Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-10 / 8. szám
Megyei krónika 1997. január 10., péntek A Féls ő-Tisza* vidéki Környezet* védelmi Felügyelőség közleménye A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség felhívja a veszélyeshulladék-kibocsátók figyelmét, hogy a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó jogi szabályozás megváltozott. Az új jogszabály értelmében az 1996. évre vonatkozó veszélyeshulladék-bejelentést egy hónappal korábban, 1997. március l-jéig kell a felügyelőség részére megküldeni, új típusú bejelentőlapokon. Az új bejelentőlapok és a kitöltési utasítás már kapható a kijelölt nyomtatványboltokban (Nyíregyháza, Szarvas u. és APEH székházban működő nyomtatványbolt). A nyomtatványok sorszámozottak, ezért nem másolhatók. Kérjük ügyfeleinket, hogy a torlódások elkerülése érdekében az adatszolgáltatási kötelezettségüknek mielőbb tegyenek eleget. Egyben tájékoztatjuk ügyfeleinket, hogy a levegőtisztaság-védelmi adatszolgáltatás rendje változatlan maradt. Vizsgázó oktatók L Gy. (Új Kelet)_______ A Megyei Közlekedési Felügyelet szervezésében kétnapos továbbképzésen vesznek részt a megye 24 autósiskolájának elméletet és gyakorlatot oktató szakemberei Tiszavasváriban, a 115. Sz. Vasvári Pál Szak- középiskola és Szakmunkásképző Intézetben január 9—10-én. A csütörtöki nyitónapon Szaszala László, a felügyelet igazgatója üdvözölte a csaknem teljes számban megjelent, több mint kétszáz oktatót, akik a képzés alatt a szakma egészét áttekintik. Itt lehetőség nyílik számtalan kérdés együttes értelmezésére, a mostani találkozón pedig a számítógépes oktatói programmal is megismerkedhetnek az érintettek. Mindemellett, hogy a jóból is kijusson, komoly tesztlapot kell kitölteniük az oktatóknak. A szervezők a tanulás levezetésére kispályás focit is becsempésztek a programba, amelynek igazán nagy sikere van, sőt vándorserleget is alapítottak az aranylábú oktatóknak — tudtuk meg Vass Lászlótól, a felügyelet igazgatóhelyettesétől. Több tűz« és káreset Uj Kelet-információ Megyénk tűzoltói 1996- ban az azt megelőző évhez képest 596-tal több, összesen 1761 tűzesethez vonultak ki. Érdekesség, hogy az 1994-es nyári kánikula miatt igen gyakran törtek a lángok a magasba az erdőkben és szántóföldeken, mégis kevesebb dolguk volt a vörös kakas őrzőinek. Balesethez, műszaki meghibásodás, valamint veszélyes anvasoknak a Küzdeni mindig van miért Vannak emberek, akik egész életüket a másokért való szolgálat jegyében töltik. Ha ezt hivatásként végzik, akkor is szép és nemes e cél, abban az esetben viszont, ha mindezt szabadidejükben és egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül, csupán indíttatásuknak, elhivatottságuk hajtóerejének engedve teszik, akkor pedig egész egyszerűen csodálatraméltó! Mert bizony küzdeni mindig van miért, van kiért... Mert ilyen a világ. Palotai István (Új Kelet) Darvas Iván hatvanegy éves. Csarodán lakik és nyugdíjasként vezeti a gázcseretelepet. Nem mérhetetlen gázcseretelep-imádata okán teszi ezt, hanem mert negyvenkét év és kilencven nap kőkemény munkája után alig húszezer forint nyugdíjat kap... Felesége jövedelme havi 9000 forint, dolgozni nem tud, mert harminchárom éve otthon van súlyos szellemi- és testi fogyatékos fiával... Darvas Iván mégsem önmaguk nehézségeiről beszél: — Emlékszik a Vén István- ügyre? Régi nóta. Százhúsz százalékos ígérvénnyel felvásárolt egy milliárd 300 ezer forint névértékű kárpótlási jegyet, amelynek — java részét — csak húszszázalékos áron tudta kifizetni... Szerintem nem szélhámos! -t- jelenti ki Darvas Iván a témát mélyen ismerők biztonságával. — Egyetlen bankgarancián csúszott el a dolog, amit megígértek neki és nem adták meg. Tipikus magyar módi. Illetve „bankármódi”. Vén István senkit sem akart becsapni. Amikor közölték vele, hogy nem kapja meg az ígért bank- garanciát, azonnal értesített mindenkit (kétszer is), hogy nehézségei vannak és momentán fizetésképtelen. Később aztán már nem is volt módja rá, mert elvitték és végül is hét évre ítélték... Tudom, hogy a kárvallottak kisebbik része csalónak tartja, de a többiek, közöttük én is azt mondjuk, hogy minden embernek meg kell adni a lehetőséget, hogy bizonyítson! Neki erre nem volt módja... — Végül is mire gyűjtötte a tőkét Vén István? — A Szeged—Kecskemét— Debrecen—Vásárosnamény elképzelt földrajzi ív alatt egy mérhetetlenül gazdag, gyakorlatilag kimeríthetetlen mennyiségű geotermikus energiát hordozó réteg húzódik. A nagyszénási kút bizonysága szerint a feltörő gőz 200 fokos és 300 atmoszféra nyomású. Ez a hihetetlen erő minden nehézség nélkül munkára fogható — akárcsak Iz- landon — gőzturbinák hajtására, amelyek áramfejlesztő generátorokat hajtanak. Még a már munkát végzett gőz is 150 fokos, tehát közvetlen gőzfűtésre (mezőgazdasági és lakóhelyi) is alkalmazható. A gőzben magas koncentrációban található sók primér kivétele a Vén István-féle projekt műszaki dokumentációjában igazoltan megoldott kérdés, olyannyira, hogy az így kapott sók, vízben újra feloldva gyógyhatásúak. Gondoljunk csak bele, hogy mondjuk húsz ilyen geotermikus kút mit jelentene az országnak! Kiválthatná az ösz- szes bűzölgő alacsony hatásfokú szén- és szénhidrogénerőművet. Talán még Paksot is! Micsoda lehetőség lenne — gondoljunk csak bele mennyivel olcsóbb lehetne minden, ha a ráfordított energia ára töredékrészére csökkenne! Hatalmas kitörési pont a külkereskedelemnek is, hiszen jóval olcsóbban tudnánk termelni, mint mások! — Műszakilag nincs megoldatlan probléma a képben? — Erre hivatkoztak a bíróságon is, hogy műszakilag nem megoldható. Badarság. Ezt az is bizonyítja, hogy miután Vén urat bebörtönözték, a MÓL Rt. egyik alvállalkozója vette kézbe a projektet, és érdekes módon, akkor már tüstént megszűntek a műszaki nehézségek... — Ón szerint tehát valamiféle koncepció vezérelte a döntéshozókat? Egyesületet alapítottak a túráztatok A Felső-Tisza-vidéki Túraszervezők és Kempingtulajdonosok Egyesületének alakuló ülése pénteken lesz Tokajban. Az előzetesen megfogalmazott jelmondat szerint az összefogás nem ellentétes a versenyszellemmel, hanem hatékonyabbá teszi az egyéni vállalkozások munkáját. Munkatársunktól — Egy nonprofit civil szerveződés megalakítását az a cél vezérelte, hogy azok a vállalkozások, cégek és szervezetek, amelyek a Ti- sza-túráztatásból élnek, az eddigi tevékenységüket közös zászló alatt, összefogva és a mai formánál szervezettebben végezzék — mondta Aranyossy Mihály, a I ur- inform Iroda vezetője. — Az előzetes véleményegyeztetéseknél megfogalmazódott, hogy szükség lenne egy etikai kódex összeállítására, egy közös marketingtervre, illetve a környezeti épség megőrzését szolgáló elképzelésre. A Tisza sok üdülni vágyót „elbír”, de a mai viszonyoknál szabályozottabb körűimények mellett lényegesen többen tölthetnének felejthetetlen nyarakat a Tisza-parton. A rendezettebb üdülési viszonyok kialakítása minden — legalább ötven — magyarországi, nyaraltatással foglalkozó szervezetnek elemi érdeke, mert nyereségesebbé teszi a vállalkozásokat. A folyó mindenkié, de jó volna, ha egy-két generáció múlva is megőrizné mai környezeti állapotát. A tisztaság és annak fenntartása ugyanolyan kulcskérdés, mint az, hogy a leendő egyesület tagjai az összes rendelkezésre álló lehetőséget és erőforrást felhasználva kidolgozzanak egy turistacsalogató, komplex Turisztikai Terméket. A mai fogyasztói igényeknek nem elegendő, ha csupán egy-egy programot nyújtanak a szolgáltatók, hanem olyan ajánlat- csomagokat kell eléjük tárni, amelyek a pihenésük minden egyes órájára valami érdekeset kínálnak. A megalakuló szervezetnek Nyíregyházán lesz az operatív központja, aminek a Turinform Iroda ad helyiséget és irodafelszerelést. — -Ezt így nem tudom kijelenteni, mert kézzelfogható bizonyítékom nincs rá. Viszont az tény, hogy ami az egyiknek megoldhatatlannak lett kikiáltva, sőt csalásnak, azt a másik már problémamentesként kezelheti, sőt szervezi a projektet. Vén István projektjét, a mi projektünket, akik kárvallottjai vagyunk!!! Ez azért attól tartok több mint figyelemre méltó... — Valóban sajátságos. És mit tett Ón az ügy megoldása érdekében? — Ha tetteim eredményességét kérdezi, akkor semmit... Azonban az tény, hogy minden érdekeltet megkerestünk, akit tudtunk. Kétezer aláírást gyűjtöttünk, hogy engedjék Vén Istvánnak folytatni, amibe belekezdett. Személyesen jártam az akkor még miniszterelnök Boros Péternél, kapcsolatba kerültünk Horn Gyulával, a parlamenti pártok elnökével, akiknek levelet is írtunk. Egyes egyedül csak Torgyán József válaszolt, sőt interpellált is a parlamentben, de természetesen a gőzhen- gertöbbség leszavazta... A MÓL Rt.-sek meg szép csendben várnak. Mi pedig már nem tudunk kihez fordulni. — Beszéljünk talán önről is... Elvégre azért jöttünk ide, hogy megismerhessük állandó levelezőnket, Darvas Ivánt. — Sokat dolgoztam az életem során. Tizenhét évig a Dunántúlon, majd Diósgyőrött a vasgyárban. Hídépítőként részt vettem az Erzsé- bet-híd megvalósításában. Szép emlékeim vannak. Szerettem a munkát, a tisztességes emberi alkotó életet... Ma már nyugdíjas vagyok. Hatvanegy éves. Itt van ez a gázcseretelep, ennek is örülök... — Leveleiből ítélve. Ón roppant érzékeny a társadalmi kérdésekre és kiforrott politikai szemlélettel rendelkezik... — Nem bírom elviselni a társadalmi igazságtalanságokat. Mélyen felháborít, hogy egyesek százmilliókat tesznek zsebre, miközben százezrek nyomorognak a legteljesebb kétségbeesés határán. Szent meggyőződésem, hogy nem a bankárok tartják el ezt az országot! A pénzzel manipulativ eszközökkel megint pénzt csinálni csak ideig-órá- ig lehet. A földdel és az iparral foglalkozók képesek csak arra, hogy formálják egy ország arcát. És a tanárok. ...Száz forint lesz egy liter tej. Ebből legfeljebb — szerencsés esetben — a felét kapja a termelő. Nem sok egy-kicsit az a plusz ötven, amit rátesznek? Az almáról pedig jobb nem is beszélni... — Önnek is van földje? — Csak kertem. Egy háromszáz és egy négyszáz négyszögöles. Bizony szükségünk is van rá... Nagy a család. Bár közös gyermekünk nincsen — mindkettőnk második házassága ez —, összesen hat gyerek és három unoka... Már minden gyermekünk felnőtt, amikor összeházasodtunk, de ami a földből kinő, az mindannyiunknak nagy segítséget jelent. — Jól értettem? Öt gyereke volt a kedves feleségének az első házasságából és ön öt gyerekkel elvette? — Igen. Persze már nagyok voltak mind. — Van egy beteg is a háznál, ha jól tudom. — Igen. A feleségem legkisebb fia, szegény vízfejjel jött a világra. Őt ápolja itthon immár harmincharmadik éve... — Engedje meg, hogy kimondjam: szerintem nincs sok önhöz hasonló ember a világon... — Dehogynincs... Az ember teszi, amit kell. Ilyen egyszerű... — Mindig másokért dolgozott, küzdött. Részt vett a politikai mozgalomban is? — Réges-régen a szak- szervezetnél. Még a titkárságig is eljutottam... -— mosolyog Darvas Iván, majd élénken magyarázni kezd. — Félreértés ne essék! Nekem nem a szociál-liberális kormánnyal — mint elvi politikai erővel — van bajom, hanem azzal, amit művelnek! A hogyan és a mit kérdésével! Meg vagyok győződve róla — több százezer és több millió egyszerű magyar munkásemberrel együtt —, hogy ezt lehetne és kéne is jobban csinálni! Ebben a francos nagy restrikcióban minden csak az ebek harmincadjára kerül! Könnyű úgy spórolni, hogy mindent kihajigál az ember... Építeni, fejlődni kéne! —- Itt. a faluban is? — Persze hogy helyben is. A kicsikből áll össze a nagy! Ami lent van, az van fent is... Tudom, hogy rengeteg a munkanélküli. Még a fűrészüzemünk is megszűnt. A szennyvízberuházás két éve áll. Fejlesztésre egy peták sem kerül. Nagyon szegények vagyunk. Sajnos van egy kis adósságunk is, de most, hogy állítólag fizetnek a gázvagyonért, talán azt is letudhatjuk. — Ilyen tájékozott a falu dolgaiban is? — Az kell hogy legyek, hiszen tagja vagyok az ön- kormányzati testületnek... — Mióta ír olvasói leveleket lapoknak? — Az elsőt 1988-ban írtam a Népszavának, majd a Magyarország és az Új Magyarország következett. Régebben, amikor még más volt a lap, a Kelet-Magya- rországnak írtam, mostanában azonban már az Új Keletnek. Nem véletlenül. Valahogy egyformán látjuk a viláeot... Darvas Iván Fotó: Bozsó Katalin 1 szabadba jutása miatt — szakifejezéssel élve: káresethez — 307 alkalommal hívták a tűzoltóság munkatársait. Az említett szám 1994-ben még csak 194 volt. A lényeges növekedést a szakemberek azzal magyarázzák, hogy megyénkben emelkedett a járműforgalom, de a gépkocsik és az utak műszaki állapota romlott. Az elmúlt évben a tüzek miatt tízen vesztették életüket és 79-en sérültek meg.
