Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-14 / 11. szám

Labdarúgás 1997. január 14., kedd Rubóczki, Torda Demecser! Szabó kapus is Vasváriban edz Rása Hajdúböszörményben, Hegedűs Tiszaújvárosban... K. T. (Új Kelet) ___ Al igha kétséges: tavasz- szal (is) „acélos” csapat lesz a Demecseri Kinizsi. Mert bár a védedelem osz­lopa, Szatke Zoltán a minap visszatért Nyíregyházára, ám minőségi pótlásról gon­doskodott a harmadosztá­lyú együttes vezetése. Mint azt szombati szá­munkban közreadtuk: a rakamazi Balogh József igennen felelt a demecse- riek ajánlatára, így aztán Eszenyi Dénes edző joggal remélhette, hogy a közép­pályás tiszteletét teszi a hétfő délutáni tréningen. Nem ez volt azonban a nap legfontosabb eseménye: a délelőtti órákban ugyanis tárgyalóasztalhoz ült Fáky László egyesületi elnök, vele szemközt Rubóczki Ti­bor és Torda Csaba foglalt helyet. A megbeszélés sike­resen zárult: a Nyíregyházi FC két labdarúgója De- mecserbe szegődött. Érde­kes, hogy ezzel ötre emel­kedett azon egykori sényői futballisták száma, akik a klub feloszlatását követően a Kinizsi alkalmazottjai let­tek (Varró, Mónus, Balogh Tibor, Rubóczki, Torda). Földön járnak a kupaspecialisták Szezon végi mérleg, megyeill. osztály Azt a pályát, amelyen nyáron Magyar Kupa-mecs- cseken az Újpesti TE és a Diósgyőri FC csapatai is megfordultak, az őszi szezon bajnokijai során kizá­rólag vesztesen hagyták el a vendégek. A Tiszamenti SE százszázalékos mérleget produkált otthonában, összességében pedig a második he­lyen zárták az „első félidőt” a gergelyiugornyaiak. Ladányi Tóth Lajos (Új Kelet) ___ Jó „vásárt” csinált a szakvezetés Tóth Szilárd­dal. A tréner az elmúlt év elején került a csapathoz, amely meghatározó szere­pet tölt be a megyei másod- osztály 2. számú csoportjá­ban. Az elmúlt kiírásban ötvenhárom gólt termeltek az ugornyai „aranylábú- ak”, most pedig féltávnál negyvenöt találatnál tarta­nak. Szembetűnően a táma­dó futball hívei... — Hodásznak egy „ha­tost” rúgtunk, négyszer öt, egyszer négy, háromszor három gólt szereztünk egy meccsen — sorolta a dicső listát Szabó Gusztáv szak­osztályvezető. — Két alka­lommal maradtunk gólkép­telenek, mindegyik esetben ki is kaptunk. Az első for­dulóban a nagy rivális Jánkmajtis otthonában kap­tunk ki 1-0-ra, a meccs szín­vonala és a bíráskodás kitű­nő volt, és a vereség ellené­re mi sem panaszkodha­tunk. A másik vereséget Nagyecseden „gyűjtöttük be”, a 0-5 annak számára volt meglepő, aki nem is­merte az előjeleket. Előtte, az ópályiak elleni meccsen többen megsérültek, így Ecseden a fél csapat hiány­zott. Túlságosan kinyíltunk, beleszaladtunk a „zakóba”. Balkányban és Olcsván dön­tetlent játszottunk, négy ér­tékes pont úszott el azokon a meccseken. Most a Tiszamenti SE hát­ránya hét pont a listavezető jánkmajtisiakkal szemben. A második hely megfelel a szakvezetés elvárásainak... — Előzetesen a „dobogó­ra” áhítoztunk, azóta sem te­szünk másképp. Szó nincs arról, hogy egyértelműen a megyei első osztályba sze­retnénk kerülni. Sok függ at­tól, hogy február elején ho­gyan dönt a képviselő-testü­let, azaz ebben az esztendő­ben milyen mértékben támo­gat bennünket a polgármes­teri hivatal. Tisztában va­gyunk a lehetőségeinkkel, nem kergetünk hiú ábrándo­kat, a földön járunk... Köszö­net illeti Mártái Árpád egye­sületi elnököt, aki eddig is sokat tett a csapatért. Erősí­tést jelent számunkra az, hogy együtt marad az együt­tes, egy-két játékost szeret­nénk még igazolni a csapat „izmosításának” érdekében. A bajnoki címre a jánkmaj- tisiak a legesélyesebbek, ha feljutnak, biztos vagyok ab­ban, hogy meghatározó sze­repet töltenek be a magasabb osztályban, benne lehetnek az első ötben — vélekedett Szabó Gusztáv. Elhunyt Kovács Kálmán K. T. (Új Kelet) ____ Hé tfőre virradóra het­venöt évesen elhunyt Ko­vács Kálmán, akinek neve összeforr a nyírbátori fut­ballal. A közkedvelt sport­vezető negyvenöt esztende­ig szolgálta szeretett csapa­tát, ennek elismeréseként 1996 januárjában a klub örökös alelnökévé válasz­tották. Temetéséről később intézkednek. Vasváriban lassan lefut a téii átigazolási hullám. Az már tuti, hogy Rása Hajdúböszörményben, Hegedűs pedig Tiszaújvárosban kezdi a tavaszt. Fige is szeret­né Tiszaújvárosban folytatni a pályáfutását, de egye­lőre úgy néz ki, hogy az átigazolási szabályzat ezt nem teszi lehetővé. A múlt héten megérkezett Szabó ka­pus Rakamazról, így most már bizonyos, hogy Simon egy időre alsóbb osztályba megy „erősödni”. Újdon­ság még: Pitács kérőre vár. A korábbi évek gólvágója visszatérte óta nem találja helyét a csapatban, így a vezetők megfelelő áron szívesen elengednék... Száraz Attila (Új Kelet)- Minden úgy zajlik eddig, ahogy elterveztük - mondja elöljáróban a tiszavasvári „mester”, B. Kovács Zoltán. - Az első héten napi egy edzé­sünk volt. Örömmel állapítot­tam meg, hogy senkin nem volt túlsúly, mindenki vigyázott magára az ünnepek alatt. Nem „engedett le” senki sem, min­denki megfelelő erőállapotban jött vissza. Hétfőtől már nap­közis rendszerben dolgozunk. A múlt héten végig szabadté­ren készültünk, általában 2-3 csoportban fociztunk és futot­tunk felváltva.- A délelőtti gyakorlásainkat teremben végezzük, míg dél­után szabadtéren edzünk. A futóedzéseket a közeli erdők­ben, országúton tartjuk. Bo- hács, Havelant, Lenkei, Ho­niam szokta vezetni a sort.- Most már teljes fordulat­számmal a kemény alapozó­munkát végezzük, mely során a feladatokat a labdarúgók sze­rencsére szó nélkül hajtják végre. Mindenki tudja, hogy fontos az erőgyűjtés időszaka. Ahogy ők, én is várom, hogy pár hét múlva az időjárás meg­engedje, hogy technikai felada­tokat végezzünk. A havas pá­lya nem ideális a labdavezetés­re, a támadásgyakorlásra... Feb­ruár környékén már - remélem - jöhetnek a technikai gyakor­latok, az edzőmeccsek.- Nagyon dicséri a játéko­sait, ez csak azért van, mert nyilvánosan nem akar megbí­rálni senkit, vagy valóban ilyen jól dolgozik a társaság?- Valóban ilyen jól dolgoz­nak a fiúk. Mindenki elvégzi szó nélkül, vagy kisebb zsör- tölődés közepette a rá ki sza­bott adagot. Tudom én is, hogy ezek azok a napok, amelyeket kevésbé szeretnek a focisták. Éppen ezért próbálom kombi­nálni az erőgyűjtést a játékkal. Valahogy oldani kell az erő­gyűjtő monotonitást.- Nyilván beszélgetnek idő­közönként azért olyan dolgok­ról is, hogy akár könnyen ko­molytalanná válhat a bajnok­ság, ha tegyük fel azok a csa­patok, akik már nem éreznek esélyt a nyolcba kerülésre, ak­kor szélnek eresztik a játéko­saikat...- Ez is megdöbbentő, mi­ként az is, hogy az egyik NB Il-es csapat csak 21-én kezdi meg a felkészülését, hogy a ki­járáson is spóroljanak a veze­tők. Nem tartom korrektnek sem egyik, sem pedig másik viselkedést. Ahogy közele­dünk majd a bajnokság vége a felé, azok a csapatok, ame­lyeknek fogyni fog az esélyük a nyolc közé kerülésre, való­színűleg szét fognak esni. Nem mindegy tehát, hogy mikor ta­lálkozunk velük. Akik pedig később néznek szembe ezek­kel a gárdákkal, azokra össze­hasonlíthatatlanul könnyebb dolgok várnak.- Ezek szerint akkor önök­nek jó dolguk lesz, hiszen Vas­vári a bajnokság elején lép jó­részt a vetélytársai ellen pá­lyára, tehát a „könynyebb csa­patok” a nyolc közé már eset­leg matematikailag sem kerü­lő gárdákkal olyan szakasz­ban játszanak, amikor nincs tétje a találkozóknak?- Én az előzőekből nem ezt akartam kihozni... Reméljük, hogy így lesz, ahogy az a kér­désben szerepel. Mellesleg én azt vallom: a nehéz mérkőzés azért nehéz, mert egyébként is nehéz. A könnyű meg azért nehéz, mert ha veszítünk, ak­kor nagyot bukhatunk. Ha nem Kalina az edző... Sutler Só megyei I. osztály 8. Fehérgyarmat 15 5 5 5 20-22 20 Többször „szétszedték” a csapatot, mégis mindig újra­kezdték az „építést” Fehérgyarmaton. Időtlen idők óta visszatérő sirám a városban, hogy amint felnövekszik egy ígéretes (futball)nemzedék, szinte azonmód elkapkod­ják a tehetségeket. A tavalyi év is „ráment” az együttes (sokadik...) feltámasztására - s azt hihetnénk: az őszi szereplés már némi reményt öntött a klub vezetőibe. Koncz Tibor (Új Kelet) Ennek gyökeresen ellent­mond dr. Katona Sándor véle­ménye. Az elnök cseppet sincs „elájulva” az eddigi eredmé­nyektől. Ő ugyanis a nyolcadik helyezést egyértelmű kudarc­nak tartja...- A mutatott játék után ezt érdemeltük. Egyáltalán nem vagyok elégedett, mert sok munkát fektettünk a csapatba, a ráfordított energia viszont nem térült meg.- Mi lehet ennek az oka?- Gyanítom, hogy a csapat tagjai nem érezték át annak a feladatnak a súlyát, amire a vezetők szövetkeztek velük.- Mire gondol?- Nézze, mi az első három hely valamelyikén szerettük volna látni a csapatot, ettől most fényévnyi távolságra va­gyunk.- Nem volt ez túlságosan is merész elképzelés?- Lehetséges, hogy magasra raktuk a lécet, a vezetők lelki­ismerete azonban tiszta. Mi mindent megtettünk azért, hogy sikeres legyen a társaság. Anyagilag és erkölcsileg egya­ránt megfelelő támogatásban részesítettük a fiúkat. Igaz, nem voltak túlfizetve a játékosok, de mindazt megkapták, amit kialkudtak maguknak.- A szezon előtt azt mondta: végre egy korbácsos edző állt a gárda élére. Kalina Károly „hozta magát”?- így van, valóban ezt mond­tam. Kalina „hozta is a formá­ját”. És ehhez partnerek voltak a vezetők is. A szigorra ugyan­is szükség volt, s nem is csa­lódtunk benne. Nem az edző hibája, hogy itt áll a csapat! Sőt, az ő érdeme, hogy nem lej­jebb zártunk...- A mester módszereire mennyire voltak vevők a játé­kosok.?- A játékosok hatvan száza­léka elfogadta a futballról al­kotott elképzelést. Egyeseknek nem tetszett a munkamódszer, ők még vagy a nyáron, vagy a bajnokság közben elmentek, leálltak.- A Fehérgyarmat arról hí­res, hogy elapadhatatlan az utánpótlásbázisa. Netán most is egy „nagy generáció” nő fel?- A kegyetlen igazság az, hogy nem tudjuk megtartani az értékeinket. Ezt mindenkép­pen írja le. Csak egy példa: fél éve nyolc fiatal labdarúgó tá­vozott Debrecenbe, s most, a téli szünetben ugyanennyien költöztek ugyanoda. Kérdem én: lehet így a felemelkedésben bízni?- A jelenlegi keretben felfe­dezett olyan futballistát, aki­ből lehet „valaki”?- Hogyne. Néhányan közülük nagyon ügyesek. Bandies Lász­ló, Gubacsi Zoltán, Magyar Endre és Bállá Zsolt sokra vi­heti. Utóbbi most került fel a nagycsapathoz, megjegyzem, ha komolyabban venné a focit, nem csak tehetség maradna.- Várható kiugró produkció ettől az állománytól?- Remélem igen. Az első öt­ben akarunk végezni. Még az idén előre kell lépni.- Reális esélyt lát erre?- Úgy érzem, van esélyünk. Miért ne volna?... Fehérgyarmati fociSarsang Új Kelet-információ A teremfoci népszerű... Leg­utóbb a Fehérgyarmati Városi Diák- és Szabadidősport Szer­vező Bizottsága és a Városkör­zeti Labdarúgó Szövetség kö­zösen úgy határozott, hogy Focifarsang ’97 néven terem­labdarúgó-tornát szervez. A sporteseményre a jelentkező igények alapján ezúttal negy­vennyolc csapat nevezhet. A selejtezők január 31 -én kez­dődnek, és február 2-áig tarta­nak. Az elődöntőkre és a finá­léra február 8-án és 9-én kerül sor. A nevezési díj csapaton­ként háromezer forint, amit a jelentkezéssel egy időben kell befizetni a polgármesteri hiva­tal sportirodáján Kóródy Sán­dornál. Jelentkezési határidő: január 20. Vránszki veretlenségre vágyik 1992-ben a magyar-an­gol barátságos meccs előtt még a Népstadion kispadján feszengett. A Hardware edzőjeként ez volt a „leg” számára, csapata az ország va­lamennyi városkörzeti bajnokságban szereplő együttese számára kiírt Flexum Kupa döntőjébe jutott, és noha alulma­radtak a nyíregyháziak a mosonmagyaróvári­akkal szemben, máig ez a sikerük váltotta ki a legnagyobb visszhan­got. Vránszki Pétermás- fél éve eltűnt a futball- pályák környékéről... Ladányi Tóth L. (Új Kelet) __________ Az önkéntes „holtidény­ben” meccsekre is alig járt, bevallottan felőrölte az ide­geit a Hardware-nél eltöl­tött öt és fél év. 1989 nya­rán került a csapathoz, ko­rábban a Mezőgazdasági Főiskola játékos-edzője volt. Új csapatával első ne­kifutásra megnyerték a vá­roskörzeti másodosztályú bajnokságot, egy osztály- lyal feljebb pedig a hato­dik helyen végeztek. 1992- ben a „körzeti egyben” di­adalmaskodtak, mi több, rá egy évre újdonászként a megyei másodosztály küz­delmeiből is „kinőtték magukkat”. Az első osz­tályba 1993-ban kerültek, a minden eddiginél erő­sebb mezőnyben a tizen­egyedik helyen zártak. Már ekkor érezte Vránszki, hogy eljött a váltás ideje, de aztán rábeszélték, és maradt a csapatnál. Az őszi szezon után viszont már el­váltak útjaik... — Elegem lett, rám fért a pihenés — emlékezett az edző. — Kellett a csend, a futballnélküliség. Fél éve éreztem úgy először, hogy jó volna újból feladatot vállalni a sportágban. Több ajánlatom is volt, végül a nagyszállásiakét fogadtam el. Egy frissiben alakult klubhoz köteleztem el ma­gam, melynek teljes neve: Nagyszáílási Kisgazda Football Club (a jövőben Gazdász Football Club né­ven működik...). Szeretném itt megvalósítani a „Hard- ware-mintát”, erre adottak a lehetőségek. A helyi fia­talok igénylik a focit, aki nem odavalósi, azzal pedig korábban már együtt dol­goztam. Amikor Nagyszál­lásra kerültem, öt forduló volt hátra az idényből, te­hát igazándiból a mostani felkészülési időszaktól kezdhetek építkezni. Most a hatodik helyen állunk a városkörzeti másodosz­tályban, eltökélt célunk, hogy tavasszal minden meccset megnyerünk. So­kan megmosolyognak, de mi már holnap megkezdjük a felkészülést, heti négy tréninggel készülünk a ta­vaszi folytatásra. Lelkes tá­mogatónk Tóth András, a Független Kisgazda és Pol­gári Párt nyíregyházi elnö­ke és Nagy Tibor, a polgá­ri tagozat vezetője. A hát­tér (melyet egy vállalkozás biztosít) lehetővé teszi a nyugodt felkészülést, most már csak rajtunk a sor...

Next

/
Thumbnails
Contents