Új Kelet, 1997. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-10 / 34. szám

Tarnavölgyi György hétfői jegyzete Hárman fej fej mellett... ... állnak, három párt emelkedik ki a mezőnyből, amikor azt kérdezik a kutatók az emberektől: kit választanának, ha most lenne a szavazás? A Fidesz vezet csekély töbséggel, mögötte a Kisgazdapárt, harmadikként alig lemaradva az MSZP: vagyis elérkeztünk oda, hogy az ellenzék egyértel­műen győzelemre áll. Vagy mégsem? Hallhatjuk-láthatjuk, az ellenzék folyamatosan és meg nem szűnően az ország végromlásáról beszél, sáskajárásról, pusz­tulásról, nemzethalálról. Felmerülnek komolytalan ötlete­ikkel olykor kétségbeesettnek tűnő csapatok, és le akarják váltani a kormányfőt, mások egységbe óhajtanák kovácsol­ni az ellenzéket annak minden ellenkezése dacára, megint mások kizárólag saját vezetésük alatt képzelnek el bármifé­le együttműködést. Mindeközben elementáris erővel har­sognak és kiáltoznak, suttognak és kavarnak. Eredményeik vannak, kétségtelen: támogatottságuk nö­vekszik. Különösen jól menetel a Fidesz a maga sajátos bakugrásaival, egyenletesnek, bár immár lassulónak mond­ható a kisgazdapárt előtörése. A többiek? Nekik nem megy a dolog. Ami nem baj. Ugyanis igen kínos helyzet alakulna ki, ha öt-hat párt is egyforma erejűvé válna a választások idejére... A gond tudniillik már most is erőteljesen körvo­nalazódik! Hárman fej fej mellett. S a „triumvirátus” mindegyik tagja a maga útját akarja járni. Egyik sem szereti a másikat. Mi lesz, ha ez így marad? Ha nem lesz olyan párt, amely egye­dül szerez abszolút többséget (ez csaknem biztos)? Ki lesz a koalíciós partner? Mégiscsak értékesek lesznek a kis pár­tok?! A kérdések korainak tűnhetnek, hiszen egy bő évünk van még a választásokig. Am mégsem azok! Ugyanis épp a most kialakult fura „triumvirátus” miatt vár ránk egy nehéz esztendő. Kemény, fárasztó, a jelekből ítélve nem túl szép, olykor talán kimondottan ocsmány felhangokkal kísért kam­pány várhat ránk. Bizony meg kell majd őriznünk a józansá­gunkat - legalább nekünk, választóknak, akiknek a kegyei­ért zajlik majd az egész... Nyíregyháza az élen jár... ... érdemes kapcsolatba lépni velük, tanulni tőlük! Mind­ez a minap Budapesten, a hamarosan útjára induló „Intelli­gens város” programban részt venni szándékozók tanácsko­zásán hangzott el. Húsz város képviselői voltak ott, több­nyire nagyvárosok, megyeszékhelyek, de kisvárosok is akad­tak közöttük. Egy dologban egyformák voltak: felismerték, hogy milyen elképesztő perspektíva rejlik a számítástechni­kában, ha az szervesen beépül a hétköznapjainkba. Azt is tudták legtöbben, hogy kis hazánk egyelőre nem áll jól e téren, több éves lemaradásunk van Európa számos országával szemben. Épp ezért hallgathatták büszkén a nyír­egyháziak az elismerő szavakat: a szabolcsi megyeszékhely ma az országban talán az első, ahol minden lényeges felté­tele adott az első magyar „Intelligens város" megvalósulá­sának! Bizonyos Bangermann úr volt az nemrég, aki hangos vész­jelzést adott: Európa erősen lemaradt Amerika mögött a szá­mítógépes kultúra fejlesztésében! Azóta Bangermann-kihí- vásnak nevezik az európai program alapját képező gondola­tot, amely szerint a számítógéptechnikának mélyen be kell épülnie a városok hétköznapjaiba, a polgárok életébe, könnyítendő, színesítendő azt. Egy „intelligens városban” olyan természetességgel használják majd a lakosok a számí­tógépet, mint manapság a telefont - beszélgetésre, mozizás­ra, hivatalos ügyek intézésére, vásárlásra, informálódásra, véleményük közlésére, szavazásra... S ehhez persze hálózat kell, megfelelő szervezet, meg gépek - no és akarat! A hálózat Nyíregyházán megvan, hiszen a Kábelkom kor­szerű kábelrendszere alkalmas a célra - 25 ezer lakásba jut el. A gépek is sokasodnak: idén két tucat iskola és más intéz­mény is csatlakozik a hálóra! A szervezet is megvan: a me­gye és a város önkormányzatának összefogásával létrejött a Szabinet Kht., amely kiváló szakembereivel elérheti a célt. Az akarattal sincs baj: a város vezetése egyértelműen az ügy mellé állt! Persze, mondhatjuk: ugyan már! Mikor érünk mi oda, hogy a nyíregyházi lakások nagy részében számítógép lesz? Ma a villanyszámla kifizetése is nehéz sok helyütt! Alom ez, szép és jó, de csak álom... Éz mind igaz is lehet, de tessék csak figyelni! Az év végé­re sok ezer nyíregyházi középiskolás fiatal számára lesz köz­vetlenül elérhető az iskolában az Internet. Ok már úgy nőnek fel, hogy abszolút természetességgel küldenek és fogadnak elektronikus levelet, lépnek be a NASA adatbázisába, kér­nek gyors információt a budapesti Széchenyi Könyvtárból, pillantanak bele a helyi Internet-újságba. Az intelligens vá­ros igazi lakói ők lesznek! Nem kell ehhez több, mint né­hány esztendő? Amikorra - remélhetőleg - az életviszonyok is oda jutnak, hogy egyre több nyíregyházi családban han­gozhat el: „Anyukám, kellene már venni egy számítógépet, hiszen a Kovácsék is megvették a minap...” Hazai krónika A huszonegyedik század félé Beszélgetés Fodor Gábor országgyűlési képviselővel Politikai pályafutása még a rendszerváltással kezdő­dött. A FIDESZ vezető po­litikusaként tevékeny részt vállalt a kerékasztal-tár­gyalások lebonyolításá­ban. Aztán éles fordulat­ként a Szabaddemokra­tákhoz csapódott, és ’94- ben az SZDSZ színeiben került a parlamentbe. Berki Antal (Új Kelet) A koalíciós tárgyalások sike­rével az újonnan alakuló Hom- kormány kultuszminisztere lett. Másfél esztendő múlva mi­niszteri beosztásáról lemon­dott.- Miért vállalta el a minisz­terséget?- Mindig is érdekelt az okta­tás és a kultúra területe. Magam is tanítok, és meglehetősen jól ismerem az oktatás terén jelent­kező gondokat. Ez is vezérelt akkor, amikor munkatársaim­mal együtt belevágtunk a refor­mokba. Szerencsés volt a hely­zetem, mert koromnál fogva nem egzisztenciális kérdések vezéreltek - engem kevéssé ér­dekelt, hogy mit hoz a jövőm, hiszen számtalan lehetőség között választhatok még -, sokkal inkább az, hogy olyan hosszú távú koncepciót dol­gozzunk ki, amely megfelel a korszerű tanítás követelménye­inek.-Hogyan értelmezi Ön a kor­szerűséget?- Ebben az esetben nem csak az elsajátítandó tananya­got tekintettem rendkívüli problémának, sokkal inkább az iskolai körülmények vál­toztatása és a pedagógustár­sadalom személyi és anyagi feltételeinek megteremtése jelentett számomra elsődleges feladatot.- Egy gazdasági válságban lévő ország a kultúrára nyil­vánvalóan kevesebbet tud ál­dozni, ezekhez az elképzelések­hez pedig nagyon sok pénz kell. Volt esély, hogy pluszfor­rásokat kapjon a költségvetés­ből a minisztérium?- Azt gondolom, igen. Csak nem egyik napról a másikra. Sok vitám volt a kormányülé­seken ezek miatt, és végül is a lemondásomhoz is az vezetett, hogy a kormány bizonyos el­képzeléseimhez nem teremtett anyagi fedezetet.- Mik voltak ezek az elképze­lések?- Mindenki előtt ismert az oktatók bérjellegű juttatásai­nak lehetetlensége. Ez a taní­tás színvonalát is nagy mérték­ben befolyásolja. Szerettem volna bizonyos adókedvezmé­nyeket kiharcolni a pedagógu­sok számára. Adóalapból leír­ható könyvvásárlásra, színhá­zi belépőjegy árára gondoltam. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy ilyen kedvezmény egyben kultúrafinanszírozó hatású, hiszen akb. kétszázezer pedagógus igen komoly vásár­lóerőt képvisel. Szükségesnek tartottam és tartom ma is a taná­rok rendszeres továbbképzését. Meggyőződésem, hogy leg­alább hétévenként egy év ta­nulás elengedhetetlen feltéte­le a korszerű oktatásnak. Hiá­ba vitatkoztam, győzködtem a kormánytagokat, elképzelése­imet nem fogadták el.- Azt mondják, hogy az Ön túlzott kompromisszumkészsé­ge miatt került anyagilag hát­rányba az oktatás...- Ez nem így van. Sőt, ennek éppen az ellenkezője az igaz. Én elég harcosan léptem fel az oktatás érdekében, minden tő­lem telhetőt elkövettem, hogy jobb belátásra bírjam a Pénz­ügyminisztériumot, a kormányt. Azt követeltem, hogy állítsunk fel fontossági sorrendet a meg­oldandó kérdésekben. Egyszer­re nem lehet mindent létfontos­ságúnak ítélni, mert igaz, hogy ez is kell, meg az is kell, de min­denre egy időben nem jut pénz. Sajnos, a kormány nem vállalt fel ilyen döntést, pedig nem csak én harcoltam ilyen határo­zatokért, hanem más miniszte­rek is, természetesen saját tárcá­juk érdekeit szem előtt tartva, ami teljességgel elfogadható, hiszen én is a kultusztárca érde­keit tekintettem elsődlegesnek. És nem valamiféle elfogultság miatt gondoltam rendkívül fon­tosnak a minisztérium előtérbe helyezését, hanem azért, mert hiszem, hogy a kultúrától, az oktatástól függ az ország jövő­je. Nem lehet holtfáradt, másod­állásból másodállásba loholó pedagógusokkal kinevelni a jövő nemzedékét. Nem mind­egy, hogy gyerekeink milyen körülmények, milyen követel­mény! szintek között élik meg iskolás éveiket. Ha az iskola egy az egyben leképezi a kör­nyezetét, ha ott is ugyanazok a bajok gyötrik az ott tanulókat, mint otthon, akkor konzervál­juk jelenlegi állapotunkat, és erősen kétséges, hogy sikerül e kiművelni a jövendő generáci­ót, melynek sok más egyéb mel­lett az is a feladata lesz, hogy hazánkat az Európai Unióba és a huszonegyedik századba ve­zesse. A szakszervezetek a nyugdíjreformról (Folytatás az 1. oldalról) 4. Az egész új nyugdíjrend­szer előre rögzített szabályokat, törvényi döntéseket, állami ga­ranciát követel. 5. Az új rendszerre történő áttérés rugalmas elemek alkal­mazását igényli. Nem enged­hető meg, hogy a törvényes nyugdíjkorhatár előtti nyug- díjbavonulás hosszabb szolgá­lati idő esetén drasztikus szank­ciókat vonjon maga után. 6. Az évenkénti nyugdíjeme­lés mértéke a bevezetés idején és után sem szakítható el az aktív dolgozók keresetalakulá­sától. 7. Semmilyen - nemre, korra vonatkozó - diszkrimináció nem fogadható el, ugyanakkor indokolt az anyaság és a felső­fokú képzésben való részvétel rendszerbeli preferálása. 8. A korkedvezményes mun­kakörök megszüntetésére vo­natkozó javaslat a jelenlegi formájában elfogadhatatlan. 9. A rokkantnyugdíj rendsze­rének felülvizsgálatára - bár szükséges - csak azután kerül­jön sor, ha a rehabilitációt már törvény szabályozza. 10. A hozzátartozók (özve­gyek, árvák) ellátására vonat­kozó elgondolások bizonytalan jövedelmi helyzetet eredmé­nyeznek, átdolgozásuk feltét­lenül szükséges. Az elnökség, a sarokponto­kon kívül is szükségesnek tart­ja a további szakértői egyezte­téseket, a hatásvizsgálatok összehasonlítását, pontosítását az alapnyugdíj, munkanyugdíj arányainak kialakítása érdeké­ben. További vizsgálatot igé­nyel az is, hogy az önkéntes pénztárak fejlesztése hogyan válthatja ki a jelenlegi kor­mányzati koncepcióban felvá­zolt tőkefedezeti résszel kapcso­latos elvárásokat. Az MSZOSZ elnöksége a kétoldalú tárgyalá­sok folytatása mellett szüksé­gesnek tartja az Érdekegyeztető Tanács munkáját segítve, a vi­tás kérdések eldöntésébe bevon­ni a Nyugdíjbiztosítási Önkor­mányzatot is. Az 1996-os év bortermelője Polgár Zoltán villányi vállalkozót választotta az 1996-os év bortermelőjének a Magyar Borakadémia vasárnap. A bor­hoz értő szakemberek immár hatodik alkalommal ítélték oda az elismerést, s azt háromszor e borvidék gazdája nyerte el. Ismét vasúti baleset MTf __________________ To vábbra is súlyos, élet- veszélyes állapotban van a Kazincbarcika határában történt szombati vasúti baleset egyetlen túlélője, egy hétéves kisfiú. Amint arról az MTI be­számolt, Kazincbarcika határában, a múcsonyi el­ágazásnál a fénysorompó tilos jelzése ellenére a sí­nekre hajtott egy személy- gépkocsi, és ott összeüt­között a Miskolc-Kazinc- barcika között menetrend szerint közlekedő sze­mélyvonattal. Az autóban utazó házaspár a helyszí­nen meghalt. A miskolci gyermekegészségügyi központ intenzív osztálya ügyeletes orvosának va­sárnapi tájékoztatása sze­rint súlyosan sérült gyer­mekük állapota változat­lan. A baleset körülménye­it szakértők bevonásával tovább vizsgálják. Idegen­forgalom MTI A kereskedelmi szállás­helyeken 1996-ban meg­szállt mintegy ötmillió vendég 16 millió éjszakát töltött. A vendégszám egy, a vendégéjszakák száma pedig három százalékos növekedést mutat az előző évhez képest - közölte a Központi Statisztikai Hiva­tal MTI-vel. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a belföldi vendégforgalom összessé­gében egy százalékkal visszaesett, míg a külföldi forgalom 5 százalékkal nőtt. A legtöbb időt német turisták töltötték el Ma­gyarországon annak elle­nére, hogy a Németország­ból hazánkba látogatók száma három százalékkal csökkent. Az itt eltöltött vendégéjszakák szempont­jából második legjelentő­sebb ország Ausztria, ahon­nan viszont 6 százalékkal többen érkeztek, igaz, 10 százalékkal kevesebb időt töltve hazánkban. A legna­gyobb növekedést a len­gyel, az amerikai és a japán turisták körében regisztrál­ta a KSH. Az Ukrajnából érkezők 30, a Romániából Magyarországra látogatók pedig 20 százalékkal keve­sebb időt töltöttek itt, mint korábban. Összességében az elmúlt év során 40 mil­lió külföldi érkezett Ma­gyarországra, 2 százalékkal több, mint 1995-ben. A szállodák szobaki­használtsága az elmúlt esz­tendőben átlagosan 47 szá­zalék volt, ez négy száza­lékkal több, mint 1995-ben volt. A budapesti szállodák átlagosan 58, a Balaton- partiak 41 százalékos szo­bakihasználtsággal mű­ködtek. 1996-ban a magya­rok 12 millió alkalommal lépték át a határokat, 8 szá­zalékkal kevesebbszer, mint egy évvel korábban.

Next

/
Thumbnails
Contents