Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-10 / 34. szám
Beteg a Móricz-ház A Móricz-ház olyan, amilyen. A rendszerváltás okán nemigen jut pénz karbantartására. Tatarozni kéne, a nádtetőt is meg kellene igazítani, de nincs miből. A gondnok is nagybeteg. Nyár óta az ágyat nyomja. Nem is hagyta magát lefényképezni. - Ne lássanak az emberek ilyen nyomorultan - mondja. Az asszony, Etelka néni, szerencsére jól van, képünkön is látszik. Szívesen nyitná ki a múzeumnak berendezett házikót, de mi most nem erre vagyunk kíváncsiak, illő áhítattal körbejárjuk a házikót, megcsodáljuk a Móricz- szobrot. - Indul már nemsokára a szezon. Jönnek majd a turisták csőstül. Már alig várom, hogy itt legyenek! Sok gyerek jön, gondolom, iskolai kirándulás. Illik tudni, hol született a nagy író. Csupasz a templomtorony Ilyet se mindennap látni. Tatarozzák a csécseiek mesz- sze földön híres templomát. Gondos kezek leemelték a büszkén égre törő tornyot, megfosztották zsindelyruhájától a tetőzetet. Érdekes látványt nyújt a díszeitől megfosztott, szoknyás harangláb. De így van rendjén. Akik levetkőztették, majd újra felöltöztetik remélhetőleg pom- pázatosabb „ruhába”, mint ami eddig volt rajta. Nemsokára tavaszodik. Illő lenne, ha az ódon templom megújított külsővel köszöntené a kikeletet. Az oldalt írta: Berki Antal, a fényképeket készítette: Bozsó Katalin Falujáró 1997. február 10., hétfő Ahogy elhagyjuk a Túr hídját, száguldunk Tiszacsécse felé. Illetve száguldanánk, de tempónknak minduntalan útját állják azok a kanyarok, amelyeket egykoron a mezőről hazaballagó ökör jelölt ki számunkra. Azért valahogy átvergődünk Tiszakóródon, és máris Csécsén vagyunk. Nem akármilyen falu ez, még akkor sem, ha iciri-piciri. Móricz Zsigmond született itt valamikor, tőle vettük a falut méltató jelzőt is. Jellegzetes települése a szatmári tájnak. Építészete is egészen különleges. Ezek a faragott tornácot csak errefelé találhatók. Sok ilyen van a faluban. Kár, hogy nem csak fiatalok lakják őket. Öregszik a falu. A fiatalok elmenekülnek innen. Munka nincs. Még reménység se. Azért az emberek nem hagyják el magukat. Próbálkoznak, amivel lehet. Az állattenyésztés tűnik az egyetlen jövedelemforrásnak. Ki is használják a lehetőséget. A falu megpróbál szembenézni a sorssal. Küzd a túlélésért, csak reménykedhetünk benne, hogy sikerrel. Polgármester, aki állatot tart Szatmár megye nem adja fel! Közhely már, hogy minél keletebbre távolodunk a Dunától, egyre nehezebb az ott élők helyzete. Különösen szomorú az Ukrajnához közel eső falvak sorsa. A szatmári kisfalvak még a keletnél is keletebbre vannak. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért keményen, és ami meglepő, bizakodva küszködnek sorsuk jobbra fordulásáért. Noha mostanság nagy divat a falusi turizmusban reménykedni, igazán nem ettől várják sorsuk megváltozását. Valamit hoz a konyhára az átmenő forgalom, és egyesek úgy vélik, már látszik az alagút vége. Nagy Gyula tiszteletdíjas polgármesterrel beszélgettünk Tiszacsécse lehetőségeiről, a kitörés módozatairól.- Mióta tölti be a tisztséget?- Hatodik éve vagyok polgár- mester. Az első ciklus után ismételten megválasztottak. Igaz, akkor képviselő is voltam, most „csak” polgármester vagyok. Öt képviselő van a testületben, és azt gondolom, hogy különösebb ellentétek nélkül visszük a falu ügyeit. Igazában nincs is hivatalunk. Egy körjegyzőségben vagyunk Tiszakóróddal. Ott történik az ügyintézés, meg minden. Még az iskolásaink is oda járnak.-A mostani forráshiányos világban hogyan tudnak megmaradni?- Nehezen. Nem szerencsés falu a miénk, nem is tudom, hogyan maradtunk talpon, de azért sikerült. Nagyon sok az öregember, és bizony keserves dolog úgy vegetálni, hogy fiatalok alig vannak a környezetünkben. Jómagam is elmúltam már hatvan, jószerével azt se tudom, kinek adjam át a stafétabotot. Ha nem változik a helyzet, tíz év múlva üresek lesznek a házak a faluban. Lehetne ellene tenni valamit, csak hát nagyon nehéz. Nem elég a mostani helyzet, de még a múlt öröksége is bennünket sújt...- Ezt hogy érti?- Rengeteg utánjárásomba került, hogy valami munkahelyet teremtsek itt, a faluban. Ez volna ugyanis az egyetlen lehetőségünk, hogy szabaduljunk bajainktól. Ha van munkalehetőség, ha a családoknak biztosított a megélhetése, a fiatalok is szívesebben maradnak itthon. Minden vágyam az, hogy gyümölcsaszalót telepítsünk a községbe. Sok erre a gyümölcs. Itt van a szilva hazája. Kézenfekvő az aszaló telepítése. Találtam is jelentkezőt, aki hajlandó lett volna itt, nálunk beruházni, az amerikai meg a pesti vállalkozó összesen 360 millió forintért építette volna meg az üzemet. Lett volna vagy negyven munkahely, de a tulajdonviszonyok rendezetlensége miatt nem tudtunk belevágni. A mi téeszünk annak idején egyesült a kóródival, és amikor kilencvenkettőben kiváltunk, papíron nem rendeztük el a válópert. Azóta is minden földünk a kóródiak nevén van. Hiába intéztünk el magunk között mindent, hiába tettük rendbe magunk között a földkérdést, a hivatalok még a mai napig sem intézték el ügyünket. Most itt vagyunk a nesze semmi, fogd meg jól állapotában. Ez a helyzet nem csak a beruházást hiúsította meg, de még csak vállalkozni sem tudnak az emberek, mert hivatalosan semmiféle tulajdonunk sincs. Azt remélem, hogy a tulajdonviszonyok körüli nézeteltérések előbb-utóbb megoldódnak, és akkor nem lesz akadálya az aszaló megépítésének. Egy ilyen üzem nem csak szezonban, de egész évben tudna munkát teremteni a lakosságnak.- Az önkormányzat fenn tudja tartani magát az állami támogatásból?- Nem olyan sok pénzt költünk magunkra. Összesen egyetlen egy főállású alkalmazottunk van. Jár hozzánk négy órában egy ügyintéző. Valahogy kigazdálkodjuk a bérüket. Ami kevés pénzt kapunk, az el is megy a fenntartásra, a munkanélküli-járadékra meg a jövedelempótló támogatásra. Azt sem tudom, hogy ebben az esztendőben mit fogunk tenni. Bevezették a rendszeres szociális segélyezést, de hogy menynyi pénzt adnak hozzá, és főleg mikor, azt nem tudjuk. Ugyanúgy van az önkormányzat is, mint a lakosság. A tulajdonhiány miatt még pályázatokat sem nyújthatunk be sehová. Inkább csak ráfizetünk mindenre. Itt van a gázépítés ügye. Nem kevés pénzt izzadt ki érte a falu. Hiteleket vettünk fel, amiket törleszteni kellett. Csak kamatra kifizettünk két és félmilliót. Ez nem tűnik sok pénznek, de egy ilyen kis falu, mint a miénk, majdnem belerokkant, és egyelőre úgy tűnik, hiába, mert még mindig nem indult el a gázszolgáltatás. Szerencsére kormánygarancia révén sikerült megszabadulni az adósságunktól. Amióta polgármester vagyok, minden évben jutott valami kis pénz fejlesztésre. Tavaly már csak egy pár méter járdát tudtunk csinálni; hogy az idén mi lesz, azt csak a jó isten tudja. Gyerekkoromban azt tanultam szüleimtől, hogy soha semmit nem szabad feladni. Ha kudarcok is érnek, az sem olyan nagy tragédia, ha az ember mindent megtett a siker érdekében. Ezt megtanultam egy életre. Ez az a szemlélet, ami a falu élén tart, és ami miatt hiszek abban, hogy Tiszacsécse népe megleli a gyarapodáshoz vezető utat. Tiszacsécse Hírek A falu legnagyobb problémája a munkanélküliség és az elöregedés. A három- százkilencven lakos közül mindössze harminc a munkaképes korban lévő ember. Sajnos ők sem tudnak munkát találni maguknak. * * * Folyik a hercehurca a gázberuházás körül. Még a mai napig sem indult meg a szolgáltatás, pedig a vezetékeket kiépítették. A lakosok reménykednek, hogy nem hiába költötték pénzüket ilyesmire, és a közeljövőben már használhatják a korszerű energia- forrást. * * * Kevés az iskoláskorú gyerek Csécsén, ők is a szomszéd faluba, Kóródra járnak át iskolába. A falu saját Robur busza szállítja a negyvenkét gyermeket a másik községbe. * * * A lakosok változatlanul szívesen foglalkoznak állattenyésztéssel, az országos visszaesés itt nem érzékelhető. Még a múlt évben is 140 szarvasmarhát tartottak nyilván. Érdekes, hogy a sertéshízlalás nem ennyire népszerű. Egyébként az állattartásból származójövedelem a lakosság egyetlen kereseti lehetősége. * * * A falusi turizmusban rejlő lehetőségeket nem igazán tudja a falu népe kihasználni. A csécsei Ti- sza-part ugyan nem akármilyen szépségeket tartogat a látogatóknak, de mert a Tisza akármikor elöntheti, csak bizonytalan strandolási lehetőséget ígér a für- dőzöknek. Ezzel együtt tervezik, hogy legalább WC-t telepítenek a partra, és vállalkozót keresnek, aki ha másképpen nem is, de lakókocsiban büfét létesít a parton. Erre annál is inkább szükség van, mert a népszerű Tisza-túrák résztvevői egyre gyakrabban kötnek ki a parton, és szívesen töltenek el egy-két napot a környéken. Egyébként bőven van szálláshely Csécsén, de az eddigi tapasztalatok nem igazolnak túlzott várakozásokat az ilyesfajta jövedelemszerzési lehetőségre. * * * A faluban még a kocsma is Tiszacsécse állapotát tükrözi. Vendég jószerével nincs is. Az öregek már nehezen mozdulnak ki otthonukból, a fiataloknak meg nincs pénzük szórakozásra.
