Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-05 / 284. szám
I UJ KELET Megyei krónika 1996. december 5., csütörtök 3 Patkányokkal barátságban F. Sípos József jegyzete Beköltöztünk, örültünk, kicsomagoltuk, becsomagoltuk, berendeztük. Aztán kezdtünk megbarátkozni. Na nem a megszépült lakással, az új bútorokkal, hanem azzal, hogy az első tartós eső eláztatta az ablakpárkány alatti tapétát, a másik— még tartósabb — már az ablak fölött is. Aztán sárgulni kezdett a plafon. Megbarátkoztunk azzal is, hogy a fürdőszoba ajtaja nyitott állapotban majdnem félig eltakarja a nappali szoba bejáratát; az antenna csatlakozója derékmagasságban van olyan helyen, ahova még véletlenül sem illik tévét tenni, és még egy szekrénysorral vagy bármilyen bútordarabbal sem lehet diszkréten eltakarni. Aztán egy sereg dologhoz kezdtünk hozzászokni: „lépcsőn kell felmenni” a fürdőszobába és a vécébe; a gáztűzhelyet úgy helyezték el, hogy ne lehessen kitakarítani a környékét; fából vannak a közfalak; potyog a csempe, vállmagasságban vannak az ablakok. Mindez egy idő után már nem is volt feltűnő. A költő szavai jutnak eszembe, aki felteszi a nagy kérdést: „meg tudtad te szokni?”. Persze hogy meg tudtam szokni, hiszen a csempét visszaragasztottam, a sárga vakolatot levertem, az új kábeltévé-rendszer megoldotta a csatlakozó problémáját, egy idő után megtanulta a család, hogyan kell úgy bemenni a fürdőszobába, hogy ne a kádban landoljunk. Már nem esünk bele egyenesen a vécé- kagylóba, a közfalak kongd- sál megszoktuk, és azért is örülünk, amiért a gyerek nyolcéves korában még mindig nem lát ki az ablakon, hiszen fejlődése folyamán egyszer sem kellett félni attól, hogy lezuhan a negyedikről. A lépcsőház is tiszta, amióta nem a Lakszöv takarít, hanem a lakók, és közel egyéves könyörgés után valami félelmetesen olcsó szakemberrel visszaragasztatta a lépcsőházi lépcsők linóleumát, és újra lerakták a felpúposodott kövezetei... Ezután olyan dolog történt, amit már nem tudtunk, és jelenleg sem tudunk megszokni. Ezt pedig úgy nevezik, hogy csatornabűz. Mihez is tudnám hasonlítani? Biztosan járt már a nyájas olvasó a Nyírszőlős felé vezető úton. Nyíregyházát elhagyva, jobb oldalon van egy üzem, ahol keverik-kutyulják a város összes polgárának ürülékét. Hát ilyen szag van a lakásban. Eddig nem panaszkodtam még arról, hogy az az akna, amelyen a csövek elhagyják a lakást, nincs hermetikusan elzárva a lakótértől; a vaslemezek csatlakozásánál érezhetően „fúj” a bűzös levegő; az aknabeme- neteket egy nagy kalapáccsal ütötték ki valamikor, ami által a csövek átmérőjénél sokszorosan nagyobb lyuk keletkezett. Szóval amikor végre hazamegyünk, csípi a szemünket a családi fészek melege, és orrfacsaró bűz szolgál körítésként bőséges vacsoránkhoz. Az ablakot nem kinyitjuk, hanem becsukjuk, mert a huzat nyitott ablak esetén még jobban megtölti a lakást patkány szaggal. Ezután bezárkózunk valamelyik szobába, és kifejezetten élvezzük, hogy végre együtt a család, és arról beszélgetünk, milyen csodálatos közvetlen összeköttetésben lenni a patkányokkal, hiszen a tudósok szerint ehhez a fajhoz hasonlítunk a legjobban (lásd a patkánykísérletek tömegét). Ha eddig ebben kételkedtem volna, ezek után már biztos nem fogok. Hát így élek én, boldogan, kis családommal — barátságban a patkányokkal. Megjegyzés: Szerkesztőségünkbe több panasz érkezett, hogy az Oz utcai és az Őz közi lakások felsőbb emeleteinek lakásaiban elviselhetetlen csatornabűz terjeng, és a Lakszöv (az Őz utcai társasház kezelője), valamint a Háznagy Bt. (az Őz közi társasház gazdá ja) többszörös bejelentés után sem mozdul. Szerkesztőségünk botcsinálta „szagéi- tőjének” véleménye szerint meg kell javítani a szellőzőberendezés villanymotorját, és a ventilátor „kihúzza” a bűzt. Ilyen egyszerű. Kiállítás a Centrálban H. Németh Katalin grafikusművész alkotásait mától a nyíregyházi Centrál Hotelben is megtekinthetik. A művésznő képeinek témáját a mindennapokból meríti, elsősorban képgrafikával foglalkozik. „Mindig a természet és a kozmosz indít el a gondolkodásban — innen jutok el az ember belső világához. Ezt keresem a legérzékenyebb vonalakkal, árnyalatokkal” — vallja magáról. Ki hozza az ajándékot? Mikulás-váró Kozma Ibolya (Új Kelet)-— Nem viszek neked ajándékot, mert nem tisztítottad meg a cipődet! — kiabálta a Télapó egyik ismerősömnek Nyíregyházán a sétálóutcában. Itt már napok óta találkozhatnak a gyerekek nem is egy, hanem több Mikulással. Cukrokat, csokoládékat osztogatnak, megsimogatják a gyerekek arcát, és megkérdezik, milyen ajándékokat tegyenek a csizmájukba csütörtök este vagy pénteken. A nagycser- keszi napközis gyerekek még számolják a napokat, mikor tegyék ki csizmájukat az ajtó elé. Addig is papírból készítenek Mikulás-figurákat, ezzel is készülnek a várva várt ünnepre. — Én már megírtam a Télapónak, hogy énekelő babát, igazi cicát és igazi kengurut szeretnék — mondja Orosz Dóri csillogó szemekkel. — Meg egy csomagot. — En egy babát meg egy csomagot kérek — folytatta Szabó Natália. Vége-hossza sincs a felsorolásoknak, igényeknek. Ki autót, kisvasutat, állatot vagy más játékot szeretne, de van, aki csizmát és ruhát kér a Télapótok — Én is írtam levelet! — mondja az egyik kisfiú. — Hová küldted? — Még nem küldtem el, csak megmutattam anyukámnak. — Úgyis az anyukák hozzák az ajándékot — mondja jól- értesülten Orosz Dóri. — Megfigyeltem az erkélyről, hogy anyukám rakja az ajándékot a csizmába. Gyanús volt, hogy anyu még nincs otthon, csak a testvéreim meg én. Azt mondta, hogy dolgozik, pedig tudom, ajándékot vásárolt. — Nem igaz — vág a szavába Natália —, igazi Mikulás hozza az ajándékokat! — Én nem tudom — mondja Szász Enikő —, de hozzánk mindig bekopog valaki. Anyu, apu meg a testvérem bent van a szobában és tévét nézünk, s egyszer csak kopognak. Kimegyünk és már ott van az ajándék... — Ki lehet az? — Hát... a Télapó — majd gondolkodik, s így szól: — vagy valaki más... — Az óvodában is mindig felöltözött valaki Télapónak. — Gergőnek az apukája! — kiáltja valaki: — Nem is volt igazi a szakálla! — Azért én kiteszem a csizmámat — mondja Dóri —, hátha tesz bele valamit a Télapó... vagy valaki más. Őszülő fejjel is vizsgázik B. A. (Új Kelet) Félóránként száll le a helikopter. Az oktató benn marad a pilótafülkében, a tanítvány kiszáll, megköszöni a repülést, és helyette máris ugrik a következő delikvens. így megy ez. A már végzettek vidám nevetéssel fogadják a frissen érkezőt. Huffhágel Gyula megkönnyebbült mosollyal nyugtázza az üdvözlést, és szívesen beszél szenvedélyéről, hobbijáról, ami a hivatása. — Régen volt az, amikor repülni tanultam. Most amolyan ellenőrző vizsgát tettem. Hasonlít egy kicsit a jogosítvány megújítására, de itt nem elég az orvosi vizsgálat, nekünk kétévenként bizonyítani kell szakmai alkalmasságunkat is. Ez a lényegesen nagyobb felelősséggel függ össze, hiszen még egy mezőgazdasági gép esetleges katasztrófája is okozhat súlyos tömegszerencsétlenséget. Mi már nem csak a mezőgazdaságban dolgozhatunk, legtöbbünk utasokat is szállíthat, nem csoda, ha az illetékesek alaposan ellenőrzik felkészültségünket. A mező- gazdasági permetezésre még ma is szükség van. Csak egy kicsit átrendeződött a munka. Most sokkal többet repülünk, kevesebb a kiszórt permedé, de még mindig olcsóbb nálunk megrendelni a permetezést, mint az esetlegesen tíz év alatt megtérülő beruházásba fogni. A földi szórás lényegesen drágább, és nem is annyira hatékony, mint az. amit a repülőgépes szolgálat végez el. Mi tart a Nyír-Rep Kft.- aél? Amikor főiskolások voltunk, azt mondtuk: fizetnénk is azért, hogy repülhessünk. Ez olyan hobbi, amit nem nagyon érthet az, aki nem pilóta. Mára annyiban változott a helyzet, hogy repülni is szeretünk, meg a pénzre is szükségünk van. hiszen családunk van. de a szenvedély változatlan. Rakamazi hírek Leiter György (Új Kelet) Elkészült és december 5- én, délelőtt 10 órakor adják át Rakamazon azt a négy kilométer hosszú kerékpárutat, amely eztán lényegesen nagyobb biztonságot nyújt a ke- rekezőknek, s a jövőben az autósok is nyugodtabban közlekedhetnek a forgalmas úton, már kevésbé tartva a szelíd biciklisek olykori kiszámíthatatlanságától. A cipőipari szövetkezettől Tímár községig vezető kerékpárutat a debreceni DEBMUT cég készítette. A 19 millió forintos költséggel épült út 13 millióját pályázaton nyerték, azt 6 millió forinttal az önkormányzat egészítette ki. Az önkormányzat december 12-én délután egy órától tartja idei utolsó testületi ülését. A napirendi pontok között a legfontosabbnak a harmadik negyedév pénzügyi tevékenységét mérlegelő tájékoztató ígérkezik, illetve tíz az előzetes számítási anyag, amely a jövő évi terveket készíú elő. Az önkormányzat új helyi adó, az iparűzési adó bevezetéséről is dönt majd. Nagygyűlés Záhonyban L. GY. (Újkelet) Az MSZOSZ elnöke, dr. Sándor László és dr. Márkus Imre, a Vasutas Szakszervezet elnöke ma Záhonyba látogat, ahol délelőtt 9 órakor a MÁV rendelőintézetében megbeszélést folytatnak a vasutas- és az önkormányzati rendelők egészség- ügyi öszszevonásáról. A két szakszervezeti vezető mellett az egyeztető tárgyaláson részt vesz dr. Tan Endre igazgató és Háda Imre polgármester, valamint a rendelőintézetek vezetői. Ezt követően a rendelőintézet ebédlőjében 10 órától fórumot tartanak az egészségügy reformjáról és a vasútegészségügy átalakításáról, majd több vasútüzemi főnökségen munkásgyűlésen vesznek részt a vendégek. Fegyveres nyugdíjasok Új Kelet-információ A Fegyveres Erők és Rendvédelmi Szervek Nyíregyházi Nyugdíjas Klubja december 3-án, kedden este tartotta éves közgyűlését a megyeszékhelyen, a Tiszti Klubban. Mint Becző/Jd/titkártól megtudtuk. a megye egyik legnagyobb taglétszámú klubjának vezetői beszámoltak az 1996. évi munkáról. Elhangzott hol, merre jártak kirándulni, ki mit tett annak érdekében, hogy a tagok jól érezzék magukat. Kiemelt feldatként kezelték a klub vezetői a szociális, kulturális munka mellett a kapcsolattartást a fegyveres szervekkel. A közgyűlést megtisztelte jelenlétével Csabai Lászlómé. Nyíregyháza polgármestere és a varos tégyye- res szervezeteinek a vezetői, akik anyagilag is segítették a klub működését. A közgyűlésen elismerésben kaptak azok a tagok, akik a közösségi munkában kiemelkedően vettek részt. Apró képek: a pilóta
