Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01 / 27. szám
Felvételi... gazdagoknak Az infláció hajszája, a kapitalista farkastörvények gyorsan elfelejttették az ok- l tatás ingyenességébe vetett hitet, ami ma már álommá lett. A szerencsétlen diák, ha romba akarja dönteni a családi kasszát, akkor megpróbál felvételizni valamely felső- oktatási intézménybe. Merthogy kis buta, így emiatt megvásárolja a Felvételi Tájékoztató három fejezetét, ami régebben egy kötetben is elfért harmadannyi! ért. Ma minimum kétezer forintot le kell érte szurkolni. Mivel papíron felszabadították a jelentkezési korlátot, K emiatt a szegény diák - biz- I tos fogadó lévén - legalább I négy esetleges és egy tuti | helyre beadja jeletkezését. É Az első számú megcélzott in- % tézménybe az A és a B jelentkezési lapot, a többibe csak a B jelzésűt kell küldeni. Ennek anyagi vonzata 8700 forint. Mivel a középiskolai alapoktatás még a fakultációval együtt is gyakorta kevés, magántanárt kell fogadni 700-1000 forintos óradíjért. Taktikai okokból szükséges kellő számú közjegyzői hiteles másolatot készíttetni az iskolai bizonyítványokról, általában megcélzott intézményenként 1500 forintos áron. A felvételire el kell utazni, illetve a pihenés miatt célszerű olcsóbb árfekvésű - 500-1200 forint/nap - kollégiumi szállást szerezni. Istencsapás a sikeres felvételi, mert a jegyzetek megvásárlásával megnövelt kiadások így már 40-50 ezer forintra ugranak, nem beszélve arról, hogy a gyerek fél évig nem is kap ösztöndíjat. A szolgálat a legnemesebb munka ■■■■ .. .. ..... ■ .. A búcsúzás öröme a találkozás bánata Angyalbőrbe bújtatva Szép magyar vitézek, aranyos leventék?... Katona, maga olyan egyszerű, mint egy simára gyalult faék, vakarja már fel a padlót! ... Nos, a vélemények erősen megoszlanak a bakaruhás hivatalról. Sok fiatalember életének nagy pillanataként éli meg, amikor kézhez kapja a behívóját: irány a hadsereg! Mások tragédiaként fogják fel, istencsapásszerű büntetésnek tekintik. Az Alkotmány szerint állampolgári kötelezettség, de a törvények - a veterán, harcot sosem látott őrmesterek bosszantására - egyre inkább lazítanak a kötelmeken. Ettől függetlenül hölgyek ezrei hullatják könnyeiket, amikor elálló, zöldes árnyalatban pompázó fülű kedvesüket megpillantják az eskütételen, amikor az a fegyver súlya alatt nyögve veri a menetet. Hősként óriásnak, mitikus hérosznak látják derék cimborájukat, aki időközben közelebbi ismeretséget kötött a hadieszközpark körletrendbetevő kézi készülékeivel. A vigyázzban feszengőket párás szemmel csodáló szerettek többsége úgy véli, hogy most válik férfivá a gyermek, aki teljes menetfelszereléssel együtt mintegy 50 kilogrammos testbedobásával a hazát fogja védeni. Ki ellen? Ez nem katonához méltó kérdés. Sípoló, cémavékony hangján a férfiasság próbájaként sikítja: Parancs! Egyenruhát, vikszolt bakancsot, de főképpen főtakarót visel kopasz fején. Ütemesen veri a menetet. Mi kell más? Kész katona a gyerek. Fegyvert adni a kezébe? Őrültég. Drága a töltény, s szegény balga, még lelő valakit a végén. A reguláris, khaki-színű öltönyös pozíció szükségességéről érvek és ellenvélemények kergetik egymást. Idősebb, Dober- dót, Isonzót, Don-kanyart megjárt egy, mára sajnos letűnt világ nemesebb értékrendjén nevelkedett emberek jólnevelt- ségükben csak üdvhadseregnek nevezik a honvédséget. Emellett egyre gyakrabban hallani olyan hangokat, hogy a testület egy bohóc-hadtest. A mérsékeltebb állásponton lévők állítása szerint a nemzetgazdaság fontos szereplője, mert szabályozza a munkanélküliségi rátát. A sereg évente 50-60 ezer embert kivon a munkaerőpiacról. E véleményt cáfolok szerint többe kerül a hús, mint a leves. A sorozott állomány egyéves, kilenc hónapos semmittevése hatalmas költségeket emészt fel. A vita évek óta tart. Szerelmes lányok ezreinek továbbra is évente elszorul a szíve. A derék katonalegények a laktanya falai között hagyománytiszteletből a Hair dallamát fütyölve súrolják folyamatosan a klozetet. Tudniillik, ez is katonás cselekedet. Obsittal a zsebében, félrészegen leszerelve szép a férfivé lett ember élete, s rekedt, borízű, de megerősödött hangon utcahosszat vonyít- ja: „Csak a szépre emlékezem...” Kovács István, a nyíregy- ; házi Primom Vállalkozásit élénkítő Alapítvány ügyvezető igazgatója. A Ifjúsági : Kamara (JC) helyi képviselőinek ajánlására részt vett a Tíz Kiemelkedő Fiatal pá- ! lyázatán és üzleti kategóriában első díjat nyert. A kamara alapítói azt tartják, hogy a I legnemesebb munka az em- í berek szolgálata. A JC országos szerve neves döntéshozók bevonásával úgy vélte: Kovács István felelt meg egyik legjobbként... Saját bevallása szerint valószínűleg ez annak köszönhető, hogy a munkája, az ön- ' megvalósítási lehetősége egy és ugyanazon vágányon halad, amelyet nagyszerű munkatársak és családi körülmény támogat. ! Az általa vezetett Primom Alapítványra úgy tekint, mint egy vállalkozásra. Az ötlet megszületésétől, a feljesztések napi 10-12 órás munkáján keresztül a mai ■ napig hajtja a tettvágy. Meg- ; látása szerint leállni nem le- | hét, mert az eddigi eredmé- I nyék hamar elhomályosul- 1 nak. Bár az öt évvel ezelőtti í» indulás után „leírták” a szer- 5 vezetet, mondván, ha a PHA- | RE megszünteti a finanszí- $ rozást, akkor életképtelenné válik az alapítvány. A Jóakarók” tévedtek... Az országban elsőként létrehozták az Inkubátorházat, az Agrármarketing Centrumot, az Egy Lépés Irodát, de maga az alapítvány beindítása is egy évvel megelőzte a többit. Több mint ezer kisvállalkozó fejlődését támogatták mikro- és egyéb hitelekkel, a létrehozót, folyamatos fejlesztés alatt álló Inkubátorházban 60-70 vállalkozás nőtt fel. Az ügyvezető szerint probléma mindig van, feladatot, célt találni kell és teljes erővel a megoldásra kell koncentrálni. A létjogosultságot mindig az eredmények igazolják. A Primom erre jó példa, a vezetőség, a munkatársak már a harmadik kormányzat alatt segítik munkájukká! a kis- és középvállalkozásokat. Az elmúlt kemény öt év után nyugodtabb időszak következhet. A nehézségek csökkenése mellett valószínűleg több forrás fordítható a vállalkozások fejlesztésére. Az ügyvezető célkitűzése, hogy a megye fejlesztésében érdekelt szervezetek harmonikusabb együttműködéséhez járuljon hozzá, mert véleménye szerint a közös munka a szervezetek egyéni hatékonyságát körülbelül ötven százalékkal növelhetné... Toldozott, foltozott aszfalton, kátyúk között rodeózva fel-felsímak autómon a gumik. Határállomás. Gyors magyar, annál lassabb román útlevélkezelés. Barátságtalan kézmozdulat mutatja: állj. Mellettem lassítva elhúz egy szemre három-négyszáz literes Mercedes. Fiatal pilótája szikkadt ujjai között szorongatott cigarettájáról hanyagul a vámos elé pöccinti a hamut. A szemére húzott baseball-sapka alól amolyan „mi tudunk egy titkot” típusú vigyorral bratyizik a tiszttel: Európából jöttem. Továbbhajt. Én pedig mehettem utána. A sorrend fontos. A valaha volt Szatmár vármegye székhelye. A régi dicsőségének még a nyomait sem viselve omladozik a bevezető út menti házak faláról a vakolat. A mindent elborító szakadozott plakátok egy gyenge szellőben meg-meglebbenő foszlányai Constantinescu sikerét hirdetik. Győzelme nagy pillanat volt, mint a ma már történelemként emlegetett fakuló fényű emlék, amikor egy sortűz vetett véget a több évtizedes despota önkénynek. Abból az örömsóhajból mára is maradt valami. No meg mellette a sok éve halmozódó, rendezetlen probléma. Az utcán, kezükben az egyre szaporodó hirdetési, álláskeresőknek szóló rovatánál agyonlapozott újsággal céltalanul flangáló emberek többsége nem vak. A magukat világtalannak tettető koldusok mellett lófrálnak, de kiutat ők sem találnak. Azt mondják két kacsintás között megeresztett mosollyal, hogy várnak. Mire? Az Egyesült Államok összeomlására, hogy a dollár értékvesztése legalább látszatra növelje a lej értékét... Fanyar humor, de a jövőbe vetett hitet jól tükrözi, mint a városközpontban épülő bank üvegpalotájának fala a szemközti lepusztított, omladozó házat.- Szia, haver, adj egy cigit, aztán üljünk be a kocsidba és vigyél Magyarországra - mondta üres szemmel szikkadt, fakó bőrű, ismeretlen fiatal ismerősöm egyébként Zoltánnak hívnak. A baráti hangja ellenére megfáradt, pontosabban mindenbe belefáradt volt a tekintete. Rágyújtottunk egy pattog- zott, napszítta piros pádon. Zoltán egy jóleső szippantás után odébb rúgott egy gyűrött, lábnyomos egészségügyi szórólapot.- Nesze neked, új világ — mondta legyintve. - Ezt már átfújták a nyugati szelek. Szóval vigyél át. Nálatok legalább jobb az élet. Van munka, van pénz. Huszonhét leszek maholnap, és itt állok egy büdös fillér nélkül.- Hülyeséget beszélsz. Magyarországon véget ért a kána- án - próbáltam elővenni legmeggyőzőbb hangsúlyomat. - Más szelek fújnak, mint régen. Új eszme, új cél tűnt fel.- Miért? A tizenkét csillag alatt menetelő kormányotok számára kényelmetlen a szegénység? Rendben, elismerem, nem a legutolsó divat szerint öltözködöm. De megvan a becsületem, és tudok dolgozni, mint egy ökör, inaszakadtáig... - bizonygatta hevesen hadonászva.- ...jó esetben rabszolgaként, mint régen a négerek egy ültetvényen. Éhbérért, állati sorba taszítva, amíg ki nem tolon- col a menekültügyi hivatal. És akkor mi lesz? Mert nem vagy nagymenő, hogy másnap új útlevéllel, új emberként újrakezd az egészet! Választhatsz a becsület vagy a megaláztatás között. Zoltán egy kicsit rágta a körmét, majd kiköpte a felesleget. Árnyékok vetültek az arcára.- Vigyél el - mondta bizonytalanul -, vannak nálatok rokonaim, majd kezdetben segítenek. A kilátások annyival jobbak, mint itthon, hogy ott legalább a remény megvan - fejezte be a monológot, megnyomva a végét.- Nem több, mint itt - válaszoltam, s még vagy fél doboz cigarettát elszívva vitatkoztunk. Politika, pénz, életszínvonal, európai gazdasági lépcső mint témakör kipipálása után kitettem Nyíregyházán, meghagyva címemet. Két hónap múlva találkoztunk újra. Nekem a viszontlátás öröme, neki az undorral vegyített csalódás ült ki az arcára. Zavartan gyűrögette ruháját, diszkréten vakaródzott kicsit, s egy harapás köröm után kibökte:- Szívjunk egyforma bagót búcsúzásképpen - mondta színtelen, közönyös hangon. - Lógok neked pár szállal. - A gyufasercenést követő első füstfelhőbe bambulva folytatta. - Megyek haza, a te Európád rosszabb, mint otthon. Idegenként jöttem, s úgy is távozom. Kösz a fuvart, a tanácsaidat majd utólag meg- . fogadom. — Boldogabbá tesz, ha azt mondom, hogy mi is így megyünk valahova? - kér- | deztem, előkaparva magam- § ból egy elveszettnek hitt fi- ; lozófust.- Csak akkor, ha nem így kell majd búcsúznotok, mert akkor soha többé nem jöhe- ; tek... Az oldalt írta: Vitéz Péter ■■■■ ■HHMIHMHHi
