Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-19 / 42. szám
1997. február 19., szerda Riport Verses kopjafák a temetőben A lőnyaiak a Lónyayakért Vitéz Péter (Új Kelet)_____________________ Az észak-beregi lankák között meghúzódó kis Lónya, a nemes Lónyayak ősi birtoka ma kissé olyan, mint a kutyabőrös család sorsa. Az egykori Rákóczi-szimpatizáns, majd később a kiegyezés első pénzügyminiszterét adó família legutolsó, egyenesági saija, Lónyay Sándor ma távolra szakadva él az ősi földtől, magányában megöregedve. O az utolsó, s már közel kilencvenéves... Ugyanígy szinte utolsók azok az idős emberek is, akik a már csak alig ezer lakosú kis falucskában éldegélnek. A fiatalok messzire költöznek a jobb megélhetés reményében. Húsz év alatt a falu majdnem elnéptelenedett. A szűk utcákat szegélyező üres házak lassan pusztulnak. Senki sem költözik beléjük. Minek is? Ma a településen a háztájin kívül nincs semmilyen megélhetést adó tevékenység. A szegénység nagy, és a dicső múlt emlékei is fakulnak. Pedig Lónyán csodatiszta a levegő; jólelkűek és boldogok az emberek. Igaz, egymásra is vannak utalva. Apró házaikban egymagukban éldegélnek, a magány elől az utcára menekülnek. Meghányják-ve- tik a dolgokat, s szomorúan mondogatják, hogy az istentiszteletek alatt már sok az üres hely, és a temetőbe is egyre kevesebb a virág. Hogy melyikben? Ez nem mindegy. A tévedésért régen penge villant a legények kezében. Bár egyesült Nagy- és Kislónya, de az emberek mélyen hagyománytisztelők maradtak, annak ellenére, hogy egy lelkész látja el a hivatalt a két, a nagy- és a kislónyai egyházközségben, s ugyanígy végzi a temetéseket is a két faluvégen, közös ravatalozóban. A fejfákat készítő mester nemrégen meghalt. A messzi földön híres, halottdicsérő rigmusos síremlékeket már a túlvilágon faragja. Tanonc hiányában ez a hagyomány a múlt emlékévé vált. Ugyanúgy, mint a tisztelet. Mert az embereknek azt is át kellett élniük, hogy vandál kezek meggyalázzák a Lónyay-család sírkápolnáját. Magyarázat? Tettesek megkeresése?... Csak a szomorúság és a szégyen maradt, a közös bocsánatkérés és az együttes ima Lónyáért, a Lónyayakért.. Bozsó Katalin felvételei Református fa harangtorony 1781-ből Pihen a komp. I A társadalmi élet színtere: az utca XIV. sz.-i templombejáró '■ hSEBSBBSB ^^^ajl^^sz^iapjaink^
