Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-17 / 40. szám

Hölgy kerékpáron Bár elég csípősen fúj a februári szél, és néha a ha­vas eső is csapkod, a Dózsa György utcán kicsit mintha megélénkült volna az utca­kép. Fejkendős asszonyok jelennek meg a kapukban, a postásra várva, hátha érke­zett számukra levél vagy más küldemény. Nem soká­ig kell várniuk Belincsák Antalnéra, aki a fagyos úton óvatosan tolja postásbicik­lijét. Mikor meglát minket, nem is kell nagyon kémünk, szívesen rááll egy kis be­szélgetésre.- Lassan már tíz éve járom nap mint nap ezeket az utcá­kat. Ismerem már minden kövét, tudom, hogy melyik portáról ki köszön rám. Per­sze, ez nem csak a munkám­ból adódik. Itt élek már Isten tudja hány éve Anarcson magam is. A férjem nyugdí­jas, de van még egy kicsi fi­unk, akiről gondoskodni kell. így amikor lehetőség nyílt erre a munkára, termé­szetes volt, hogy ha kell, két keréken is munkába állok. Bár már hajnalban felkelek, hogy mindent lerendezzek indulás előtt, az igazi menet fél kilenc körül kezdődik. Akkor érkezik meg a faluba a postakocsi, ami a csoma­gokat, leveleket és más kül­deményeket hozza. Az itteni hivatalban négyen dolgo­zunk. Ketten a belső ügyeket intézik, mi pedig a harmadik kolléganőmmel a falut járjuk. Miután elmegy az autó, szét­válogatjuk terület szerint a napi postát. Nem egy olyan porta van, ahol egy-egy tá­volról jött levél jelenti a leg­nagyobb örömöt a minden­napok sivárságában. Mivel sok a nyugdíjas ember ná­lunk, a legnagyobb dolog minden hónapban az a né­hány nap, amikor a nyugdí­jat kihordjuk. Ilyenkor meg- megállunk beszélgetni is egy kicsit. Leggyakrabban a pénztelenség van terítéken. Sokaknak nincs munkájuk, de még az sem igen tud meg­élni, aki hosszú éveket hú­zott le egy-egy vállalatnál. Szeretem a munkámat, bár télen kicsit nehezebb a dol­gunk, mint mikor már kivi- rágzanak a fák. A száraz uta­kon sokkal biztonságosab­ban lehet a „szolgálati jár­művemmel” közlekedni, mint most, amikor tiszta jég­borda minden. Mire hazaé­rek, igencsak elfárad a két lá­bam. Ám otthon sincs megál­lás, megkezdődik a második műszak. Rend a lelke min­dennek. Mosok, főzök, taka­rítok. Emlék a Báthory aktól ma, mely a írásos emlékek és a művészettörténészek tanú­sága szerint a tizenötödik század közepén épülhetett a kor követelményeinek meg­felelően katolikus templom­ként. Az építmény gótikus stílusú. A szentélyt valami­kor egy keresztboltozat fed­hette, mely a századok során az idő martaléka lett. A góti­kus ablakok azonban meg­maradtak. Néhány évvel ez­előtt az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőség mű­emlékké nyilvánította. Ezt a templom elsősorban a szentélytartóval érdemelte ki, melyen még ma is látható a Báthory család címere. Ez a jel és az 1475-ös felirat arra utal, hogy a település abban az időben valószínűleg a ne­mesi család birtoka volt. Bár a templomot többször is át­építették, szépsége mégis megmaradt. A teljes felújítás tervei el­készültek, a restauráláshoz már csak az anyagiak hiá­nyoznak. Az anarcsi református templom tornya Nem messze a polgármes­teri hivataltól, a főtéren áll a falucska református templo­Az oldalt írta: Sikli Tímea Fotók: Bozsó Katalin Falujáró Sok az ember, kevés a munka „Legbüszkébbek az iskolánkra vagyunk” 1 Közel hét éve irányítja Anarcs életét Kalinák József polgármester. A kilencve­nes években társadalmi megbízatásként látta el feladatait, majd 1992-ben főállású polgármesterként is magához vehette a „hatalmat”. Arról, hogyan változott meg a falu a közben eltelt esztendők alatt, és milyen újítások várhatók a közeljövőben, maga a falu első embere beszélt. 1997. február 17., hétfő- Számomra mindig szép volt, és természetesén az is marad Anarcs. Szeretem ezt a helyet, az itt élő embereket, az ünnepj és hétköznapokat egya­ránt. Úgy érzem azonban, ez­zel nem csak én vagyok így. Egyre több olyan fiatal pár jön hozzánk, akik végül úgy dön­tenek, nálunk telepednek meg. Annak idején az önkormány­zat és a termelőszövetkezet összesen nyolcvan telket ala­kított ki, melynek mindegyi­kén ma már házak állnak, vagy legalábbis megkezdődött az építkezés. Ennek köszönhe­tően évente átlagosan hét­nyolc fővel növekszik Anarcs lakosainak száma. Amióta megválasztottak polgármesternek, számos beru­házást, újítást vittünk véghez munkatársaimmal. Van a falu­ban gáz és telefon, és az utak­nak már jó ötven százalékát aszfalt borítja. Legbüszkébbek azonban úgy érzem, a hattan­termes iskolánkra lehetünk. A munkálatok már majdnem a be­fejezésnél tartanak, s az okta­tás is megindult már. Ebben az évben kezdődik meg a kétszáz fős konyha, ebédlő és egy könyvtár felépítése, mellyel remélhetőleg 1998-ra el is készülünk. Régen el kel­lett volna vé­gezni, de csak most jutot­tunk el odáig, hogy meg­kezdjük egy új, kétkilomé- teres út kiépí­tését. Anyagi kereteinkhez mérten, úgy gondolom, ebből hat­hétszáz méter valósulhat meg. Azért nem lehet szó többről, mert a csapadék- és szenny­vízelvezetésről is gondoskod­nunk kell. Bár ennek finanszí­rozásában segítségünkre lesz az az összeg is, melyet pályá­zat útján nyertünk a fejlesztési ügynökségtől. Az idei évre ter­veink közt szerepel kétezer méternyi járda megépítése is. Sajnos Anarcson még van né­hány olyan terület, ami esős, sáros időben szinte teljesen jár­hatatlan. Az igazi gond azonban az, hogy a településen száznegy­ven munkanélkülit tartunk Kalinák József polgármester Uj esztendő, új ízek a feldolgozóban Néhány évvel ezelőtt, pon­tosabban 1984 januárjában Anarcs határában a falucska termelőszövetkezete megala­pított egy üzemet, mely profil­ként a léalma-feldolgozást vá­lasztotta. Bár már eltelt tizen­három esztendő, az üzem nem­csak hogy azóta is működik, de fejlődött is az eltelt időszak alatt.- Hány embernek ad munkát az almafeldolgozó? - kérdez­tük dr. Kovács Gyula igazga­tót, aki kedvünkért egy moszk­vai üzletemberekkel tartott tár­gyalást szakított félbe.- A vezetőséggel és a mun­kásokkal együtt hatvan ember dolgozik nálunk. Többségük már a megalakulás óta keresi itt a kenyerét.- Milyen munka folyik most az üzemben?- A fő feladatot most az al- makoncentrátum kiszállítása Műemlék Fák, bokrok és egy kis tó, héthektányl természetvédelmi terület, rajta a Czóbel-kúria egyik épületével és háborús emlékművel. Most még téli hóba burkolózva. Tavasszal aztán megelevene­dik a táj és hívja, csalogatja a vendégeket, turistákat, az irodalmi emlékhelyekre kíván­csiakat. A falu pedig várja és meleg vendégszeretettel fo­gadja az ide érkezőket. nyilván, akiknek a jó fele tar­tósan van kereset nélkül. Bár most éppen egy sincs, az el­múlt hónapokban rendszere­sen foglalkoztattunk köz­hasznú munkásokat, s az idén is szeretnénk elfoglaltságot adni huszonöt embernek. Az almafeldolgozón kívül más munkalehetőség nem is na­gyon van. Hat-nyolc olyan ember van, aki kisegítőként dolgozik különféle kisvállal­kozásnál, s magánvállalko­zók is élnek itt harmincné­gyen. A lakosság fennmaradó része pedig Kisvárdán próbál­ja keresni a boldogulást. Óvodások Fél tizenkettő van, az anarcsi óvodában éppen ebédidő. Míg az apróságok egyik fele a délutáni pihe­néshez készíti elő a fekhe­lyeket, a nagyobbak az asz­tal megtérítésével foglalatos­kodnak. Mielőtt asztalra ke­rül a zöldségleves és a töl­tött káposzta, az óvoda vezetőjével, László József- nével váltunk néhány szót. A faluban 1969 óta mű­ködik óvoda. Annakidején mindössze egy csoporttal indult, azonban azóta már gyarapodtunk. Most három kis társasággal, két vegyes és egy nagycsoporttal foglal­koznak nálunk az óvodape­dagógusok. Ahol most va­gyunk, a központi intézet ötven aprósággal. Néhány utcával arrébb van egy má­sik épületünk is, ahová hu­szonnégy gyerek jár.- Hogyan látják az óvoda életét a szülők?- Mindkét helyen na­gyon jó a kapcsolatunk ve­lük, maximálisan meg van­nak elégedve nevelőmun­kánkkal. Bár természetesen nálunk is vannak néha ki­sebb összezördülések a ki­csik között, azért minden esetben megtaláljuk a leg­kedvezőbb megoldást. Cso­portjaink napirend szerint dolgoznak. Rendszeresek a korosztályoknak leginkább megfelelő foglalkozások, is- < kólái előkészítések.- Mennyit kell fizetni a gyermekek ellátásáért?- A napi háromszori étke­zés díja napokra lebontva gyermekenként száz forint. Ez azonban csak egy átlag, mert a többgyermekes szülő­ket megilleti némi kedvez­mény. Ezek még tavalyi árak, de hála az önkormány­zat segítőkészségének, nem is fognak jelentősen változ­ni. Sok a munkanélküli a szülők közt, s némelyiknek még a mostani térítési díj megfizetése is gondot jelent.- Nem okoz gondol, hogy két épületben vannak a cso­portok?- Néha kicsit tényleg ne­héz egyeztetni az óvónő­párok munkáját. Ha valami megbeszélnivalónk van, nem tudunk beszaladni a másikhoz, külön időpon­tokban kell értekezletet összehívni. Ahol most va­gyunk, az tulajdonképpen egyházi ingatlan. Bérleti dí­jat fizetünk érte, a szerződés pedig 1998-ig szól. Szeren­csére nem kilátástalan a hely­zetünk utána sem. Az önkor­mányzat ígérete szerint van egy olyan épület a faluban, amit felújítás után megkap­hat a mi kis közösségünk. irt Belincsák Antalné, a postás mindenkit ismer adja. Március első heteiben azonban újra beindult a nagy­üzem, mert megkezdjük felvá­sárolni a termelőktől a télére beraktározott almakészleteket. Emellett óriási feladatokat ró ránk az új szerződések megkö­tése is. A gördülékeny munka­végzéshez nekünk már most tudnunk kell, mennyi termés­re számíthatunk. Most azon­ban külön nehézséget jelent, hogy a termelők egy része még mindig nem tudta eldönteni, mi a legkedvezőbb megoldás saját maga és családja számá­ra. Van, aki már év elején lemonott a kistermelői címről, és még mindig elég sokakat foglalkoztat a kérdés.- Vannak-e új terveik erre az esztendőre?- A már meglévő gyümölcs­levek mellett szeretnénk új íze­ket is piacra dobni. Az egyik a mai kor ízlésének megfelelően különféle vitaminkészítmé­nyekkel lesz dúsítva, a másik pedig olyan igazi nyári ital lesz, valódi citromléből keverve.

Next

/
Thumbnails
Contents