Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-10 / 8. szám

Megyei krónika 1997. január 10., péntek A Féls ő-Tisza* vidéki Környezet* védelmi Felügyelőség közleménye A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség felhívja a veszélyeshulladék-kibocsátók figyelmét, hogy a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó jogi szabályo­zás megváltozott. Az új jogszabály értelmében az 1996. évre vonatkozó veszélyeshulladék-bejelentést egy hónappal korábban, 1997. március l-jéig kell a felügyelőség részére megkül­deni, új típusú bejelentőlapokon. Az új bejelentőlapok és a kitöltési utasítás már kapható a kijelölt nyomtatványboltokban (Nyíregyháza, Szarvas u. és APEH székházban működő nyomtatványbolt). A nyomtatványok sorszámozottak, ezért nem másolha­tók. Kérjük ügyfeleinket, hogy a torlódások elkerülése ér­dekében az adatszolgáltatási kötelezettségüknek mielőbb tegyenek eleget. Egyben tájékoztatjuk ügyfeleinket, hogy a levegőtiszta­ság-védelmi adatszolgáltatás rendje változatlan maradt. Vizsgázó oktatók L Gy. (Új Kelet)_______ A Megyei Közlekedési Felügyelet szervezésében kétnapos továbbképzésen vesznek részt a megye 24 autósiskolájának elméletet és gyakorlatot oktató szak­emberei Tiszavasváriban, a 115. Sz. Vasvári Pál Szak- középiskola és Szakmun­kásképző Intézetben janu­ár 9—10-én. A csütörtöki nyitónapon Szaszala Lász­ló, a felügyelet igazgatója üdvözölte a csaknem teljes számban megjelent, több mint kétszáz oktatót, akik a képzés alatt a szakma egé­szét áttekintik. Itt lehetőség nyílik számtalan kérdés együttes értelmezésére, a mostani találkozón pedig a számítógépes oktatói prog­rammal is megismerkedhet­nek az érintettek. Mind­emellett, hogy a jóból is ki­jusson, komoly tesztlapot kell kitölteniük az oktatók­nak. A szervezők a tanulás le­vezetésére kispályás focit is becsempésztek a program­ba, amelynek igazán nagy sikere van, sőt vándorserle­get is alapítottak az arany­lábú oktatóknak — tudtuk meg Vass Lászlótól, a fel­ügyelet igazgatóhelyettesé­től. Több tűz« és káreset Uj Kelet-információ Megyénk tűzoltói 1996- ban az azt megelőző évhez képest 596-tal több, össze­sen 1761 tűzesethez vonul­tak ki. Érdekesség, hogy az 1994-es nyári kánikula mi­att igen gyakran törtek a lángok a magasba az erdők­ben és szántóföldeken, mégis kevesebb dolguk volt a vörös kakas őrzői­nek. Balesethez, műszaki meghibásodás, valamint veszélyes anvasoknak a Küzdeni mindig van miért Vannak emberek, akik egész életüket a másokért való szolgálat jegyében töl­tik. Ha ezt hivatásként vég­zik, akkor is szép és nemes e cél, abban az esetben vi­szont, ha mindezt szabad­idejükben és egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül, csupán indíttatásuknak, el­hivatottságuk hajtóerejé­nek engedve teszik, akkor pedig egész egyszerűen csodálatraméltó! Mert bizony küzdeni min­dig van miért, van kiért... Mert ilyen a világ. Palotai István (Új Kelet) Darvas Iván hatvanegy éves. Csarodán lakik és nyug­díjasként vezeti a gázcsere­telepet. Nem mérhetetlen gázcseretelep-imádata okán teszi ezt, hanem mert negy­venkét év és kilencven nap kőkemény munkája után alig húszezer forint nyugdíjat kap... Felesége jövedelme havi 9000 forint, dolgozni nem tud, mert harminchárom éve ott­hon van súlyos szellemi- és testi fogyatékos fiával... Darvas Iván mégsem önma­guk nehézségeiről beszél: — Emlékszik a Vén István- ügyre? Régi nóta. Százhúsz százalékos ígérvénnyel felvá­sárolt egy milliárd 300 ezer forint névértékű kárpótlási je­gyet, amelynek — java részét — csak húszszázalékos áron tudta kifizetni... Szerintem nem szélhámos! -t- jelenti ki Darvas Iván a témát mélyen ismerők biztonságával. — Egyetlen bankgarancián csú­szott el a dolog, amit megígér­tek neki és nem adták meg. Tipikus magyar módi. Illetve „bankármódi”. Vén István senkit sem akart becsapni. Amikor közölték vele, hogy nem kapja meg az ígért bank- garanciát, azonnal értesített mindenkit (kétszer is), hogy nehézségei vannak és mo­mentán fizetésképtelen. Ké­sőbb aztán már nem is volt módja rá, mert elvitték és vé­gül is hét évre ítélték... Tudom, hogy a kárvallottak kisebbik része csalónak tartja, de a töb­biek, közöttük én is azt mond­juk, hogy minden embernek meg kell adni a lehetőséget, hogy bizonyítson! Neki erre nem volt módja... — Végül is mire gyűjtötte a tőkét Vén István? — A Szeged—Kecskemét— Debrecen—Vásárosnamény elképzelt földrajzi ív alatt egy mérhetetlenül gazdag, gya­korlatilag kimeríthetetlen mennyiségű geotermikus energiát hordozó réteg húzó­dik. A nagyszénási kút bi­zonysága szerint a feltörő gőz 200 fokos és 300 atmoszféra nyomású. Ez a hihetetlen erő minden nehézség nélkül mun­kára fogható — akárcsak Iz- landon — gőzturbinák hajtá­sára, amelyek áramfejlesztő generátorokat hajtanak. Még a már munkát végzett gőz is 150 fokos, tehát közvetlen gőzfűtésre (mezőgazdasági és lakóhelyi) is alkalmazható. A gőzben magas koncentráció­ban található sók primér kivé­tele a Vén István-féle projekt műszaki dokumentációjában igazoltan megoldott kérdés, olyannyira, hogy az így kapott sók, vízben újra feloldva gyógyhatásúak. Gondoljunk csak bele, hogy mondjuk húsz ilyen geoter­mikus kút mit jelentene az or­szágnak! Kiválthatná az ösz- szes bűzölgő alacsony hatás­fokú szén- és szénhidrogén­erőművet. Talán még Paksot is! Micsoda lehetőség lenne — gondoljunk csak bele mennyivel olcsóbb lehetne minden, ha a ráfordított ener­gia ára töredékrészére csök­kenne! Hatalmas kitörési pont a külkereskedelemnek is, hi­szen jóval olcsóbban tudnánk termelni, mint mások! — Műszakilag nincs megol­datlan probléma a képben? — Erre hivatkoztak a bíró­ságon is, hogy műszakilag nem megoldható. Badarság. Ezt az is bizonyítja, hogy mi­után Vén urat bebörtönözték, a MÓL Rt. egyik alvállalkozó­ja vette kézbe a projektet, és érdekes módon, akkor már tüstént megszűntek a műsza­ki nehézségek... — Ón szerint tehát valami­féle koncepció vezérelte a döntéshozókat? Egyesületet alapítottak a túráztatok A Felső-Tisza-vidéki Túraszervezők és Kempingtu­lajdonosok Egyesületének alakuló ülése pénteken lesz Tokajban. Az előzetesen megfogalmazott jel­mondat szerint az összefogás nem ellentétes a ver­senyszellemmel, hanem hatékonyabbá teszi az egyé­ni vállalkozások munkáját. Munkatársunktól — Egy nonprofit civil szerveződés megalakítását az a cél vezérelte, hogy azok a vállalkozások, cégek és szervezetek, amelyek a Ti- sza-túráztatásból élnek, az eddigi tevékenységüket kö­zös zászló alatt, összefogva és a mai formánál szervezet­tebben végezzék — mond­ta Aranyossy Mihály, a I ur- inform Iroda vezetője. — Az előzetes véleményegyezteté­seknél megfogalmazódott, hogy szükség lenne egy etikai kódex összeállítására, egy kö­zös marketingtervre, illetve a környezeti épség megőrzését szolgáló elképzelésre. A Tisza sok üdülni vágyót „elbír”, de a mai viszonyok­nál szabályozottabb körűimé­nyek mellett lényegesen töb­ben tölthetnének felejthetet­len nyarakat a Tisza-parton. A rendezettebb üdülési viszo­nyok kialakítása minden — legalább ötven — magyaror­szági, nyaraltatással foglalko­zó szervezetnek elemi érde­ke, mert nyereségesebbé teszi a vállalkozásokat. A folyó mindenkié, de jó volna, ha egy-két generáció múlva is megőrizné mai kör­nyezeti állapotát. A tisztaság és annak fenntartása ugyan­olyan kulcskérdés, mint az, hogy a leendő egyesület tag­jai az összes rendelkezésre álló lehetőséget és erőfor­rást felhasználva kidolgoz­zanak egy turistacsalogató, komplex Turisztikai Ter­méket. A mai fogyasztói igényeknek nem elegendő, ha csupán egy-egy progra­mot nyújtanak a szolgálta­tók, hanem olyan ajánlat- csomagokat kell eléjük tár­ni, amelyek a pihenésük minden egyes órájára vala­mi érdekeset kínálnak. A megalakuló szervezet­nek Nyíregyházán lesz az operatív központja, aminek a Turinform Iroda ad helyi­séget és irodafelszerelést. — -Ezt így nem tudom kije­lenteni, mert kézzelfogható bizonyítékom nincs rá. Vi­szont az tény, hogy ami az egyiknek megoldhatatlannak lett kikiáltva, sőt csalásnak, azt a másik már problémamen­tesként kezelheti, sőt szerve­zi a projektet. Vén István pro­jektjét, a mi projektünket, akik kárvallottjai vagyunk!!! Ez azért attól tartok több mint fi­gyelemre méltó... — Valóban sajátságos. És mit tett Ón az ügy megoldása érdekében? — Ha tetteim eredményes­ségét kérdezi, akkor semmit... Azonban az tény, hogy min­den érdekeltet megkerestünk, akit tudtunk. Kétezer aláírást gyűjtöttünk, hogy engedjék Vén Istvánnak folytatni, ami­be belekezdett. Személyesen jártam az akkor még minisz­terelnök Boros Péternél, kap­csolatba kerültünk Horn Gyu­lával, a parlamenti pártok el­nökével, akiknek levelet is ír­tunk. Egyes egyedül csak Torgyán József válaszolt, sőt interpellált is a parlamentben, de természetesen a gőzhen- gertöbbség leszavazta... A MÓL Rt.-sek meg szép csend­ben várnak. Mi pedig már nem tudunk kihez fordulni. — Beszéljünk talán önről is... Elvégre azért jöttünk ide, hogy megismerhessük állan­dó levelezőnket, Darvas Ivánt. — Sokat dolgoztam az éle­tem során. Tizenhét évig a Dunántúlon, majd Diósgyő­rött a vasgyárban. Hídépítő­ként részt vettem az Erzsé- bet-híd megvalósításában. Szép emlékeim vannak. Sze­rettem a munkát, a tisztessé­ges emberi alkotó életet... Ma már nyugdíjas vagyok. Hatvanegy éves. Itt van ez a gázcseretelep, ennek is örü­lök... — Leveleiből ítélve. Ón rop­pant érzékeny a társadalmi kérdésekre és kiforrott politi­kai szemlélettel rendelkezik... — Nem bírom elviselni a társadalmi igazságtalanságo­kat. Mélyen felháborít, hogy egyesek százmilliókat tesz­nek zsebre, miközben száz­ezrek nyomorognak a legtel­jesebb kétségbeesés határán. Szent meggyőződésem, hogy nem a bankárok tartják el ezt az országot! A pénzzel mani­pulativ eszközökkel megint pénzt csinálni csak ideig-órá- ig lehet. A földdel és az ipar­ral foglalkozók képesek csak arra, hogy formálják egy or­szág arcát. És a tanárok. ...Száz forint lesz egy liter tej. Ebből legfeljebb — szerencsés eset­ben — a felét kapja a termelő. Nem sok egy-kicsit az a plusz ötven, amit rátesz­nek? Az almáról pedig jobb nem is beszélni... — Önnek is van földje? — Csak kertem. Egy há­romszáz és egy négyszáz négyszögöles. Bizony szük­ségünk is van rá... Nagy a család. Bár közös gyerme­künk nincsen — mindket­tőnk második házassága ez —, összesen hat gyerek és három unoka... Már minden gyermekünk felnőtt, amikor összeházasodtunk, de ami a földből kinő, az mindannyi­unknak nagy segítséget je­lent. — Jól értettem? Öt gyere­ke volt a kedves feleségének az első házasságából és ön öt gyerekkel elvette? — Igen. Persze már na­gyok voltak mind. — Van egy beteg is a ház­nál, ha jól tudom. — Igen. A feleségem leg­kisebb fia, szegény vízfej­jel jött a világra. Őt ápolja itthon immár harminchar­madik éve... — Engedje meg, hogy ki­mondjam: szerintem nincs sok önhöz hasonló ember a világon... — Dehogynincs... Az em­ber teszi, amit kell. Ilyen egyszerű... — Mindig másokért dol­gozott, küzdött. Részt vett a politikai mozgalomban is? — Réges-régen a szak- szervezetnél. Még a titkár­ságig is eljutottam... -— mo­solyog Darvas Iván, majd élénken magyarázni kezd. — Félreértés ne essék! Ne­kem nem a szociál-liberális kormánnyal — mint elvi politikai erővel — van ba­jom, hanem azzal, amit mű­velnek! A hogyan és a mit kérdésével! Meg vagyok győződve róla — több száz­ezer és több millió egysze­rű magyar munkásemberrel együtt —, hogy ezt lehetne és kéne is jobban csinálni! Ebben a francos nagy rest­rikcióban minden csak az ebek harmincadjára kerül! Könnyű úgy spórolni, hogy mindent kihajigál az em­ber... Építeni, fejlődni kéne! —- Itt. a faluban is? — Persze hogy helyben is. A kicsikből áll össze a nagy! Ami lent van, az van fent is... Tudom, hogy rengeteg a munkanélküli. Még a fű­részüzemünk is megszűnt. A szennyvízberuházás két éve áll. Fejlesztésre egy pe­ták sem kerül. Nagyon sze­gények vagyunk. Sajnos van egy kis adósságunk is, de most, hogy állítólag fizet­nek a gázvagyonért, talán azt is letudhatjuk. — Ilyen tájékozott a falu dolgaiban is? — Az kell hogy legyek, hiszen tagja vagyok az ön- kormányzati testületnek... — Mióta ír olvasói leve­leket lapoknak? — Az elsőt 1988-ban ír­tam a Népszavának, majd a Magyarország és az Új Ma­gyarország következett. Ré­gebben, amikor még más volt a lap, a Kelet-Magya- rországnak írtam, mostaná­ban azonban már az Új Ke­letnek. Nem véletlenül. Va­lahogy egyformán látjuk a viláeot... Darvas Iván Fotó: Bozsó Katalin 1 szabadba jutása miatt — szakifejezéssel élve: kár­esethez — 307 alkalommal hívták a tűzoltóság munka­társait. Az említett szám 1994-ben még csak 194 volt. A lényeges növeke­dést a szakemberek azzal magyarázzák, hogy me­gyénkben emelkedett a jár­műforgalom, de a gépko­csik és az utak műszaki ál­lapota romlott. Az elmúlt évben a tüzek miatt tízen vesztették életüket és 79-en sérültek meg.

Next

/
Thumbnails
Contents