Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-20 / 16. szám

Irány az Extraliga! 12 1997. január 20., hétfő Sport Évadzárás és -nyitás a tájfutóknál Pénteken este Nyíregyházán, a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubjában tartotta évadzáró-évadnyitó össze­jövetelét az NYVSC tájékozódási futó szakosztálya. A megbeszélést megtisztelték jelenlétükkel: Felbermann Endreés Giba Tamás, Nyíregyháza megyei jogú város alpolgármesterei, Petrika Ibolya, a Megyei Tesnevelési és Sportintézet igazgatója, Pók István, az NYVSC el­nöke, Orendi Mihály, az NYVSC elnökhelyettese, a Vá­rosi Stadion igazgatója, Virók Ernő, Nyíregyháza sport- referense, Olfenbacher Ferencvállalkozó. Röplabda NB I, nők Pulzus SC-Hansa Plastik Sportula SC 1-3 (-7,6, -3, -10) Budapest, Megyeri út, 150 néző. V.: Hernádi, Vasák. Pulzus SC: Pintér, Lengyel, Szendrői, Bárdi, Lénárt, Benkő. Csere: Gellér, Botos, Valasik. Játékosedző: Danada Judit. Hansa Plastik Sportula Nyíregyháza SC: Botos, Parti, Sza­bó, Adorján, Lőrinczné, Erdősné. Csere: Dér, Jakubovich. Edző: Szekér László, Kolozsi János. Munkatársunktól Február 20-án kerül sor az NYVSC tisztújító küldöttgyű­lésére. A jelenlévő 52 egyesü­leti tag egyhangúlag Bartha Lászlót, a szakosztály elnökét jelölte a sportkör elnökségébe. Szintén egyhangúlag döntöttek arról a küldöttek, hogy a jelen­tős eseményen a tájfutó szak­osztályt Bartha László, Jécsák Attila, Jécsák Attiláné, Kovács András, Moravszki János, Mráz János, Nagy István és Száraz Attila képviseli majd. A küldöttválasztás után Bartha László elnök megnyi­tójával folytatódott az est. A szakosztályelnök úr először visszaemlékezett a másfél év­vel ezelőtt történtekre.- Másfél évvel ezelőtt egy baráti beszélgetésen vetődött fel először, hogy egyáltalán az NYVSC-nek lehet tájfutó szak­osztálya. A városi stadion ebéd­lőjében gyűltünk össze 1995. november 15-én, 17 órakor. Azért is emlékszem eme a dátum­ra ilyen pontosan, mert mérföld­kő volt ez a nap a szabolcsi tájfu­tás életében. Harminckilenc fő részvételével ekkor alakult meg az NYVSC tájfutó szakosztálya. Az első perctől kedzve igye­keztünk zökkenőmentesen be­illeszkedni az NYVSC sporto­lóinak népes táborába. Bartha László gratulált az országos bajnok tájfutóknak és edzőiknek, de felhívta a figyel­met arra, hogy a jelenlegi eredméyneket meg is kell tar­tani. A két válogatott verseny­zőre, Cserpák Zsoltra és Mráz Jánosra nemzetközi versenyek várnak az idén. A szakosztály bajnoki pontversenyben elért harmadik helyezése óriási siker, nem lesz könnyű ezt a helye­zést megőrizni. A támogatók ezt követően joggal kérhetik szá­mon az eredményességet. A szakosztályelnök a követ­kező gondolatokkal zárta mondandóját: - Örömmel lá­tom szakosztályunkban, hogy egyre több a gyerek, jó érzéssel tölt el a nálunk lévő családias hangulat. Ma már nem megle­petés, hogy a hétvégeken szülők is besegítenek a „kistájfutók” edzésre való szállításába. Idővel talán sikerül kialakítani egy táj­futó szülői munkaközösséget. Ezt követően a „szakmáé” volt a szó. Moravszki János vezetőedző-versenyző felso­rolta a bajnokságokon elért szép eredményeket, szólt az edzéslátogatásról és az edző­táborok fontosságáról. Az or­szágos bajnokságokon a nyír­egyházi tájfutók hat első, há­rom második és négy harma­dik helyet szereztek. Hatan első osztályú, míg heten aranyjel­vényes minősítést értek el. Többen a korosztályos ranglis­ta elején helyezkednek el. Ko­vács András utánpótlásedző arról számolt be, hogy az eddi­gi négy általános iskola mellé rövidesen újabb kettő csatla­kozik. A leigazolások folyama­tosan történnek. Ezt követően a Tűlevél Alapítvány képvi­seletében kilenc új tehetséges gyereknek, valamint Mráz Já­nosnak adott át új tájolót. Nagy István technikai vezető pontos pénzügyi beszámolót készített. Ebből kitűnt, hogy a szakosz­tály rendkívül fegyelmezetten gazdálkodik. Igazából hozzá­járulni a legjobbak esetében is csak az utazáshoz, a nevezési díjhoz, a helyi szállítás kifize­téséhez tud. Versenyek, edző­táborok alkalmával az étkezést többnyire mindenki saját maga oldja meg. Érdekesség, hogy a szakosztály versenyzőinek ne­gyede I. osztályú, vagy arany­jelvényes sportoló. 1996-ban a nyíregyházi tájfutók külön­böző versenyeken, az ország szinte minden részében 1143- szor álltak rajthoz. Száraz Atti­la szakosztályelnök örömmel nyugtázta, hogy készülőben van a külföldi versenyzőkkel kapcsolatban egy kompro­misszumos megállapodás. Ezt az NYVSC is támogatja, annál is inkább, hiszen a szabolcsi klub számára ebben nincs új elem. Aki megnézi a verseny- értesítőket, az láthatja, az ő ide­genlégiósai minimum hatszor eredményesen rajthoz álltak magyarországi versenyeken. Sőt, Mihajlov több mint tízszer mérte össze az erejét a hazai élversenyzőkkel. Célszerű len­ne egyszer ellátogatni Ukrajná­ba az edzőkkel, és ellesni a tit­kukat: Hiszen a mieinknél sok­kal mostohább körülmények között, kevesebb versenyzési lehetőséggel nagyon sok tehet­séges gyereket nevelnek. 1997/98 igen fontos felada­ta, hogy a tájfutók bekerülje­nek a Városi Sportiskolába. Pók István, az NYVSC elnö­ke elégedetten nyugtázta a táj­futók „berobbanását”. Maga is úgy értékelte, hogy a szakosz­tály zökkenőmentesen beil­leszkedett az egyesületbe, majd ígéretet tett arra, hogy a szak­osztály az elmúlt évhez hason­lóan az idén is részesült az uta­zási kedvezményekből. Az el­nökúr reményét fejezte ki, hogy eredményességük után a tájfu­tók is részesülnek az alapítvá­nyi (áilami) normatív támoga­tásból. Felbermann Endre, a sportot felügyelő alpolgármes­ter az önszerveződések fontos­ságáról szólt. Kiemelte az ilyen és ehhez hasonló sportkörök, közösségek jelentőségét. Örült a tájfutók eredményességének. Számára nem ismeretlen a sport­ág, hiszen évről évre díjat ad át az őszi szabolcsi első osztályú versenyen. Emlékéztetett arra, hogy Nyíregyháza - legyen akármilyen nehéz helyzetben is - a sportolóinak mindig jut­tatott támogatást. így lesz ez az idén is, a betervezett összeg 53 millió forint. Természetesen a sportkoncepció szerint jut majd a közgyűlés által jóváhagyott összegből a tájfutóknak is. Petrika Ibolya a sikerek mellett az utánpótlás-nevelés fontossá­gát emelte ki. Ezt követően kötetlen beszélgetésre és sze­rény vacsorára került sor. Révay Zoltán (Új Kelet) A nyíregyházi lányok meg­szokott feladójukat, Gaált (sé­rülése miatt), míg a hazaiak Danada Juditot (betegsége miatt) voltak kénytelenek nél­külözni, szóval a rajt előtt dön­tetlenre állt a meccs. 1. játszma: Egyik együttes sem tudott elhúzni, 6-6-ig fej fej mellett haladtak, ekkor azonban belendültek Botosék, és ezen kívül már csak egy pontot en­gedélyeztek a játszma végéig a volt válogatottakkal megtűzdelt hazaiaknak. Érdekes, Lengyelek a rutinjukat ismét (akárcsak Nyíregyházán) reklamálásra fe­csérelték. A szett végén nyugod­tan sóhajthatott Szekér László: előny a nyíregyháziaknál. 2. játszma: A vendéglátók kezdték a nyitások sorát, és 6- 0-ig meg se álltak, ekkor kért időt Szekér László. Ez sem se­gített. Lengyel vagy ászt szer­váit, vagy a nyíregyháziak hi­báztak a fogadásnál, és 8-0-ra alakult az eredmény. Szabó Mónika ütésével sikerült meg­Ladányi Tóth Lajos (ÚjKelet)_______________ „Értelmiségi” bajnoki volt: a tanárképzősök fogadták az orvosegyetemistákat. Az erővi­szonyok alapján a vendéglátók­nak kellett oktatniuk a kosár­labdázás tudományát, azonban a lecke felmondása (a száztizen­öt szerzett pont és a huszonegy pontos különbség ellenére) nem ment gördülékenyen. A „rajt-cél” győzelem eleinte nem forgott veszélyben: az első öt percben hét (17-10), a máso­dik öt percben újabb hét pont (31-17) előnyhöz jutottak a nyír­egyháziak. Kamarás mester időt kért, majd az egyik cserejátékos­hoz fordult (mondván: „Mozog­jál Huta!”), a hosszú ideje sérült Hutás pedig kevéssel ezután já­tékra jelentkezett. Az NB 1B me­zőnyébe tavaly felkerült óescések folyamatosan (még ha tisztes tá­volban is) a tékások nyomában loholtak. (Az egyik nyargalás túl­zottra sikerült, Gergely magán­száma után az egyik hirdetőtábla megpihent, a játékos pedig kö­vette a küzdőteret szegélyező tár­gyat, landolásukon jót derült ho­vatartozástól függetlenül minden jelenlevő...) A képlet nem válto­zott: Dunaiék diktálták a tempót, és bár megszakítás nélkül vezet­tek, sokat bakizott a csapat. Ha pedig sikeres volt a „kosár”, a fürgébb fővárosiak leindítások- kal éltek, ezek olyannyira hatá­állítani a Pulzus SC sorozatát. A nyitásfogadásoknál tovább­ra is bizonytalankodó vendé­gek a játszmalabdánál (14-5) kezdtek ébredezni, de a hazai­akat már nem tudták megállí­tani. Ekkor a betegen is a kis- padon ülő Danada Judit sóhaj­tott: ismét döntetlen az állás. 3. játszma: A Hansa Plastik kezdett jobban, Parti Mónika két jó szervája után 2-0-ra ve­zettek. Bardiék nem adták meg magukat, egyenlítettek (2-2), majd szépítettek, 4-3 a vendé­gek javára. Innen úgy folytató­dott a játszma, mint ahogy a második kezdődött, csak sze­rencsére fordított előjellel, ezúttal Parti Mónika szerválta meg az ellenfelet, hatszor egy­más után volt eredményes, a sánc is egyre jobban működött. Mozgásba jött a vendéggárda Adorján, Erdősné, Szabó vil­lantott fel tudásából, és máris vége lett a játszmának. A nyír­egyházi kispad sóhajtott fel: előny nálunk. 4. játszma: Továbbra is az előző játszma végén bevált re­sos fegyvereknek minősültek, hogy a 28. percben már csupán öt pont mínuszt kellett ledolgoz­niuk. Különösen Várszegi hasz­nálta ki a foghíjas védekezést. Időben tudott újítani a TK: Oroszvári és Kozma tripláikkal hamar lenullázták az OSC éledő győzelmi reményeit. A hajrá a cept szerint „sütögették a pe­csenyéjüket” Partiék. Jó szer­vajó sánc, az eredmény: 10-3 a javukra. Bardiék még egyszer megpróbálkoztak a felzárkó­zással, de csak részben (10-8) sikerült nekik. A végjátékban Erdősné és Botos sikeres meg­oldásaival tették fel az i-re a pontot a nyíregyháziak. A Hansa Plastik Sportula végleg felsóhajthatott, a győzelem után besétálhatnak az osztályo- zóba, a hátralévő öt bajnokin már a táblázat második felé­ben tanyázókkal játszanak, és egyébként is tetemes az elő­nyük az első helyen. A második és harmadik játsz­ma nagy részében nem túl lát­ványos játék folyt a pályán. A harmadik játszma végén kez­dett oldódni a görcs a nyíregy­háziaknál, és végre megmutat­ták mire is képesek. Nagyjelen­tőségű győzelmük akár extra­ligás szereplést is jelenthet. Danada Judit: - Gratulálunk a nyíregyháziaknak, az extra ligába fognak kerülni. Sajná­lom, hogy betegségem miatt nem lehettem a pályán, mert talán szorosabb lehetett volna a meccs. így is méltó ellenfele voltunk a kitűnő vendéggár­dának. Szekér László: - Nyögvenye­lős győzelem egy olyan mécs­esén, ahol a legfontosabb cél a két pont begyűjtése volt. különbségnövelés jegyében telt el, végül a rájátszás B2 csoport­jának listavezetője (Dunai vezér­letével) biztosan kerekedett 6. helyezett ellenfele fölé. Kamarás György: - Utoljára másfél hónapja játszottunk baj­nokit. Jóformán három nappal ezelőtt került a mieink kezébe labda, az azt megelőző időben a fizikai felkészülés dominált. Min­dazonáltal sok hibát vétettünk, akaratosabbak is lehettünk volna. Irtcze Péter: - Nehezebb meccs­re számítottam... Fegyelmezet­lenségeinknek „köszönhetően” nem tudtuk szorosabbá tenni az eredményt. Ó, SC, a TK jobb volt! Kosárlabda NB I B, rájátszás, B2 csoport, férfiak Nyíregyházi TK-lsobau-OSC 115-94 (54-43) Bujtosi Szabadidő Csarnok, 200 néző, V.: Kóthay, Föld­házi. Nyíregyházi TK-lsobau: Kozma 19/6, Oroszvári 23/15, Gócs 19, Dunai 36/12, Gergely 18. Csere: Sárosi, Kam­rás, Hutás, Kovács R. Edző: Kamarás György. OSC: Simon 8, dr. Király 20, Lajtai 11/3, Várszegi 33/3, Gom­bos 18. Csere: Besze 4, Szekeres, Bíró. Edző: Incze Péter. Steffi Graf is kiesett! MTI Folytatódtak a hatalmas meglepetések az ausztrál nyílt nemzetközi tenisz- bajnokságon. A legna­gyobb szenzációt a női vi­lágranglista első helyezett­je, a német Steffi Graf bú­csúja jelentette, aki a nyol- caddöntőben 1 óra 28 perc alatt két játszmában maradt alui a 12. helyen kiemelt dél-afrikai Amanda Coet- zerrel szemben. Graf eleve rosszul viselte a hatalmas hőséget, árnyékban is 37 Celsius-fokot mutatott a hőmérő a mérkőzés alatt. Annyira elfáradt a tenisz­klasszis, hogy a vereségét hozó találkozó után még sajtónyilatkozatra sem volt képes. Orvosok vizsgálták meg, majd azonnal a hotel­szobájába vezetett az útja. Hogy a németek csalódása teljes legyen a rangos via­dalon: búcsúzott a további küzdelmektől az elmúlt évi döntős, Anke Huber ts, akit a remek formában játszó francia Mary Pierce győ­zött le két játszmában. A további meglepetések sorát a spanyol Conchita Martinez szolgáltatta, aki harmadik kiemeltként szenvedett vereséget a bel­ga Appelmanstól. A nyol- caddöntő csatározásainak záró mérkőzésén is „bom­ba robbant”: az amerikai olimpiai bajnoknő, Lind­say Davenport honfitársá­tól, Pótól szenvedett vere­séget, s köszönt el a 7.12 millió dollár összdíjazású tornától. A férfiak mezőnyében az eddig remekül menetelő ukrán Andrej Medvegyev botlott, igaz, ő a verseny második kiemeltjétől, az amerikai Michael Chang- től kapott ki négy játszmá­ban. Folytatja viszont lát­ványos menetelését a spa­nyol Carlos Moya, aki az első fordulóban a címvédő német Boris Beckert bú­csúztatta, most pedig a své­dek Davis-kupa játékosá­nál, Jonas Björkmannál bi­zonyult jobbnak ötjátsz- más, pazar csatában. Steffi Graf nem szívesen emlékszik majd vissza az Amanda Coetzer elleni mérkőzésére. Márcsak azért sem, mert megszakadt a negyvenöt mérkőzés óta tartó győzelmi sorozata. A német teniszezőnőnek azon­ban nem csupán ettől fájha­tott a feje, a találkozó után azért is hagyta el azonnal a stadiont, mivel rosszul lett az árnyékban mért 38 (!) Celsius-fokos hőségtől. A WTA, a női világszövet­ség közleménye szerint a „mellesleg” lábfejsérüléssel is bajlódó Graf a szállodába visszatérve már valamelyest jobban érezte magát, igaz, ehhez orvosi segítségre is szüksége volt. Graf a mér­kőzést utóbb, már magához térve ekképp kommentálta:- Coetzer igazán nagyon jól játszott. Mindent meg­próbáltam, amit csak tud­tam, olyan keményen küz­döttem, ahogy csak lehe­tett. A hőséggel azonban nem tudtam megbirkózni. Oroszvári főleg a hajrában jeleskedett Fotó: Racskó Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents