Új Kelet, 1997. január (4. évfolyam, 2-26. szám)

1997-01-13 / 10. szám

I Kultúra 1997. január 13., hétfő A rock legszebb napjai Stevanyik András Maguk az emléktáblák, emlékoszlopok már évezre­dek óta jeleik az emberiség történetének. Híres csatákra, gazdag életművekre, uralko­dói törvényekre, történel­münk egy-egy jelentős sza­kaszára emlékeztetnek. A klasszikus ókor feliratainak gyűjtésével már több száz éve tudatosan foglalkoztak a kutatók. Vaskos gyűjtemé­nyek őrzik a feltárt és meg­fejtett szövegeket. A közép­kori és az újkori emlékjelek­kel viszont csak az utóbbi év­tizedekben kezdtek rendsze­resen foglalkozni a történé­szek. Magyarországon hat- hélszáz éve honosodtak meg az emléktáblák, de tömeges elterjedésük csak a XIX. szá­zadtól számítható. Nyíregyháza fiatal város, nincs olyan patinás múltja, mint sok idősebb társának, megőrzendő értékeire azon­ban mindig gondosan ügyelt. Nem a sors kifürkészhetetlen szeszélye, vagy a véletlenek szerencsés összjátéka követ­keztében vált az ország egyik legnagyobb, legjelentősebb városává. Néhány eseményt elkerülhetetlen felvillantani, hogy érzékelhetővé tegyük azokat az időbeli kereteket, amelyben kirajzolódott kö­zös otthonunk mai arculata. 1753 olyan fordulóév, amely lezárt, s egyben elin­dított egy-egy fontos sza­kaszt a település életében. A lezárt szakaszról a Jósa András Múzeum becses kin­csei, régészeti leletei beszé­des némaságukkal árulkod­nak. Érdemes időt szakítani az állandó kiállítás alapos ta­nulmányozására, vagy a helytörténeti kiadványok át­böngészésére. . A régi Nyíreghyáza a Bá- thori-család birtokaként ol­vadt be a kora középkor Ma­gyarországának mindennap­jaiba. A két ágra szakadt hír­neves família tagjai évszá­zadokon át osztozkodtak a falu irányításában. A nagy történelmi viharok — tatár­járás, török pusztítás, a Bocs- kay-, majd a Rákóczi-féle szabadságharc... stb. — ugyanúgy érintik, mint más szabolcsi községet. A XVIII. század közepén az elnéptelenedés miatt gróf Károlyi Ferenc — a birtok egyik részének tulajdonosa — a betelepítés mellett dön­tött és ehhez minden szüksé­ges lépést megtett. így né­hány éven belül, 1753— 1757 között sok száz, több­nyire tirpák (szlovák) telepes család talált otthonra vidé­künkön. Innen kezdve fel­gyorsultak az események, a település folyamatosan gya­rapodott. Az egyre duzzadó lélekszámú falu nemsokára — 210 esztendeje — ekiyer- te a mezővárosi rangot, s az ezzel járó vásártartási jogot. A XIX. század elején sike­rült — két részletben — meg­váltani önállóságát (1803, 1824) mindkét földbirtokos gazdájától, majd kivívni a városi privilégiumot (1837). Nagyobb törések nélkül fej­lődött tovább a város, 1848- ban már közel húszezer em­ber élt falai között. A vasút­építés felvállalása véglege­sen eldöntötte későbbi sorsát, központi szerepkörét. Az osztrák—magyar kiegyezés utáni évtizedek, különösen a századforduló időszaka lázas építkezések jegyében teltek: kórház, megyeháza, Korona Szálló, templomok, iskolák emelkednek magasra, igazol­va a városi, majd megye- székhelyi kitüntető cím jo­gosságát. A XX. században megbomlik a békés fejlődés fonala, s a gyarapodás és bomlás rapszodikus ingado­zása válik meghatározóvá. Az építkezések — szépítke­zések árnyékában, világhá­borúk, román és szovjet meg­szállások, forradalmak hú­zódnak meg, szaggatják fel időről időre a közös boldo­gulás törékeny lendületét. A hatvanas évektől kezdve, szinte napjainkig megduplá­zódott a lélekszám. Három évtized alkatt egy 50-60 000 lelkes „új város” épült fel. Mára Nyíregyháza nemcsak a megye oktatási, ipari, köz- igazgatási, kulturális... stb. központja, hanem az ország egyik legnagyobb városa is . Szükségszerűen elnagyolt helytörténeti vázlatunk csak jelzőkarókat, csomópontokat tudott kiemelni, ezek mentén próbálunk haladni a közel 200 nyíregyházi emléktábla, emlékmű bemutatásakor. Az egyes részek megírásánál sa­ját kutatásaimra és a kiváló várostörténészek — Mar- gócsy József, Fazekas Árpád, Bene János — munkáira tá­maszkodtam. Ritka szeren­cse, hogy szinte minden jelentős eseményről, sze­mélyről beszámolhatunk majd a márványlapok segít­ségével. Számítunk érdek­lődésére, elevenítsük fel együtt közös múltunk meg­annyi szép, vagy keserű em­lékét. Farkas Shulcz Tibor Az ifjúság zenéje az ötve­nes években egy társadalmi méretű, majd a hatvanas évek­ben mozgalommá szerveződő nemzedéki lázadás indulatá­ban született. Fejlődése során mindig tükrözte ennek a nyugtalanságnak fellendülé­seit, megtorpanásait. A rock­zene története éppen ezért — akárcsak a politikai és kultu­rális mozgalmak története — 1967-ig viszonylag töretlen, egyértelműen felfelé ívelő utat mutat. Születése pillana­tától kezdve igen fontos sze­repet játszott a fiatalok életé­ben. Rítus volt. Nem csupán egy új zenei világnyelvet je­lölt, hanem bizonyos gondol­kodás módot, életstílust is, amely lassan beépült a mo­dern társadalmak minden­napjaiba, kultúrájába. Charles Vreich ideológus könyvében olvasható: „Az új zene olyan fokon valósította meg a művészetnek a min­dennapi életbe történő beol­vasztását, amely a modem tár­sadalmakban egyedülálló. Amivé ez az új zene lett, nem más, mint az első igazi példá­ja annak a mai kultúrának, amelyet a nép hozott létre, nem pedig egy elit vagy a mamutvállalatok hamistudat- gépezete.” A DISC — nagy múlttal rendelkező angol könnyűze­nei hetilap — 1966-ban pedig a következőt írja erről: „A zene különleges közösségi és csoportélményeket kínálva „soul to soul” — lélektől lé­lekig — ívelt, és a nagy ipar­városok mélyrétegeiből ér­kező együttesek, a BEATLES, a ROLLING STONES, a BYRDS és mások zenéjében a külvárosok népének, a ki­semmizetteknek, a társada­lom periféráján vegetálók- nak, a jövő nélkülieknek a hangja szólalt meg. Ugyanak­kor Boh Dylan vagy Donovan a radikalizálódó, háborúk el­len tüntető fiatal értelmiségi­ek és diákok, James Brown, Otis Redding vagy más soul- előadók pedig az öntudatoso­dó fekete kisebbség gondola­tait, vágyait, céljait közvetí­tették.” A könnyűzene — ezen be­lül a progresszív rock — azonban csak látszólag bom­lott rétegzenékre, irányzatok­ra, a hatvanas évek közepéig e mozgalom igenis nagyon egységes volt. Szoros köl­csönhatásban állt az úgyne­vezett szubkulturális jelensé­gekkel: divat, öltözködés, hajviselet, szexuális forrada­lom, és csak a hatvanas évek második felétől alakított ki szoros kapcsolatot olyan egyéb művészeti ágakkal, mint a film, a színház, a kép­zőművészet, irodalom stb. Mindez együttvéve azokat az illúziókat táplálta, hogy a kö­zösségi együttlétekkel a ze­ne, a szeretet, béke és testvé­riség hirdetésével, a szemé­lyiség és tudat átalakítása ré­vén meg lehet változtatni a világot, és egy jobb szebb tár­sadalmat lehet felépíteni. 1967-ig a rockzenét — a ze­nészeket és a közönséget is — ezek az illúziók, a változtat­ni akarás hatották át. A szak­értők véleménye szerint ezek az évek a legszebb lapok a rock mesekönyvében. A SOUND írta: John Len- nőn: „San Franciscóban zajlott az élet. Nagyszerűen éreztem ott magam. Mindnyájan kirá­lyok voltunk. Valami új volt születőben. Fogalmunk sem volt, hogy mit csinálunk. Egy kávé mellett mindenki beszélt mindenkivel. Olyan volt, mint Párizsban a festők között. Le­mezeket hallgattunk, zenéről beszélgettünk. Pompás idők voltak.” 1967 legendás év a rock történetében. Amerikában a szeretetnyarak, a hippivilág, az ellenkultúra, a love-in, bed-in együttlétek ideje ez. Angliában megkezdődik a Stúdió Korszak. A Beatles megjelenteti a Sgt. Pepper.., a Rolling Stones a Their Sa­tanic című konceptalbumo- kat, és ezen a nyáron rende­zik meg az ellenkultúra első nagy fesztiválját Monterey- ben. Ez az év kétségtelenül a tetőpont volt. Sebők János szerint: „Az aratás éve a hatvanas évek vetése után. Micsoda névsor! Korszakos nagylemezek! Le­gendás koncertek!” A rockzene 1967-re a ko­rábbi évekétől teljesen eltérő, bonyolult zenei formává vált, fokozatosan elvesztette ko­rábbi egységét, spontaneitá­sát, poposságát. Antiművé- szetből művészetté lépett elő. Megkomolyodott, felnőtté vált. Alkotórészeire bomlott. Csak így tudott továbblépni. Kialakultak a folk-rocknak, a szimfonikus rocknak, a dzsessz-rocknak, majd főleg Európában az elektronikus rocknak a speciális művelői. Erről azonban majd legkö­zelebb. ^ ' Reader’s válogatás Sajtószolgálat _______ Új év napján az emberek milliói fogadkoznak, hogy fogyókúrába kezdenek. Nem is csoda: a karácsonyi lakomák kísértésének nem lehet ellenállni. A nappalok rövidebbek és hidegek, így kevesebbet mozgunk a sza­badban, és többet gubbasz­tunk otthon, karnyújtásnyi­ra a hűtőszekrénytől. Rá­adásul a nyáron bőségesen rendelkezésre álló, olcsó élelmiszerek télen nehezen beszerezhetők és drágák. A téli súlygyarapodás megelőzéséhez ad hasznos tanácsot a Reader’s Digest Válogatás januári számá­ban megjelent A téli fogyó­kúra titkai. íme néhány ta­nács. Minél több fény. Emberek millióit kínozza a téli dep­resszió. Bár az utóbbi évek­ben az évszakhoz kötött depresszió az érdeklődés középponjába került, nem mindenki ismeri fel, hogy ennek az állapotnak épp a súlygyarapodás az egyik jellemzője. Mivel a tünete­ket egyértelműen a napfény hiánya okozza, a szakembe­rek sok esetben javasolják a mesterségesfény-keze- lést, de azt is, hogy igyekez­zünk minél több természe­tes fényhez jutni, akár az­zal, hogy ha módunk van rá, az ablak mellé ülünk, akár azzal, hogy a szabadságunk egy részét télen, napos he­lyen töltjük, de azzal is, hogy sokat sétálunk a sza­badban. Kapcsolódjon ki! Télen általában beszorulunk a szobába. A mozgás azon­ban feltétlen szükséges. A tapasztalat szerint elég csu­pán harmincpercnyi mérsé­kelt fizikai tevékenységet beépíteni a napirendbe, a mozgás javítja a hangulatot, és abban is segít, hogy az ember ellenálljon az állan­dó nassolásnak. Válasszon mást! A téli súlycsökkenés egyik titka az étrend megváltoztatása. Érdemes figyelembe venni a következő lehetőségeket. A gyümölcsök és a zöld­ségek zsírban szegény, szénhidrátban gazdag táp­lálékok, így tökéletesen megfelelnek a fogyókúrá­zók számára. A pékáru is belefér a fo­gyókúrás étrendbe, de a be­főtt és a zsírszegény jog­hurt is. A zsírban gazdag húsok csak kis mennyiségben, fő­zelékhez, zöldséghez vagy főtt tésztához fogyasztha­tok. A zsírban szegény húsok korlátlan lehetőségeket kí­nálnak. Éttermi ételeket csak módjával fogyasszunk. Nyugodtan ehetjük ked­venc ételeinket, csak fi­gyeljünk oda a mennyiség­re! Sokak számára a téü súly- csökkentés egyenlő az ét­kezési szokások gyökeres, de rövid ideig tartó megvál­toztatásával. A tartós súly- csökkentés érdekében vi­szont a szakértők azt java­solják, hogy vezessünk be néhány kisebb változtatást, amit azonban mindenkor be tudunk tartani. A tél ne­héz időszak a fogyókúrázók számára, de a megfelelő el­tökéltséggel sikereket lehet elérni. Eleven kövek Most induló sorozatunkban a Nyíregyházán talál­ható emléktáblákat, emlékműveket kívánjuk bemu­tatni. A terebélyes város egészét átszövik az emlé­kek, általuk elevenedik meg újra és újra a múlt. Min­dennapjaink hűséges kísérőivé váltak ezek a már­ványlapok, művészi alkotások.

Next

/
Thumbnails
Contents