Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-06 / 285. szám
UJ KELET Labdarúgás 1996. december 6., péntek 11 Szezonvégi mérleg, NB II Keleti csoport B. Kovács Zoltán: „Elkényelmesedett a társaság” 6. ASE Tiszavasvári 14 7 3 4 21-16 24 Nagy várakozás előzte meg B. Kovács Zoltán Vasváriba érkezését. Már a szerződés aláírásának pillanatában tudatosítanák vele, hogy a csapattól csak az NB I vagy az osztályozós hely megszerzése az elfogadható eredmény. A vetélytársakhoz képest a csapat nem okozott csalódást, hiszen a hatodik helyen, az osztályozós helyhez közel várja a tavaszi folytatást. Az más kérdés, nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, ha az ASE továbbra is olyan gyengén szerepel idegenben —1 győzelem, 3 döntetlen, 3 vereség —, mint ősszel, akkor ennek a célkitűzésnek kevés a reális alapja. Persze mint az edzővel, B. Kovács Zoltánnal készített értékelésből kiderül nem csak a 33 százalékos idegenbeli eredményességen kell javítani... így látták ők tizenhármán... Fecsku István: - Nekem nagyon rosszul sikerült, de azt hiszem, a csapat kitett magáért. Várható volt, hogy az új játékosokat nem lehet egyik napról a másikra zökkenőmentesen beilleszteni a 9sapatba. Pitács György:- Én nagyon rossz félévet zártam. A csapat közepes teljesítményt nyújtott, ami lehetett volna jobb is. Fige János:-Számomra jól kezdődött az ősz, sajnos azonban rosszul végződött. A csapatnál ez pont fordítva volt... Veres Sándor: — Többet várok a tavasztól, mint az ősztől. Lenkey Gábor: - Vegyes őszt zártuk, mely számomra csalódásokkal volt tele. Hegedűs Imre: - Rémálom volt számomra a bajnokság első szakasza. Tavasszal megpróbálom bebizonyítani, hogy számíthat rám az edzőnk. Havelantße/a. - Ősszel voltak sikerek, voltak kudarcok. Vegyes volt... Szarka László: - Helyezésben előbbre vártam magunkat, de nincs vészhelyzet. Tavasz- szal oda kell figyelnünk, hozni kell egy—két meccset pluszba, és akkor odaérünk az osztályozós helyre, a dobogóra. Szemán István: - Minden téren változatos őszt zártunk. Sinka László: - Rosszul kezdődött, de jól végződött számomra az őszi idény. Ion Rosu: - Nem érzek csalódást az őszi teljesítményünk után, de biztos vagyok abban, hogy tavasszal ennél sokkal többet fogunk nyújtani. Szerintem meg lesz az osztályozó. Papp Imre: - Az elénk kitűzött célokból még minden megvalósulhat. Remélem, hogy tavasszal több pontot szerzünk, mint eddig, és akkor nem okozunk csalódást. Bohács Sándor. — A bajnokság elején „egy kicsit beragadtunk”, a vége felé azonban már hoztuk a meccseket. Remélem, tavasszal sikerül tartósan jó formában lennünk. Ha tudjuk hozni a második félévben végig az ősz végi telje- sítményüneket, akkor elérhetjük az elénk kitűzött célokat. SzárazAttila (Új Kelet) ____ —Az a csapat, amelyikhez Ön Tiszavasváriba érkezett, illetve a Jelenlegi, két különböző' játék- aidásúi gárda. Meg merem kockáztatni, a tavalyi jobb volt... Annál is inkább, hiszen ók majdnem osztályozóig jutottak. — Többé-kevésbé én is egyetértek ezzel — ismeri el B. Kovács Zoltán. — Nem véletlenül fogalmaztam én is úgy, amikor az utolsó fordulók tájékán igent mondtam, hogy Tiszavasvári az NB II egyik meghatározó csapata. A zajló mérkőzésekbe nem szóltam bele, a felkészülést kezdtem csak el én irányítani. A nyáron történtek bizonyos változások, különböző okok miatt az akkori együttesből többen máshol folytatták pályafutásukat. A játékoskeret kialakítása közben mindenki elmondhatta a véleményét. A döntést közösen hoztuk meg a vezetőkkel mind a távozókkal, mind pedig az újakkal kapcsolatban. Olyan új j átékosok érkeztek, akik az őszi szezonban nagyon sok lehetőséget kaptak. Nem voltam könnyű helyzetben, hiszen július nyolcadikén kezdtük meg a felkészülést, és augusztus 11-én már bajnoki mérkőzést játszottunk. Közben persze Magyar Kupa-mérkőzéseken is pályára kellett lépnünk... Egyáltalán nem volt egyszerű feladat így csapatot építeni. Az, hogy a Stadler ellen sikerült hazai pályán nyerni, engem is meglepett. Azt gondolom, hogy az azóta eltelt idő „megmérette” az eredményt. —Augusztus végére jól meneteltek a Magyar Kupában, azelső két fordulóban négy pontot szereztek, amikor is eljött az NYFC elleni találkozó, amely után a megyében élő szakemberek komoly kritikával illették Önt, hiszen csapata a mérkőzés nagyobb részében emberelőnyben játszott, és mégsem tudott nyerni... A bírálók szerint emberelőnyös helyzetben Önnek egy védő helyett újabb csatárt kellett volna pályára küldenie... — Hosszú időn keresztül 1-0- ra vezetett a Nyíregyháza. Elfogadom a kritikát, mindig tanul az ember. A kispadról úgy tűnt, hogy a pályán lévők ki tudnak egyenlíteni. Végül is változtattam, hiszen a második félidő közepén Fige helyett Pitács lépett pályára. Meg kell hogy mondjam, ezután sem változott sokat a játék képe. Nem cserékkel, a játékkal volt inkább a baj... — Ön szerint milyen őszt zártak? Természetesen nem elfelejtve, hogy egyértelműen az NB I, de minimum a dobogó lett már az elmúlt bajnokság végén kitűzve célként a csapat elé. — Ha azt vesszük, hogy a hatodik helyen zárták az őszt, akkor ez a helyezés elmarad a várakozástól. Ha viszont úgy nézem, hogy egy pontra vagyunk a harmadik helytől, és kettőre az osz- tályozóstól, akkor ez olyan minimális hátrány, amire lehet építeni, és tavasszal előbbre lehet lépni. A rövid felkészülési időt, az új emberek beépítését, a többfrontos helytállást, a kedvezőtlen sorsolást és az állandó eredményességi drukkot figyelembe véve azt gondolom, mindenki elismeri, hogy nem voltunk könyB. Kovács László nyű helyzetben. Ami a legfontosabb, a folytatásra még nyílt maradt a versenyfutás. A vetélytár- saink közül a tavaszi első négy fordulóban hozzánk látogat a Diósgyőr, a Nyíregyháza és a Tiszakécske, azaz ezeken a találkozókon sok minden eldőlhet. — A csapathoz közelállók tudták, és talán azok is, akik hétről hétre láttak az. Önök mérkőzéseit, vagy csak az Új Keletben böngészték a csapat összeállításait, hogy az öltözőben, a háttérben történhetnek bizonyos dolgok. Gondolok itt arra, hogy például oszlopos tagnak hitt labdarúgók kerültek ki a kezdő csapatból, a keretből — A játékosok egyénileg nem tudták a helyüket stabilizálni a csapatban. Ezért nem alakult ki egy „alapcsapat”. Kezdtünk a középhátvéd posztján Papp Imrével, aztán váltottunk Lenkei Gáborra. Papp Imre játszott emberfogóba is, de ha megnézzük a hátsó régiót, akkor már közel sem egyértelmű a kép. Ősszel jobbhátvéd poszton megfordult Sinka László, Fige János, Horváth Miklós. Sajnos, igazából egyik sem tudta bizonyítani, hogy ő lenne a végső megoldás. Balhátvéd szerepkörben is hasonló a helyzet. Ott a névsor: Fige János, Havelant Béla, Horváth Miklós. Ugyanez mondható el a középpályára is. Szemán István jól kezdett, de aztán megtorpant. Horváth Miklóssal is próbálkoztam, „eggyel beljebb” Havelant Béla és Szarka László is kapott lehetőséget. Az irányítók közül a bajnokság vége felé Veres Sándor nyújtotta a legjobb teljesítményt, játszott ezen a poszton Fecsku István és Erdei Csaba is. Baloldali középpályásként Hegedűs Imrével, Szemán Istvánnal és Bohács Sándorral próbálkoztam. A formába lendülése után egyértelművé vált Bohács helye. Elől Rosu tíz góljához nem kell kommentár. Sajnos, mellette nem akadt még egy gólerős csatárunk, aki ugyanúgy megállta volna a helyét. Erdei, Dencsuk és Pitács egy-egy gólt szerzett... — Hallgatva Önt, az ember nem érti, hogy ezek közül a labdarúgók közül az elmúlt egy— két évben miként lehetett jó né- hányuk stabil kezdő? Például a hátvédsor tavaly vagy az azt megelőző évben nagyon kevés gólt kapott. Nem rakja túl magasra a mércét? — Az, hogy mennyi gólt kapunk, nyilván jelzi a hátvédsor stabilitását. Ha valaki jobban megnézi az őszi szereplésünket, meglepve láthatja, hogy a tizenhat kapott gólunkból nyolc akkor esett, amikor győztünk. Nyilván ezek a találatok nem értékelhetők akkora súllyal, mint a másik nyolc. A hátvédsor dicséretére szól az is, hogy három idegenbeli mérkőzésen nem kaptunk gólt. A mércét egyértelműen a célkitűzéshez kell alakítani. Egy csapatnak, amelytől dobogós helyezést várnak el, nyernie kell, annak gólokat kell rúgni. Sajnos, a hátvédsorban van egy—kétjátékos, aki csak védekezésre alkalmas. Nem képes arra, hogy elkezdje hátulról a játékot szervezni, vagy ha kell, megcsináljon egy cselt. Az nem lehet célravezető, hogy hátulról elrugdossuk a labdát előre... — Már elnézést, de az előző évek sikereit pont ez hozta. Nem volt hátul labdaeladás, Szűcsék sallangmentesen minden labdát rúgtak előre, és meg is volt az eredménye... — Én azt szeretném, ha megfelelő fizikai állapotban játszanánk” a focit. Volt nem egy olyan mérkőzésünk, ahol ez vezetett sikerre. — Végül is hogy érzi, sikerült megtalálnia a csapattal az összhangot? Tudja, kiben bízhat? — Úgy gondolom, hogy megismertem a játékosokat, nemcsak a tudásukat nézve, hanem emberileg is. Tudom, kik azok, akik lendíthetnek rajtunk. Remélem, hogy ha változásokra szánjuk el magunkat, akkor elsősorban azok a labdarúgók távoznak tőlünk, akik mind játéktudásban, mind pedig emberileg nem alkalmasak arra a feladatra, amelyet el szeretnénk érni. Ilyen labdarúgó nemcsak a hátvédsorban van, hanem a középpályán, illetve elől is. Mindenképpen várható tehát mozgás a játékoskeretben, de ennek a pontosítása a következő napok feladata lesz. Úgy érzem, elkényelmesedett egy kicsit a társaság, pedig a siker érdekében mindenkitől többre van szükség. „Harcos”, küzdő csapatot szeretnék, olyat amelyik játssza a focit, és olyan játékosokból, akik mind a pályán, mind pedig a magánéletben mindent alárendelnek a sikerekért. Nemcsak a pályán, de ez utóbbi területen is van még bőven mit tenni - jegyezte meg beszélgetésünk végén sokat sejtetően B. Kovács Zoltán. Mesteri magyarázatok Az őszi bajnoki fordulókat ő. Kovács Zoltán így értékelte. (Zárójelben fordulóról fordulóra a tabellán elfoglalt helyezés.) Diósgyőr-Tiszavasvári 0-0 (7-8) — Diósgyőrbe de szinte mindenütt idegenben elfogadható eredmény a döntetlen, még ha pontszámban ez különösen nincs is díjazva. Az egy pontot lelkesedésünknek, küzdeni tudásunknak köszönhettük. Tisza vasvári-Szolnok 3-1 (4) — Valahogy ez a győzelem akkor olyan természetesnek tűnt, hiszen ki ellen akarunk hazai pályán nyerni, ha nem az újonc ellen? A Szolnok újonc létére a Keleti csoport egyik meghatározó csapata lett. Nyíregyháza-Tiszavasvári 2-0(6) — Igazi presztízscsata volt, óriási várakozás előzte meg. Nyíregyháza ekkor még nem szerzett pontot. Az első fordulóban kikaptak Szolnokon, a másodikban pedig szabadnaposak voltak. Az NYFC megbirkózott a rájuk nehezedő lelki teherrel. Megvertek úgy bennünket - és ezt önkritikusan be kell ismernünk -, hogy nem sok esélyünk volt a pontszerzésre. Talán tudat alatt egy kicsit jobban bíztunk magunkban, mint ahogy az indokolt lett volna... Tiszakécske-Tiszavasvári 3-1(12) — Rosu góljával vezettünk 1 -0-ra, majd egy figyelmetlenség után egyenlített a Kécske. Ezt követően Erdeinek volt egy óriási ziccere, ami kimaradt. A második félidő egyértelműen a hazai csapaté volt. Tiszavasvári-Hatvan 2-1 (7) — A mérkőzés előtt a tabellán a tizenkettedik helyen álltunk. Rendkívül fontos volt számunkra ez a találkozó. Ha nehezen is, de megszereztük a ,kötelező” győzelmet. Kecskeméti RSC-Tisza- vasvári 0-0 (8) — Számomra ez a mérkőzés fájó pont marad. Az erőviszonyok alapján simán kellett volna nyernünk Kecskeméten. Rengeteg helyzetünk volt, de Rosuval az élén ezeket elpuskáztuk. Nagyon értékes két pontot hagytunk az RSC-nél... Tiszavasvári—Tiszafüred 5-3(5) — Ezek a legnehezebb mécsesek, mert a játékosok úgy vannak vele, ,Jiaz.ai pályán úgyis nyerünk az újonc ellen”. Tiszafüred jól játszott, többször vezetett is. Emlékezetes mérkőzésen az akarat, a lelkesedés hozta meg számunkra a sikert. Kazincbarcika-Tiszavas- vári 2-0 (7) — Egy újabb fájó pont. Bar- cika korántsem képvisel olyan játékerőt, mint az elmúlt években. Mélyen tudásunk alatt szerepeltünk, hiányzott a labdarúgóinkból a tűz. Tiszavasvári-Salgótarján 2-0(4) — Igyekeztem függetleníteni magam attól, hogy az előző években a Tarján edzője voltam. Arra koncentráltam, hogy a barcikai vereség után köszörüljük ki a csorbát és nyerjünk hazai környezetben. Szerencsére - talán a szezon legjobb játékával - nyerni tudtunk. Azt hiszem, az STC-nek egy percig nem volt esélye a pontszerzésre, két rúgott gól mellett számtalan helyzetünk maradt kihasználatlanul. Tiszavasvári-Hajdúnánás 4-2(5) —Vasvárinak mumusa a Ná- nás. A szomszédvári rangadót a környékbeliek mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérik. Vezettünk már 4-0-ra is, szánk ízét azonban a kapott két gól egy kicsit elrontotta. Kaba-Tiszavasvári 0-0 (5) — Ez egy érdekes mérkőzés volt. Több játékosom is a korábbiaktól eltérő taktikai utasítással lépett pályára. Mindenki dicséretesen, nagyon fegyelmezetten játszott, és így értékes pontot szereztünk. Tiszavasvári-Kiskundo- rozsma 0-1 (7)- Szerettük volna úgy befejezni a bajnokságot, hogy otthon ne kapjunk ki. Sajnos, Kiskundorozsma egy góllal jobbnak bizonyult. A dorozsmaiak ősszel mindössze kétszer kaptak ki, ez egy újonc csapattól nagyon jó eredmény. Ez egy ki-ki meccs volt, ha nekünk sikerül jobban, akkor előttük végeztünk volna a bajnokságban. Kecskeméti TE-Tiszavas- vári 0-1 (7)- Fontos találkozó volt. Hazai vereség után egy megerősített Kecskemét otthonába látogattunk. Ráadásul a KTE sorozatban ötször kikapott otthon, mindenképpen bizonyítani akartak. Sokat jelentett ez a három pont a számunkra. Tiszavasvári-Eger 3-1 (6)- Az első félideji gyenge játék után sikerült nyerni. Veres beállása után új színt vitt a játékba. Fotó: Racskó Tibor Egy kis statisztika Július nyolcadika óta B. Kovács Zoltán közel t20 edzést tartott. A csapat 14 bajnoki, 7 Magyar Kupa és 16 edzőmérkőzésen lépett pályára. A 21-es keretből egy percet sem töltött bajnoki mérkőzéseken pályán Rása, Simon és Fazekas. Minden mérkőzést csak a cerberus, Szabó László játszott végig. Minden találkozón pályára lépett Rosu és Szemán. Egy mérkőzést hagyott csak ki Havelant, Lenkey, Bohács és Erdei. Horváth és Papp 12 bajnokin kapott bizalmat. Ősszel 37 sárga- lapot kapott a Vasvári és két pirosat. A házi gólkirály Rosu lett 10 góllal, őt Veres követi két találattal, míg Bohács, Erdei, Horváth, Dencsuk, Papp, Lenkey, Szemán és Pitács 1-1 alkalommal volt eredményes.
