Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-03 / 28. szám

Izgalomban 1946. szeptember vége körül, a tél egyre hevesebb jelentkezésével, a szovhoz kultúrházában összepa- koltatták a ciri-burinkat, és búcsút vettünk az ott dol­gozó civilektől. Barátságosan megölelgettük, meg­csókolgattuk egymást... Hisz a „vadember” igazga­tójuk elpaterolásában majd kéthetes „sztrájkunkkal” keményen besegítettünk... Megértőén biztattak ben­nünket: nemsokára hazatérünk! Nem úgy, mint a nyár közepén, amikor a gépkocsiról szállították le a bri­gádunkat, és egy falubélivel együtt hármat jelöltek ki... Napokig csüngő orral dolgoztunk, illetve széde- iegtünk, mint a kerge-birkák. A jókívánságuk nem vált valóra... Varga Gyula __________ A lágerben további mun­kára osztották be a bandá­kat... Nekem az egyik éjsza­ka a vacsoráról a zakóm zse­bébe rejtett, és a fejem alá dugott kenyerem keresgetve a patkány rostára rágta a ka­bátomat... Heccből is felvet­tem, s a kapunál az oroszok­ból kitört a röhej... Visszaza­vartak kicserélni! A raktár­ban összefutottam a varroda vezetőjével. Meghívott hoz­zájuk...- Na, barátom - tette a vál- lamra a kezét az alig néhány évvel idősebb zsidógyerek -, ha ezt tisztességesen megfol­tozod, holnaptól itt dolgo­zol! Sikerült! Felvitt a stábra, megmutatta a lágerparancs­noknak, és „foldozó-varga” lettem. Ez az én növekvő honvágyamat mégsem csití­totta. Közelgett a huszadik születésnapom, a karácsony, az újév, és a lágerbe érkezé­sünk két esztendős forduló­ja... Egyesek — mint a mező- kaszonyi általános iskola igazgatója - kezdtek bediliz- ni! Előbb csak „nyálaztak”, nemsokára tajtékoztak... Az egyik este Kárpáti Józsi bá­csi, aki a műhelyvezetőnkkel, Sanyival munkaszolgálatos­ként szintén a Donnál esett fogságba, karon ragadott.- Gyere velem - súgta a fü­lembe. A Sanyi barátunknál kötöttünk ki. Teázás közben elmondták: meg kell állíta­ni a fokozódó elkeseredést. Kértek, hogy mind a két barakban szervezzem meg a velem egyidősökkel a társa­ink felrázását... A számuk mind jobban gyarapodott... Az idősebbek szintén kezd­tek betársulni a tréfás törté­netek, viccek és anekdoták elmondásába, az egyházi énekekbe és nótázásokba. Az oroszoknak is feltűnt a na­gyobb életrevalóságunk és a halottak számának jelentős csökkenése... Jószóval és az élelmezés javításával hono­rálták. Engedélyezték a ka­rácsonyi és óévi rendezvé­nyünket... Papírt és ceruzát adtak az ünnepi beszédem megírásához. Mire a barakok megkapták a fenyőfákat, elkészültek a díszek... Én sem késleked­tem... A hármas kupaktanács ismét összeült, és néhány változtatással megszültük a „prédikációmat”. Az ünnepségre készülő­dés, és a munka kötötte le a gondolataim, s az időmet... Nehéz lenne visszaadni a hangulatot... A szomorúság és a remény keveredett, hul­lámzott át szívünkön, agyun­kon... Ölelkeztünk, kezetráz- tunk, és biztattuk magunkat, s egymást karácsony estjén. Kezdett jó okunk lenni rá... Jóska bácsi amellett, hogy elismeréssel veregette meg a vállam különösen a szívhez és az észhez szóló „prédiká­ciómért”, meginvitált a mű­hely irodájába újabb megbe­szélésre.- No, fiam - szólt hozzám -, add becsületszavad, amit elmondok, arról hallgatsz az ittléted alatt, mint a sír! Még eddig érdemes volt ráhallgatni, ezért nem esett nehezemre a fogadalom. A Sanyi barátommal közösen elmondták: a két ünnep közt összeírják a kárpátaljaiakat, és mind többet útnak indíta­nak hazafelé... Rajtam múlik, „besusztereljenek” közéjük? Felkísémek a stábra, s csak azt kell bizonygatnom, a Ti­sza jobb partján lakom... Az egyezségünk állt! Másnap vagy harmadnap megtörtént a „kihallgatás”. Szerencsésen alakult!- Eláruljuk neked - mond­ta valamelyikük visszafelé jövet -, ezek úgy tudják, a Csonka-Bereg is hozzájuk tartozik... Most már csak raj­tad múlik a megszabadulás... Cserébe azt kérjük, hazaérke­zésed után adj hírt a csalá­dunknak... Hátha egy-kettő megúszta a koncentrációs tá­bort!? Jóska bácsinak az öccse a falunk határában bérelt ta­nyát. S már a munkatáborból otthon voltam, amikor őket is „beterelték” az iskolánk udvarára, és a naményi állo­máson vagonba „szálltak”. Az idős emberrel innen szár­mazott az erősödő jóbarátság! A „hírem” csak kezdett el­terjedni a mieink közt... A falumbélieknek - köztük a nagybátyámnak - azt mond­tam: Moszkvából jött egy le­vél miattam. (Később valóban volt ilyen, és a máramaros- szigeti lágerben „ért utol”). A volt brigádvezetőm, Andok Kálmán volt huszti lakos sem bírta ki, hogy megpróbáljon lépre csalni... Nagyon a „be­gyében” voltam a gyakori szembehelyezkedésem miatt... S ha meg még azt is megkér­deztem, hány „szicsgárdistát” úsztatott le a Tiszán a huszti várból? (Többet a gergelyi strandon húztunk ki a vízből a halászokkal...) Az óesztendő búcsúztatá­sa még vidámabban sikerült... A kárpátaljai és erdélyi több­ségnek csak a fülébe jutott a hazamenetel híre... Jól jött az „ámításom”, a Moszkvára való hivatkozásom! Andok volt tábori csendőrnek sem volt annyi bátorsága, hogy a stábon utánam nyomozzon! (Két évre vissza is tartották, és 1949 nyarán, Jóska bácsi közreműködésével jutott el Nyugatra.) Én január 7-én többedmagammal búcsút vettem az ottmaradtaktól, s a tábor vezetőségétől... Öt nap múlva üdvözölhettem a ha­zámat... Riport 1997. február 3., hétfő Mirage, a rettenthetetlen Négy célt semmisít meg egyszerre a csodafegyver A hermetikusan zárt pilótaruha a kabin sérülésekor és ka­tapultáláskor megvéd a légritka tér káros hatásaitól nagy magasságban is. A sisakba épített tűzvezető a pontos cél­zást, a képernyő a gép mögötti ellenség felismerését segí­ti harci helyzetekben Fotó: Zéta Emlékeznek még a nemrég látott Tűzróka című ameri­kai akciófilmre? A mene­külő orosz gép amerikai pilótája a sisakjába épített képernyőjében felismerte a háta mögött lévő célt, s ra­kétát indítva máris meg­semmisíthette az őt üldöző vadászgépet. Filmben min­den előfordulhat - legyin­tettünk erre sokan, pedig rosszul tettük. Amit lát­tunk, nem utópia. A Des- sault Aviation által kifej­lesztett francia Mirage- 2000-5 is képes ilyen harci tettre. A NATO kompatibi­lis gép külön érdekessége, hogy olyan ország gyártja, mely jó ideje nem is tagja a NATO-nak. Tudósítónkról A gépet nemrég ismertették a cég képviselői az Országgyű­lés honvédelmi bizottságának illetékes albizottságával. Ők is az egyik lehetséges beszállítók a rövidesen kiírandó gépbe­szerzési tenderkor. Az ipari csoportot képező repülőgép- gyár több részleggel rendelke­zik. Ilyen többek között az au­tomatikai, vagy a szimulátorok­ra specializálódott részlege. Tevékenységi körükbe tarto­zik a világűrkutatás is, vala­mint a szoftver-fejlesztő és a számítógépes ipari rendszerek fejlesztésére létrehozott válla­lat is. Ez utóbbinak hazánkban is van érdekeltsége a jászberé­nyi Lehel-gyárban, és máshol is. A repülőgépgyártás terén öt­venéves tapasztalattal rendel­keznek. Cégük száz prototípus­sal rukkolt elő, legalább kéte­zer repülőgépet gyártott, me­lyet hatvan országba exportált. Kutatás-fejlesztési területen a személyzet 23 százaléka dol­gozik, s ez az üzleti forgalom húsz százalékát emészti fel. A Mirage-ok eddig ötszázezer órát repültek, s a részünkre fel­ajánlott Mirage-2000-5 válto­zatot eddig hat országban érté­kesítették. A Francia Légierő is használja, s bár nem NATO-ta- gok, mégis részt vettek vele a különböző NATO-hadművele- teken is. Nézzük meg most, mit is tud az ajánlott repülőgép. Tizen­kétezer méter magasságra alig több mint öt perc alatt képes felemelkedni, s közben majd­nem kétszeres hangsebességre - kétezer-kétszáz kilométer/ órára - gyorsul. Végsebessége ennél is több: 2600 km/óra. A Vízöntőket általában ma­gasabb rendű embertípusnak tartják* A nagy felfedezők, úttörők, misztikusok, lélekbú­várok jegye ez. Fogékonyak minden újra, élenjárnak a tu­dományok művelésében, és fontos szerepet játszanak a művészetek területén. Általá­ban vezető szerepet játszanak, s adottságaiknál fogva jelentős eredményeket érhetnek el. Igen alkalmasak diplomatának. Kiváló az emlékezőtehet­ségük, átlagon felüli a felfogó képességük, határozottak, ki­tartóan haladnak a céljuk felé. Meglehetősen független típus, bizonyos fokú szabad­ságra még a házasságban is szüksége van. Ha a partnere megértő, és ezt biztosítja szá­Sokkal messzebbre jut, mint az FI6, mert több benne az üzem­anyag. Ezt a plusz üzemanya­got a szárnyak alá felszerelt póttartályokba lehet betölteni azóta, hogy a pilóták javasla­tára a gép törzse alá telepítet­tek át bizonyos fegyvereket. S ha bárki is azt hiszi, hogy a közeli feladatok végrehajtásá­hoz kevesebb üzemanyag is elég, s a póttartály felesleges, az roppant téved. A légvédel­mi célból emelt vadászgépet ugyanis az agresszor is észleli, menekülni próbál, így nem mindegy az sem, hogy mennyi üzemanyag áll rendelkezésre az üldözésre. Végül azt se fe­lejtsük el, hogy az esetlegesen nagy távolságú üldözés után vissza is kell még repülni a bá­zisra. A betöltött üzemanyag alapján ez a repülési idő mint­egy két és fél óra. A gép a többi három bemu­tatkozó típushoz hasonlóan hármas funkcióra, azaz felderí­tésre, bombázásra és elfogásra egyaránt használható. Bombá­zó funkciójával a szárazföldi csapatokat is tudja támogatni. Fegyverzete hat rakétából áll, de tartozik a géphez két gép­ágyú is. Radarrendszere 24 különböző célt tud mutatni egyszerre, s automatikusan ha­tározza meg, hogy ezek közül Csillagképek Vízöntő (január 21.-február 19.) mára, akkor kapcsolatuk tartós és kellemes marad. Általában stabil és jó házasságot kötnek, választott társuk mellett jóban- rosszban kitartanak. Kellemes társasági emberek, jó és szívélyes házigazdák. A Vízöntő jegyű nő érdekes, szí­nes egyéniség, bizarul öltöz­ködik, vonzódik a nem min­dennapi tárgyakhoz és az érde­kes emberekhez. A Vízöntő tí­pus optimista alkat, bár van hajlamuk egy kis melankóliá­melyiket kövesse a pilóta. Nyolc célt tud egyszerre követ­ni a mutatott huszonnégyből, s közülük a négy legveszélye­sebbet még akkor sem veszíti el, ha azok roppant mozgéko­nyak. Erre jelenleg csak ez a Thompsonnál kifejlesztett RDY-rendszer képes. Segítsé­gével mind a négy darab MICA rakétát lehet egyszerre a négy legveszélyesebb célra lőni. A MATRA által kifejlesztett MICA-k óriási előnye a „lőni és elfelejteni” szisztéma. Lé­nyege, hogy a gép radarja csak kijelöli a célt, majd egy extra- polált irány felé küldi a raké­tát. (Egyszerre tehát négyet is!) A cél közelében a rakéta füg­getleníti magát a pilótától, és saját kis radarja segítségével találja el a célt. Infravörös fel­ismeréssel is rendelkezik a még pontosabb, még biztosabb ta­lálat érdekében, de ez csak jó látási viszonyok mellett dol­gozhat tökéletesen. A lelövést elkerülendő, a gép radarja el­lentevékenységet felismerő, s az ellenség radarját zavaró rendszerrel is rendelkezik. A pilóta kímélése érdekében egy másik rendszer stresszhelyzet­ben automatikusan átveszi a gép irányítását, s a gépet az előre betáplált útirányban ve­zeti a cél felé tovább. ra is. Sóvárgás, nosztalgia va­lami vagy valaki után, amit vagy akit nem sikerült elérni­ük. Szívesen és ellenszolgálta­tás nélkül segítenek a bajbaju­tottakon, rájuk mindig lehet számítani. A Vízöntő jegyűek számára a zöld szín, továbbá az ibolya és az indigó kedvező. Szeren­csés napjuk a szombat, kaba- lisztikus számuk az 1 és a 6. Szerencskövük: férfiaknál a sötétebb, nőknek a világosabb zafír, de illik e típushoz az opál és az akvamarin is. Viráguk az alpesi rózsa s az orgona. Ha tár­sat választanak, elsősorban az Ikrek és a Mérleg jegyűek jö­hetnek számításba. Uralkodó bolygólyuk az Uránusz és a Szaturnusz. Kissingeri gondolatok Bürget Lajos A történelmet és a politi­kát kedvelők olyan könyvet lapozgathatnak mostanság, amelyet egy igazi megasztár írt. Henry Kissinger, a volt egyetemi tanár, nemezt- biztonsági tanácsadó, ame­rikai külügyminiszter művé­ről, a Diplomáciáról van szó. A csaknem ezeroldalas könyv igazi szenzáció. Az, mert olyan ember írta, aki mindent tud a politikáról, a hatalomról, a történelem so­rán kialakult fényes egyen­súlyokról. Tud, mert gon­dolkodó ember, tud, mert gyakorlati ember. Kissinger valóban zseniális, akit mél­tán hasonlítanak sokan hol Richelieu-höz, hol Metter- nichhez, hol Talleyrand- hoz. Kissinger nem életrajzi könyvet írt. Nem memoárt. Kissinger történelmi tanul­mányt kínál az olvasónak, mely három évszázadot átívelően vizsgálja a mo­dem államot, a diplomácia szerepét és művészetét. A könyv nem portrék soroza­ta, nem találkozások szto­risora. Kissinger láthatóan tudós elme, aki ugyan köz­readja saját benyomásait is, melyeket az elmúlt évtize­dekben szerzett, de sokkal fontosabbnak tartja a nagy történelmi folyamatok ábrá­zolását. Minden hiteles, amit ír, hiszen az elméleti megállapítások mögött ott húzódik meg személyes ta­pasztalatának gazdag tárhá­za. Az, hogy miként gyako­rolt hatalmat, hogyan foly­tatott nyűt és titkos tárgya­lásokat, hogyan elemezte ra- cionálisan egy-egy adott időszak történelmi realitása­it és irrealitásait. Rendkívül izgalmas, ahogy az új világrend meg­születését vizsgáló első fe­jezetben fogalmaz: ,j\z ér­telmiségiek elemzik a nem­zetközi rendszer működését, de az államférfiak teremtik meg azokat. Óriási különb­ség egy elemző és egy állam­férfi nézőpontja között. Az elemző maga választhatja ki, hogy melyik problémát kívánja vizsgálni, míg az államférfi a ténylegesen felmerülő problémákkal kénytelen foglalkozni. Az elemző annyi időt szánhat munkájára, amennyi csak kell, hogy végkövetkeztetés­hez jusson. Az államférfi számára a legnagyobb kihí­vást a sürgető idő jelenti." Kissinger ezt a sürgető időt, ezt a kihívást hozza az ol­vasó közvetlen közelébe. A Panem-McGraw-Hill- Grafo által megjelentett, az amerikaival azonos küllemű és kiállítású könyv méltán lett bestseller. A címlapján - bármennyire is meglepő -. olyan kép látható, amely valamikor a múlt század elején, a Szent Szövetség megkötése, a bécsi kong­resszus idején készült. Ezt maga Kissinger választotta. Vajon miért? Mert - mint a mű bizonyítja - nem tud el­szakadni Éurópától? Mert az európai történelmi példa és lecke számára is etalon? Az kétségtelen, az amerikai po­litikus és tudós könyvének szemlélete egy pillanatra sem idegen tőlünk. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik európai politikai és dip­lomáciai művészekkel roko- nítják. És kár, hogy ilyen művészek ritkán születnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents