Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-30 / 25. szám
Kaleidoszkóp Kelet 1997. január 30., csütörtök Kozma Ibolya (Új Kelet) Még nincs influenzajárvány a megyében - tájékoztatta lapunkat dr. Kovács Attila, a nyíregyházi Állami- és Népegészségügyi Tisztiszolgálat főorvosa. A közelmúltban influenzafigyelő szolgálatokat állítottak fel, eszerint minden háziorvos, kórház és egészség- ügyi intézmény jelenti a tisztiszolgálatnak a regisztrált megbetegedések számát. A január 20-ai jelzések alapján eddig 1322 embert betegített meg az influenza vírus, szövődményes esetekről még nem tudnak az ÁNTSZ munkatársai. Főként gyermekközösségekben tapasztaltak megbetegedést. Különleges intézkedéseket egyelőre nem hoztak. Az influenza elkerülése érdekében mindenképpen az egyének tehetnek a legtöbbet - mondta a tiszti főorvos. — Aki teheti, kerülje a tömeget, a nagyobb közösségeket. Figyeljenek a táplálkozásra, több folyadékot igyanak, vitamindús élelmiszereket fogyasszanak és rétegesen öltözködjenek. Egészséges embernél nem okoz különösebb problémát a vírus, de a legyengült állapotban lévőknél, különösen a szívproblémákban s más krónikus betegségben szenvedőknél fokozottabban jelentkezik a vírus. A betegség továbbterjedhet, szövődményeket okozhat, ezek közül leggyakoribb a tüdőgyulladás. Az influenza jellemzői az általános rossz közérzet, amely meghűléssel, orrfolyással együtt jelentkezik, majd lázzal, izomfájdalommal és elesettséggel folytatódik. Jelenleg a H3N2 törzsbe tartozó vírus terjed, amely az „A” vírsuhoz hasonlít leginkább. Ajánlatos oltóanyagot vásárolni, különösen azoknak, akik fontos munkájukból nem szeretnének kiesni, vagy el kívánják kerülni a megbetegedést. Az influenzavírus általában a keleti országokból érkezik, az idei terjedési helye valószínűleg Kína. Az idén már Dél-Anglia és Finnország katonai alakulatainál is jeleztek nagyobb járványokat. Nyelvórködes Idegenből vett szavak és használatuk 4. Sorozatunkban a nyelvvédők felhívása alapján és a Nyelvművelő kéziszótár segítségével közhasználatú idegen szavakból szemlézgetünk. Reméljük, segítséget nyújtunk azok helyes használatához. Erdélyi Tamás Jegyzete Drukkol, drukker, drukk — A sportnyelvben is ritkábban találkozunk már e szócsaláddal, jól helyettesíti a szurkol, szurkoló, illetve az izgulás, félsz, aggódás. Idegenszerű a drukkol ige szorít-tál való magyarítása, ugyanis az a német drücken-nek a tükör- fordítása. Kerüljük! Dzsessz - Meghonosodott, így kell írni és kiejteni is. Összetételei helyesen: dzsesszzenekar, dszessz- zongorista (egybeírva), és dzsessz-szám, dzsessz-szerű (utóbbiak kötőjellel). Elit - Néha finomkodó, előkelősködő, ilyenkor helyettesítsük, pl. válogatott közönség, a társadalom szí- ne-java, a legjobban kiképzett csapatok stb. Ergo - Jelentése: tehát, ennélfoga, ennek következtében. Hosszú ó-val ejtjük, de leírni röviddel kell. Exkuzál - Jó magyar megfelelői: kiment, menteget. Durva hiba exkluzált mondani, írni! Fair, fair play - becsületes, igazságos, méltányos, sportszerű stb. Sajátos hangulatú szó, a hozzá tapadó képzetek miatt nem mindig nélkülözhetjük. Faktor - Szaknyelvekben indokolt a használata. Divatszóként kerüljük! Jó megfelelői: tényező, összetevő. Fals - Használjuk magyar megfelelőit: hamis (hang, nyom, érvelés). Sportnyelvben is magyarosabb megpattanó, elperdülő labdát írni. Fantasztikus - Eredeti értelmében (képzelet szülte, mesés, csodás) nem kifogásolható. Reklámszülte túlzott divatja feltétlenül kerülendő! Fantázia - Eredeti értelmében (képzelet, képzelőerő) elfogadott. Pongyola viszont ebben a kifejezésben: nincs benne fantázia. Helyette írjuk: nincs értelme, nem biztat sikerrel, stb. Fasírozott, fasírt - Pontatlan a helyette használt vagdalt hús, mert valójában darálják. Jobb a fasírozott alak, mert magyaros képzésű. Tréfás szóferdítés a fasírtban van valakivel, ne használjuk! Farmer - Önállóan és összetételeiben is elterjedt. Nem csak a gazdálkodót jelenti, hanem egy bizonyos ruhafajtát, ruhadarabot is. Toldalékolása ingadozó: farmerban, farmerben egyaránt elfogadható. Favorizál - Jó megfelelői: kedvel, támogat, pártfogol valakit, kivételez vele. Fax - Bár felesleges, él a telefax alakja is. Nemzetközi ismertsége megtartása mellett szól képzett alakjaiban (faxol, átfaxol) is. Fesztivál - Ne használjuk egyszeri és kevésbé fontos események megjelölésére (kutyafesztivál stb.), mert ezáltal értékét veszd. Filter, filteres - Van jó magyar megfelelő: szű- rő(s), füstszűrő(s). Ezeket használjuk! Finanszíroz - Indokolatlanul gyakran használt szó. Jobb helyette: (anyagilag) támogat, pénzel. Fitt - Igényes közlésben helyettesítsük ezekkel: (makk)egészséges, (életierős, friss, üde, kisportolt. A fitness-szalon helyett - szerencsére - terjedőben van a testedző, testépítő szalon is. (Folytatjuk) A seprűsbál D élelőtt leesett a hó, puhán betakarta a községet. Varga nézte az ablakból, hogyan táncolnak le a pelyhek az ólomszínű égből a fagyott földre. Az asszony mordan reszelte a krumplit a lapcsánkához, azon járt az esze, hogy miből csináljon pénzt. Karácsonykor kért segélyt, újra nem adnak. Szúrósan rápillantott az urára. Nagydarab, bikanyakú ember, elbír a vállán két krumpliszsákot, de olyan mulya, mafla, hogy tőle akár felfordulhatnának.- Na, mit állsz ott! - för- medt rá. - Menj Teri nénihez, seperd el a havat. Adjon ötven, nem... száz forintot.- Még esik a hó... - mondta Varga csöndes nyugalommal. Az asszony vörösen felugrott a kopott kisszékről, felkapta a sarokból a vesszőseprűt és a kezébe nyomta.- Menj, kell a pénz! Varga elment. Az asszony otthagyta a félig lereszelt krumplit és rongyos, koszos melegítőjében átszaladt a szomszédba egy tojásért. Utálta a kényes-fényes szomszédasszonyt, de tejföle nincs, tojás nélkül meg nem áll össze a lapcsánka. Jószagú, meleg pára csapta meg, ahogy benyitott a fehér függönyös konyhájába. A szőke, gömbölyű nő bizalmatlanul nézett rá, épp csirkehúslevest főzött, azt hitte, abból kér a loncsos hajú, sovány szomszédasszony. Vonakodva adott neki egy tojást. A hónapban már a harmadikat.- A fiaid tegnap megint kitörték a kerítésünk alját. Ki fogjátok fizetni! — emelte föl fenyegetően a hangját. Tudta, hogy nincs pénzük, mindketten munkanélküliek, az Tóth M. Ildikó tárcája asszony gyomorbeteg is. Valahol a lelke csücskében lakozott némi sajnálat irántuk, ezért nem követelte vissza a tojásokat, de jobb haragban lenni velük. Ne járjanak át hozzá kéregetni.- Megölöm azt a két köly- köt - sötétedett el az asszony homloka, elrebegett egy kö- szönömöt és gyorsan eltűnt. Az ura a rossz munkáskabátban már a házuk előtt várta. Elébb a lelkére kötötte, hogy a Teri nénétől kapott pénzből vesz fél kiló tegnapelőtti kenyeret és fél liter tejet, mert azt olcsóbban adja a boltos. Aztán magára kapta a nagykendőt, elszaladt a közeli kiserdőbe gallyért. Szüntelen járt a szeme, amíg ösz- szeszedegette a fák alól és letördelte a bokrokról. A hasa elé fogta, ráborította a kendőjét és hazalopakodott. Három éve, amikor először csórt gallyakat, szörnyen szé- gyellte magát, de élni kellett, elfogyott a tüzelőjük, megfagytak volna. Mostanra felülkerekedett benne a konok dac: más dúskál a pénzben, mi dögöljünk meg? Adjanak nekik munkát, akkor tisztességesen fognak élni. Otthon a két fiú várta éhesen, nagykabátban. Kiosztott nekik két nyaklevest a kerítésért, berakta a gallyakat a spórba, de csak pattogtak, keserű füsttel töltötték be a konyhát. Kénytelen volt elvenni a vésztartalékból egy fahasábot, hogy kisüljön a lapcsánka. A fiúk még az apjuk adagját is megették volna, pedig ebédeltek a napköziben. Nem érzett hálát, természetesnek vette, hogy az önkormányzat fizeti, mert nem ők tehetnek róla, hogy ide jutottak! Különben melegszívű volt az asszony, de két év alatt megkérgesedett a lelke. Tavalyelőtt megműtötték a gyomrát, ami kis pénzük volt, ráment. Őt akkor engedték el a varrodából, az urát három esztendeje a géptelepről, mert tutyimutyi, élhetetlen alak, mindig hagyja magát hátratoszogatni. Azóta sincs munkája, nem megy utána... Délutánra öregedett az idő, mire megfoltozta a pattanásos képű nagyfiú pulóverét. Elgyönyörködött benne, milyen ügyesen csinálta, belülről varrta rá a foltot, kívülről gondosan összeöltötte a szálakat. Büszke volt rá, hogy a gyermekeit rendesen járatja, de magával nem törődött. Jó így ő az urának, még ahhoz is mulya, hogy megcsalja. Elkopott már belőle minden hiúság. Ült a konyhában, nézte a sűrűn hulló hópelyheket, és mosolyogva emlékezett azokra a távoli évekre, amikor az ura még csak legyes- kedett körülötte, és mindig azt ígérte, hogy egyszer elviszi a farsangi bálba. Hát épp báli időszak van most is... Arra riadt, hogy erősen zörgetik a kerítést, és valaki a nevét kiabálja. Péter, a férje komája volt. Kiment eléje. — Zsuzsi, hol az urad, hólapátoló munkásokat toboroznak a faluházán, éjszakára ezerkétszáz forintot fizetnek, lapátot is adnak - hadarta egyszuszra a piros orrú ember. Ekkor jutott csak az eszébe, hogy Vargának már rég itthon kellene lennie a kenyérrel meg a tejjel. Elöntötte a vörösség.- írass föl az uramat is, engem is, fél óra múlva a faluházán leszünk! - mondta neki, bent felhúzta a gumicsizmát, magára rántotta a fiú pulóverét, rá az egyetlen télikabátját. Még volt a tornácon egy gallyseprű, azt felkapta és egyenest a kocsmához ment. Ott ült bent az ura egy pohárka bor mellett. Ahogy az asszony belépett, megdermedt bent a csend. A férfiak várakozó kíváncsisággal figyelték, hogy mi fog történni. Varga mélán hátratolta a széket, és nagy borjúszemekkel nézte a feleségét. Az megállt előtte, és nagyon halkan azt mondta:- Gyere ki! Ahogy a férfi kilépett, a fejére csapta a seprűt, majd a hátát és a lábát ütötte, így verte a faluházáig. A mulya ember meg úgy ugrándozott előtte, mintha táncolna. Vargáné végigkiabálta a főutcát:- Itt a farsang, áll a seprűsbál! Akinek kocsmázik az ura, hajtsa ki a bálba! Pénzért áll a tánc a faluházán! K ijöttek a házakból az emberek, nevettek, több asszony megbátorodva a látványon, elindult az ivó felé. A csapos furcsállotta csak, hogy az asztal mellől eltünedezett a férfinépség fele, és a munkástoborzó, hogy eny- nyire megszaporodtak aznap éjszaka a hólapátolók. Nyomok a hóban BerkJAntal (Új Kelet) ____ Va lamikor boldogult gyerekkoromban vagy tízszer láttam a fenti című szovjet filmet. Valami partizános történet volt, pontosan nem emlékszem rá, hogy mi, de mindenesetre nagyon izgalmas volt. Egészen más hangulatot árasztanak a Tisza-parti képek. Téli álomban a fák, a nyaralók, és az egész behavazott táj. Valami disszonancia megzavaja az idilli képet, éppen úgy, mint abban a réges-régi szovjet filmben. Ki járhatott ezen a mindétől távoli, kihalt vidéken? Ott csakhamar kiderült, hogy gonosz kémek üldözik a jó partizánokat, és természetesen a jók győztek. De itt, ebben csendes, igazi békebeli világban ki merészeli feldúlni a természet nyugalmát, ki az, aki lépteivel összerondította a fehérséget? Lehet, hogy nem is kém vagy partizán járt erre, lehet, hogy csak egy szenvedélyét télen sem felfüggesztő horgász botorkált ki a Tisza-partra, hogy léket vágva próbáljon halat fogni? Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy valaki erre járt, megzavarta a békésen nyugvó, nyarakról álmodozó világot. Talán mégiscsak partizánok jártak itt, kikémlelni, milyen tartalékai vannak még a télnek. Lehet, hogy a tavasz hírnökei figyelmeztették Tél tábornokot: hogy ideje már szede- lőzködni! Fotó: Bozsó Az influenza keletről ion
