: a közgazdász szakon járok, tehát kellőképen le­terhelem magam. Ezen a pályán szeretnék maradni, mindenképpen tovább aka­rok tanulni. Az a tény, hogy a csapatban rendszeresen csere vagyok, egyáltalán nem zavar. Eleinte tartottam az NB I-től, de I lamar jöttek a kedvező eredmények, meg­szűnt a félelmim...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents