Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-10 / 34. szám
1 1997. február 10., hétfő Riport Orvosbál ’97 A Korona összes termeiben, de legalábbis kettőben. A bálozók nem igazán vették észre a különbséget. Talán csak a zene milyensége osztotta meg a szórakozni vágyókat Az egyikben a nagy hírű nyíregyházi zenekar játszott csapnivalóan rossz muzsikát Talán csak annyi mentségük lehet a minősíthetetlen macskazenéért, hogy legalább elviselhetetlen hangerővel csinálták. El is üldözték környezetükből a bálozókat Éjjel kettőre már minden vendég a Kodály-teremben tolongott. Ott nem volt zenekar, egy gitáros különféle ketyeiék segítségével, zenekari hatást érzékeltetve játszotta a talpalávalót, hogy aztán ez milyen színvonalon történt, az nem állapítható meg, de az biztos, a muzsikus értette feladatát. Olyan hangulatot varázsolt a bálterembe, hogy még a gyakorlott bálozók is összecsücsörítették a szájukat, és úgy ropták hajnalig, mintha soha nem akarnák abbahagyni. Sokan voltunk. Minden asztalra kikerült a foglalt tábla. Voltak hiányzók is. Sajnos. A Jósa András Kórházat egyetlen vezető sem képviselte. Tavaly is így volt, nem is csodálkozott a dolgon senki. De azért mégis. Legalábbis illett volna. Dr. Hartes János, az orvoskamara megyei elnöke üdvözölte a vendégeket, majd a Nyírség nyitotta meg az orvosbált. Az együttes mindig, mindenhol mindenkit elbűvöl. Most is. Fáradhatatlanok és nagyszerűek. A nyitótáncot mind a két teremben eljárták, megalapozva a közönség tánc iránti vonzalmát. Utánuk Illyés Péterék nagyszerű kabarét produkáltak. Mire befejezték, a bálozók hangulata is tetőfokára hágott. A Korona konyháját nem lehet eleget dicsérni. A szakácsok most is kitettek magukért. Mind a két menü egyszerűen fólséges volt. A kiszolgálás gyors és udvarias. A vendég még ki sem mondta, mit szeretne, a pincér már hozta is a kívánt ételt vagy italt. A tombola nem mindenkinek hozott szerencsét, de ez így van rendjén. Érdekes, hogy még az is nyertesnek érezte magát, akire nem mosolygott Fortuna istenasszony. Elkeseredésre amúgy sem volt ok, a „vesztesek” közül sokan kipróbálták a kaszinót. Arról nincs adatunk, hogy valakinek sikerült volna bankot robbantania, de tudomásunk szerint senki sem vesztette el minden vagyonát. Éjfél után még a fekete-vonat is elindult. Legalább kétszáz bálozó masírozott kezüket egymás vállán nyugtatva a zene ritmusára. Volt keringő, csárdás, magyar nóta, és amikor a gitáros pihenőt tartott, a közönség énekelt Koncz Zsuzsa-nótákat. Kiderült, hogy Bordódy Kn.vró/balladája még akkor is megható, ha nem igazán avatott énekesek tolmácsolják azt. Mindent egybevetve jó mulatság volt az idei orvosbál. Bizonyíték rá, hogy hajnalban a Kodály-terem közönsége kórusban énekelte: nem nem nem, nem nem nem, nem megyünk mi innen el... I A nyitótánc nyitánya Kutatómunka A fiúk a reumatológusra várnak? I Közel... Szöveg: Berki Antal. Fotók: Bozsó Katalin Távol... I Enni vagy nem enni... I A nőgyógyásznak sem fenékig tejfel
