Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-17 / 40. szám

Nyíregyháza ■Ö l j Held Újabb szigorítások „Másodrendű állampolgárok” K. Z. (Új Kelet) __________ Be lső használatra minősí­téssel készült el a múlt héten Nyíregyháza ez évi költség­vetésijavaslata, amely szám- táblázatokból áll. A doku­mentumot először csak a nyíregyházi közgyűlés koa­líciós pártjainak képviselői kapták meg. A nyíregyházi közgyűlés KDNP-csoportjá- nak vezetője, Tormássi Géza amiatt sajnálkozott, hogy a korábbaiktól eltérően a vá­ros költségvetésének elő­készületeibe az ellenzéket nem vonták be kellően. A koalíciós frakciók informáci­ói szerint már tárgyaltak a té­máról. A történtek miatt úgy érezte, hogy az ellenzéki pár­tok képviselőit az önkor­mányzatba juttató választó- polgárok emiatt másodrendű­nek számítanak. A megye- székhely büdzséjében sajnos 10 százalékos reálérték-csök­kenés várható, folyamatosak lehetnek a likviditási gon­dok. Tormássi Géza a hiány csökkentése érdekében nem zárta ki, hogy az önkormány­zat újabb hiteleket vesz fel és további intézményi megszi­gorító lépéseket dolgoz ki. A szegénység betegség Tarnavölgyi György jegyzete Olvasom a cikket, aminek címe alatt az ország „dep­ressziótérképe” látható. Jól mutatja: a keleti oldalon sokkal több a depressziós, életunt ember, mint a Du­nántúlon. Olvasom aztán: a dep­resszió súlyos betegség, fő­képp a következményei mi­att. A lelkileg sérült ember képtelen eredményesen dol­gozni, aktívan élni, döntés- képtelenné lesz, alkoholistá­vá és sokszor öngyilkossá is. Ha nem öli meg magát, ak­kor többnyire beteg lesz: or­vos, kórház, gyógyszer, le- százalékolás... Hacsak meg nem gyó­gyítják. De ma Magyaror­szágon erre van a legkeve­sebb esélye. Mitől lesznek depresszió­sak az emberek? Miért van­nak a legtöbben Borsod­ban és Szabolcs-Szatmár- Beregben? Talán azért, mert itt a legszegényebbek az emberek? A kutatók egyértelműen bebizonyították: azokban az országokban, ahol az egyes néprétegek között túl na­gyok a jövedelmi különbsé­gek, ott rövidebb ideig él­nek az emberek. Egy olyan országban - állítják -, ahol alacsony ugyan az életszín­vonal, de nincsenek nagyon gazdagok és nagyon szegé­nyek, azaz nincsenek szél­sőségek, ott sokkal jobbak a lakosok életkilátásai. Az okfejtés teljesen vilá­gos. Aki szegény, az nem jó­kedvű, nem nyugodt, nem ki­egyensúlyozott. Elkesere­dett és dühös, különösen ha azt látja, hogy másoknak mi­lyen jól megy, egyesek dús­kálnak a javakban, amiket ő soha el nem érhet. O le­maradt, valószínűleg végle­gesen -sez azt jelenti, hogy minden bizonnyal a gyere­kei sorsa is előre meghatá­rozott. Aki szegény, az tehát sokkal hajlamosabb az ön- marcangolásra, az elkesere­dettségre, a depresszióra. Különösen igaz ez a mai Magyarországon! A szegénység olyan álla­pot, amit ugyan megszokni sosem lehet, de bele lehet törődni bizonyos mértékig. Ami mindenkor a legnehe­zebb, az a szegénység kez­dete. A lecsúszás. Amikor észreveszem, hogy már erre sem, arra sem te­lik, pedig megszoktam, sze­rettem, az életem része volt. Nem ehetek meg kedvem sze­rint egy süteményt délutá­nonként a kis cukrász­dában, mert nem futja rá. Nem ülhetek autóba, amikor akarok, mert drága a ben­zin. Nem jut elegendő hús­ra a vasárnapi ebédhez. A fogamhoz kell vernem a ga­rast. Aztán már egyáltalán nem veszek süteményt, sem húst. Egy idő után el kell adnom az autómat, s gyakrabban kell megvarrogatni a kopott ruhadarabokat. És néha sírok is éjjel, mert a gyereknek nem tudom megvenni azt a cipőt, amit annyira szeretne. . . Itt kezdődik az idegek felőrlődése. Aminek állomá­sa a depresszió, ezzel pedig együtt járhat sok minden: a gyomorfekély és más beteg­ségek, az alkohol, az életun­dor, a leépülés, a kábító­szer, az öngyilkosság. Távol álljon tőlem, hogy nemzethalált kiáltsak. De azt halkan meg kell említe­nem, hogy mindez borzasz­tó sokba kerül ennek a kis országnak! Egy példa: a szorongásos rohamoktól szenvedő depressziósok gyakran kénytelenek mentőt hívni, orvoshoz fordulni, mert ijesztő rosszulléteket produkál a betegségük. A számítások szerint évi fél­millió forintba kerül átla­gosan egy ilyen beteg... Megvallom: nem tudok most olyan terápiát javasol­ni, ami gyors eredményt hoz­na. Lehetne persze szólni az ország elárulásáról, a nem­zet lassú gyilkolásáról, a kor­mány menesztéséről éppúgy, mint arról, hogy bezzeg jön majd az új, a tiszta, a minden bajunkat orvosló rezsim!... Lehetne, mert már elkezd­ték ezt a szöveget sokan. De ennél sokkal rosszabb a hely­zet, uraim! Itt akárki kerül hatalomra, iszonyú gondok­kal áll szemben. Amiket nem lehet szónoklatokkal megol­dani, csakis tettekkel. El kellene már kezdeni vég­re. Mégpedig éppen itt, a mi vidékünkön, mert itt betegít és öl leggyakrabban a sze­génység. Kíváncsian várom azt a kormányt, mely ebben segíteni tud - és akar. 1997. február 17., hétfő Szeretetvendégségben a jövendő elsősök Kozma Ibolya (Új Kelet) Teával, játékokkal és kel­lemes, kötetlen beszélgetés­sel fogadták a jövendő első­söket és szüleiket szombat délután a Luther utcai gyüle­kezeti teremben az evangéli­kus általános iskola által szer­vezett szeretetvendégségen. Ezen a napon találkozhat­tak leendő tanáraikkal a gye­rekek, s a szülők is tájékozód­hattak az intézmény munká­járól. A pedagógusok terve, hogy még a tanév megkezdé­se előtt otthonukban láto­gatják meg leendő tanítvá­nyaikat. Az iskolába nem­csak evangélikus gyerekeket várnak. Laborczi Géza lel­kész szerint fontos, hogy a felnövekvő gyerekek vallási ismereteket szerezzenek, azu­tán maguk dönthetnek arról, hogy vallásosan élnek tovább vagy sem. Csoba Tünde hangversenye a Hotel Centrálban Munkatársunktól _________ Na gy sikerű hangversenyt adott pénteken este Csoba Tünde a Hotel Centrálban működő orvosklub vendége­ként. A művésznő Ravel zené­jéből állította össze műsorát, majd ráadásként Liszt Rigo- letto parafrázis című művét adta elő zajos sikert aratva. Csoba Tünde mostanában ritkán hangversenyezik. Ő, aki otthonosan mozog a világ hangversenytermeiben, anyai szerepre készül. Második gyer­mekét várja és férjével, aki há­ziorvos, Tiszaeszláron él. Mint elmondta, nincs szándékában abbahagyni a koncertezést, de a fellépések olyan megterhe­lést jelentenek, amit a mag­zat veszélyeztetése nélkül nem lehetne végigcsinálni.- Szeretem a klassziku­sokat, de nem idegen tőlem a modem muzsika sem. Meg­lepő volt számomra, hogy az itteni pianínó milyen szépen szólalt meg. Sok esetben még hangversenyzongorának sincs ilyen kitűnő hangja. Ravel-emlékművet emelt muzsikájával a kevéssé ismert Aloizus Bertrand francia köl­tőnek. Három versére írt zene közül, különösen a harmadik az, ami szívemhez nőtt, a Liszt-zongoraparafrázis ön­magáért beszél, nem is lehet véletlen, hogy olyan áhítat­tal hallgatta a közönség. Apácák a „sóbizniszben” fíacskó Tibor (Új Kelet) Újabb sikergyanús darabbal bővült a Mandala repertoár­ja, hiszen tegnap este nyilvá­nos főpróbán láthatták az érdeklődők Dán Goggin Apá­cák című musical vígjátékát, Szinnyei Andrea, Vajda Éva, Milka Julianna, Papp Zita, és Bokor Gabriella előadá­sában. Az öt ifjú hölgy igen nagy feladatot vállalt föl, hiszen a ’95-ös Mandala Nyár prog­ramjában ezt a darabot olyan sztárok előadásában láthatta a nyíregyházi közönség, mint Psota Irén, Hűvösvölgyi Ildi­kó, Bepce Ilona, Kis Mari és Kökényessi Ági. A történet dióhéjban: adott egy zárda, ahol meghal ötven­két apáca gombamérgezés­ben. Minő malőr! Szép sorjá­ban el is temetik őket, a meg­maradt ötök, de az utolsó négynél elfogy a pénz. Ötlet: menjenek el haknizni, és a bevételből megoldható a temetés. Az előadás két felvoná­sában az öt apáca vére­sen komolytalan, titkos ál­mai tárulnak föl előttünk, sok zenével és tánccal fű­szerezve. Hát képzelhetik. Az előadást rendezte: Do­bos László, koreográfia: Bódis Gábor és Kovács Attila. Bemutató: március 5-én. Munkatársunktól Régi barátoknak, törzs­vendégeknek tartottak far­sangi bulit a sóstói Hotel Barbisonban. A Körtvély- fáy Barna keverte zenékre jól mulattak a jelmezbe öl­tözött vendégek. A zsűri el­ismerését egy rendőrnő­nek, valamint a 101 kisku­tya egyik tagjának öltözött hölgy kapta. A fődíjat egy három hónapos bébi nyer­te. Kora ellenére feltűnően önálló, egyedül evett, ivott és táncolt. Neveltetéséről, étkeztetéséről nem kell gondoskodni, hiszen a far­sangi buli után visszanyer­te „eredeti formáját”. Ci­vilben, felnőtt férfiként már régen kinőtt a bébi­korból, a farsang alkalmá­ból nosztalgiázott.

Next

/
Thumbnails
Contents