Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-27 / 49. szám

I I Városlátogató 1997. február 27., csütörtök Mint arról már lapunk is hírt adott, március elejétől ismét emelkednek a kenyér- és péksüteményárak. Sokan azonban már most komoly gondokkal küzde­nek, mikor a mindennapi kenyér megvételéről van szó. Máriapócs főterén sétálva arról kérdeztük a járókelőket, őket hogyan érinti az újabb áremelés. gyógyszerekre, mint a kenyér­re. Rendszerint a féljem jár vá­sárolni, így én nem is nagyon tudom, mennyibe kerül egy kiló kenyér. Egyszerre csak fe­let veszünk, mert inkább min­dennap elmegyünk érte, mint­hogy ránkszáradjon. Mindketten nyugdíjasok vagyunk, elég szegényesen élünk a jövedel­münkből. Leginkább a fehér ke­nyér fogy, bár persze néha szí­vesen megennénk a friss kiflit és zsömlét is a tejeskávé mellé. Az azorrsa egyse ritkább vendég az asztalunkon. Most, hogy kö­zeleg az újabb áremelés, nem is nagyon tudom, hogy fogom azt a keveset, ami van, beosztani. Mert hát a kenyeret nem lehet kiiktatni az étrendünkből. A ke­nyér maga az élet- Mivel két kisgyerekem van, nálunk legtöbb a pék­süteményekből, kifliből, zsemléből fogy. A gyerekek azt sokkal szívesebben mege­szik, mint a kenyeret. Ez per­sze nem azt jelenti, hogy így kevesebb kenyeret veszünk. Mindennap elmegyek az üz­letbe, ahol rendszerint egé­szet veszek a fehér kenyérből. Gyesből és különféle járulé­kokból élünk, higgye el, min­den fillérnek megvan a helye. Most fizettem be a nagyob­bik lányom óvodai díját. Alig maradt valami a zsebemben. De hát a gyereknek muszáj közösségbe járnia. Otthon a kisebbik mellett nem tudnék úgy foglalkozni vele, hogy megfelelően fejlődjön, oko­sodjon. Egyszóval, az óvodá­ra szükség van. A bevásárlá­son sem nagyon tudok spó­rolni, mert mi még csak esszük- Anyósoméknál lakunk a gyerekkel és a férjemmel. Még saját lakásunk sincs, de nem nagyon van miből félretenni. A jövedelmünk egyre keve­sebb, az árak pedig magasab­bak. Már csak a legszüksége­sebbeket veszem meg a bolt­ban, mégsem marad tartalék­pénz hónap végén a családi kasszában. A gyereknek most jön a foga, mindig van egy-egy darab kifli a kezében, amit el­rágcsálhat. Havi átlagban há­romezer forint csak kenyérre megy el. S akkor ebbe még nem számoltam bele a kifli és más péksütemények árát, amiből nagyon sok fogy nálunk. Máriapócs Város Önkormányzata pályázatot hirdet aljegyzői állás betöltésére Pályázati feltételek: — igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi képesítés — legalább kétévi szakmai gyakorlat — magyar állampolgárság — büntetlen előélet. A pályázathoz mellékelni kell: — részletes szakmai önéletrajz — 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány — képesítést igazoló okiratmásolatok. Bérezés: a hatályos jogszabályok szerint. A pályázat benyújtásának határideje: a Belügyi Közlönyben történt megjelenéstől számított 30 nap. Az állás a pályázat elbírálása után betölthető. A kinevezésre kerülő aljegyző ellát szervezési és hatósági feladatokat is. A pályázatot Máriapócs város polgármesteréhez kell benyújtani. Cím: 4326 Máriapócs, Kossuth tör 1. az urammal azt, ami van, de a gyerekeknek tápláló ételekre van szükségük. Meg azért egy-egy Túró Rudit is meg­veszek nekik, arról nem is be­szélve, milyen jó lenne néha egy lekváros bukta vagy ka­kaós csiga is.- Aranyos, jó idő van ma. A gyógyszertárból jövök éppen. Tudja, a mi korunkban már épp akkora szükség van a Takarmány a gazda Igénye szerint Bár az egykori tsz már felosz­lott Máriapócson, a régi tele­pen még működik néhány ter­meléssel, gazdálkodással fog­lalkozó kisvállalat. Ilyen a Der- cés Kft. is, mely különféle ta­karmányok előállításával fog­lalkozik.- A vállalkozás 1991-ben indult meg, tizenhárom hely­béli embernek adva munkát - kezdte Peley Attila vezető. - Elsősorban keverék takarmá­nyok gyártásával foglalko­zunk, melyeket kifejezetten a vevő igényeinek megfelelően állítunk össze. A baromfi, szar­vasmarha és sertés etetésére használt takarmányokat kérés­re gyógyszerekkel és különfé­le dúsító anyagokkal tesszük hasznosabbá, változatosabbá.- Honnan szerzik be a keve­rékhez szükséges takarmányt?- Elsősorban a környező fal­vak gazdáitól vásároljuk fe a terményeket, bár ez nem min­dig a mi kedvünk szerint ala­kul. Vannak, akik hűségesek hozzánk, és minden évben ne­künk adják el a búzát, gabo­nát, de akadnak olyanok is, akik csak akkor keresnek meg minket, mikor kevesebb a ter­més és máshová nem érdemes elszállítani. Ennek kivédésére szeretnénk a közeljövőben egy integrációs szerződést kötni a termelőkkel, melyben garan­táljuk, hogy termésüket át­vesszük és azért azonnal fize­tünk is. A szerződés magában foglalná, hogy szakembereink a szakmai és pénzügyi tanács­adás mellett munkagépeinket is a gazdák rendelkezésére bo- csátanák, megkönnyítve ezzel a vetést, az aratást, a betakarí­tást.- Milyen feltételei vannak a felvásárlásnak?- A legfontosabb dolog az, hogy a gabonafélék tiszták, szárazak és penészmentesek legyenek. Csak ebben az eset­ben tudunk jó minőségű takar­mánykeverékeket előállítani. Bár áraink egyelőre nem emel­kednek, árcsökkentésről sem tudok beszámolni. Igaz ugyan, hogy a gabona piaci ára vissza­esett, a külföldről behozatott adalékanyagok azonban egy­re többe kerülnek. „Szeretem a szép dolgokat” A szobában halkan szól a rá­dió, a varrógép fölé hajolva Veres Jánosné, Marika néni keze egy pillanatra sem áll meg. Kicsit meglepődik, mikor hangosan köszöntjük. Nemi­gen van hozzászokva, hogy látogatók kopogtassanak aj­taján. Azért tüstént félreteszi a munkát és feláll üdvözlé­sünkre.- Bár nem számítottam rá, hogy társaságot kapok, azért nagyon örülök maguknak. Foglaljanak helyet, de nagyon kérem, ne nézzenek szét. Nem így szoktunk mi lenni, csak amióta építkeznek a fejünk fe­lett, nem lehet olyan rendet tar­tani, mint máskor.- Milyen elfoglaltság közben zavartuk meg Marika nénit?- Az egyik kis nővér kért meg, hogy alakítsam át a kö­penyét. Cserélt egy másik tár­sával, hogy derékban csinos legyen rajta a munkaruha, de később kiderült, hogy mellben viszont be kell toldani egy ki­csit. Nem ördöngös dolog, szí­vesen megcsinálom. Szeretem, ha nem kell tétlenül ülnöm. Amikor csak az ölemben pihen a kezem, olyan öregnek és te­hetetlennek érzem magam. A kézimunka azonban mindig jobb kedvre derít. Már egészen fiatal lányként is szívesen ha­joltam a keresztszemes fölé. Míg korábban csak előre meg­rajzolt mintákat hímeztem ki, ma már saját elképzeléseimet is megvalósítom a tű és fonal segítségével.- Honnan tetszett az otthon­ba jönni?- Budapestről utaztam Má- riapócsra. Egyedül maradtam, s nem akartam a három gyere­kem és az unokák terhére len­ni. A fővárosban is rendszere­sen jártam a mellettünk lévő kis kápolnába, ahol hosszú évekkel ezelőtt megismertem Imre Margit Ágota nővért. Amikor már nagyon egyedül éreztem magam, ő javasolta, hogy költözzek ide hozzájuk. Egyetlen percre sem bántam meg döntésemet. Elmúltam nyolcvanegy éves, s szeretném, ha a hátralévő időt ebben az otthonban tölthetném el.- Mivel telnek a napok?- Rendszerint fél hat tájban ébredek. Míg megmosdom és felöltözök, addig az ágyneműt szétteregetem, hogy szellőzzön egy kicsit. Mire összepakolok magam körül, indulni kell a kápolnába a reggeli misére. Reggeli után pihenek egy ki­csit, majd összeszedem a szennye­sem közül a kisebb darabokat. Amíg csak tehetem, szívesen ki­mosok magamra. Van ugyan olyan lakótársam is, aki még egy zsebkendőt se tenne arrébb, de nekik olyan az alaptermé­szetük. Én szeretem és becsü­löm a szép és pedáns dolgokat. Máriapócs Bővül az otthon A Szent Bazil Rendi Nő­vérek Otthonában meghitt békesség fogad. Hamar kide­rül azonban, csak első ráné­zésre tűnik úgy, hogy kelle­mes semmittevéssel telik a délelőtt. Érkezésünk hírére az intézmény vezetője, Imre Margit Ágota nővér siet elénk, hogy körbekalauzoljon min­ket kis birodalmukon. A kora tavaszi napsütésben jólesik a séta az udvaron.- Amint láthatják, nagy munkában vagyunk - mu­tat az építkezésre Imre Mar­git Ágota. - Az épület jó húsz évvel ezelőtt épült. Mi csak néhány esztendeje, 1993- ban kaptuk meg, amikor lét­rehoztuk benne a Szent Makrina Szociális Otthont. Az idő azonban rányomta bélyegét a házra. A tetőszer- kezet felmondta a szolgála­tot, már a legkisebb eső is befolyt rajta. Tudtuk, hogy valamit tenni kell. Szakem­berek tanácsait megfogadva kezdtünk bele a terveztetés­be és kiviteleztetésbe. Az egyetlen ésszerű megoldás a tetőtér beépítése volt.- Hogyan viselik a bent­lakók az építkezés okozta kellemetlenségeket?- Jelenleg huszonötén él­nek a szociális otthonban, s úgy látom, senki sem szen­ved különösebben a ráépí­téstől. Persze, az elkerülhetet­len, hogy ne legyenek kisebb fennakadások, de a mun­kások a tőlük telő legna­gyobb igyekezettel dolgoz­nak, ügyelve arra, hogy az itt lakók nyugalmát csak a leg­szükségesebb esetekben za- vaiják meg. Egyszer azonban csak túlleszünk az egészen. Ha minden a tervek szerint halad, akkor május végén, június elején már be lehet költözni az új részlegbe is.- Hány hellyel bővül a szo­ciális otthon?- A tetőtérben tizenegy szoba kap helyet A jelenlegi lakók kívánságát is figye­lembe vettük, mikor úgy döntöttünk, hogy minden háló mellett legyen egy für­dőszoba. Az biztos, hogy szo­ba nem marad kihasználatla­nul, mert már most nagyon sokan vannak, akik szeretné­nek helyet kapni a Szent Makrina Szeretetotthonban. Az oldalt írta: Sikli Tímea A felvételeket Bozsó Katalin készítette Máriapócs Városi Önkormányzat Képviselőtestülete pályázatot hirdet védőnői állás betöltésére Pályázati feltétalak: — egészségügyi főiskolán szerzett védőnői diploma — erkölcsi bizonyítvány — önéletrajz Bérezés: közalkalmazotti tv. szerint, plusz egyéb juttatások. Szolgálati lakás nem biztosított. A pályázat benyújtási határideje: 1997. március 15. Az állás azonnal betölthető. I Ács Sándorné Borsi Györgyné Borsi Sándorné:

Next

/
Thumbnails
Contents