Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-03 / 28. szám
Sokan szereztek birtokot Cégénydányád neve 1811-ben tűnik fel a történelemben, amikor a Szamos melletti, Szentmágos nembeli Kölese ispán alapította monostor szökött jobbágyait említik. Később, 1217-ben az egyház jobbágyát, Checha-t lopással vádolta a szent- mártoni Gense. 1288 körül a Szűz Mária tiszteletére szentelt monostor hiteles helyi tevékenységét igazolja egy oklevél. Domonkos nevű papja 1332-ben negyvennyolc dénár, 1336-ban hat, 1334-ben nyolc garas pápai tizedet fizetett. A Cege vagy Szege személynév -n kicsinyítő képzős formája alkotja a településnevel. Töve a magyar szeg köznévvel azonos. Bizonyára az első szótagbeli magánhangzó alakulásának tisztázatlansága miatt tartja Kálmán Béla a Cégény személynevet bizonytalan eredetűnek. A Cégénymonos- tora névforma birtokos jelzői tagja már nem a személy-, hanem településnév. A XIV. század végén: Da- nyan. A falu más állítások szerint a XIV. század végén tűnik fel mint lakóitól elhagyott település. Neve személynévi eredetű. A régi történeti alakok bizonyítják, hogy a mai névforma másodlagosan jutott a -d végződéshez. A Dá- nyánd-ból aztán az -n kivételével jutottak a Dányád szóhoz. A személynév vitatott eredetű. Az egyházi latin Domiánus-ból származik. A Kis-Küküllő megyei Dá- nyán községnévről azt írják, hogy valószínűleg a Dániel személynév alapja. Más magyarázat szerint a név nem magyar, hanem a szláv Dán vagy Dániel becézett alakja. A falu a Dománhidi család birtoka volt, s nem lehetetlen, hogy a család őse, valamint a Dá- nyán és Dománhidi névalakja ugyanaz a Dányán nevű személy volt. Dányád és Czégény 1912-ben egyesült. A Magyarország vármegyéi és városai című könyv Czégényről és Czégény- dányádról egyaránt ír. Eszerint Cégénydányád a Szamos jobb partján található. Lakói református vallásúak. Határa több mint nyolcszáz katasztrális hold. Csak egy utca választja el Cégénytől, s a két település sorsa is majdnem ugyanaz volt. Dányád nevét a XIV-XV. században Danyan alakban írták. A könyv megerősíti, hogy a birtokosok a Doma- hidyak voltak, de 1423-ban Domahidy László és István ellen főbenjáró ítéletet hoztak, s ekkor Báthory István és András „kérték föl”, meg is kapták, de egyezség alapján két részét a Kölcsey- eknek, egy részét Domahidy György rokonuknak engedték át. Ettől kezdve főbirtokosai a Kölcseyek az egész XVI., XVII. és XVIII. században. Mellettük azonban sokan szereztek részbirtokot, így 1515-ben Un- gai Hajas Tamás, 1517-ben Guthy Ferencz és Imre, 1543-ban Nyékey Andrásáé fia és Márton, 1558-ban Borsovai Oláh András, 1561-ben Fekete Balogh János, 1583-ban Danyai István, 1630-ban Mosdossy Imre, 1638-ban a Szuhayak, 1665-ben a Thury lányokkal a Kende, Sándorházy és Horváth családok. A XVIII. század végén Dányád földesurai az Ilosvay, Budaházy, Losonczy, Gyula, Maróthy, Lipcsey és Borbély családok. Nagyobb birtokosai a Kende és a Gulácsy családok voltak. Gulácsy Gyula az Ilosvay család kúriáján lakott, mely hajdan Ilosvay Imréé, II. Rá- kóczy Ferenc generálisáé volt. A református templom építési ideje ismeretlen. A múlt század ötvenes éveiben már nagyon megromlott templomot nagyrészt Ajtay Sámuel segítségével újjáépítették. A kastélyban ma gyermek- otthon működik. Falujáró 1997. február 3., hétfő A régi Kende-kastélyban ma gyermekotthon működik. Több mint hatvan gyerek talált otthont a történelmi környezetben. Az épületet csodálatos szépségű park veszi körül, amely debreceni Természetvédelmi Felügyelőség gondozása alatt áll. Platánfák, tulipánfák, bükkök díszítik. Hunyadi Ferencné igazgatónő, a cégénydányádi Gyermek- és Ifjúsági Otthon vezetője büszkén mesélt az intézményről.- Nemrégiben újítottuk fel az épületet. A költségvetésből kigazdálkodott pénzből, valamint a Népjóléti Minisztérium pályázatán elnyert összegből négygalériás egységet alakítottunk ki - mondja. - így tágasabbak lettek a szobák, kevesebb gyerek van egy-egy helyiségben, és van néhány sarok, ahol elbújhatnak, kicsit a közösségtől távol lehetnek a gyerekek, ha ennek érzik szükségét. Minden szoba kétszintesnek mondható. Lent vannak az asztalok, ahol tanulhatnak, illetve a konyha. Itt készítik el a reggelit és a vacsorát, s ha mód van rá, a hétvégi ebé- Itt töltjük el a napunkat - mondják a cégénydányádi öregek otthonában. - Mit is csinálnánk otthon? Hosszúak a téli napok, s a magányt egyre erősebben érezzük.- Mi együtt élünk a férjemmel, s jövünk mind a ketten. Otthon is ülhetnénk, de már kettecskén is unalmas - mondja Peterman Kár oly né. - Több évtizede nézzük egymást. Jobb, ha társaságban vagyunk.- Legalább nem veszekszünk - szól közbe Károly bácsi. - Ha olyanok lennénk, mint a mai fiatalok, már elválhattunk volna egy párszor...- Meg azóta összeköltöztetek volna - mondja Gulyás Pálné -, így szokták...- Szerencsére nem volt közöttünk nagyobb nézeteltérés sohasem - védekezik Peter- rnanné. - Azért megbecsüljük det is. Az emeleten található a háló, a fából készült galéria praktikus, ugyanakkor barátságossá teszi a szobát. Az intézményes nevelés nem természetes - de szükség van rá -, nekünk kell azt barátságossá, emberibbé tenni. Az otthonban felnőtt gyerekek az ebédlőben csak készételeket láthatnak, fogalmuk sincs, milyen egy csirkeszárny, ha nincs megsütve vagy megfőzve, mint ahogy azt sem, hogyan kell felbontani a baromfit. Egy tizenhá- rom-tizenégy éves fiatalnak meg kell tanulnia főzni, különösen a lányoknak, de természetesen a fiúknak is. A családban is megtanulnak a háztartásról néhány praktikus dolgot. Egy mosónőnk és egy takarítónőnk van, a gyerekek kiveszik a részüket a ma is egymást. Otthon már nemigen tudunk mit csinálni. Itt meg beszélgetünk, kártyázunk, olvasunk. Kötögetni is szoktam. Nemrégiben a barátnőmnek készítettem egy kardigánt.- Én meg hímezek - folytatja Gulyásné. Fehér selyempapíros csomagot szed elő.- Délelőtt a városban voltam. Cérnákat, drukkolt anyagokat vettem. Hatszáz forint egy ilyen gombolyag! Megrendelésre készítek térítőkét, párnahuzatokat, kötényeket. Mindenfélét megvarrok, amilyet csak kémek. Nem egy milliót kerestem én már ezzel! Már ötven éve varrók. A lányomhoz udvarolt a vejem akkoriban, nem feküdhettem le, amíg a fiú ott volt. Sokszor éjfélig is hímeztem, nappal meg dolgoztam. Öt gyermekem van, mind házimunkából. A nagyobbak mossák ruháikat, s természetesen rendet tartanak maguk körül. Mindent megteszünk azért, hogy jól érezzék itt magukat, s legfontosabb feladatuk a tanulás legyen. Családias légkörre törekszünk. A kastély melletti szolgálati lakásokat átalakítottuk, s mindkét helyiségbe tíz-tizenhárom gyereket költöztettünk át. Főként azokat, akiknek egy-két, esetleg három testvére van. Megfigyeltük, mióta együtt vannak, sokkal erősebbek a testvéri kötődések, ragaszkodnak egymáshoz. A nagyobbak védelmezik, babusgatják kisebb testvérüket. A Népjóléti Minisztériumtól további egymillió-háromszázezer forintot kaptunk, ebből a fürdőszobákat szeretnénk korszerűsíteni. Esedékes lenne a gáz bevezetése és a teljes külső és belső felújítás is. Reméljük, a közeljövőben erre módunk lesz. itt él a környéken. Körülvesznek. Egyedül neveltem fel őket. Ács Zoltánné Anikó, az otthon vezetője is leül az idősek közé.- Korábban óvónőként dolgoztam - mondja. - Közel az otthonhoz, hiszen az udvaron van az óvoda. Pályázat útján nyertem el az állást. Eleinte nehéz volt, hiszen a két korosztály messze áll egymástól. Az óvodások gyakran ellátogatnak ide, anyák napján és karácsonykor még műsort is adnak. Egyik kisóvodásom mondta: óvó néni, te megöregszel itt! Ha óvodában dolgoznék, örökké fiatal maradnék - nevet az otthon vezetője. - Ez nem így van, de jó! érzem magam a gyerekek között, s így voltam ezzel az óvodában is. Cégénydányád A m mm »0 jovore gondolva A polgármesternek, Bakó Dánielnek meggyőződése, hogy Cégénydányád a legszebb falu a Szamos-Tisza közén. Már bevezették a gázt, a telefont, s utakat építettek.- Legnagyobb értékünk a Kende-kastélyt körülvevő park. A község gyöngyszeme ez az arborétum - mondja a polgármester. - Körjegyzőségben vagyunk Szamosúj- lakkal és Gyügyével. Mivel a környezetünkben községünkhöz hasonlóan alacsony lélekszámú települések vannak, körzetesítettük az iskolákat, ennek központja Cégénydányád. Mindent megteszünk azért, hogy csökkentsük a költségeinket. Sajnos nagyon kevés a gyereklétszám, a három falunak nincs kétszáz diákja. így iskolát működtetni nagyon nehéz. Az intézmény költségvetését minden évben ki kell pótolnunk öt-hat mülió forinttal. Az Öregek Napközi Otthonát úgy tudjuk fenntartani, hogy malacot nevelünk, s növényeket is termelünk. Az ebéd árát kénytelen voltunk negyvenöt forintról hatvanra emelni, itt alacsony nyugdíjjárulékot kapnak az emberek. Egy kezemen meg tudnám számolni, menynyien érik el a tizennyolchúszezres havi jövedelmet. A mezőgazdaságban már csalódtak az itt élők. A terményekért nem kaptak annyi pénzt, amennyi a ráfordítás összege volt, így évről évre egyre kevesebben kezdtek el újra vetni, ültetni. Meg lehet szokni a tétlenséget, s egyre nehezebb dolgozni. Sokan megelégednek a munkanélküli- és szociális segélyekkel, pedig itt jövőre sem, azután sem lesz munkalehetőség. A dányá- diaknak egyetlen sorsuk van: a föld. Igaz, ehhez jó felvásárlási árakra lenne szükség! Az önkormányzat részéről megtesszük, amit lehet Felszerelt gépparkunk van, s egy hektárnyi földet ingyen művelünk meg mindenkinek. Akinek két hektártól több birtoka van, huszonöt, az öthektáros gazdáknak ötven százalék felárat számolunk fel. Az önkormányzat részére gyümölcsöst telepítettünk, meggyet, szilvát. Néhány év múlva talán ebből tudunk beruházásokat kezdeni. Nekünk a jövőre is gondolni kell. Később, ha már nem bújuk betakarítani a termést, kiadjuk bérbe, öt-hat család már boldogulhat belőle. A szilvát kifőzhetjük vagy aszaljuk, ha nem sikerül eladni. Épületünk van, ahol helyet adunk ezekre a munkákra. Ha más lehetőség nincs, palackozni is tudjuk a jó szilvapálinkát, s a község termékeként értékesítjük. Az oldalt írta: Kozma Ibolya, fotók: Csonka Róbert ■ vTO &í rTnTTTy>ro ITí t I F4 v>T<Wu it^VTi [>mh
