Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-11 / 9. szám
vtljlíctct Megyei krónika 1997. január 11., szombat Óriási lépés A Tiszavasvari ICN Alkaloida Vegyészeti Gyár a profiljából adódóan potenciálisan jelentős veszélyt jelent a közvetlen természeti környezetre. A lehetséges problémák kiküszöbölése miatt a gyár vezetősége komoly anyagi és szellemi erőforrásokat mozgatott meg az elmúlt évben, hogy a környezet- és természetvédelmi, korábban csak előírásnak, ma már a törvénynek megfeleljen a gyárban végzett munka. Munkatársunktól _______ Ha gyó Kovács László műszaki igazgató meglátása szerint a gyár vezetősége mindig is arra törekedett, hogy a környezeti megterhelést a lehetőségekhez képest a legkisebbre csökkentse, s így magától érthetődően a mindenkori környezetvédelmi szabályokhoz illeszkedett a belső munkafolyamat. — Tavaly ősszel az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. felszabadította a gyár magánosítási összegéből elkülönített 1,1 milliárd forintos összeget, amelyet kárelhárítás címén hamarosan felhasználhat a gyár. Hol tart a környezeti terhelést csökkentő program? — Az Alkaloida területén hosszú évek alatt az „agyaggödrökben” összegyűjtött és tárolt lakossági, ipari veszélyes hulladék okozta lég-, víz- és talajszennyeződések végleges megszüntetése a meghirdetett program célja. A kár- elhárításra fordítható összeg — szükség szerinti — teljes felhasználásával úgy kell a munkát elvégezni, hogy a szennyezők ne tudjanak tovább hatást gyakorolni a környező élővilágra. A szeptember végén meghirdetett pályázatra öt leendő kivitelező a megvalósítási elképzeléssel és előzetes költségtervezettel benyújtotta ajánlatát. Jelen pillanatban a pályázatbíráló bizottság elemzi az ajánlatokat. — Az elbírálásnak volt egy gyorsított változata is. Még tavaly eredményt lehetett volna hirdetni abban az esetben, ha december 24-e előtt a pályázatok közül kiválasztott Alkaloida-javaslattal mind a tulajdonos, az ICN, illetve az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. is egyetért. — A pályázatbírálók még közvetlenül karácsony előtt is tartottak egy ülést, de végleges döntés nem született. Ennek az volt az oka, hogy a rendkívüli munka miatt komoly körültekintést igényel a kivitelező személyének a kiválasztása, s mindig felmerül egy-két új, fontos körülmény. — A végleges döntésnek január 15-én meg kell születnie... — Előreláthatólag még az utolsó napon is lesz egy tanácskozás Budapesten, amelyen a külföldi tulajdonosok is részt vesznek. Az i betűre várhatóan 15-én estére fog felkerülni a pont, s a nyertes pályázó másnap értesülhet a határozatról. A részletes kár- mentesítési terv kidolgozása és jóváhagyása után, áprilisban megkezdődhet a kétéves munka. — Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter tavaly, január 19-én átadta a másfél évtizede megszületett elképzelésből megvalósított veszélyeshulladék-égető művét. Idén megkezdődik, egy újabb milliárdos nagyság- rendű környezet- és természetvédelmi beruházás. A mai törvény kitételeinek mennyire felel meg az ICN Alkaloida? — Egyelőre ott még nem tart a gyár, hogy „elébe ment volna” a törvénynek, és egy majdani, bizonyára szigorodó módosításának. Fontos cél, hogy az előírásokat minél jobban megközelítve végezzük a munkánkat. A kármentesítési program beindulásával egy óriási probléma megoldódik amellett, hogy hatalmas lépést tesz az Alkaloida a szabályzók kitételének betartásában. Kisemmizett adótermelők A bevétel közel kilencven százaléka az államé „A korábban megvetett maszekból egy, ma már menesztett miniszter által tolvaj, adócsaló vállalkozóvá átminősített kisiparosi réteg, az új adó- és társadalombiztosítási szabályok miatt olyan lehetetlen helyzetbe került, hogy 20-30 éve dolgozó mesterek dobják be a törülközőt. Az Ipartestületek Országos Szövetségének (IPOSZ) megyei szervezete 16 ezer szakember érdekében csatlakozott az új szabályok elleni tiltakozáshoz.” Munkatársunktól __ __ Mi ndehhez Törös Barna, az IPOSZ megyei elnöke hozzátette: az életbe léptetett változással csak azt az egyet érte el a törvényhozás, hogy növelte a szürke- és feketegazdaságban dolgozók számát. Az ebben az esztendőben hatályba lépő rendelkezések miatt nagy számban azok adják vissza a vállalkozói igazolványukat, akiket a kormány definíciója szerint az Európába tartó Magyarország polgári, polgáriasodó középosztályának neveznek. Sajnos, a hazai adóprés azt a fő- vagy mellékállásban vállalkozni, dolgozni akaró réteget nyomja a legjobban, amelynek tagjai elutasítják a munkanélküliséget, szabadidejüket is legális pénzkereséssel töltik. A kisiparosokat senkinek sem kell eltartani, mint azokat a munkanélkülieket, akik semmilyen körülmények között nem hajlandók munkát vállalni. Az elnök a saját, kisiparosi tapasztalatát hozta fel példaként. Elmondta, hogy húsz éve •pezsgőt bontott azon a karácsonyon, amikor összejött élete első százezer forintos éves keresete. Sok munkával, de jól élt a családja. Ma, a bruttó hárommillió forintos éves forgalmából akkora összeg marad a házi kasszában, hogy nem tudja ugyanazt az életszínvonalat nyújtani családjának, mint két évtizeddel ezelőtt..., Ahhoz, hogy egy kisiparos — nem a nagymenő vállalkozói!)— napi ezer forintos legális nyereségre tegyen szert, ahhoz minimum bruttó tízezer forintos bevételre kell szert tennie. A különbözeiét az államháztartás több, feneketlennek tűnő bugyra nyeli el adók, szakképzési hozzájárulás, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékok, kamarai tagdíj formájában. Nincs lehetőség fejlesztésre fordítható tőkefelhalmozásra. A suszterek, a fodrászok vagy a vízvezeték-szerelő „öreg szakik” — az IPOSZ tagsága — olyan árakon kénytelen szolgáltatást nyújtani, hogy a haszonkulcs jószerivel egyenlő a nullával. A drágább munkára viszont nincs fizetőképes kereslet. Miattuk és a lakossági szolgáltatások színvonalának megtartása miatt az összes elérhető fórumon tiltakozik az IPOSZ a járulékterhek miatt és minden erejével lobbizik a Parlamentben. Hitehagyott vállalkozók Ismerősöm hangos teringették kíséretében hozta tudomásomra: visszaadta a munkaviszony melletti vállalkozásra szóló igazolványát. A teringették szenvedő alanya a minden elképzelés nélküli, a kisember megkapaszkodását gátló kormánypolitika, amely ismerősöm mostani, keservesen szült szándékában is sikeresen bábáskodott. De nem egyedüliként döntött a megszüntetés mellett, a megyeszékhely polgármesteri irodája igazgatási osztályán valóságos népgyülekezetet tartottak a vele hasonszőrűek. Egyszóval, sokan voltak. Lefler György (Új Kelet) E jelenségről Konczos Páltól, a megyeszékhely polgár- mesteri hivatalának hatósági ügyosztája főmunkatársától érdeklődtünk. — Nyíregyházán jelenleg 8 356-an keresik vállalkozóként kenyerüket. Valóban nem kevesen fordultak meg nálunk, az utóbbi három hét alatt több mint négyszázan adták vissza a vállalkozói igazolványukat. Igaz, hogy elsősorban a telephelyet nélkülöző kisvállalkozások, idény jellegű, vagy munkaviszony melletti, főként ügynöki és adótanácsadói tevékenységet folytatók döntöttek a megszüntetés mellett, mégis sok embert érint. Azokat az arcokat azért látni kellett volna, illetve még naponta látni is lehet: minden keserűség, csalódás kiolvasható belőlük. Sajnos, az embereknek nincs pénzük, nincs vásárlóerő, s a multi és országos cégek áruházi lánca egyszerűen megbéklyózza a kiskereskedőt. A nagy hal bizony bekapja a kicsit. A költségek annyira megnövekedtek, hogy a kisvállalkozók nem képesek a haszon megteremtésére, a túlélésre. A nem mindennapi szükségletünket kiszolgálókon túl bizony szorul a hurok, de az előbbiek sem dúskálhatnak, mert hiszen képesek vagyunk igényeinkből még mindig lejjebb adni. A három zsemle már csak kettőt jelent, a hús elfér a tenyerünkön...de kérdés, hogy hol lehet a határ a lemondásban, a nélkülözésben, a mindennapok harcában, miközben újabb és újabb „ötletek” ütnek lyukat a nadrágszíjunkon. Mint például most az 1 800 forintos egészségügyi hozzájárulással. A sorban állók közül két várakozót kérdeztünk meg. Csók Anita: — Még nem vagyok húszéves. Főállásban végzett, életem első vállalkozásán leszek túl hamarosan, egy virág-, ajándékboltot vezettem a kórház közelében. A mindössze egyéves működés első két hónapja minden reKonczos Pál ményre feljogosított, aztán egyszerre csak fogytak a vevők. Az embereknek egyre kevesebb telik, s nem a virág és ajándék, ami a legszükségesebb a megélhetésükhöz. A szüleim is vállalkozók, az ő alkalmazottjuk lettem. Kékesi András: — Munka- viszony mellett ügynöki és könyvelői tevékenységet végeztem, kimondottan a család jobb megélhetése miatt vállalva a pluszmunkát. A legtöbb kisvállalkozás a mostani feltételekkel nem tud létezni, a tavalyi havi 1 450 forintos költség az idén 6 800 forintra módosult. A tb-t illetően, az elvvel egyetértek, csak a mértékkel nem. Manapság 1 forint kitermeléséhez a vállalkozónak 5 forintot kell befektetnie! Több lett a szegény Sikli Tímea (Új Kelet) Bár már néhány héttel ezelőtt véget értek az ünnepek, a Megyei Vöröskeresztnél még csak most készült el az az összegzés, melyből kiderül, a munkatársak hány embernek próbáltak meg segíteni decemberben. Tudjuk, hogy nem elég csak a kiemelt napokon jót tenni az elesettekkel, de talán mégis a szeretet ünnepe az az időszak, amikor nagyobb szükségét érezzük a gondoskodásnak. — A megyében összesen harmincnégy intézményt látogattunk meg önkéntes segítőinket is bevonva a munkába az elmúlt hónapban — kezdte Bohácsné Vágó Beáta, a Megyei Vöröskereszt szociális munkása. — Nemcsak a szociális- és gyermekotthonokba, de a kórházba és a hajléktalan szállókra is elmentünk. Mindenhol örömmel fogadtak minket, de talán a kórház rehabilitációs és krónikus belgyógyászatán tett látogatások hagyták bennem a mélyebb nyomokat. Olyan emberek ágyára ültünk le, akiket soha senki nem látogat; Letettük az asztalra kis csomagunkat, benne gyümölccsel, szaloncukorral, s mikor a szemekben csillogni láttuk a könnyeket, akkor éreztük igazán fontosnak azt, amit tettünk. A szociálisan rászorultak között ezer darab, egyenként ezer forint értékű csomagot osztottunk szét. Ez azonban még korántsem lett volna elég ahhoz, hogy eleget tegyünk minden hozzánk érkező kérésnek. Az ünnepek előtti hetekben ugyanis nagyon sokan kerestek meg minket levélben éppúgy, mint személyesen. Megpróbáltunk megtenni mindent azért, hogy ne kelljen senkinek nemet mondani. Ebben az időszakban látszott igazán, hogy az elmúlt évekhez képest, mennyivel több lett a szegény ember. Összefogva önkéntes munkatársainkkal, még kétezer embernek tudtunk segíteni ruhával, könyvekkel, játékokkal. Rájöttünk arra is, hogy az anyagiak nem oldanak meg mindent, sokaknak csak egy-egy jó szóra, megértésre volt szüksége a boldogsághoz. Éppen ezért az általunk meglátogatott intézményekben vidám kis műsorokat is adtunk, kellemes perceket szerezve vele a betegeknek. A másik nagy jelentőségű decemberi megmozdulást, melyet a Minisztériumi Hivatal indított útjára, a „Szeretet és támogatás ’96” nevet kapta. Ennek keretében a megyében 3834 csomagot juttattunk el ezer-ezer forint értékben alapvető élelmiszerekkel, kis édességgel a rászorultaknak. Úgy kellett gazdálkodnunk, hogy a legkisebb településre is jusson a segítségből.
