Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-08 / 33. szám

dr. Hack Péterrel, a parlament Alkotmányügyi Bizottságának elnökével Dr. Hack Péter a Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési képviselője, a parlament Alkotmányügyi Bizottságának elnöke. Szakmájára nézve jogász, és je­lenleg talán legfontosabb feladatköre az ország jogrendszerének reformja. Erről tartott egynapos tájékoztatót csütörtökön Nyíregyházán, amikor - kihasználva a kedvező alkalmat - elbeszélgettünk vele az ország néhány égető problémájáról... Palotai István interjúja- Elnök úr! Elöljá­róban hadd kérdezzem meg: az igazságszolgál­tatás reformja az ország belső' kényszere, avagy az EU-csatlakozás egyik feltétele, tehát külföldi elvárás?- A reformot a helyzet kényszeríti ki. Az igazság­szolgáltatás az elmúlt évek­ben nagyon sok új hatáskört kapott a parlamenttől, és vélhetően ez a teher tovább­ra is növekedni fog. Jelenle­gi struktúrájában ezeket a sú­lyokat már nem búja, és össze­omolhat. Ezeknek már most is láthatjuk a jeleit. Nyilván sok olvasó tapasztalja: jog­vitáiban nem biztos, hogy a bírósághoz fordulván hama­rabb tudja a kérdést dűlőre vinni, mintha egy vagyonvé­delmi kft.-hez fordulna. Sok esetben hamarabb kapja meg a pénzét, ha másokat kér fel. I- ...mondjuk verőlegé- nyeket?- Hát, igen... sokszor ugyanaz a kettő... Ez azonban nagy baj, mert ha az emberek elvesztik a bizalmukat a bí­róságok iránt, és n hisznek abban, hogy a ti -nyék ál­tal kijelölt úton h zzájutnak az igazságukhoz, és mások­hoz fordulnak, akkor ez alá­ássa a kiszámítható élet és a biztonság érzetét. Olyan igaz­ságszolgáltatásra van szüksé­günk, amellyel rövid időn belül, hatékonyan és szaksze­rűen lehet döntéseket hozni. - Ezek gyakorlati kér­dések. Az Európai Unió viszont, ha jól tudom, elvi változtatásokat is elvár... - A csatlakozás egyik, és talán legfontosabb feltétele, hogy Magyarországon bár­mely bíróság ugyanúgy bírál­ja el az ügyeket, mint mond­juk Belgiumban vagy Fran­ciaországban. A csatlakozás ugyanis azt feltételezi, hogy egy magyar üzletember ugyanúgy vállalkozhat - mondjuk - Németországban is, mint itthon. Kiszámítható, átlátható jogrendre van szük­ség. A napokban járt hazánk­ban az uniós csatlakozást előkészítő bizottság elnöke, és az egyik leghatározottabb követelmény, am'* megfogal­mazott, hogy a jofc kát a bí­róságok útján érvényesíteni lehessen. I -Mindez azonban pénz­be is kerül. Kapunk ehhez anyagi támogatást?- Igen. Mind a jogharmo­nizációhoz, mind az igazság­szolgáltatás korszerűsítésé­hez. A bíróságok számítógé­pes felszereltsége mind a mai napig megoldatlan. Most azonban a PHARE-program keretében az unió „megfi­nanszírozza” a géppark be­szerzését, ami az ítéletek meg­hozatalának gyorsaságát és szakszerűségét is növelheti. A jelenlegi áldat! állapotok között a bírák sokszor még a Magyar Közlönyhöz, azaz az írott törvényekhez sem tudnak hozzájutni. A számítógépek se­gítségével ez a probléma is el­tűnik, arról nem is beszélve, hogy más bíróságok egyéb dön­téseihez is pillanatok alatt hoz­zá lehet jutni...- Sokakban felmerülni látszik a gyanú, hogy a rendőrség anyagi és gya­korlati ellehetetlenítése nem véletlen jelenség, ha­nem a koalíciós pártok kö­zötti csendes pártharc egyik eszköze. Magyarán, a na­gyobbik kormánypártnak nem kimondott érdeke, hogy egy SZDSZ-es belügy­miniszter sikeres legyen...- A rendőrség ügye nem sza­bad, hogy pártharcok kérdése legyen. Sem a koalíción belül, sem a koalíció és az ellenzéki pártok között. Azt látjuk a vi­lágban, hogy a legdinamiku­sabban fejlődő országokban - mint például az Egyesült Álla­mok - a legsúlyosabb problé­ma a bűnözés. Sajnos, arra kell számítanunk, hogy ez Magyar­ná meg az életfogytiglan tartó büntetés időtartamát, ami gya­korlatilag akár tényleges életfogytiglani is jelenthet.- Az igazságügy-minisz­terek már majd egy évtize­de - tehát Kulcsár Kálmán óta - javasolják a bírósá­goknak az alternatív bün­tetési módok alkalmazását. A gyakorlatban azonban úgy tűnik, semmi sem törté­nik. Mi ennek az oka? — Az alternatív büntetések kiszabása, illetve az alternatív eljárások alkalmazása roppant nehéz egy súlyosbodó bűnözé­si helyzetben. Ezekhez a köz­vélemény támogatása is szük­séges. A magam részéről na­gyon nagy híve vagyok, és ahol alkalmazták, jó tapasztalataim ' vannak. Az Egyesült Államok­ban kikísérleteztek példád! olyan büntetésvégrehajtási in­tézeteket, amelyek katonai tá­bor jellegűek. Ezek az úgyne­vezett csizmás táborok ugyan nagyon kemények, nem börtön jellegűek, hanem inkább egy tengerészgyalogos kiképzőköz­„A tényleges életfogytiglan híve vagyok” országra is súlyos teherként ne­hezedik még hosszú évekig. Ha szabad így fogalmazni, „tök­mindegy”, hogy ki van hatal­mon, ha az emberek nem mer­nek kimenni az utcára, ha ret­tegnek az otthonaikban, rájuk törik az ajtót, nem merik a gyer­mekeiket délután moziba en­gedni, mert félnek: megtámad­ják őket, akkor ez az ország egy lehetetlen országgá válik. Ismer­jük - akár a filmekből is — az amerikaiak jogos rettegését, és bizony már itthon is tapasztal­ható a félelem...- Köztudott, hogy a ha­lálbüntetés Európában jo­gilag ellehetetlenült. Ha jól tudom, növelni kívánják az „életfogytiglan” tartó bün­tetés éveinek számát, azzal a nem titkolt céllal, hogy a végképp menthetetlen, és a társadalomra nézve veszé­lyes bűnözők valóban élet­fogytig rács mögött legye­nek. Mivel ennél szigorúbb büntetés nem létezik Ma­gyarországon, ezeknek a bűnözőknek gyakorlatilag már nincs mit veszteniük. Felkészült erre a kihívásra technikailag és személyileg az igazságszolgáltatás?- Teljes körűen még nem ké­szültünk fel, azonban néhány helyen - így többek közt Sátor­aljaújhelyen is — létrehoztak olyan részlegeket, ahol a külö­nösen veszélyes elkövetőket biztonságosan lehet őrizni. A magam részéről a tényleges élet­fogytiglan híve vagyok. Az SZDSZ-nek is volt egy javasla­ta, amely negyven évben hatá­rozná meg a bíró által kiszab­ható időtartamot. Eszerint a bíró, mérlegelve a tett súlyát, társa­dalmi veszélyességét, a bűnis­métlés lehetőségét és a bűn­elkövető életkorát, huszonöt és negyven év között határozhat­pontra emlékeztetnek. Körbe van ugyan kerítve, elmenni nem lehet, azonban bent nincse­nek rácsok és börtönszabályok. Az elítéltek (persze nem mind) választhatnak, hogy hagyomá­nyos börtönbe, vagy ilyen csiz­más táborba mennek, és általá­ban emellett döntenek. Ezek az intézmények a nevelésre fekte­tik a hangsúlyt, beleértve az ön­fegyelem, és a fegyelem „okta­tását” is. A másik indok az al­ternatív büntetés kiszabására, ha a sértett kárát megtéríti az elkövető. A sértettek és a káro­sultak a káruk megtérülését tart­ják igazán fontosnak, nem pe­dig azt, hogy az elkövető bör­tönben üljön. Márpedig ha ott ül, nem képes keresni, hogy megtérítse a kárt, míg egy alter­natív büntetés esetén ennek fennáll a lehetősége, sőt, felté­telként is szabható. I- Ezek szerint ön jobbá­ra az ítéletek nevelő jelle­gét favorizálja?- Vannak olyan elkövetők, akiket még érdemes nevelni, és vannak olyanok is, akiket izo­lálni kell, ki kell vonni őket a forgalomból, mert képtelenek együtt élni a tisztességes embe­rekkel. Mind a két büntetési nemmel és céllal egyet kell ér­teni. A bírók dolga annak az el­döntése, hogy melyiket alkal-, mázzák. I-Eza kormány vélemé­nye is?- Azt hiszem, igen. Vannak szigorúbb, illetve liberálisabb nézeteket valló politkusok még a saját pártomban is, azonban amit mondtam, nagyjából ez a kormány álláspontja is.- Amint az ismeretes, a magyar menedékjog-tör­vény csak az európai álla­mok polgárainak befoga­dását engedélyezi. Ez már több éve „szúrja az Euró­pai Unió szemét” - és vall­juk be, joggal. Várható en­nek a rasszista jellegűnek is nevezhető törvénynek a módosítása?- Az SZDSZ erősen szorgal­mazza ezt a menekültügyi tör­vénymódosítást. Az igazsághoz azonban hozzátartozik; még rengeteg képzésre van szükség ahhoz, hogy Magyarországon a másfajta bőrszínt az emberek elfogadják. A rendőrségen, az iskolákban, a közigazgatásban már megkezdődött az oktatás...- Tárgyi képzésre is gon­dolni kell, hiszen például fel kell ismerni a kínai betűket, és így tovább...- A kínai kérdésben még ér­hetnek minket komoly megle­petések. Hongkong Kínához csatolása után újabb hullámra lehet számítani. Hozzáteszem, hogy ebben a kérdésben a ma­gyar kormány nagyon óvatos. Nem célunk, hogy Magyaror­szágot nem magyar állampol­gárokkal töltsük fel! Azok a jobboldali fóbiák, amelyek at­tól tartanak, hogy mi idegen népekkel akarjuk megoldani a lakosság számának csökkené­sét, alaptalanok, mert az SZDSZ- nek ilyen nem áll szándékában. Ez csak beteg elmék torzszüle­ménye.- Ha nem támogatják a kolóniák létrejöttét, akkor az olvasztótégely, a beol­vasztás elvét, gyakorlatát?- Magyarország a monarchia óta nagyon nyitott ország. Sok­szor már szinte az az érzésem, hogy nagyobb olvasztótégely vagyunk, mint Amerika. I- ...lassan már nincs is színmagyar ember...- Ezt nem tudom, de azt igen, hogy aki a politikát a genetiká­val összetéveszti vagy keveri, azzal nagyon sok baj szokott lenni... Magyarország nyitott ország, de az igazi nyitottság­hoz szerintem még évtizedekre van szükség. I- Az unió mindenesetre, gondolom, ebbe az irányba terelget minket...- Ha Magyarország az euró­pai integráció részét képezi, ez azt jelenti, hogy azok az „unió­polgárok”, akik más országból, esetleg más kontinensről szár­maznak, és más a bőrük színe, ugyanúgy letelepedhetnek ha­zánkban, mint az eredeti euró­paiak. I- Nekik nincs szükségük menedékjogra.- Persze hogy nincs, de lehet, hogy jobb üzleti lehetőséget látnak itt, mint mondjuk Párizs­ban.- Megtenné, hogy vála­szol az eredeti kérdésre? Tehát várható, hogy meg­változik a magyar mene­kültügyi törvény „rasszis­ta” jellege?- Igen, várható. A durva diszkriminatív elemek meg­szűnnek, és az európai normák­nak megfelelők lépnek a he­lyükbe.- Azonos szigorral sújtja a magyar törvénykezési gyakorlat a magyar és a külföldi bűnelkövetőket? Nem lenne járható út a ke­ményebb fellépés, ami ele­ve elriasztaná az országtól az idegen bűnözőket?-Az a. probléma, hogy a kül­földi maffiákkal vívott harcban nagyon nehéz helyzetben van a magyar rendőrség. Egyfelől azért, mert a maffia-típusú bű­nözéssel szemben csak a titkos- szolgálati eszközök lehetnek hatékonyak. Ilyen eszközök használatára azonban a külföl­di maffiák egy része felkészült. Nyílt titok, hogy akár az ukrán, akár az orosz szervezett bűnö­zésben a volt KGB-ügynökök tanácsadói szerepet lámák el. Ok szakemberek, akiket arra képeztek ki, hogy kémtevé­kenységet folytassanak. Hi­bátlanul beszélnek magyarul, és még az sem zárható ki, hogy a hajdani három per hár­masokkal remek és kipróbált „munkakapcsolatban” van­nak. Gondolom, világos, hogy mindez nagyon megne­hezíti ellenük a fellépést. Az amerikaiak állandóan sürget­nek minket, és eredményeket követelnek, azonban azt el­felejtik, hogy nekik jóval könnyebb dolguk volt ott­hon, mert az amerikai maffi­ák nem voltak tele remekül képzett titkosszolgálati ügy­nökökkel.- Mire számíthatunk, ha belépünk az unióba? Egységes államként mű­ködik majd? Mondjuk, ha itt csinál valamit egy \ olasz állampolgár, akkor otthon, Olaszországban is felelősségre vonják majd érte?- A múlt évben elfogadott nemzetközi bűnügyi jogse­gélytörvény kimondja, hogy minden esetben külön kell el­dönteni, mi a célszerű megol­dás? Lesz, amikor Olaszor­szágban vonják felelősségre azt az olaszt, aki itt követett el bűncselekményt, de az is előfordul majd, hogy itt. Ezt az ügy körülményeinek tük­rében kell eldönteni. Ha pél­dául minden szemtanú ma­gyar, akkor célszerűbb itt bí­ráskodni, mint a tanúkat utaz­tatni - mondjuk Nyíregyhá­za és Palermo között -, vi­szont az itt kiszabott bünte­tést olasz börtönben fogja az illető letölteni.-Kérem, engedjen meg végezetül egy olyan kér­dést, ami mostanában meglehetősen sokakat érint, méghozzá legfő­képpen nehézsorsú embe­reket. Várható-e törvényi változás a hadiárva-gon- dozási segély egy összegű megváltásának feltétel- rendszerében? A mostani törvény mindamellett, hogy a lakosság számára roppant nehezen értel­mezhető, még feltételei­ben is szinte kivitelezhe­tetlen, hiszen a jogosult­ság bizonyítását az igény­lőre hárítja, és 1949-ben kelt dokumentumok csa­tolását kéri. Több ezer emberről van szó...- A hadiárva-gondozási törvény újabb vitája éppen tegnapelőtt kezdődött meg a parlamentben, amelyet min­den párt támogat. Azt tapasz­talom, hogy ez érintettek ér­dekképviseletei nagyon erő­teljesen lobbiznak, és szerin­tem jól is. Abban bízom, hogy a mostani törvénymó­dosítás egyrészt kibővíti azoknak a körét, akik a hadi- gondozásban részesülhet­nek, másrészt pedig abban: sikerül az eljárási szabályo­kat egyszerűbbé tenni. Na­gyon remélem, rövid időn belül ebben pozitív változás lesz. Nem tisztességes az a helyzet, hogy valaki több­ször szenved - a semmiért.

Next

/
Thumbnails
Contents