Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-08 / 33. szám

I Fülesek a súgólyukból Angol vendégjáték MTI A londoni Box Clever The­atre Company két estén ven­dégszerepei a Budapesti Ka­maraszínház VII. kerületi As- bóth utcai Shure Stúdiójában. A társulat február 13-án, va­lamint 14-én Shakespeare két klasszikus művét a Ró­meó és Júliát, illetőleg a Macbethet játssza egy saját­ságos változatban. A rövidí­tett - egyórás - átiratokban ötvöződik a klaszszikus an­gol a manapság használatos szigetországi köznyelvvel. Munkatársunktól Műsor- és bérleti terven kívül „fehér foltban” rendezi meg az évad vége felé Verebes István Becket Godotra várva című re­mekét, pontosabban annak „női változatát”. A két magányos szí­nésznőről szóló előadásban Csorna Juditot és Pregitzer Fru­zsinát láthatjuk! A Móricz Zsigmond Színház ez évi utolsó bemutatója igazi „nagy színházi durranásnak” ígérkezik! Verebes István J. Hasek adaptációja Az út, avagy Svejk legalább olyan viharos kö­zönségsikerre számíthat, mint a műsorról mindmáig levehetetlen és zsúfolt házakkal menő Senki sem tökéletes! A darabot a hetvenes évek vé­gén mutatták be a szolnoki Szigligeti Színházban a közis­merten remek Szurdi Miklós ren­dezésében. Svejket Hollósi Fri­gyes játszotta, a vezető szerepek­ben többek közön Adám Tamás, Egry Kati és Takács Gyula volt látható. Az itteni előadást Tasnádi Csaba rendezi. Az oldalt összeállította: F. Sipos József Fotók: Bozsó Katalin nraiww ■HÉÉH Az utolsó felvonás Forgách István (Új Kelet) Gyönyörű kis palota a Városliget mellett. Mint­ha Bob herceg lakosztálya lenne. Meseszép bútorok és képek, kissé talán sok is a szemnek. Díszletsze­rű. Mégis él. Eli a maga varázsos világát, amely­ben Hamletek, Opheliák, Peer Gyntök és Lear kirá­lyok töltik napjaikat a szavak és emlékek örök vetélkedésében, a nagy­ság soha el nem múló bű­völetében, fütyülve a kí­méletlen realitás csuka­szürke generálisára. „Önkéntesek”, behívot- tak, vagy éppenséggel a kényszerűség munkaszol­gálatosai ők ebben a da­rabban; velük zajlik, és mégis nélkülük. Mint egy gigantikus Samuiéi Bec- ket-dráma, amelyben min­denki másról - önmagáról - beszél, hogy aztán a végső konklúziót már a néző vonja le. Nagymono- - lógok és villámtréfák egyetlen füzéren. Az el­múlás fonalára fűzve, de t az örökkévalóság szent | hitében. Ha egyszerre szó- i lalna meg a taps, ami va- § laha őket ünnepelte, bi­zony megrengetné az j egész világot. Legalábbis | az ő világukat. A gyönyö- | rű és keserű, a vágyva vá- 1 gyott, és mégis gyűlölt j színház világát. Öreg színészek ottho- > na. Egy hely a fizikai tér- j ben, ahol a megfáradt, ; megtört téstek vegetál- | nak, míg lelkűk messze , jár, messze a múltban, távol | a térben. Talán a Nemzeti | deszkáin, vagy éppen vi- § déki kisvárosok színköre- ( inek megszentelt falai | között, ahol a hit, a tehet- | ség és a bűvölet ereje 1 semmivel sem kisebb, | semmivel sem forróbb. Ha rányitják szemüket az § őket körülvevő valóság- | ra, akkor sem kéne álma­ik szerepéből kiesniük, mert az a „díszlet”, amely- j ben élnek, nem rántaná g vissza őket az igazság, és f a rideg tények purgatóri- | urnába. Pontosan ez a cél- j ja. Itt senki sem venné í magának a bátorságot, i hogy kimondja amit má- . sutt, már idősotthonok- ) ban oly könnyen kimon- J danak. Ejnye, Józsi bácsi, J hát megint be tetszett pi- j silni! Nem! Itt nincsenek | Józsi bácsik, csak kirá- | lyok és bohócaik, nagy- j asszonyok és csodás lel- 1 kű dámák, akiknek egyet­len intésére a porba hűl-t lana annak a feje, aki ily istentelenséget merészel. Ebben a térben ma is ural- I kodik a múlt, és ki is vív- ? ja a neki járó mindenkori tiszteletet. Itt művésznők és művész urak vannak, i nem Pista bácsik, akik- j nek már csak „hői és ki- | lói” vannak. Ezért, ha belépsz e ház- ;; ba, hát vedd le a kalapo- j dat, mert templomba | lépsz, ahol Thália immár I örök papjai celebrálják | örök miséjüket! A cigányszerelem németül MTI Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjének német nyelvű változatát láthatja február 10-én Békéscsabán a Bé­kés Megyei Jókai Színház közönsége. Az előadást a vihar­sarki társulat és a budapesti Művész-ház Kft. közösen hozta létre. A csabai bemutatót követően másfél hónapon át Né­metországban játssza majd egy, a darabra szerveződött tár­sulat a német nyelvű nagyoperettet. A vendégszereplés so­rán mintegy negyven város színpadán lépnek fel. Van kiút, csak járhatatlan A nyíregyházi Móricz Zsig­mond Színház Krúdy Ka­maraszínpadának követ­kező bemutatója Remenyik Zsigmondién Európa Ho­tel című darabja lesz. A műről és az előadásról be­szélgetett munkatársunk Verebes Istvánnal, a szín­ház igazgatójával, aki ezút­tal ismét rendezőként is áll a megmérettetés elé. Palotai István interjúja- Direktor úr, mondjon né­hány szót magáról a törté­netről...- Remenyik a háború előtt írta a darabot, amelyben mondhat­ni, látnoki képességeiről is tanú- bizonyságot tett. A történet va­lahol Dél-Amerikában játszódik egy szállodában, ahol össze­jönnek „Európa népei”: emig­ránsok, hazájuktól ilyen-olyan okból elszakadt emberek, akik ottrekedtek. Az író így az euró­pai keverékcivilizációt inku- báló helyzetben vizsgálja annak hanyatlását és embertelen vilá­gát. Messzemenően antikapita­lista darab, de nem baloldali.- Miért választotta a Vén Európa Hotelt?- Számomra azért fontos, mert egy olyan emberről és egy olyan világról szól, akiből és amelyből kihalt a részvét min­den szikrája. Félreértés ne es­sék! Nem ítélkezni akarok, „csupán” bemutatni egy olyan helyzetet, amikor a világ arra ösztönzi az egyént, hogy kímé­letlen, részvéttelen legyen, lép­jen át mindenkin, lépjen túl a holttesteken. Ahol a jelszó: addig élsz, amíg kizsákmá­nyolsz másokat...- Milyen megfogalmazású a darab? Hova „sorolható" ?- Becket világát érzem ben­ne, de Brecht-i és Gorkij-i vo­nulatai is vannak. Egy kalan­dor író írta, aki rálátott a jövőre, az egypólusú világra, amely­ben már nincsenek új eszmék, új gondolatok. A rendszer pros­perál, működik, de az emberi lélek befagyott. Ortopéd, torz, testileg, lelkileg invalidus helyzet ez, amikor már minden és mindenki beteg. A civilizált ember epileptikus, hiszteroid, képzeletszegény és kutyalelkű. Tulajdonképpen azt veszem észre, hogy mindenkiben fel­fedezhető ez a szélsőség, ha úgy tetszik, még bennem is. Az embernek, ha nem nyomja el, ha nem vigyáz - ilyen körül­mények között -, eltorzulnak a jellemvonásai...- Képileg is megjelenik mindez? rituális együttlét ez, kohézió és tüntetés, amely azt bizonyítja, hogy mindannyian ugyanazt a táblát mutatjuk fel. A társulat különben remekül dolgozik, összeállt a csapat. Igazi élmény velük dolgoznom, most, ami­kor három hónapos budapesti tartózkodás és munka után végre megint itt vagyok. A ' főváros versenyszellemében és bizonyítási mániájában azt ta­pasztaltam, hogy kicsit le is épültem, kicsit tehetségtele­nebb lettem. Most azonban újra működöm, újfent vannak ötle­teim, helyreállt a Rend. Dol­gozni ugyanis csak akkor ér­demes, ha az ember kicsit ön­magát is meg tudja lepni... — Nem tart attól, hogy ez a súlyos dráma lehangolólag hat majd a publikumra?- Nekünk ugyanúgy kell Gershwint ésZerkowitzot, mint Mozartot és Pendereckyt ját­szanunk. Mindent. A színház­nak ne legyen „stílusa”. Ezt mindig az éppen adott darab szabja meg. Nem kívánok zsák­bamacskát árulni: a publikum súlyos, lassú ütemű drámára számíthat, amelynek a mono­tóniája szerves része az elő­adásnak. Ez a bemutató nem ismer kegyelmet, viszont azo­kért szól, akik a legkiszolgál­tatottabbak. Szalma Tamás Nyíregyházán A pálya napos oldalán taggal gyarapodott a nyíregyházi Móricz Zsig­mond Színház társulata! Január elsejével hozzánk szerződött az országszerte ismert remek fiatal szín­művész - Szalma Tamás, aki önmagáról vall. P. I. (Új Kelet) .- Már tavaly eldőlt, hogy Debrecenből Nyíregyhá­zára jövök, azonban ennek „jogállásbeli” keretei csak az idén öltöttek formát. Amikor júniusban lejárt a debreceni szerződésem, el­határoztam, hogy nem kö­töm le magam sehová, és szabadúszó leszek. Aztán január elsején mégiscsak ide szerződtem. Független­ség elve ide, vagy oda, az embernek mégiscsak kell tartoznia valahová...- Tizenhat éve vagyok a pályán. A főiskolát 1981­I ben végeztem, majd Zala- I egerszegre szerződtem Rüszt I József akkor virágkorában l levő társulatához, ahonnan I Kaposvárra Ascher Tamás I színházához vitt az utam. Ez a két - művészileg és em­berileg is - meghatározó hely és ember indított el a I pályán. Sokat vendéges­kedtem Pécsett, majd Deb­recenbe szerződtem, és most | itt vagyok...- Pályám során rengeteg I csodálatosan szép feladatot I kaptam, ebben szerencsés- I nek mondhatom magam I Játszottam Adámot Zala- ■ egerszegen, majd a Csodá- ( latos mandarin címszerepét I egy kiváló mozgásszínhá- | zi kísérletben ugyanott... Bár eredeti értelemben [ vett bonvivánként elkép- I zelni sem tudom magam, mégis kitűnő volt néhány „kaposvári ízű” operettben játszani! Szép pécsi szerep­emlékem Antonio, A velen­cei kalmárban és a Bromden főnök, a Kakukkfészekben...- Ha döntenem kell, csúcs­élményemnek Székely János Caligula helytartóját válasz­tom. Remek előadás volt. Petroniust játszottam. Voltam a Sok hűhó semmiért Bene- dettója és a Félkegyelmű Rogozsinja, bár sokáig foly­tathatnám, ennyi talán mégis elég, hogy belássam: a pálya napos oldalán járok...- Jelenleg vendégként a Pécsi Nemzeti Színházban játszom Brutus szerepét a Julius Caesarban...- Szeretem a szabadságot, a mozgást, az újabb és újabb kihívásokat. Nem szívesen teszem ki magam a színház- igazgatók „egészségi” és ke­délyállapotának. Nyíregyhá­za és Pécs valóban messze esik egymástól, azonban ez igazán nem az én problémám, hanem sokkal inkább egyez­tetési kérdés, az igazgatók dilemmája. Ha ők meg tudnak egyezni, én elautókázgatok...- Szeretném azt gondolni magamról, hogy profi színész vagyok... Célom a rugalmas alázat. Mindig az esedékes feladat vonzkörében élek és ez határozza meg művészi énemet. A színháznak csak a szakmai része érdekel. Az „egyébre” nem vagyok kí­váncsi...- Természetesen. Ez az elő­adás szándékom szerint egy tagló! Minden bizonnyal lesz­nek olyan nézők is, akik nem tudják majd elviselni, felállnak és kimennek. Ez is a „pakliban van”... Sikolynak, segélykiál­tásnak szánom! Még egy perc, és ebben az országban is ez lesz, ez lehet! Az egyénnek fel kell fedeznie, hogy ami most van, az mivé lehet, a jó, de a rossz is benne van, azonban jelenleg még Dél-Amerika felé tartunk. Még a szeretet érzése is kezel­hetetlenné válik....- Nincs kiút?- Ha a világ egy embertelen lét irányába halad, akkor egy­re fogynak a humanista vonza- tok. Ennek azonban az ellen­téte is igaz. Olyan ez, mint az inflációs spirál - a rossz ten­denciák újabb rosszakat szül­nek, míg a jók egyre jobbakat. Tehát van kiút...- Csak éppen járhatatlan?- Ebben a konstellációban igen...-Nem készülnek ki nagyon a színészek lelkileg ebben a da­rabban? Hiszen közismert, hogy az „anyag” hat az alko­tóra is...- Egy társulatnak nemcsak együtt kell dolgoznia, hanem együtt kell tépelődnie is, hogy „megszólaljon a zenekar”. Spi­Szalma Tamás Verebes István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents