Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-25 / 21. szám

Van*e szükségünk ennyi zsírra? Uj Kelet-információ Általában keve­sebbre, mint ameny- rnyit jelenleg eszünk. rZsírhiányt még senkinél sem állapítottak meg! A statisztkika szerint leg­alább kétszeresét fo­gyasztjuk a napi elegendő zsírmennyiségnek, ami hetven gramm! Sok élelmi­szer rejtett zsírokat tartal­maz. A kenőmájasnak fele zsír, egy tábla csokoládé vagy tejszínes túró har­minc grammot tartalmaz. A rejtett zsírok ízletesebbé teszik az ételt. Ez főként állati eredetű zsiradék. Aki egészséges akar maradni, kerüli az ilyen ételeket. Hizlalnak, koleszterint tartalmaznak, s fokozott szívinfarktus-veszéllyel számolhatunk! Vajat vagy margarint használjunk? Mindkettő jó, feltéve, ha nem túl sokat használunk belőle! A vaj könnyen emészthető zsír. A jó mi­nőségű margarin sok telítet­len zsírsavat tartalmaz, és nincs benne koleszterin. Vi­tatott, hogyan osszuk el a napi hetven grammnyi zsír fogyasztását. Huszonöt-har­minc gramm margarint ken­jünk a kenyérre, ha helyette tejfölt, krémtúrót, kenőmá­jast használunk, tehetünk kétszer ennyit is! Húsz grammot használ­junk sütéshez vagy főzés­hez. Bő olajban sütés helyett inkább pároljunk kevés ola­jon vagy grillezzük az ételt. A levesekről és mártásokról pedig szedjük le a zsírt. Huszonöt-harminc gramm rejtett zsírt használhatunk még. Leginkább húsok, kolbászfélék esetében be­szélhetünk rejtett zsírokról. Aki szívesen kóstolgat édességet vagy dióféléket, jó, ha tudja: egy szelet tej­színes tortával vagy ötven gramm dióval már harminc gramm zsírt vettünk ma­gunkhoz! Ez az, ami erőt ad Ezek elsősorban növé­nyi élelmiszereinkben ta­lálhatók. Két csoportra osztjuk ezeket: az összetet­tekre és az egyszerűekre. Az előzőbe tartozik a ke­ményítő, ezt a szerveze­tünk cukorrá bontja, me­lyet ezután a vér vesz fel. A máj ezt újra szénhidrá­tokká alakítja és tárolja. A szervezet számára túl sok szénhidrát zsírrá alakul át. Az egyszerű szénhidrátok a cukrok. A kristálycukor és a gyümölcscukor egy­szerű szénhidrát, ezért üres kalóriának is nevezik. Táplálékunknak több mint a fele álljon szén­hidrátból, száz gramm a minimum. Három szelet kenyérből is kitelik ez a mennyiség. Legjobb, ha ezt teljes kiőrlésű lisz­tekből készült termékek­kel, hüvelyesekkel, burgo­nyával és zöldségfélékkel fedezzük. A szénhidrátok a májban és az izomban raktározód­nak el, aki nagyon sportos és jó izomzatú, sokat tud el­raktározni belőlük. Az el­raktározódott szénhidrát­mennyiség kürölbelül egy órai intenzív fizikai igény- bevételre elég, ezután a szervezet a zsírt égeti el. Például teniszesénél vagy távfutásnál ezt holtpont­ként éljük meg. A zsír elége­téséhez ugyanis több oxi­génre van szüksége a szer­vezetnek. A holtpontot kés­leltetni lehet, ha sportolás előtt két orvai szénhidrátot eszünk. Ezenkívül segít, ha fél órával előbb még valami keveset fogyasztunk, müz­lit, banánt, vagy iszunk egy­két pohár ásványvizet. Naponta egy gramm Bizony a túlzott fehérje­fogyasztás is káros lehet, ha túl sokat eszünk belőle, megterheli a szervezetet. A közemúlt ajánlása sze­rint a felnőtt embernek naponta, testúlykilog- rammonként egy gramm fehérjét kell fogyasztani, ma már azt mondják, csak 0,8 grammot kilónként. Aki hatvan kilogrammos, annak negyvennyolc grammra lehet szüksége. Az európaiak harmadával többet fogyasztanak a szükségesnél. , Szinte minden táplálé­kunkban van fehérje. A táplálkozással foglalkozó tudósok étkezéseinket fejhérjetömésnek nevezik. Ideálisnak számít, ha har­madrész állati fehérjét: ke­vés húst, inkább tejterméket és kétharmad rész növényi fehérjét: burgonyát, gabo­nafélét, hüvelyeseket fo­gyasszunk. A növényi ere­detű élelmiszereknek elő­nyük, hogy többnyire keve­sebb kalóriát, viszont több vitamint, ásványi anyagokat tartalmaznak. Előnyös fehérjeösszetétel: burgonyapüré tükörtojással, héjában főtt burgonya túró­val, lencse-egytálétel egy szelet teljes értékű kenyér­rel, babfőzelék szezámmag- gal megszórva, müzli jog­hurttal, dióval és naprafor­gómaggal, teljes értékű ke­nyér sajttal. UWtfWJfc WWWfcWM'i|Wi>fi|lWWihlll<"lli if «1|M I1 » Szórakozás. Van, akiknek a diszkót, má­soknak a kellemes társaságot, egy jó be­szélgetést vagy táncot jelenti. A cél az, hogy jól érezzük magunkat és kikapcso­lódjunk. Nemcsak sporttal szeretnénk re­generálódni, igényünk van arra, hogy időnként elmenjünk, eljárjunk valahová, ahol mulathatunk. De hol? Kozma Ibolya (Új Kelet) _______________ A közelmúlt egyik hétvégéjén csalódottan állapítottam meg, hogy Nyíregyházán nem lehet igazán kulturáltan szórakozni. Szom­bat este barátaimmal tanácstalanul jártuk a várost, nem találtunk helyet magunknak. A „körutat” a Banhof Music Klubbal kezd­tük. Sok-sok fiatal álldogált a bejárat előtt. A lépcsőről összegörnyedő lányt húzott lefelé két vékony fiú. Drukkoltam, hogy a fiatal hölgy még kibírja néhány pillanatig, amíg a segítő kezek megfelelő helyre viszik. A százötven forintos belépő még reálisnak tűnt. Meglepő volt viszont, hogy a homálytól és az erős füsttől semmit sem látok. A boxokban tizennégy-tizenhat éves fiatalok ücsörögtek, cigarettával a kezükben. Kifeje­zéstelen arccal bámultak, s a legtöbben hall­gattak. Csak néhányan próbálták túlharsogni a zenét, kevés ereménnyel. A táncos helyiség­ben egy-két vonagló alak tántorgott alkohol­tól mámorosán. Talán, ha hamarabb érkezünk, módunk lett volna fokozatosan megszokni az eszméletlen mennyiségű cigarettafüstöt s a tömeget. így viszont alig vártam, hogy az aj­tón kívül legyek. A népszerű táncos szórakozóhely sem nyer­te el tetszésemet. Tizenévesek sokaságát vonzza a Higli Tech. A belépésnél megrendítő, hogy mindenkit „végigmotoznak”, bár egyes állítások szerint hétvégeken zsáknyi fegyvert és robbanószert gyűjtenek össze. Hogyan le­het megtölteni ezt a hatalmas termet - cso­dálkoztam? Ugyanis itt talpalatnyi hely sincs. A fellépő együttesek és táncosok jó hangula­tot keltenek. Mégis valahogy az egész idegen. Óriási a belső tér és minden percben valaki rálép a lábamra. Tánc közben lökdösnek, és zavar, hogy könyökre támaszkodva bámulják azt, aki mozgásra szánja magát. Futó pillan­tások, elkapott tekintetek, elrévedező szemek. Divatos ruhák, haspólók, szűk farmerek. A fiúk kockás flanell ingekben vagy márkás tri­kókban járnak fel alá. Leülni is szeretnék, de nincs hová. A Jazz Klubban csak néhány ember lehet, legalábbis a parkoló autók számáról ítélve. Kellemes pizzaillatot érzek, de már nincs ked­vem újra belépőt fizetni. Ismerőseim szerint talán az egyik legjobb szórakozóhely, de úgy tűnik, ezen a szombat estén csak egy-két em­ber szeretne itt mulatni. Emlékeim szerint itt jó koktélokat kevernek, de most nem próbá­lom ki. Úgy szeretnék kikapcsolódni, hogy tudjak táncolni, inni, enni, ha úgy van igényem. Ne legyen füst, kellemes legyen a környezet, mo­solyogjanak a felszolgálók és legyen tiszta minden. A John Bull Pub alkalmas vacsorára vagy egy társasági beszélgetésre, iszogatás- ra. A pub szép, ízléses. Az ételárak elfogad­hatók, az italoké viszont kicsit magas. Érde­mes itt eltölteni egy-két órát, de sajnos nem lehet táncolni. Éjfél előtt az Univerzum két „kocsmájába” is betévedtünk. Az egyikben magyar nótákat énekeltek, jó hangosan. Felhangzik a Szállj el, kismadár is, az öregedő billentyűs büszkén énekli az ismert slágert. Nem nagyon tetszett, ezért meglátogattuk a másik helyet is, de itt sok sötét alak ácsorgott. Visszamentünk. Szo­katlan dolog történt. Nem szolgáltak ki, mert az előbb elmentünk. Figyelmeztetés: nehogy kiforduljanak egy szórakozóhelyről, még ak­kor sem, ha a küszöbön jut eszükben, hogy az autóban felejtettünk valamit! Ebben az eset­ben nem kaphatnak még egy pohár sört sem! Elegünk lett a kellemetlen szórakozásból, s savanyúan tértünk haza. El kell ismemi, ma­napság már nincsenek szolid szórakozóhelyek, de lehet, hogy valódi igény sincs ilyesmire. Az időnként megrendezett bálok talán visszahozzák a régi idők emlékeit. Nem szeretnénk nosztalgiázni, csak felhőt­lenül kikapcsolódni. De hát az sem biztos, hogy ez valódi közigény. Lehet, hogy csak egy szűk réteg gondolkodik úgy, mint én. A többség a disz­kók zajos világában érzi jól magát. így hát talán jobb, ha egy magamfajtákból álló ba­ráti társaság otthon rendez há­zibulit, jó zenével és finom étekkel. Esetleg vacsoráznak valamelyik kellemes étterem­ben, legalább ezekből van né­hány a városban. A biliárdsza­lonok kínálhatnak némi lehe­tőséget egy-egy normális es­tére. Szóval a választék nem mindenkinek megfelelő. Házitészta Bürget Lajos öröme A Kisöreg egy hokedlira rakta ki a zacskókat. A tisz­ta, átlátszó celofánokban ott sorakoztak a csigák, a laskák, a finommetéltek, a lebbencsnek valók, az eperlevelek. Még az árát is odaillesztette egy kis kar­tonon. Hiába volt zord az idő, fújt a hideg szél, hiá­ba csúszkált az ember a járdán, a látvány felderí­tette. A szürke házak kö­zött, a piszkosfehér hóma­radványok között a sárga házitészta olyan volt, mint megannyi virágszirom. És a Kisöreg esküdött arra, hogy nem a kurkumától, olyat nem használnak, ha­nem a tojás! Igen, a tojás, amit faluról hoznak, olyan tojás, amit tyúk tojt, még­pedig olyan, amelyik ku­koricát meg sárgarépát kap enni. A Kisöreg állt a hideg­ben, prémes sapkáját a fü­lére húzta. Aki érdeklő­dött, azzal beszélgetett. Aki kért, azt hagyta, hadd válogasson. Aki csak né­zegetett, azt biztatgatta, hogy nosza, itt az igazi. Sziget volt a hokedli meg a Kisöreg, egy békés pont. Ő nem háborgott. Nem fi­gyelt a félrészeg kama­szok csipkelődéseire. Nem bosszankodott, ha egy- egy nyűgösebb háziasz- szony vékonylotta vagy kicsinylette az árut. A Kis­öreg mosolygott, derűsen, kiszolgált, udvariasan. És álldogált türelmesen. A Mama - mondta kér­désemre - otthon van. Gyúr. Csinálja a tésztát. Másnapra. Mert akkor ki­mennek a közeli piacra is. Bizony fájdogál a lába. De ez nem is baj, a keze. Nos, a Mama keze bizony elég­gé fájós, estére a csuklója be is dagad. De hát nem tud nyugton maradni az öregasszony. Valamit csi­nálnia kell. Meg persze az a kis pénz is jól jön. Nem, nem sok pénz, hiszen ők a legolcsóbbak, de ez is va­lami. A nyugdíjhoz jól jön. Karácsony előtt pedig fő­nyeremény volt minden fillér. Mert az unokák... Délután már ketten vol­tak. Mama és a Kisöreg. A Mama izgatottabbnak lát­szott. Neki már fontos volt, hogy valaki dicsérje az árut. A Mama kicsit sértő­dötten felelgetett a bírá­lóknak. De a Mama csodá­latosan mosolygott, ha va­laki választott, pláne ha két csomaggal is vett. Ami­kor nem jött senki, Mama a Kisöreghez bújt, beléka- rolt. Mert hát hogy hideg volt. Toporgott is. Hiába biztatta a Kisöreg, hogy menjen fel a lakásba, meg fog fázni. Mama nem ment. Mama izgult, ho­gyan is alakul a piac. Az emberek jöttek a munkából. Siettek a bolt­ba. Kiderült, jó is lenne másnap egy kis káposz­táskocka. Ä másiknak a túrósmetélt juthatott az eszébe. Egy gondos már a vasárnapi tyúklevesbe vette a csigát. Mama és Kisöreg árult. Aztán me­gint várt. Összebújva. Mint két összenövő fa. Boldogok voltak. Valami sikerült. A mai Philemon és Baucis a sárga házi­tészta mellett maga volt a csoda. K9BH „De hát én csak táncolni akartam!”

Next

/
Thumbnails
Contents