Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-06 / 4. szám
Kézilabda így látták a játékosok Gerháth munka közben Nagy Péter (1) kapus a kitűnő formában védő társa mellett ezúttal kevés lehetőséget kapott, a lengyelek ellen fontos labdákat mentett. — Sajnálom, hogy keveset tudtam tenni a világbajnoki győzelemért. Kuzma Nobert (2) mezőny- játékos. — Nagyon jó érzés világbajnoknak lenni. Oszlánczi András (3) mezőnyjátékos, sérülése miatt szerepelt keveset. — Nem is tudom, mit mondjak hirtelen, de nagyon jó érzés világbajnok csapat tagjának lenni. Sótonyi László (4) mezőnyjátékos, alias Villám Csukló, ha eleresztette bombáit, azok általában már „zsinóron húztak” a felső sarokba, a torna kapusai rossz álmukban látják majd vissza. — Nagyon boldog vagyok. Tóvizi Krisztián (5) mezőnyjátékos, a nyíregyházi közönség kedvence, dramaturgként államvizsgázott a döntőn, tudta, neki kell az első gólt lőnie! — Az álmom valóra vált, és mindez a hazai közönség előtt történt. Grundmann Béla (6) mezőnyjátékos, ő sem volt egészséges, a karját fájlalta, de a bal szélen komoly gondokat okozott az ellenfélnek. — Nagyszerű érzés, hogy nyertünk. Kökény István (7) mezőny- játékos, csereemberként is teljes szívvel küzdött. — Sajnálom, hogy sérülésem miatt nem tehettem többet a csapatért, de boldog vagyok, hogy részese lehetek a sikernek. Décsi Gábor (8) mezőny- játékos, a védelemben ő volt a cement, és jó néhányszor a kapu elé is beviharzott. —- Életem eddigi legszebb napja a mai. Rosta István (9) mezőny- játékos, az ellenfél védőinek idegeit morzsolta a hatos vonalon, a lengyelek elleni győztes gólt is ő passzírozta be a kapuba. — Ez a nap felejthetetlen marad számomra. Kertész István (10) mezőnyjátékos, szlalomozó király, úgy kerülgette a védőket, mint Schuchamer a Forma—1-ben a társait, Tisza- vasváriban a japánokat a harakiri felé kergette. — Kimondhatatlanul örülök. Czakó Gábor (11) mezőnyjátékos, a döntő hetes királya, aki emellett életveszélyes volt a hatos vonalról is. — Erre gondolni sem mertem, most nagyon jól érzem magam. Gerháth Zoltán (12), kapus, hol a kezében, hol a lábában volt a mágnes, hiába merészkedtek a csatárok a kapu közelébe, ha a szemükbe nézett megremegett a kezük. — Úgy érzem, nem hiába dolgoztunk, ez egy csapatdiadal volt, és nagyon boldog vagyok. Molnár József (13), mezőnyjátékos, csereként nagy fegyvertény részesének mondhatja magát. — Szenzációs csapatsiker egy nagyszerű közönség előtt. Tóth Edmond (14), mezőnyjátékos, ezúttal nem volt a játékvezetők kedvence, annál inkább a közönségé, még azt is elfelejtették neki, hogy újabban Győrben játszik. — Boldog vagyok, hogy volt csapatom otthonában ekkora siker részese lehetek. 1997. január 6., hétfő ] L3 Magyarország világbajnok Döntő mérkőzés: Magyarország—Törökország 28-22 (14-8) Nyíregyháza, 3500 néző. V.: Solodko A., Solodko L. (lengyelek). Magyarország: Gerháth — Kertész 7, Tóth 3, Czakó 5/ 4, Sótonyi 6, Rosta 3, Tóvizi 2. Csere: Nagy (kapus), Décsi 2, Molnár, Grundmann, Kuzma, Oszlánczi, Kökény. Edző: Csík János. Törökország: Hocaoglu — Elér 7/3, Móllá, Halay 3, Hatimaz 6, Ugin 2, Ergüder 2. Csere: Demir (kapus), Güder 1, Hét, Turan, Gürsoy, Cakar 1. Edző: Alsan Mustafa. Kiállítások: 10, ill. 8 perc. Hétméteresek: 4/4, ill. 4/3. Már a 9 órától kezdődő alsóházas mérkőzésre szinte minden ülőhely foglalt volt a Buj- tosi Szabadidő Csarnokban, majd ahogy közeledett a döntő időpontja, egyre jobban zúdult a tömeg a sportcsarnokba. A lelátók közötti lépcsőket is elfoglalták, de a második emeleten körben a korlát mögött is szorongtak szurkolók. A kapuk mögött a csapatok tagjai foglaltak helyet, így azt lehet mondani, hogy még egy tűt sem lehetett volna leejteni a Busza- csában. A vébé szignálja után a szurkolók nem elégedtek meg ennyivel, a B-közép rázendített a magyar himnuszra, majd másodpercek múlva 3500 ember egyszerre énekelte. Megható volt ez a jelenet, hiszen a vb. döntőjének koreográfiájában nem szerepelt, de annál nagyobb sikert aratott. Csík János a mérkőzés előtt: — A török csapat egész kint védekezik. Az eredmény szempontjából nagyon fontos, hogy támadásban meg tudjuk-e azt csinálni, amit ez ellen a védekezésmód ellen kell. A kollektíva nagyon akarja a sikert, szívvel-lélekkel fognak küzdeni. Ez szinte minden játékosnak nagy bizonyítási lehetőség. Egy-két sérülés okozhat gondot, Oszlánczi kezdettől fogva fájlalja a bokáját, azért is játszott ilyen ritkán, Grüdmannak a keze sérült meg, Tóvizinek meghúzódott a lába, Tóth szombat este belázasodott. Ennek ellenére mindenki vállalja, hogy pályára lépjen. Ez a társaság megérdemli a sikert. A lengyel testvér játékvezetői páros sípjelére a törökök indították útjára a labdát, de az első támadásuk nem járt sikerrel. Annál inkább a magyaroké, és a közönség legnagyobb örömére a nyíregyházi Tóvizi Krisztián az első percben megszerezte a magyarok vezető gólját. Nem sokáig kellett várni a másodikra sem, hiszen a második percben Czakó növelte a mieink előnyét. A megille- tődött törökök az 5. percben találtak először Gerháth kapujába (2-1). A folytatásban csak fokozta lendületét a magyar válogatott, és látszott, hogy a fiúk egyre jobban megnyugodnak. A 12. percig szorosan alakult az eredmény, de mindig Sótonyiék vezettek egy-két góllal. Már azt lehetett hinni, hogy a félidő végéig így „menetelnek” a csapatok, ám a 13. percben Czakó hétméteresével beindult a gólgyártás, majd Sótonyi vezérletével a 21. percben már 15-5-re vezetett a magyar csapat. A közönség egy pillanatra sem hagyta abba a buzdítást, tovább „hajszolta” kedvenceit, ennek meg is lett az eredménye, mert a félidő végére tetemes előnyre tett szert a magyar válogatott. Csík János a szünetben: — Nagyon fegyelmezetten játszik a csapat. Azt csinálják, amit megbeszéltünk. A közönség csodálatos. Ha továbbra is így játszunk, akkor nyerünk. Ennek ellenére még nincs lefutva a meccs. A lengyelek hasonló hátrányból egyenlítettek. A második játékrészben is a magyar csapat kezdett jobban, és egy kicsit a publikum, de a magyar kispad is már „markában érezte” a győzelmet. Két perc alatt Kertész két gólt lőtt, és máris 16-9 lett az eredmény. Ebben az időszakban a törököknél csak Elér volt eredményes. Fokozatosan eltűnt a sápadtság a magyar csapat játékosainak arcáról, és egyre felszabadultabban kézilabdáztak. Egy-egy góljukat a közönség hatalmas üdvrivalgással fogadta, és egy másodpercig sem hagytak fel a vas tapssal. A 40. percben már 21-12-t mutatott az eredményjelző, ami fantasztikus eredmény volt a jó képességű török csapat ellen. Szinte nem akart hinni senki a szemének, de a valóság az volt. hogy magasan ellenfele fölé nőtt a magyar válogatott. A 47. percben már 10 gólos különbséggel is vezettek Tóviziék (25-15). A mérkőzés hátralévő részében a cseréket is pályára küldte Csík mester, de a törökök is összeszedték magukat egy kicsit, és valamelyest szépítettek az eredményen. Sokkal szorosabb mérkőzést várt mindenki, de a magyar együttes kellemes meglepetésre az első percektől hatalmas becsvággyal és lelkesedéssel küzdött, ami összhangban volt a három és fél ezres szurkolósereg biztatásával. A török csapat egyszerűen nem találta önmagát, de a magyar csapat diktálta hatalmas iramban nem is volt idejük összeszedni magukat. Végül a mieink megérdemelten nyertek, és ezzel a főiskolás világbajnokságok történetében először állhatták a dobogó legmagasabb fokára. A sikert még szebbé teszi, hogy mindez Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében történt. A mérkőzés után: Csík János: — Nem is tudom, mit lehet ilyenkor mondani, nagyon boldog vagyok. Egy nagyon jól felkészült török csapatot győztünk le, de mi is nagyon sokat dolgoztunk ezért a sikerért. Gratulálok a fiúknak, a siker kollektív munka eredménye. Aslan Mustafa: — Egy ilyen döntőn nem azt vártam a fiúk-' tói, hogy jól játsszanak, hanem azt, hogy nyerjünk. Az eddigi meccseken kitűnően játszott a csapatom, de most nemcsak a magyar együttes ellen, hanem a 3500 néző ellen is fel kellett venniük a harcot. A magyar együttes megérdemelte a győzelmet, és látszik, hogy játékosok és vezetők között kitűnő összhang van. Gratulálok világbajnoki győzelmükhöz, és további sok sikert kívánok az egész magyar kézilabdának. Rosta magával viszi a török védelmet, míg Czakó gólt lő Ez az év jól indult A magyar csapat szövetségi kapitánya, Csík János legalább olyan boldog volt a döntő mérkőzés után, mint a játékosok. — Nem először jártam Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidő Csarnokban, volt lehetőségem megismerni az itteni fantasztikus közönséget. De amit most műveltek, az minden képzeletet felülmúl. Szinte együtt lüktettek a magyar csapattal és valósággal belehajszolták a fiúkat a győzelembe. Engedjék meg Tisztelt Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei szurkolók, hogy ezúton is megköszönjem önöknek ezt a fantasztikus és sportszerű buzdítást, amiben a döntőben és az egész világbajnokság során részesítették válogatottunkat. Önök sokat segítettek a siker elérésében. — A világbajnokság előtt a sorsolás ismeretében sejtette, hogy összekerülnek a törökökkel? — Szinte biztos voltam benne, hogy valamikor a vége felé összetalálkozunk, de csak az oroszok elleni győzelmünk után gondoltam. arra, hogy akár döntőt is játszhatunk egymás ellen. Tudtam, hogy nagy küzdelem lesz a két csapat között, de ekkora arányú győzelemre nem számítottam. Egy nagyon jól felkészült csapatot ismertünk meg a legutóbbi vb ezüstérmesében, a törökökben. — A játékosoknak mit mondott a döntő mérkőzés előtt az öltözőben? — Az az edző, aki eljutott csapatával egy döntőig, csak egyet mondhat: nyerni kell. De a játékosok is úgy jöttek ki a küzdőtérre, hogy csak a győzelmet tudják elképzelni. — így utólag gondolt arra, hogy világbajnok lesz a magyar csapat? — Nem tartottam elérhetetlennek, hogy mi legyünk a vb győztesei, hiszen két éve ezért dolgoztunk keményen. De azzal is számolni kellett, hogy mások is készültek. Végül én úgy gondolom, hogy ez a siker kollektív munka eredménye és hatalmas csapatsiker. A maga módján mindenki megtette azt, amit elvártunk tőle. Még fényesebben fénylik a világbajnoki aranyunk, ha arra gondolunk, hogy ebben a török válogatottban nyolc felnőtt válogatott is játszik. Mindenesetre az év jól indult, remélem, ilyen lesz a folytatás is. Csík János Kertész Balázs
