Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-27 / 49. szám

1997. február 27., csütörtök Összetűzések robbantak ki szerdára virra­,dóan Párizsban és a dél-franciaországi Toulouse-ban: a fővárosban az új bevándorlás-ellenes törvénytervezet ellen tüntetők egyes csoportjai csaptak össze a rendőrökkel, Toulouse-ban pedig az a megmozdulás fajult el, melynek résztvevői a szélsőjobboldali Nemzeti Front egyik vezetőjének látogatása ellen tiltakoztak. Mindkét helyen kiégett szemeteskukák, tönkretett autók, betört kirakatüve­gek jelzik az összecsapások helyszínét, s a rendőrök csak könnygázgránátokkal tudták szétoszlatni a tüntetőkhöz csa­pódott, főként fiatalokból álló rendbontókat. Párizsban az összecsapásokban 22 rendőr sérült meg, s 80 embert igazol­tattak; Toulouse-ban pedig tucatnyi rendőr sebesült meg, s tíz embert vettek őrizetbe. Az összetűzések mindkét helyen csak éjfél után fejeződtek be. Tíz újabb jogvitában, köztük a magyar mezőgazdasági exporttámogatás ügyében kell döntést hoz­niuk a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) bizottságainak - jelentette szerdán az AFP genfi kereskedelmi forrásokra hivatkozva. Kedden öt újabb vitarendező bizottságot hoz­tak létre, a választott bizottságok száma ezzel tizenkettőre emelkedett. Az egyik új bizottságot amerikai kérésre hozták létre a magyar exporttámogatások ügyében felmerült jogvi­ta rendezésére. A holocaust túlélői és örököseik immár az Interneten próbálhatnak meg utánajárni a svájci bankokban letétbe helyezett „gazdátlan” javaiknak - a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ által összeállított lista segítségé­vel. A www.wiesenthal.com címen elérhető lista a Société de Banque Suisse által nyilvánosságra hozott 1540 nevet tartal­maz - közölte Marvin Hier rabbi, a Wiesental Központ egyik vezetője. A neveket, származási országot és a háború előtt elhelyezett összegeket a svájci bankok ellen indított perek révén sikerült megszerezni. A rabbi elmondta, hogy reményei szerint hamarosan más bankok, így a Crédit Suisse és a l'Union de Banques Suisses is nyilvánosságra hozza a náluk őrzött zsidó javak listáját és a tulajdonosaik nevét. Az Internet által közzétett listán szereplő nevek közül nem mindenki zsidó, s lehet, hogy néhányan közülük már visszakapták javaikat. Magyar gazdatüntetések Neue Zürcher Zeitung MTI A magyar gazdák ugyan nem torlaszolták el az utat, de erősen korlátozták a for­galmat, s kedden úgy tűnt, hogy akciójuk jelentősen ki­szélesedik - tudósítja olva­sóit szerdai számában a Neue Zürcher Zeitung. A cikkíró beszámol a vita lényegéről: a magyar mező- gazdasági dolgozók adó- és tb-járulék-módosítási köve­teléseiről. Idézi Horn Gyula kormányfő kijelentését, mi­szerint a parasztok tiltakozá­sa a mezőgazdaság általános válságával függ össze. A NZZ szerint a magyar kormány már a tiltakozó akciók kezdetekor hajlandónak mutatkozott a tárgyalásokra és bizonyos en­gedményekre, de a gazdák kö­Világkrónika Megdicsért kisebbségi törvény Német lapok Herzog budapesti tárgyalásairól Herzog elnök a budapesti parlament előtt mondott be­szédében megköszönte az Európa megosztottságának felszámolásához, a német egyesítéshez nyújtott magyar segítséget-emelték ki a szerdai német lapok. A Frank­furter Allgemeine Zeitung című lap tudósításában azt hangsúlyozta, hogy Németország továbbra is minden lehető módon támogatja Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. MTI Herzog külön méltatta a ma­gyar diplomácia realitásérzé­két, amelyet a szomszédokkal kötött alapszerződések tükröz­nek. Az elnök joggal dicsérte a magyar kisebbségi törvényt, amely egész Kelet-Európa szá­mára példamutató lehet - írta a lap. A Handelsblatt című gazda­sági és politikai napilap Herzog parlamenti beszédéből azt emelte ki, hogy Európa Ma­gyarország nélkül nem lenne teljes. Az államfő magyarorszá­gi programját ismertetve a lap külön hangsúlyozza Herzog kelet-magyarországi látogatá­sának fontosságát és rámutat, hogy a magyar kormány minél több nyugati befektetőt szeret­ne ebbe a térségbe csábítani. A Die Welt című lap az államfői megbeszélések is­mertetése mellett egy külön írásban foglalkozott Magyar- ország belpolitikai és gazda­sági helyzetével. Boris Kal- noky úgy vélekedett, hogy a két és fél éve hivatalban lévő Horn-kormány sikereket ért el a kül- és a gazdaságpolitiká­ban, de meghiúsultak az ér­dekegyeztetésre vonatkozó elképzelései. A takarékossági intézkedések fokozatosan eredményeket hoznak, és a külföldi befektetők számára Magyarország a legfőbb cél­ország, amely vonzóbb, mint Lengyelország vagy Oroszor­szág. Magyarország az elmúlt években politikailag és kultu­rálisan is ismét a nyugati állam­közösség természetes tagjává vált. Ismét növekedni kezdett az életszínvonal, de a kormány az utóbbi hónapokban gyorsan veszített népszerűségéből. En­nek egyik oka a pénzügyi bot­rány, amelyben felmerült a gya­nú, hogy a kormánypártok ké­tes módszerekkel próbáltak pénzhez jutni. A másik ok a nadrágszíj meghúzása miatt az elmúlt két évben felgyülemlett harag - írta a berlini lap. A megfelelő érdekegyezte­tést, a kormány és a lakosság közötti párbeszédet hiányolja a Die Zeit című hetilap is az államfői látogatás alkalmából közölt riportjában. Christian Schmidt-Häuer véleménye szerint a visegrádi államok kö­zül egyik sem jutott olyan messzire a nyugati integráció­ban, mint Magyarország, ame­lyet viszont a többieknél job­ban oszt meg a harag és az el­lentét. Az ország nyugati integ­rációs törekvéseiről szólva rá­mutatott, hogy Magyarország ugyan még nincs a NATO-ban, de az atlanti szövetség a taszári támaszpont révén már az or­szágban van. Constantinescu fogadja az exkirályt MTI Emil Constantinescu román elnök jövő kedden a Cotroceni palotában fogadja I. Mihály volt román uralkodót, aki pén­teken érkezik svájci otthonából hatnapos látogatásra Románi­ába — alig. egy héttel azután, hogy a Ciorbea-kormány visz- szaállította állampolgárságát, amelytől a kommunista kor­mány 1948-ban fosztotta meg. A hírt maga az államfő jelen­tette be a „Hét nap Romániá­ban” című késő esti tévéműsor­ban, amely riportot sugárzott a látogatás bejelentésének ve­gyes fogadtatásáról. Mihály 1921-ben született, 1926 és 1930, majd 1940 és 1947 kö­zött ült a királyi trónon. A Groza-kormány és a szovjetek lemondásra kényszerítették és száműzték, 1948-ban pedig megvonták állampolgárságát. Az elnök hangsúlyozta, hogy a magánlátogatást nem az államelnökség és nem a kor­mány szervezi, azt nem kell összekeverni a monarchia visz- szaállításával. Mihály 1992- ben már járt Romániában és ha azután is beengedték volna az országba, ma „banális dolog lenne” érkezése. A volt uralko­dó nyilatkozatban szögezte le, hogy nem vet fel alkotmányos és vagyoni kérdéseket, emlé­keztetett Constantinescu, aki szerint a vizit „nagyon jól” fog lebonyolódni. Ő maga, jegyezte meg, nagy érdeklődéssel fog beszélgetni a vendéggel a történelmi esemé­nyekről. Mihály, az államfő vé­leménye szerint, segíthet példá­ul Románia NATO-tagságának ügyében abban a hat NATO-or- szágban, amelynek államformá­ja monarchia. A román ellenzék pártjai élesen támadják mind a kormány döntését, amely szerin­tük sérti az alkotmányt, mind a volt uralkodó látogatását, amely nyilatkozataik szerint veszé­lyezteti az ország stabilitását. Fehér házi kampánypénzek Több kötetre való dokumentum MTI Bili Clinton amerikai elnök személyesen adta áldását 1995-ben arra a tervre, amelynek alapján a Demokrata Párt választási hadjáratának legnagyobb támogatóit különböző „kiváltságokkal” jutalmazták: eltölthettek egy éjszakát a Fehér Házban, meghívást kaptak egy szűk körű teapartira, együtt golfozhattak vagy kocoghattak az elnökkel. Szerdai lapértékelések sze­rint az elnöki hivatal által kong­resszusi nyomásra közzétett feljegyezésekből és iratokból egyértelműen kirajzolódik, hogy az elnök közvetlen mun­katársai szorosan bekapcsolód­tak a kampánypénzgyűjtési erőfeszítésekbe, sőt a Fehér Ház intézményét eszközül használ­ták bőkezű támogatók toborzá­sára. A több kötetre rúgó doku­mentumokból kiderül, hogy 1993 óta csaknem nyolcszáz­ötvenen szálltak meg vendég­ként a Fehér Házban: többek között barátok, ismerősök, po­litikusok, közéleti személyisé­gek, vállalkozók és hollywoo­di sztárok. A The Washington Post számítógépes összesítése szerint azonban az „éjszakai vendégeknek” jó egyharmada jelentős összegekkel - több mint hatmillió dollárral - járult zésekből kiviláglik, hogy a Fehér Ház az elnök volt közeli tanácsadója és barátja, Harold Ickes irodáján keresztül nem­csak szorosan ellenőrizte a De­mokrata Párt Országos Bizott­ságának (DNC) választási stra­tégiáját, hanem azt megpróbál­ta minél szorosabban beillesz­teni a Clinton-Gore-csapat kampányába. A The New York Times szer­dai számában pártforrásokra hi­vatkozva azt írta, hogy a DNC kampányilletékesei nyíltan árul­ták a különböző fehér házi meg­hívásokat: 50 000 és 100 000 dolláros hozzájárulásokat kér­tek az elnöki golfpartikért és a kávézóasztal melletti beszélge­tésekért cserébe. A demokrata párti kampánypénzek ügyében igazságügyi minisztériumi és kongresszusi vizsgálat is folyik, különösen azóta, hogy számos leleplező cikk szerint a demok­raták részben kétes forrásokból, gyaníthatóan törvényi - vagy legalábbis etikai - szabályok át­hágásával töltötték fel válasz­tási kasszájukat. Noha a „puha- pénzekből” a republikánusok ugyanúgy részesültek, a DNC praktikái különösen szemet szúrtak. Hírről hírre Palotai István (Új Kelet) Az ötvenes évek óta nem volt példa olyan kardcsörtető ünneplésre, mint éppen most, Észak- Korea ünnepén. A milliár- dokat felemésztő „hadi­fesztivál” minden bi­zonnyal azt a célt szolgál­ná, hogy felizzítsa a kom­munista nemzeti öntuda­tot, azonban kétlem sike­rét. Korgó gyomorral ugyanis módfelett nehéz lelkesedni az ideológia győzelméért... A díszes ingyencirkusz azért is szembeötlő, mert időben egybeesett Kína nagy nemzeti gyászával. Ilyenkor az egymással szolidáris államok nem ünnepelni szoktak, ha­nem félárbócra engedik a nemzeti lobogót, és leg­feljebb csendben öröm­ködnek. A koreai erőfitogtatás azonban másra utal. Tör­ténetesen arra, hogy im­már szakadás következett be a kínai külpolitika és Eszak-Korea között, Mao utódai magára hagyták Kim ír Szén csemetéit. Ez pedig az álmoskönyv sze­rint sem kecsegteti Phen- jant semmi jóval. Ha utánagondolunk, egyet­len szövetséges már csak Kuba lehet, hiszen Viet­nam is a nyugati nyitás és a piacgazdaság irányába mozdul, nem is beszélve az eddigi nagy támogató­ról, Pekingről. A világ fejlett országai­nak politikusai mégsem örvendeznek a kommu­nista Korea közelgő összeomlásának, hiszen elmondhatatlan felfordu­lás lehet belőle az egész földkerekségen. Még el­gondolni is rossz, hogy mi lenne akkor, ha har­minc-negyven millió, évek óta éhező koreai menekült lepné el Euró­pát, és közvetve Ameri­kát! Nincs más kivezető út (akármilyen furcsa is), mint a kommunista rezsim támogatása (legalább élel­miszerrel), hogy egy hir­telen és váratlan fölindu­lás el ne söpörje a jelen hatalmat és meg ne nyissa a határokat. Természete­sen második lépcsőben sor kerül majd a megúju­lási folyamatok támogatá­sára is; azonban ez még a jövő zenéje... Addig pedig Phenjan ünnepel, és járja az utol­só táncot. Húszezer szemé­lyes operaházában nemze­ti és népdalműveket ját­szik, felvonul a hétvé­géken, mint eddig is az utolsó majd negyven esztendő minden vasár­napján, miközben a tévé­ben azt propagálja, hogy melyek azok a szabadon termő gyomnövények, amelyeket meg lehet enni. A lakosság meg addig csak ellegelget... veteleseivel ellentétben nem akarja visszavonni rendelke­zéseit, hanem csak a bírált in­tézkedések bizonyos korrek­cióját helyezte kilátásba. A másik oldal még a múlt hét végén erre reagálva kijelen­tette, hogy a Hóm kormány éppen a legfontosabb kérdé­seket akarja megkerülni, s emiatt a gazdák képviselői az első megbeszélések után nem is jelentek meg a következő tárgyalási fordulókon. Ked­den azonban Kiskőrösön is­mét megkezdődtek a megbe­szélések. A felek azonban je­lezték: nem valószínű, hogy hamarosan megállapodásra kerül sor, mivel a mezőgaz­dasági termelőknek előzőleg maguknak kell megállapod­niuk egy közös követelési lis­tában. hozzá a Clinton-Gore-csapat és a Demokrata Párt tavalyi vá­lasztási kampányához. Az elnök előző nap tagadta azt a beállítást, amely szerint úgy próbált pénzügyi támoga­tókat szerezni a Demokrata Párt hadjáratához, hogy felajánlot­ta az adományozóknak: eltölt­hetnek egy éjszakát a Fehér Házban. - A Lincoln-hálószo- ba sosem volt pénzért kiadó - mondta újságíróknak, hozzá­fűzve, hogy a meghívott ven­dégek zöme barát vagy ismerős volt. Jóllehet a fehér házi reziden­cia nyújtotta „kiváltságokból” szinte minden korábbi bentla­kó ugyancsak igyekezett hasz­not húzni újraválasztási kam­pányának anyagi előmozdí­tására, azt azonban Bili Clin­ton környezetéből is elismer­ték, hogy az összefonódások „új szintre emelkedtek” az 1995-96-os időszakban. A nyil­vánosságra hozott feljegy-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents