Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-26 / 48. szám
1997. február 26., szerda §4 CSAK EGY Sión A Két jelentős esemény is borzolja az emberek kedélyét mostanában. Nyíregyháza belvárosában járókelőket szólítottunk meg és erről a két dologról kérdeztük őket: 1. A mezőgazdasági kistermelők háromnapos közúti lassítósztrájkot szerveztek. Ön kikkel ért egyet? 2. Előzetes letartóztatásba helyezték az egészségbiztosító pénztár megyei vezetőjét és egyik főosztályvezetőjét. Erről mi a véleménye? Fekete Tibor (Új Kelet) Vágó Jánosné: 1. - Igazat adok a tüntetőknek, mert a mi érdekünket is képviselik. Én is piacon vásárolom a zöldséget, a gyümölcsöt, és nem mindegy, mennyit kell majd a jövőben fizetnem érte. A tb- terheket mi magunk is jól érezzük. Munkanélküli vagyok, és a férjem fizeti utánam a járulékot. 2. — Szomorú dolognak tartom, mert a mi pénzünk 1. - Nem tudom, mert nem sokat hallottam róla, de ha helytálló, amit mondanak, akkor igazat adok nekik. Treszkai Józsefnél 2. - Ha igazak a vádak, akkor nem szép dolog, amit csináltak. Félek azonban attól, hogy porszem kerül az igazságszolgáltatás gépezetébe, és ők nem olyan elbírálás alá esnek majd, mint mások. Van erre egy találó közmondás. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Magyarul: suba alatt elsimítják az ügyet. Valószínű, hogy nem a saját fizetése terhére tulajdonította el a dolgokat, hanem ami a keze ügyébe került a közvagyonból, azt tette el. Nyíregyháza Megyei kórházi kételyek Rendkívüli gyűlést sürget az MSZP-frakció A Jósa András Megyei Kórházban zajló funkcionális privatizáció miatt rendkívüli megyegyűlés összehívását sürgeti a Magyar Szocialista Párt megyei frakciója Erről Tukacs István, a párt megyei ügyvezető alelnöke nyilatkozott lapunknak. Száraz Attila (Új Kelet)- Mint ismeretes, a Jósa András Kórházban zajló funkcionális privatizáció ellen a dolgozók petícióban tiltakoztak. Megítélésünk szerint ebben a helyzetben a fenntartónak illene valamilyen álláspontot meghatároznia. A petíción túl érdemes a mosodaügyre, annak körülményeire is odafigyelni, amiből az következik, hogy a megyei önkormányzatnak akár egy rendkívüli ülésen is foglalkoznia kell a kórház helyzetével. Gazda László, az MSZP frakcióvezetője kezdeményezni is fogja ezt.- Mi történt a mosodával?- Nem akarok belemenni a részletekbe, megelőlegezni egy vizsgálat végét, de annyit tudok, hogy a pályázaton második helyezésre rangsorolt pályázó a közbeszerzési tanácshoz fordult. Amennyire én tudom, a beadványa nem volt eredménytelen.- Az utóbbi két közgyűlésen voltak MSZP-s kísérletek arra, hogy megakadályozzák a funkcionális privatizációt, a pályázatok kórházi menedzsmentben való minősítését. Bírálták a pályázatok kiírását. Gondolják, most több sikerük lesz?- Nem hiszem, hogy ezúttal is a szocialisták magunkra maradnak a kezdeményezéssel. Tudomásunk szerint a platformban is megfogalmazódtak hasonló felvetések. Nem vagyunk privatizációellenesek, de a fenntartónak, a megyei közgyűlésnek most már mindenképpen vizsgálni kell a kérdést, hiszen mind a dolgozók, mind a szakmai érdek- képviseletek a nyilvánosság előtt is megfogalmazták kételyeiket. Sóstóhegyi gondok 1. - Egy sor kormányzati ügyetlenkedés következménye a demonstráció. Ugyanakkor indokolatlannak tartom a tüntetést. Nem helyes, hogy amikor valakiket valamire köteleznek, mindjárt az utcára vonulnak. A kapkotak. Meg kell várni, amíg beigazolódik a gyanú, vagy éppen ellenkezően, elejtik a vádat. Én az ártatlanság vélelmének pártján állok. Ha mégis megállja helyét a vád, akkor nagyon szomorú leszek, mert éppen ezen a területen kellene minden fillért megfogni. Itt pedig nem fillérekről van szó. Mégis lesz Korányi-Sóstóhegy összekötő út? Ritka az, amikor egy képviselői felszólalás a költségvetés vitája során osztatlan sikert arat. Nos, ez történt a hétfői testületi ülésen. Földesi István, Sóstóhegy képviselője ezt a bravúrt elérte! Száraz Attila (Új Kelet) László Géza, a gazdasági iroda vezetője is elismeréssel szólt a sóstóhegyi képviselőről:- Csak gratulálni tudok, mert nem csak várta a külső segítséget, hanem cselekedett. Szétnézett a területén, hogy milyen tartalékokat lehet mozgósítani, amelynek segítségével mégis megépülhet a Korányi-Sóstóhe- gyi összekötő út. Példaértékű volt Földesi István mai felszólalása. Hogy miért mondta ezt a város kincstárnoka? Két részlet ennek bizonyítására a felszólalásból...- Nem értek egyet a Nyíregyháza, Korányi F. u.-Sóstóhegy összekötő út építésének elodázásával, az ügy altatásával, a halogató politikával. Nem tudom elfogadni, hogy nem szerepel az 1997-es költségvetésben, de még a ’98-asban, sőt a ’99-esben sem. 1997-ben útépítéssel pályázni lehet a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a Földművelésügyi Minisztérium közös pályázatára. Erre elkészült egy előteijesztés, ami most lekerült a napirendről. Indoklását, hogy nincs saját 44 millió forintunk, miközben elveszítünk 100 millió forintot, nem tudom elfogadni. Az összekötő út elkészülte nem csak sóstóhegyi érdek, hanem az egész városé... ...Javaslatom, hogy adjuk be most a fentebb említett minisztériumi pályázatot, és a második félévben szintén adjunk be újabb pályázatot az útalaphoz. A saját forrást pedig teremtsük elő a Kemecsei út-Vasút-Nyír- ség út környéki építési terület eladásából, ami mintegy 44 millió forint. A Majális-Szivárvány út megnyitása folytán kialakítható 10 darab építési telek, ami újabb 10 millió forint. Négymillió forint tervezhető a Rókahegyi iskola egy hektáros területének eladásából és újabb 5 millió forintra számíthatunk a Venyige u.-Fürdő u. közelében kialakítható telkek eladásából. A felsorolt ingatlanértékesítési lehetőségek bőven meghaladják azt az összeget, ami a pályázatokhoz saját erőként szükséges. Földesi István olyan hosszan méltatta a Kemecsei út-Sóstó- hegy összekötő út fontosságát, szükségességét, hogy kiszaladt 5 perces hozzászólási idejéből. Az Új Keletnek szomorúan árulta el, hogy miről szeretett volna még beszélni...- Gondom, gondunk van a lakáskoncepcióval. Hiába van koncepció Sóstóhegyen, a Muskotály utca északi részén, illetve a tsz környéki telkekre nem kapnak építési engedélyt. Ez négyéves probléma, azóta húzódik, amióta kiadta a tsz a földjét. Van itt olyan család, ahol három gyerek is van. Ha például ők két évvel ezelőtt megkapták volna az építési engedélyt, akkor abban az időben kétmillió forint szociálpolitikai segélyhez juthattak volna. Az a kétmillió ma már csak egymillió. Értheteüen, hogy míg az út egyik oldalán lakótelep van, addig a másik oldalára nincs építési engedély... Rendelőt építene Sóstóhegynek a fogorvos- Szintén nagy szívfájdalma a sóstóhegyi embernek az orvosi rendelők ügye - folytatja a képviselő. Az elmúlt két esztendőben ebben a témában már három változatot nyújtottam be a polgármesteri hivatalhoz. Most van egy új fogorvosunk - szerintem szakmailag nagyon jó -, aki megépítené magának az orvosi rendelőt. Ehhez kért tőlünk kedvezményesen, vagy ingyen telket. Nyilván ez a megoldás volna számunkra a legolcsóbb... Azt mondják, meg kell várni, amíg az orvosi körzetek kialakításának koncepciója a közgyűlés elé kerül, és akkor egységesen kell elbírálni a kérelmeket. Igenám, de akik ezt mondják, azok nem gondolják végig, hogy Nyíregyházán mindenütt van orvosi rendelő, Sóstóhegyen viszont nincs, miközben az alapellátási kötelezettség ott is érvényes. Vagy legalábbis érvényesnek kellene lenni... Egyébként kicsit nagyobb „segítséggel” a felnőtt- és a gyermekorvos is megépítené a rendelőjét Sóstóhegyen. Volna tehát lehetőség, de lassúak, bürokratikusok vagyunk... Ahogy Földesi István ambiciózus képviselői munkáját ismetjük, előbb vagy utóbb befejezi majd a mondandóját a képviselő-testületi ülésen, javaslataival újra és újra végig fogja kilincselni az önkormányzati hivatal irodáit. Üde színfolt, hogy a füg- geüen képviselő nem más területek rovására szeretné fejleszteni városrészét, hanem ott helyben keresi meg a lehetőségeket. Túlpolitizált világunkban valóban ritkaságnak számít... Kard ki! Bürget Lajos jegyzete A pártok immár vonogat- ják hüvelyéből kardjukat, van, ahol már az is elhangzott, hogy en garde!, a szemek meredten 1998-ra sze- geződnek, és ki-ki már reménykedik, lelki szemeivel látja is, miként kerül fel a döntő táblájára. A politikai páston tolongok igazgatják plasztronukat, ami jogos, hiszen itt nem jelképes a szúrás, majdcsak vérre megy a bajvívás. A sisak mögött az összecsapás előtt már csorog a veríték, elhomályosítja a tekintetet, van, akinek habzik a szája, más a véres tajtékot törölné le orcájáról. Pedig még messze az asszó időpontja, de hát edzeni kell, keresni a helyet, ahová be lehet döfni, próbálgatni kell a fejcsel oldalvágást, leplezendő a saját gyengeség, és ami fontos, a találatkor ordítandó csatakiáltást is ki kell kísérletezni. Az események azt mutatják, az eddigi címvédők éppoly idegesek, mint a helyükre pályázók. Igen, nincs biztos hely, nincs lefutott csör- te, nincsenek kiemeltek. Persze mint mindig, most is vannak, akik a reményágig sem jutnak el, de hát egy ilyen monstreparádéhoz a pilótahalak is hozzátartoznak, nem csak a menő cápák. Ők nyugodtak, megkapják a startpénzt, amit el is lehet sumá- kolni, vívogatnak, csak úgy kamuból, amikor kiesnek, majd elmondják, az ellenfél volt a rosszabb, de hát őket mindig nyomja a pást melletti zsűri. A kis esélytelenek hangos szurkolóikkal legfeljebb színt jelentenek, színvonalat alig. És a többiek? Van köztük kövér, kicsi, kopaszodó, papos, ájtatos, hadaró, az egyiknél kard és kereszt, a másiknál virágcsokor, a harmadiknál Biblia, a negyediknél kard és kasza, az ötödiknél egy csokor szóvirág, a hatodiknál botránykrónika - szóval felfegyverzett társaság, kegykereső és átkozó, hitegető és dühös, ingerült és tudathasadt. Illegetik magukat, riszálják csípejüket, tetszelegnek a bajvívás előtt a közönségnek. De a publikum egyelőre csak mosolyog az erőlködéseken. Meg aztán más baja és gondja van, nem éppen az a legfontosabb most, hogy - Lenin szavaival élve - ki kit győz le. A közönség ugyanis azt szeretné látni, ki kit győz meg arról, hogy jobban is tudja, és nem csak mondja. Szóval állnak a páston a fiúk, kard ki! - hangzik majd a csatakiáltás, előjönnek legális és illegális pénzek, adományok, röpködnek a pártmilliók plakátra, hirdetésre, gyűlésre, könyvre, manipulációra, zászlóra, benzinre, dekorációra, transzparensekre, hiszen egy vívóverseny akkor az igazi, ha a külsőségek is tükrözik a magyar virtust. A kétnapos parizert majszoló közönség pedig csak ámul, honnan is ez a sok párbajozó, hogyan lettek ezek egyszerre ilyen okosak, taktikusak, képzettek, szakértők, erkölcsösek, fürgék. Nos, ez a választék. Nem lesz könnyű dolga a közönségnek. Bizony, ez nem Világkupa! bánja. Feltehetően valahol a mi pénzünket is zsebre tették. Kecskeméti János: 1. - Egyrészt a terheket közösen kell viselni, és ne csak a bérből és fizetésből élők vállalják az tb finanszírozását. Másrészt talán nem kellett volna egyszerre és ilyen gyorsan emelni a mezőgazdaságban dolgozók közterheit. Úgy érzem, a tájékoztatás rendszerébe is hiba csúszott, és nem kellően informáltak a tb- és adójogszabályokról a tüntetők. Ráadásul az elégedetlenkedők tábora is megosztott. Mást mondanak a tokaj-hegyaljai gazdák, és mást a kiskőrösiek. Másokat is ugyanúgy sújtanak a tébéterhek, mégis polgári tiltakozásuknak alkotmányos utat választanak és az Alkotmánybíróságnál keresnek jogorvoslatot, 2. - Csak annyit tudok, amennyit az újságok megírDr Szíj jártó István: dás jeleit látom a kormány döntéshozatali mechanizmusában, amikor a végérvényesen kihirdetett törvényeket valamilyen sugallatra kétnaponként változtatják. 2. - Úgy tűnik, hogy megalapozott a gyanú. Amikor a bíróság az előzetes letartóztatás mellett döntött, minden bizonnyal a bizonyítékok súlya alatt tette. A letartóztatottaknak pechjük volt. Ez olyan típusú bűncselekmény, amikor a résztvevő felek egyikének sem érdeke, hogy kiderüljön az igazság. Lehet, valaki nem kapta meg azt, amire számított, és beszédes lett. Vagy alvilági szó- használatban: énekelt.
