Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01 / 27. szám
Templom- járó A tiszalöki református templom _ Sikli Tímea (Új Kelet) A háború éveiben, ponto- jN sabban 1944. november ellj sején hajnalban az ellensé- | ges erők felrobbantották | Tiszalök első református • templomát. Ugyancsak a hálj ború áldozata lett a templom I két harangja is a második világháborúban csakúgy, mint 1918 körül. A második I világháború idején Mikó 1 Sándor lelkipásztor teljesített szolgálatot Tiszalökön 1943-tól 1968-ig. Az egyházkönyv feljegyzései szerint páratlan dolog, hogy valaki ennyi időn át védelmezte volna lelkiekben a híve- $ két, kifizetve az egyház min- n den adósságát is. Templom I nélkül azonban elesettnek :í érezték magukat a reformá- I tusok, így az úgynevezett , Szélesréten megépítették az I újabb gyülekezeti házat, de g hamarosan annak is már csak romjai maradtak. Az egyház 1 szinte teljesen pénz nélkül I maradt, de azért 1965-ben 1 Aranyász István elkészítette f! az új terveket. Szerényebb É építésében gondolkodtak, t mely az eredeti tervrajzai | alapján készült, valamivel | kisebb kivitelben. Az épít- | kezés 1967-ben kezdődött, I s egy esztendővel később, 1968-ban már készen állt a felszentelésre. Az átadással egy időbe esett Pógyer István lelkipásztor beiktatásának ceremóniája is. A templom felépítése a gyülekezet összefogásának eredménye, akik óriási erőket mozgattak meg az ügy érdekében. Nemcsak anyagiakban, de kétkezi munkájukkal is segítették a nemes cél megvalósulását. A mostani templom tornya szintén nyugat felé néz, csakúgy, mint a korábbi építményé. A templomban jelenleg háromszázöt- ven-négyszáz hívő fér el, s a népességi adatok szerint úgy tűnik, hogy eseüeges bővítésre lesz majd szükség. Ha az anyagiak lehetővé teszik, a reformátusok temploma új karzatot, és ezáltal még több férőhelyet kap. A református templomnak soha nem volt saját orgonája, pontosabban olyan, mely eredetileg is e templom díszítésére, hangszerelésére készült volna. A templom új harangot is kapott az elvesztett régiek helyett. A harang felirata a következő:, A tiszalöki református egyház nagyharangja, melyet gyűjtés útján öntettek. A magyar hazáért háborúba vitt harang helyett Isten dicsőségére építették közadakozásból az Úrnak 1922. esztendejében”. Hitfüggetlen hitoktatás Palotai István (Új Kelet) Azt mondják - és így igaz -, hogy amit (akit) igazán ismerünk, képtelenek vagyunk gyűlölni. Ha a nyelvészet szemszögéből magyaráznánk, ez megfelelne annak a nagyon is igaz tételnek, hogy egy nyelvet csak addig tartunk (érzünk) csúnyának, amíg nem értjük azt... Abban a pillanatban ugyanis, amikor már felfogjuk annak mondandóit, máris második helyre szorul a „hangzása”, azaz (ebben az esetben) üres érzelmeink helyét átveszi a tiszta ráció! Ezért igaz az is, hogy a nacionalizmus melegágya a butaság és az ismeretek hiánya. És miért ne lenne mindez igaz a vallásokra, a különböző vallásokat gyakorló emberek érzelmeire? Hiszen ugyanarról van szó. A felületes és kiragadott részletek szajkózása és felnagyítása, az egyébként „üres tudati térben történő mozgatás” a vallási gyűlölet melegágya! „Jézus Urunkat a zsidók keresztre feszítették” - így a buta és alattomos csúsztatás, és máris megalapoztuk az antiszemitizmus „vallási” bázisait. Az általánosítás azonban csak ott érheti el „kellő” eredményeit, ahol nincs, aki felkiáltson: így ez nem igaz! Ehhez azonban szükség van arra is, hogy a felkiáltó ismeretekkel rendelkezzen a zsidó vallásról és a zsidóság történelméről, mert furcsa módon a „tézist” mindenki érzelmeitől vezéreltetve fogadja el, míg az anti- tézis elfogadtatásához érvekre van szükség... Nos, a kérdés tehát az, hogy hol, hogyan és mikor lehet az embereket olyan vallási alapismeretekhez juttatni, amely átfogó jellegénél fogva ellehetetleníti a fondorlatos és gonosz akaratokat, és teljes vallási türelmet eredményez? A válasz első része egyszerű: az iskolákban - hiszen ebben a korban még velünk született igazságérzetünk és fogékonyságunk révén képesek vagyunk a tisztességes és előítéletektől mentes gondolkodásra. A „mikor” kérdés is adott: hiszen hat (hét) éves korunktól 14 (16) éves korunkig koptatjuk a padokat. A „hogyan”-ra viszont már bonyolultabb a válasz. Legalábbis Magyarországon... Pedig az új Nemzeti Alaptanterv módot adna a becsületes és előítéletektől mentes hitoktatásra. Ez azonban, lássuk be, kevés, és mindaddig írott malaszt marad, amíg a tanárképző főiskolákon és az egyetemeken nem létezik „vegytiszta” (azaz vallásoktól független) hitoktatás, pontosabban tanárképzés. Jelenleg így aztán csak „nacionalista” hitoktatás létezik, mert a hitoktatók bizonyos egyházakat képviselnek, és azok téziseit tanítják. Ezért a hitoktatás nem más, mint a különféle egyházak vallásoktatása, nem pedig egyetemleges ismeretátadás! Nézzünk egy ellenpéldát, méghozzá a teljes joggal legszabadabbnak titulált, és az emberek teljes egyenlőségét hirdető (és betartó) társadalom vallásoktatási gyakorlatát. Nézzük csak, hogyan is működik a svéd vallásoktatás? Elsősorban az LGR 90 (a svéd nemzeti alaptanterv) ide vonatkozó passzusából idézzünk. „1. A religion (vallás) tantárgy önálló és kötelező tárgy az általános iskolák ötödikkilencedik osztályában. 2. A tantárgy célja az összes világvallás hittételeinek megismertetése, a vallások történelmének oktatása - egyházaktól függetlenül, azonos súllyal és azonos hozzáállással! 3. A tanított vallások: zsidó vallás, katolicizmus, reformá- ciós vallások (református, evangélikus stb.), buddhizmus, mohamedán hit, sintoiz- mus (japán vallás), mai szekták és kisvallások, marxiz- mus-leninizmus (!). 4. A vallások hittételeit azonosulás és kritika nélkül kell oktatni! 5. A religion mint tantárgy nem valamiféle hitoktatás, hanem az emberi, történelmi, állampolgári ismeretek szerves része. Célja nem a választás elősegítése, hanem a teljes vertikum felmutatása, ezzel mintegy elősegítvén a különféle hiten lévők közötti megértést. 6. Religiont csak az taníthat, akit akadémiai pontszámai erre kompetenssé tesznek. (Középfokon »mellanstadiet« a főiskola religion szaka, felső fokon »högstadiet azaz 7-8- 9. osztályban« az egyetemek religion szakán végzettek.)” Hát nagyjából ennyi lenne, amit az LGR 90-ből idézni érdemes. Gondolom, mindez magáért beszél, és így már érthető, hogy a svéd társadalom miért annyira nyitott vallási kérdésekben. Arrafelé roppant nehéz dolga van annak, aki vallási uszítással kísérletezik, hiszen nincs táptalaja a bomlasztó eszméknek, mert a másság nagyon is ismert és megértett jelenség... Furcsa módon sokkal inkább kísérleteznek „huncutságokkal” a frissen betelepült generációk és népcsoportok tagjai, mint a svédek... Hadd álljon példaként a következő eset. A svédországi mohamedánok kijárták a kormánynál, hogy Malmő- ben épüljön meg Skandinávia legnagyobb mecsetje és minaretje. A megállápodás úgy szólt, hogy a költségek felét Svédország, a másik felét pedig Szaúd-Arábia állja, de ezt a részt is megelőlegezi Stockholm, és ha készen lesz a mecset, majd megnyújtja a számlát a szaúdiaknak. A templom fel is épült annak rendje és módja szerint svéd állami pénzből. Az avatás után a malmöi Lansstyrelse (megyei kormányzóság) be is nyújtotta az ötven százalékról a számlát a helyi mohamedán közösségnek, hogy hívja le a pénzt Szaúd-Arábiából. Az első generációs bevándorló mohamedánok ekkor azzal fizettek az addig roppant szívélyes államnak, hogy felütve a Koránt, kerestek benne egy passzust, amelyik megtiltja, hogy templom építéséért bárkinek — aki nem „igazhitű” - egyetlen fillért is fizessenek a mohamedánok. Itt aztán természetesen véget ért a svéd állam vallási türelme, és a legkeményebb eszközhöz folyamodtak — éppen a vallási alapismeretek által vezéreltetve: a Lansstyrelse kijelentette, hogy ad harminc napot a fizetésre, és ha akkor sem fizetnek a templom udvarából sertéstenyészetet, a mecsetből sertésvágóhídat, a minaretből pedig tévéadótomyot csinálnak, amit olyan magántársaságok üzemeltethetnek majd, amelyek pornófilmeket is sugároznak! Gondolom, mondanom sem kell, hogy a mohamedánok egy héten belül fizettek, mint a katonatiszt... Magyarán, a tisztesség és az egyenlőség elve nem tűr (és nem is tűrhet) meg semmilyen egyoldalú kivételezést vagy vallási felsőbbrendűséget. Mert amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Bizony tanulhatunk belőle. Megtanulhatnánk végre már mi is köszönni. Érdekes vallások II. Palotai István (Új Kelet) Érdekes jelenség, hogy a mai világ egyre több és egyre követhetetlenebb vallás szülőágya. Mintha a nagyvallások nem követnék a mai kor „igényeit”... A szekták gombamód szaporodnak, és ha egy-egy településen felütik a fejüket, nagyon hamar komoly tábort szereznek maguknak - főleg a fiatalok körében. A „Világosság Híveinek Egyháza” alig pár éves múltra tekint vissza, és Észak-Európában máris komoly tábora van... Nézeteik egyben komoly társadalomkritikai jelleget is öltenek, mora- lizálásuk vezérfonala pedig nem más, mint az emberi szabadságvágy kive- títődése. A világosság híveinek hitvallása - különbözvén az általánostól - arra alapozódik, hogy Isten azért teremtette olyanra az embert, amilyen, hogy éljen is adottságaival... Aki elfojtja ösztöneit, az istelen- séget követ el — állítják —, hiszen csúfot űz az isteni műből. A társadalom törvényeit csak annyiban lehet és szabad — szerintük - betartani, ameddig azok megegyeznek a Tízparancsolattal. Természetesen náluk maga a Tízparancsolat is új értelmezést kap. A „ne paráználkodj” című parancsolatot például úgy értelmezik, hogy ne kövesd el a testvér(rokon)- házasság bűntettét. A mások tulajdonára szóló parancsolatot úgy, hogy elveti a tulajdonlás szentségét, és főleg a „személytulajdonlást” azaz a házasságot. A „ne kívánd a másét” így aztán olyan megvilágításba kerül, hogy maga a tulajdonlás az elvetendő, mert bűnre csábít... Apád és anyád - náluk - nem más, mint az Isten, és csak őt kell dicsőítened azzal, hogy mindent megteszel, ami nem szolgál mások kárára, viszont téged örömmel tölt el. A halál csak állapotváltozás - tanítják -, amely egy minőségileg jobb, és jelentősen kellemesebb közegbe vezet, ahol a testi és a szellemi gyönyör teljes fúziója várható. Ezt azonban ki kell érdemelni, méghozzá önzetlenséggel és jósággal. Aki erre képtelen, az addig reinkarnálódik, amíg el nem éri a „Jó Ember” színvonalát, ami egyenlő a befo- gadtatással. A világosság hívei - furcsa módon - nem kommunákban élnek, holott nézeteik nagyon is alkalmasak lennének erre az életmódra. Az ő életformájuk a tökéletesen nyitott családi modell, amelyben minden világossághívőnek helye van, ha bekopogtat a házadba. A barátot, hittársat úgy kell fogadnod, hogyha belép az ajtódon, hát a helyedbe lép a családban, ugyanolyan jogokat élvezve, mint te magad. (Ha te vagy a vendég, akkor természetesen téged is megilletnek ezek a jogok.) Csonka Róbert illusztrációja I
