Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-24 / 46. szám
1997. február 24., hétfő Kultúra #1.» Kelet Orvosok a művészetben Dr. Paraitz Tamás gitáros Paraitz Tamás Budapestről került Nyíregyházára. Később Balkányba vitte jósorsa háziorvosnak. Gimnazista kora óta gitározik. Klasszikus gitáron tanult, de természetesen a rockzene volt rá legnagyob hatással. A középiskolában barátaival zenekart alapított, bár a világot jelentő deszkákat nem sikerült akkor még meghódítania. Az egyetemen már komolyabb körülmények között zenéltek, de a diploma kézhez vétele után évekre felhagyott a muzsikálással. Berki Antal (Új Kelet)- Igazában azért kezdtem el klasszikus gitáron tanulni, mert rockot szerettem volna játszani. Már akkor is tudtam, hogy a könnyűzenéhez a klasszikusokon keresztül vezet az út. Annak rendje és módja szerint beiratkoztam a zeneiskolába, és három évig keményen tanultam gitározni. Akkoriban az is felmerült bennem, hogy esetleg elvégzem az Akadémián a gitártanár szakot, de aztán a pálya- -választás bonyolultsága, a katonaság meg egyéb okok miatt ebből nem lett semmi. Az osztálytársaimmal többször belevágtunk zenekar alapításába, nem sok sikerrel, mert hiányzott az elemi zenei tudásunk, és a felszerelésünk sem volt megfelelő, úgyhogy ezek a kísérletek nem vezettek semmilyen eredményre. Otthon örültek annak, hogy ilyesmivel próbálkozom, édesapám zeneszerető ember volt, maga is hegedűit, bár inkább csak a klasszikusokat szerette. A rock nem az ő világa volt. De biztos van valami az örökle- tességben, mert apám nagyon szerette az olasz operákat, és én is a latin dallamokkal kerültem közelebbi kapcsolatba. Első említésre méltó zenekarunkat az egyetemen hoztuk létre. Dél-amerikai népzenét játszottunk. Hallás után tanultunk, és amennyire lehetett, igyekeztünk hűségesek lenni az eredeti hangzáshoz, bár összesen egy délamerikai hangszerünk volt, a charango, ami egy tatu nevű emlősállat testéből készül. Azt gondolom, jól ment a játék, mert együtt maradtunk a diploma megszerzéséig. Aztán ahogy lenni szokott, a végzés után szétszéledtünk, ki ide, ki oda. Én Nyíregyházára kerültem a sebészetre, és hosszú ideig szóba sem jöhetett a gitár, legfeljebb csak otthon, a magam szórakoztatására pöntyögtem egy kicsit. Ebből a „Csipkerózsika-álomból” a Muzsikáló orvosok nyíregyházi rendezvénye ébresztett fel. Két kollégámmal összeálltunk gitározni, a zeneiskolából kértünk kölcsön egy dobost, és már meg is volt a zenekar. Gyakorolni kezdtünk, tulajdonképpen azzal az elha- tározzásal, ha képesek vagyunk olyan szinten játszani, ahogy szeretnénk, akkor részt veszünk a műsorban, ha nem, akkor sem veszett kárba az időnk, mert a próbákon igen jól elszórakoztunk. Végül is nem vallottunk szégyent. Azóta ismét játszom. A betegeimet nem nagyon foglalkoztatja, hogy a háziorvos szabad idejében muzsikál, és azt hiszem, nem is nagyon érdekli őket. Nem rossz az, hogy tudok gitározni, sok válságos helyzeten segített át a hangszer. A kórházi hiarerchia elég merev, sokszor éri olyan sérelem a kezdőorvost, amit nehezen tud elfogadni. Ilyenkor a zenéhez menekültem, ami nagyszerű kikapcsolódást jelentett, oldotta a bennem lévő feszültséget, és valami egészen más irányú sikerélményt nyújtott. Égy orvosnak nagyon kevés a szabad ideje, egészen más munkarendben dolgozunk, mint a többi ember, csínján kell bánnunk a hobbinkkal, mert óhatatlanul a családtól kell elvennünk az időt. Azért ilyen értelemben is szerencsés vagyok, mert inkább támogatást kaptam a családtól, mint kritikát. Sok kollégám foglalkozik a művészetek valamelyik ágával, aminek talán az lehet az oka, hogy ez a szakma abszolút a humánumra koncentrál, és valamilyen módon ilyenek a művészetek is. És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a gyerekkori élmények egész életünkben elkísérnek, és amit akkor megszerettünk, azt szívesen csináljuk tovább, még akkor is, ha egészen más munkával keressük a kenyerünket. Zenei „mindenevő” vagyok Beszélgetés Dragony Tímeával A debreceni konzervatórium hangversenytermének műsorát figyelve egyre több alkalommal tűnik fel - a művek zeneszerzőjeként-egy fiatal nyíregyházi lány neve: Dragony Tímea. Egy hónap múlva - immár itthon - Nyíregyházán szerzői estje lesz... Palotai István interjúja- Ön még olyan fiatal, hogy azt hiszen, nyugodtan megkérdezhetem: hány éves?- Húsz. A Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola Debreceni Konzervatórimába járok a szol- fézs-zeneelmélet-karvezetés szakra. Almaim vágya a Zene- akadémia zeneszerzés tanszéke, mert egyedül ott van egyetemi szintű zeneszerzés-oktatás... A Nyilas jegyében születtem, és azt hiszem, hogy roppant törekvő és céltudatos vagyok. Nem „átgázolós” fajta, csak tudatos. Energikusnak és vidámnak tartom magam. Született optimistának... Szerelmes típus vagyok...- Mikor „szeretett bele" a zeneszerzésbe?- Másodikos voltam a nyíregyházi Művészeti Szakközép- iskolában. Éppen reneszánsz kórusműveket gyakoroltunk, amikor én is kedvet kaptam, és írtam egy hasonló stílusú gyakorlatot. Szerzeményemet bemutattam, és - mivel arra méltónak találták - elküldték a debreceni Művészeti Szakközépiskolába. Az igazgató - aki maga is zeneszerzés szakos - felajánlotta, hogy ott tanuljak, így aztán két iskolába jártam egyszerre. Mivel azonban a vonatkozó törvények ezt nem engedélyezik, írásban mint fakultatív iskola szerepel.- Van kedvenc zeneszerzője?- ,Brahms, J. S. Bach, Honegger és Sztravinszkij. Alapjában véve romantikus alkat vagyok.- Akkor hogyan kerül a képbe Bach?- A mívessége ragad meg. A mélységei és a stilizációi... Különben zenei mindenevő vagyok. A könnyűzenét is kedvelem.- Melyik „modern" zeneszerzői vonalat követi? Penc- dereczkyét, Orjfét vagy a Bar- tók-Sztravinszkij vonulatot?- Talán Bartókot. Azonban nem a népi ihletésű anyagait, hanem a nagy lélegzetű műveit. Például a Concertót.-Azt mondja, szereti a köny- nyűzenét is. Össze lehet egyeztetni a kettőt?- Hogyne. Szeretek szórakozni járni. Könnyűzenét azonban egészen biztosan soha sem fogok szerezni... A társművészeteket is nagyon kedvelem - a táncot, a színházat, a képző- művészetet.-Milyen jellegű művek vonzzák?- Egyértelműen a verseny- művek. Kedves hangszereim a zongora, a hegedű, a trombita, a klarinét és a fuvola... Műveimben is jobbára ezeket párosítom. Van egy koncert-rondóm hegedűre és zongorára, amit talán májustól sikerül eljátszanom Szabadi Vilmos hegedű- művésszel... Zongora főszakos voltam, „kötelező másik” hangszerem a hegedű volt. Néhány gyakorlatot hegedűre is írtam.- Kiket kedvel leginkább a mai magyar szerzők közül?- Szeretem Petrovits Emilt és Vajda Jánost! Nagy hatással vannak rám Csemiczky Miklós művei is. Tőle és Keuler Jenőtől egyébként Pesten magánórákat is veszek. Sokat járok a fővárosba.- Felsorolna néhány művet?- Fuvoladuómat Matúz István és Regős Imre játszotta, van egy kimondottan sikeres, rézfúvós együttesre írt „Hangfürt-szvitem”, négy trombitára, négy harsonára és egy tubára. Ez a „hangfürt akkordszerkesztési” mód (az úgynevezett cluster) a XXI. század szerkesztési módja, a jövő hangzásmódja. Sikeres volt a két zongorára ír Tűztáncom is, melyet Batki Lászlóval közösen mutattunk be, aki a Zene- akadémia korrepetitor szakos hallgatója. Van egy klarinétkvartettem, amely jelenleg még csak háromtételes, de szeretném folytatni. Két darabot írtam zongorára és nagybőgőre - a g-moll Fantáziát és a d-moll Elégiát. Vannak kórusműveim is, melyeket általában a konzervatórium kórusa szokott bemutatni, és egyéb énekes darabjaim.- Hányszor állt műveivel eddig közönség elé?- Négy önálló szerzői estem volt, a debreceni konzervatórium hangversenytermében. Március 19-én Nyíregyházán, a 4- es iskolában lesz a következő, amelyen egy-két zongorás darabot, a rézfúvós Hangfürt szvitet, egy új fuvola-zongora duót, valamint egy énekes produkciót szeretnék bemutatni; az Ave Mariát szopránban és baritonra, melyet Czabán Angelika és Sólyom Nagy Máté (,Sólyom Nagy Sándor fia) énekel. Idegenből vett szavak és használatuk 6. Sorozatunkban a nyelvvédők felhívása alapján és a Nyelvművelő kéziszótár segítségével közhasználatú idegen szavakból szemlézgetünk. Nem az idegen szavak szótárát akarjuk helyettesíteni, hanem használati tanácsokkal, tiltásokkal szolgálni a mindennapi nyelvhasználathoz. Erdélyi Tamás jegyzete Hoz - Idegen hatásra (a német bringen) elterjedt szókapcsolat tagjaként igen elterjedt a használata. Több esetben megszokott, kifogástalan, magyaros, például: nyilvánosságra hoz, áldozatot hoz valakiért, szégyent hoz valakire, forgalomba hoz, hasznot hoz, zavarba hoz stb. Mesterkélt és kerülendő a jó karba hoz, hozza a formáját (megjavít, jó erőben, jó formában van). Idegenszerű a javaslatba hoz, levonásba hoz (javasol, levon), ezeket kerüljük! Illusztris - Divatszó, jobb helyette: híres, nevesjeles, kitűnő, kiváló. Ezeket használjuk! Illuzórikus, illuzórius - Magyar megfelelőik: hiú, hiábavaló, csalóka, délibábos, megvalósíthatatlan, kétes, kétséges, látszólagos, képzeletbeli. Import — Noha van magyar megfelelője, több szókapcsolata (importáru, importál srb.) miatt nem nélkülözhető idegen szó, mint a már említett export. Impresszárió - Teljes értékű magyar megfelelője nincs. Injekció - Használata elterjedt, nem kifogásolható, de kiejtésére [innyekci(j)ó] vigyázzunk! Hibás az inyekci(j)ó, de az inekció is! Inkognito - Főnévként elterjedt, pl. ügyel inkognitójára, de határozószóként kerülendő, tehát nem inkognito utazik, hanem inkognitóban utazik. Magyarosan: rangrejtve, de ez nem tudta kiszorítani. Innováció - Újabban gazdasági, közéleti divatszóvá vált. Pontos megfelelője nincs, de szőkébb értelemben, mint újítás, inkább magyarul használjuk! Interjú - Az angol szóhoz (interview) közelebb álló interv- jú nem vert gyökeret. Viszont a meginterjúvol szóba bekerült a v - ha nem is az eredeti helyére. Izmus - Az -izmus képzőből önállósult, főleg a modem művészeti irányzatokat összefoglaló név. Használata nem kifogásolható. Izraelita, héber, zsidó - Az izraelita vallási hovatartozást jelöl. A héber az írott nyelv, ennek modem változata az ivrit. A zsidó szót - a hozzá tapadó bántó mellékíz miatt - csak igen körültekintően használhatjuk. Az Izraelben élők neve szabályosan: izraeli(ek) - illetve arabok vagy palesztinek. Az izmaelita mást jelent! Kalkulál, kalkuláció - Köz- gazdasági, kereskedelmi szakkifejezésként elfogadott. Köznyelvben jobb a számvetés, számítás; s a zsebszámológép sem kalkulátor! Kampány - Állandó jelzőivel: választási kampány, sajtókampány stb. divatszó. Ma már rosszalló értelme erősödik (kampányfeladat). A kampányszerű szinonimái: kérészéletű, gyorsan ellobbanó, szalmaláng. Kaszkó - Spanyol eredetű szó (casco): hajótestre kötött biztosítás, szemben a cargoval, ami árubiztosítás. Ma gépjárműbiztosításként használjuk, de magyaros formája nem teijedt el. Nem indokolt CASCO-nak írni, mert nem mozaikszó! Kemping - Évtizedek óta kiejtés szerint újuk, a camping csak idegen nyelvű szövegben helyes. Mivel önmagában is tábort jelent, kempingtábort írni bántó kettősség, kerüljük! Keresztény, keresztyén - A szláv közvetítéssel átvett keresztyén alak az eredeti, de ma már csak a protestánsoknál él. A köznyelvben - a kereszt szó bevérzésével - a keresztény változat honosodott meg. Kft. - Jogi kifejezés a gazdasági életből. Hagyományosan ponttal írjuk, tulajdonnévben nagy kezdőbetűvel, pl. Szigma Kft. (Folytatjuk.) Test« beszéd Palotai István (Új Kelet) A testbeszéd - minden kétséget kizáróan - része a kultúrának. Nem arról van szó, hogy a népek egymástól nagyon is eltérő mozdulati kifejezésvilágát kéne „rangsorolni”, hanem ezeken belül létezik egy mérce, ami minden sarkában a világnak máshol is húzódik. Elöljáróban azonban le kell szögezni, hogy a különböző népek testi kifejezésmódja nagyon is eltér egymástól. Nézzünk néhány példát: A legszembetűnőbb számunkra a bolgárok „fordított” igen és nem mozdulata — tehát, hogy a fejbólintás nemet, a fej- csóválás pedig igent jelent. A mi „ősi” jelünk (az ökölbe szorított kéz ütemes fel-le mozgatása) egyáltalán nem nemzetközi jellegű, ugyanis másutt ugyanezt a felfelé tartott hüvelyk- vagy középső ujj jelenti... A mi három ujjat összedör- zsölgető „pénz” jelünk Dél-Franciaországban azt jelenti, hogy nem jut egy szó az illető eszébe. („Szinte már a nyelvemen van”). Aki Skandináviában ásítás közben a kezét a szája elé teszi, illetlenséget követ el, mert a mozdulatból az feltételezhető, hogy hiányzik a foga, ez pedig a társadalom szégyene, hiszen nem nyújtott annyi támogatást, hogy megcsináltathassa. Hosszasan sorolhatnánk a különbözőségeket, azonban most inkább a magyar mozdulatokról szólnék - azok kulturált vagy illetlen voltáról. Általában elmondható, hogy a magyar gesztusvilág közepesen aktív. A déli népek többet, az északiak kevesebbet használják mondanivalójuk támogatására a kezüket. A honi szokások is inkább a mozdulatok ritkább használatát és azok visz- szafogott jellegét tartják kulturáltnak és elfogadhatónak. Természetesen ezt is alkalmazza, és helye válogatja, hiszen a szónoki emelvényen sokkal szélesebb gesztusok járják, mint például egy osztályon felüli étteremben... A magyar jel- és testbeszéd komoly átalakuláson megy keresztül napjainkban, és egyre inkább hasonlít az amerikai szokásokhoz. Főleg a fiatalok veszik át az eddig tőlünk idegen jelzéseket, ami nem is csoda, ha tekintetbe vesszük, hogy mást szinte már nem is lámák a tévében, a videókon és a mozikban... Ez ellen nincs mit - és nem is kell semmit - tenni, és a magyar nemzet örüljön, ha legalább nyelvünket átmentjük.
