Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-22 / 45. szám
Új hang Szabó László Krisztus Átka! Szögezz csak oda jó erősen, én úgy is elszakítom testemtől pille-lelkemet! Szögezz csak oda jó erősen! Nevessetek, balga hősök, még választani sem tudtatok! Eh, mit bánom én? Nevessetek, balga hősök! Menjünk, menjünk, Uram, itt dolgom elvégeztetett, nincs számunkra út. Menjünk, menjünk, Uram! Végre elhagyom népetek. Én próbáltam változtatni rajtatok, de Atyám tanúm: vakok voltatok! Végre elhagyom népetek. A téboly legyen úrrá rajtatok, mikor rádöbbentek igaz életemre, s sírva hívnátok vissza majd. A téboly legyen úrrá rajtatok! Mikszáth*relikviák MTI Restaurátorok műhelyében fiatalodnak meg a Mik- száth-relikviák, hogy az idei Mikszáth-emlékév alkalmából már eredeti szépségükben gyönyörködhessenek bennük a látogatók a hor- pácsi kúriában megnyitásra tervezett új, állandó kiállításon. A Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakkollégiumától pályázattal elnyert egymillió forint szolgál a Mikszáth-hagyaték rendbetételére. A horpácsi emlékmúzeumban őrzött valameny- nyi Mikszáth-relikvia (nyomtatványok, használati tárgyak, bútorok) helyreállított állapotban kerül vissza eredeti bemutatási helyére. Gondos restaurátori kezek dolgoznak többi közt a nagy palóc híres pipatóriumán, az „ökör kasz- sza” néven ismert sokfiókos szekrényen, amelynek egyik fiókjában őrizte a horpácsi birtok megvásárlására szánt pénzt, valamint azon a háromfiókos komódon, amely a Madách-leszármazottak révén került a Mikszáth-családhoz. A rendszerváltó értelmiség Lengyel László tanulmánykötetéről Berki Antal (Uj Kelet) Ki gondolta volna, hogy a szerző irodalmi babérokra is vágyik, és ki tételezte volna fel ezt a bravúros stílusparódiát egy száraz, tulajdonképpen a rendszerváltás politikai szereplőiről készített elemzésben? Az író valahogy kimaradt a politikai koncért való marakodásból, pedig Lengyel Lászlóról azt is mondhatnánk, kulcsfigurája volt a rendszerváltásnak. Ok hárman, Bihari Mihállyal, Király Zoltánnal személyesítették meg azt az elementáris elégedetlenséget, amelyet a fiatal értelmiségi párttagok az MSZMP politikájával szemben megfogalmaztak. Kizárásuk után születtek a reformkörök, és nem sokkal később szét is esett a történelmi elfogadottságát vesztett kommunista párt. Lengyel László nem merült el a politika posványába, megmaradt közgazdásznak, éles szemű, szigorú kritikusnak, aki nemcsak a régi árkosban, de ebben az újban is bátran elmondja a véleményét. És ha van valaki, aki megteheti, az talán egyedül Lengyel László széles e hazában az úgynevezett értelmiségi körökben. Nem könnyű olvasmány legújabban megjelentetett tanulmánykötete. Nem könynyű, mert olvasójának szembe kell néznie az elmúlt hét esztendő minden keservével. A „nyerteseknek” talán viselt dolgaik miatt kellene szégyenkezniük, a vesztesek pedig nem is igen tehetnek mást, mint fogukat csikorgatják tehetetlen dühükben. Nincs jó vélemé- nye fajtájáról az írónak. Már csak azért sem, mert hőseit a Szentiván éji álom című Shakespeare-darabból mintázza. Valamennyien emlékezünk a mesteremberek bumfordi, szeretetreméltó ágálásá- ra. Ezeket a Vackorokat, Zubolyokat, Gyalukat teszi a magyar értelmiség színe-virágának. Csakhogy Lengyelnél egyáltalán nem válik mulatságossá az úgynevezett „rendszerváltó értelmiség” téblábolása a történelem színpadán. Sőt! Úgy is mondhatnánk, a „vígjáték” szereplői félelmetes tragédiához asszisztáltak. Lengyel hasonlatai tökéletesen ülnek. Az „ide nekem az oroszlánt is” mintájára zubolykodó értelmiség mára nem csak tekintélyét vesztette el, de legalább olyan kiszolgáltatottja lett ennek az új átkosnak, mint annak idején ama régiben volt. A szerző nem elégszik meg a hazai viszonyok bemutatásával, hanem kelet- közép-európai kórképet ad a más országokban ugyanazon a nyelven handabandázó amatőrökről. Gyalu félti a nézőket, hogy majd halálra ijednek, ha ő mint oroszlán megjelenik a színen, és nem veszi észre, hogy a közönség halálra röhögi magát rajta. így van ez a hazai értelmiséggel. Belemászott a politikába, mint a darab mesteremberei a színjátszásba. Senki sem ért hozzá, de csinálják. Ami Shakespeare-nél fergetes vígjáték, az a politikuskodó értelmiség esetében csak szánalmas kutyakomédia. Dúsa Lajos Kincsem a remény dobogása Lesüti szemét szégyenében A faggyal teljes téli alkony, és elrejtőzik a sötétben minden reménység csupasz ága. Arcom e lét gyalázatában nekem nem szabad eltakarnom. Én melegemmel védekezek, hogy a rám kékülő valóság szívem mélyét nehogy elérje. Hogy féljek: minden azt sugallja: tartson tovább a tél uralma, és minden hideg nyomorultság éljen, hogy sose legyen vége... Hát nem. Ez itt egy téli alkony, ennél a remény szebb hitű. Arcom bárhogy szégyen-fagy marja, csak a sorsomat nem panaszlom. Dacosan járok s fütyörészve. Díjazottak Új Kelet-információ ______ A Soros Alapítvány 1996. évi szépirodalmi díjait a Katona József Színházban ünnepélyes keretek között adták át. Vásárhelyi Miklós, a kuratórium elnöke alkotói díjat nyújtott át az irodalmi élet legkiválóbb alkotóinak: Eörsi István nó, publicistának, Orbán Ottó költő, hónak, Petri György költő, írónak, Poszter György irodalomtörténész, esztétának, Rakovszky Zsuzsa költő, író, műfordítónak és Sig- mond István kolozsvári írónak. A kuratórium elnöke elmondta, hogy 1995-ről áthúzódó alkotói díjat kapott Cs. Gyimesi Éva kolozsvári irodalomtörténész, egyetemi tanár, Géher István költő, irodalom- történész, Lengyel Péter író, Radnóti Sándor esztéta, kritikus, Tamás Gáspár Miklós filozófus és Thomka Beáta irodalomtörténész, esszéista. Kornis Mihály, Mészöly Miklós és Réz Pál két éven keresztül kapta az alkotói díjat, amelyet a kuratórium idén még egy esztendőre meghosszabbított. Az alapítvány szépirodalmi kuratóriuma nevében Mészöly Miklós nyújtotta át az Ady Endre-díjat Grendel Lajos írónak, a Kosztolányi Dezső-díjat Dávidházi Péter irodalomtörténésznek, a Krúdy Gyula-díjat Pályi András hónak, A Weöres Sándor-díjat Oravecz Imre költő, írónak, valamint a Madách Imre-dí- jat Fodor Géza irodalomtörténész, esztétának. Egyéves irodalmi ösztöndíjban részesültek a következők: Bacsó Béla filozófus, esztéta, Bárdos László költő, író, műfordító, Bartis Attila író, Berták László költő, Csíki László író, költő, Ferenc Győző író, műfordító, Foga- rassy Miklós esztéta, kritikus, műfordító, Forgách András író, dramaturg, műfordító, Halasi Zoltán költő, műfordító, Jánosy István költő, műfordító, Pálinkás György költő, kó,Péterfy Gergely nó, Szabó T. Anna költő, Vasadi Péter költő, író, Villányi László költő és Závada Pál szociográfus, író, szerkesztő. Tévelygés, vezeklés, megbocsátás Gyöngyszem a mai szlovén prózából Gombás Sándor Ferenc Feri Lainscek Szlovéniában rendkívül népszerű író, akinek kilenc regénye és több gyermekkönyve jelent meg hazájában. Magyar nyelven kiadott kötete; Akit a köd hozott címmel meglepő, különös élménnyel ajándékozza meg az olvasót. Egy papa küldetésének, megkísérlésének és pokoljárásának egyszeri, megismételhetetlen vezeklés-történe- tébe avatja be az olvasót. Jón Urski káplán vétke az, hogy „az idei év január hatodi- kán végül is eladta a templom orgonáját”. Ez még megbocsátható lett volna, ugyanis az összedőlt árvaházra akarta a pénzt költeni, de saját bevallása szerint a hívők „megakadályozták” ebben. Püspöke büntetésből áthelyezi egy isten háta mögötti falucskába, Mókusba. A fiatal lelkész úgy érzi, hogy a megbocsátás és vezeklés csak egyszeri, tehát vállalja a próbatételt. Nem tudja, mire vállalkozik. Mókus egy pusztában elterülő bűnös település, szerencséüensé- gére a víz és a köd szinte megette a falut, a nedvesség az emberi húsba beette magát. Lakói sunyi HmoninHi emberek, bolondok, fogyatékosok, degeneráltak. A Gazembernek nevezett cigány, pénzsóvár elöljáró, Máli, az „angyal”, a dosztojevszkiji félkegyelmű „szolgál neki” tiszteletbeli segédlelkészként. Átok ül ezen a misztikus, szerencsétlen településen, lakói nem hisznek már Istenben, és gyanakodva fogadják a papot. Csalódottságuk orvosolhatatlan, hiszen egykori fohászuk sem talált meghallgatásra. A vízben, a mocsárban kell elpusztulniuk, a teremtő nem segít, és nem szabadít meg a víz szorításából. A Mókusban töltött negyven nap a fiatal pap számára nagy próbatétel. A madár, „aki” mindvégig követi és vezeti, nyüvánvaló- an a Sátán megfelelője. A regény egész motívumrendszere: a puszta, a madár, a kovács, a patkolás, a sűrű köd, a vakság, a süketnémaság, a nő, akit a köd hozott, nem más, mint egy inkoherens látszatvilág. Olyan fátyol, melyet a Gonosz húz a történések elé. Olyan valóság ez, amely felfoghatatlan, ám nyomasztó részletei ellenére Ursi káplánt eljuttatja a megvilágosodásig. Megérzi a dolgok lényegét, „mint ahogy az állat megérzi az évszakok változását, R9HKfÍISKi9!Bí* JS Az oldalt összeállította: Palotai István fagyos rügyek koccannak arcomat szél nyaldossa ma este sehol se várnak Sírjainkon kóróvá aljasul a gyász, és bűneinla-e rátelepszik az idő. Lélekharang egyszer megáll az óra nem lesz fa hogy percegjen a szú elsötétül a nap és tűz festi meg az éjszakát Bűnös vagyok az oltár mögött meghúzódom mintha nem lenne hazám Istenem szülőm mert én is bűnös vagyok a kárhozó világban Forgó Sipos József Hideg Sorsunk vagy mint a szerencsétlen a szerencsétlenséget”. A fiatal pap, miközben a kollektív téveszmékből álló, ám pontosan érzékelhető mítoszt értelmezni kívánja, eltéved a valóság tényei között. Éppen ettől válik igazi bűnhődéssé vezeklése. A többrétegű, bibliai jelképekből építkező, lélektani motívumokban bővelkedő regény igazi csemege a modem próza kedvelőinek. Realista, de ugyanakkor szimbolista, a valóságot merészen ötvözi a mitológiával. A különös történet elgondolkodtató, lebilincselően érdekes és rendkívül olvasmányos. Emellett játékossággal és humorral mesterien fűszerezett. Az európai kultúrkörben nevelkedett emberek valamennyien értik kódolt üzeneteit A szerző fohászát meghallgatták az égi- ek: „Titok, segíts nekem, hogy semmi olyat ne újak le, aminek titokban kell maradnia”.
