Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-16 / 13. szám
J. Városlátogató 1997. január 16., csütörtök Sokféle mendemonda kering a vásárosnaményi kórház körül. Biztosnak csak az látszik, hogy az emberek szinte semmit sem tudnak a körülöttük folyó, őket közvetlenül érintő eseményekről. Fúzió révén megalakult a Szatmár-Bereg Kórház, és elképzelhető, hogy a jövőben lényegesen javul a térség egészségügyi ellátása. Találomra szólítottunk meg néhány járókelőt. Mindenkitől azt kérdeztük: mit szól a két kórház egyesítéséhez? Balogh Gyű Iá né Szerintem nem les/.jo ez az összevonás. Most olyanokat mondanak, hogy a kórházban rekonstrukció folyik, de arról nem beszélnek, hogy mi lesz belőle. Mi lesz a Vásárosnamény környékén élő emberekkel? Nekünk sem mindegy, hogy ismerős vagy ismeretlen orvoshoz kerülünk-e. Sajnos, az utóbbi időben sokat betegeskedtem, sokat voltam kórházban, a nőgyógyászaton feküdtem. Nagyon jól bántak velem, sokat köszönhetek az egészségügyi dolgozók lelkiismeretes munkájának. Ha engem kérdeznek, akkor én semmi pénzért nem mondanék le a kórházunkról. Kiss András:- En már kifelé megyek az életből, hetvenhárom éves vagyok, sok időm nem lehet hátra, de azt mondom, hogy a kórházat nem szabad megszüntetni. Nagy ám ez a körzet. Csak nem fogok vénségemre száz kilométereket utazgatni, hogy orvoshoz jussak? Ennyi idős korban már bajosan lehet ilyesmit csinálni. Szegény feleségem itt halt meg Na- ményban. Agyvérzést kapott, nem lehetett rajta segíteni, de itt legalább hamar kapott orvosi segítséget és így a szenvedéseit tudták enyhíteni. Én megértem, hogy nincs pénz, de legalább 20-25 ágyat meg kellene tartani. Petrovics Jánosné:- Nagyon kell ez a kórház. Sok ember él Beregben, és a távolságok sem kicsik. A szegénység meg nagy. Mi lesz, ha mondjuk Csarodáról kell Fehérgyarmatra utazni a betegnek. Az sem biztos, hogy ki tudja fizetni az útiköltséget, a kerülőről már nem is beszélve. Es azzal mi lesz, akit mentővel kell kórházba szállítani? Lehet, hogy mire orvoshoz kerül a szerencsétlen, már nem lehet rajta segíteni. Én csak azt mondom, hogy a naményi kórház maradjon meg, mert az ellátás csak így lehet biztonságos. Az oldalt írta Berki Antal Fotók: Racskó Tibor Harcban a bűnözőkkel Nehéz körülmények között is helytállnak a rendőrök Szerencsére a mostanában lezajlott rendőrségi botrányok, vezetőváltások érintetlenül hagyták a Vásárosnaményi Rendőr- kapitányságot. A határhoz közeli szervezet nyugodtan folytathatja felelősségteljes munkáját. Eredményeik országosan is kimagaslók, bár azoktól a problémáktól a naményiak sem tudnak szabadulni, amelyek szerte Magyarországon megkeserítik a rendőrök életét. Bódi Istvánnal, a kapitányság vezetőjével beszélgettünk a naményi rendőrség kilátásairól és az 1997-ben várható feladatokról.- Még a kilencvenötös év értékelésekor azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy ’96- ban is meg kell őrizni azokat az eredményeket, amelyeket addigra sikerült elérnünk. Még ugyan nem érkezett el a tavalyi év elemzésének ideje, de adataink alapján nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy sikerült megőrizni azt a színvonalat, amelynek alapjait kilencvenötben teremtettük meg. Amiben előre kell lépnünk, az a szervezett bűnözés elleni harc.- Errefelé milyen gondot okozhat a szervezett bűnözés?- Nagyon sokat. Nem szabad elfelejteni, hogy közel van ide az ukrán határ, s ugyan a szervezetten garázdálkodó bűnözők nem itt folytatják tevékenységüket, de mint a tranzit- útvonalon szolgálatot teljesítő rendőröknek, kemény munkát jelent ellenük a küzdelem. Ezen az útvonalon szállítják a lopott kocsikat kelet felé. Itt lépi át a magyar határt az onnan jövő csempészáru, elsősorban jövedéki termékeket csempésznek, de nem ritka a kábítószer sem. Hoz-e változást Vásáros- naményban a főrendőrök leváltása?- Nem hiszem. Személyi konzekvenciák aligha lesznek. Szerencsére a rendőri korrupcióról szóló hírek bennünket nem érintenek. Nem azt mondom, hogy ilyen eset a kapitányság történetében nem fordult elő, de hála Istennek mi már régen megtettük azokat az intézkedéseket, amelyekkel más vidéken szolgáló kollégáink még csak most küszködnek.- Lesz-e létszámnövekedés az idén?- Nem valószínű, pedig szükségünk lenne rá. Remélhetőleg ugyanannyian maradunk, mint tavaly, Különösebb műszaki fejlesztést sem tudunk végrehajtani, de a munkánk lényegesen több lesz, mert az új vezetők - és ez már most látszik -, hatékonyabb, szervezettebb munkavégzést követelnek majd.- Van-e együttműködés a vásárosnaményi és a budapesti rendőrök között?- Természetesen van. Nemcsak a közös munka kényszerít bennünket erre, de mert én az Országos Rendőr-főkapitányságról, Budapestről érkeztem Naményba, régi munkatársi kapcsolataimat is felhasználom a hatékonyabb bűnüldözés érdekében. Rendszeresen konzultálunk a pesti kollégákkal, és amiben tudunk, segítünk nekik, de ez fordítva is igaz, mert ’95 október-novemberében éppen a budapestiek segítségével tartóztattunk le 18 bűnözőt.- Várható-e változás a rendőrök anyagi megbecsültségében?- Nagyon remélem. Bízom benne, hogy a miniszterelnök komolyan gondolja azt, amit ígért. Sajnos, a rendőrség rendelkezésére álló pluszforrások még az infláció mértékét sem érik el, ezért kellene erőteljes kormányzati lépés. A Vásárosnaményi Rendőrkapitányság egyenrangú része a Magyar Rendőrségnek, és anyagi helyzete pont olyan, mint az, ami a szervezet egészét jellemzi. Vásárosnamény Hírek röviden Nem lesz jobb helyzetben az idén sem a vásárosnaményi önkormányzat. Bár a még végleges költségvetés nem készült el, a sarokszámok alapján már most biztosra vehető, hogy az idei költségvetési év sem könnyebb a tavalyinál. **-+Rendkívüli ülést tart az önkormányzati testület. A január 27-én délután egy órakor kezdődő ülésen a képviselők megtárgyalják a közmunkatanács pályázati felhívását. A testület várhatóan dönt arról, hogy milyen közmunkák elvégzésére nyújtanak be pályázatot. Amennyiben a vásá- rosnaményiak pályázatát kedvezően bírálják cl, akkor száz regisztrált munka- nélkülit tudnak foglalkoztatni az idén. * * * A testület február 6-án első olvasatban tárgyalja a város költségvetését. A képviselők tájékoztatót hallgatnak meg a falugondnoki rendszerről és a gazdasági szervezel 1996. évi munkájáról. *** Gondot jelent az intézmények fenntartási költségeinek emelkedése. Hiába lett magasabb az egy főre jutó oktatási támogatás, a megemelt összeg sem fedezi a kiadásokat. * * * A város rendszeresen foglalkoztat közhasznú munkásokat: átlagosan húsz főt tudnak rendszeresen alkalmazni. A Bereg múzeuma Kevés múzeum dicsekedhet olyan iskolatörténeti kiállítással, mint a vásárosnaményi. Az igazgató, Felhősné dr. Csiszár Sarolta családi tradíció folytatásaként került a múzeum élére. Az intézményt édesapja, Csiszár Árpád alapította Vásárosnamény és a beregi térség emlékeinek megőrzésére. A családot a múlt emlékeinek szeretetéről ismerik, mégsincs múzeumi tárgy a birtokukban, mert az ilyen értékekkel a közös gyűjteményt gyarapítják. Az igazgatónő nagy feladathoz fogott: a kárpataijai református egyház kincseit méri fel. Már ötvenegy községben elvégezték a munkát, igazán csak a rendszerezés van hátra.- Azt vállaltam, hogy felkutatom a még meglévő muzeális értékű egyházi térítőkét. Ismerjük az 1800-as évek elején készült egyházi leltárt, annak alapján keressük a még fellelhető darabokat. Nagyon bánatos vagyok, ha nem találunk egyet sem ezekből a régi térítőkből, de ez szerencsére nagyon ritka. Az egyik egyházközség ré- ges-régi leltárában felsorolt tíz darab kézimunkából még mindig megvan hat. Került a kezembe egészen különleges példány is. A tizenhetedik századból származó úri hímzéssel készült nagyméretű abrosz unikumnak számít a gyűjteményben. Dolgozom a leletek rendszerezésén. Mostanában jelenik meg a vallási néprajzsorozat tizedik kötete és ez kifejezetten a kárpátaljai népihímzésű térítőkkel foglalkozik.- A múzeumnak milyen állandó kiállításai vannak?- Még december 13-án nyitottuk meg az iskolatórténeti kiállításunkat, amit a mil- lecentenárium jegyében rendeztünk. Igaz, addigra már lezárult az ünnepségsorozat, de úgy vallom, hogy a hétköznapok sem maradhatnak esemény nélkül. Látható nálunk nép- művészeti kiállítás, helytörténeti bemutató és öntöttvasból készült eszközgyűjtemény, aminek az az érdekessége, hogy nemcsak kályhák, hanem mindenféle használati tárgyak is láthatók közöttük.- A naményi iskolamúzeum országos jeletőségű. Ez a jubileumi kiállítás szerves része az állandóan megtekinthető anyagnak?- Igen. Ez is a mi gyűjteményünk. Nálunk már nagyon korán megkezdődött az iskolatörténeti emlékek mentése. Édesapám fontosnak tartotta az oktatásra vonatkozó relikviák összegyűjtését. A családunkban nagyon sok pedagógus van, akik sok anyagot megmentettek, amit aztán az országban elsőként sikerült állandó kiállításon bemutatnunk. Akkoriban nem nagyon foglalkoztak az elemi iskolai oktatással, kicsit tabuként kezelték, mintha az alsófokú oktatás csak ’45 után kezdődött volna. Kiállításunk úttörő volt ebben a témakörben. Csak amikor a Vásárosnaményi Iskolamúzeum országos sikere egyértelmű lett, akkor kezdtek hozzá más városok saját elemi iskolai oktatásuk muzeális értékű tárgyainak gyűjtéséhez. Az az 1978-as ’kiállítás egy országos mozgalom elindítója volt.
