Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-31 / 304. szám
Újévi menü Szoboszlai Gyula, a Centrál Hotel mesterszakácsa az alábbi menüt ajánlja január elsejére! Korhelyleves Hozzávalók 4 személyre: 50 dkg savanyú káposzta, 50 dkg füstölt kolbász, 1 dl olaj, 10 dkg liszt, 3 dkg pirospaprika, 2 pohár tejföl, 1 fej hagyma, só, babérlevél. Elkészítése: a savanyú káposztát babérlevéllel, sóval, füstölt kolbásszal és hagymával főzzük. Az olajból a liszttel rántást készítünk, és a tűzről levéve beletesszük a pirospaprikát, hozzáadjuk a tejfölt, majd vízzel hígítjuk. A megfőtt leveshez adjuk, felfőzzük, ha szükséges utóízesítjük, és forrón tálaljuk. Borjúpörkölt galuskával Hozzávalók 4 személyre: 60 dkg borjúcomb, 1 dl olaj, 2 kis fej hagyma, 1 db zöldpaprika, 1 db paradicsom, 3 dkg pirospaprika, só, galuskához: 30 dkg liszt, 2 db tojás, só. Elkészítése: a finomra vágott hagymából az olajjal és a pirospaprikával pörköltalapot készítünk, hozzáadjuk a kockára vágott borjúhúst. Sóval ízesítjük, és beletesszük a darabolt paprikát és paradicsomot. Készre főzzük. A lisztből, sóból és tojásból galuskát készítünk. Forrón tálaljuk. Egészben sült ropogós kismalac A Páva ételbár ajánlata Maximum 13 kg-os malacból készíthető: A malac bőréről eltávolítjuk az esetleges szőrszálakat. Éles késsel megkaparjuk, de a bőrét meg ne sértsük! Bő, tiszta vízben ledörzsöljük, szárazra itatjuk. Húsos részét a malacnak megsózzuk, majoránnával meghintjük. A bőrös részt tilos sózni! Fél óráig pihentetjük a befűszerezett malacot. Bőrös részével felfelé tepsibe tesszük. Hideg zsírral bekenjük, közepeseiHme- leg sütőbe tesszük. Sütés közben a bőrös részt sörbe mártott szalonnával kenegetjük, ezáltal lesz ropogós és fényes. Ha hólyagzik, akkor túl forró a sütő, lejjebb kell venni, és a hólyagot villával felszúmi. A pirosra sült malacot kivesszük, szeleteljük, párolt káposztával tálaljuk. (Az étterem vállalja sült kismalacok készítését szilveszterre tombolasorsolásra és ajándékként is.) Az oldalt szerkesztette: Kozma Ibolya * : •:.'1 Rózsa Sándor kedvence és a törtpaszuly Szilveszteri hidegtálak A karácsonyi nehéz falatokkal úgy eltelik az ember, hogy legjobb, ha az ügyes háziasszony könnyű salátákból, hideg sültekből, fasírozottakból állítja össze a szilveszteri svédasztalt, melyről minden vendég kedvére szedegethet. Azoknak, akik még nem döntötték el, mi is kerüljön a tálakra, szeretnénk néhány ízletes tippet adni. Hozzávalók: 1 darab grapefruit, 2 savanykás alma, 1 citrom, 1 doboz makrélakonzerv, 4 evőkanál olaj, 1 evőkanál tejszín, só, csipet cukor, 1 zöldpaprika, fél fej saláta. A grapefruitot meghámozzuk, és cikkekre szedve lehúzzuk a hártyáját. Négy cikket félreteszünk a díszítéshez, a többit pedig apró darabokra vagdaljuk, és meglocsoljuk citromlével. A konzervből szintén félreteszünk négy haldarabot, a többit összevágjuk. Egy tálkába a felfogott grapefruitléből kevés citromlével, olajjal, tejszínnel, sóval és cukorral öntetet készítünk. Ebbe belekeverjük a feldarabolt halat, gyümölcsöt. Talpas poharakba egy-egy salátalevelet teszünk, és erre kanalazzuk rá a salátát. Tetejére karikázott zöldpaprikát, halszeletet és grapefruitcikkeket teszünk díszítésül. Hozzávalók: 1 doboz ajókakonzerv, 1 evőkanál olaj, 3 darab burgonya, 2 darab tojás, 1 kis fej saláta, 20 deka zsenge zöldbab, 3 darab | paradicsom, 3 zellerlevél, 1 darab húsos zöldpaprika, 10 deka olívabo- gyó, 1 doboz apró szardínia, só, feketebors, mokkáscsészényi borecet. Az ajókákat vízzel leöblítjük, majd ha lecsöpögött, kevés olajat öntünk rá. Héjában megfőzzük a krumplit és karikákra vágjuk. A keményre főtt tojásokat felcikkezzük, csakúgy, mint a paradicsomot. A paprikát felkarikázzuk, a megfőzött babot apró darabokra vagdaljuk. Salátástálban sorban egymásra rakjuk a burgonyát, a babot, a salátát, a zellerlevelet, a paradicsomot és a paprikát. Ezután rátesszük az ajókát, pár szem olajbogyót, majd a tojást és a szardíniát. Az ecetet megborsozzuk és a salátára öntjük. Nyíregyházán egykor még Bableves nevű étterem is volt, mesélte egy idős repülőtiszt, aki itt töltötte katonaéveit még a második világháború előtt. Nos, a nevek ma is változatosak, és szerencsére egyre több jó színvonalú vendéglátóhely kínálja a finomságokat a városban. Az már más kérdés, hogy meg tudnak-e élni akkor, amikor az embereknek egyre csökken a jövedelme, s csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy rendszeresen ebédeljenek, vacsorázzanak a város vendéglátóhelyein. Most amolyan év végi összegzésfélét próbálok adni abból, amit év közben tapasztaltam a város éttermeiben. A felsorolás már csak azért sem lehet teljes, mert volt, ahová nem jutottam el, s olyan is volt, ahol többször is megfordultam. Kezdeném a nagy hagyományú Korona komplexummal. Itt valóban van minden, mi szemszájnak ingere, hiszen az étterem napközben ma is sok olyan vendéget fogad, akik a régi értelemben vett közétkeztetésben vesznek részt, hétvégi estéken meg rendezvényeknek adnak helyet, s étket szolgálnak fel a bálozók- nak. Magam nem vagyok nagy kedvelője a pizzáknak, de azt hallom a tésztakedvelőktől, hogy a pizzériában igazán van miből válogatni. A sütemények, édességek pártolói — köztük jómagam is — gyakorta betérnek a „süteményesbe”. Nekem még nem sikerült csalódottan távozni, feszülő gyomorral annál inkább. Ha meg a John Bull Pubra gondolok, ugyancsak eszembe jutnak a jóféle sörök, ami alá igazán ágyat lehet vetni a kitűnő konyháról származó ételekkel. S hogy nemcsak az étel-ital kínálata játszik szerepet a tulajdonos üzleti filozófiájában, arra a Korona Teátrum csodálatos programjai szolgálnak bizonyítékul. Mostanában nagy ritkán jutok csak el a Kispipába, pedig néhány éve mindennapos vendég voltam ott. Jót enni itt is lehet, akár mozi után is, hiszen csak néhány lépés a Békétől a bejárat. A Gösserben kitűnő a konyha, de kimerítő is, hiszen a jókora tányérokra éppen csak ráférnek az adagok. S ha már erre járunk — persze egy másik alkalommal —, igazán érdemes betérni a Columbia Maczaliba. A tulajdonosnő mindent tud a vendéglátásról, s a vendég szeme láttára, igazi kardon sülő húsok nemcsak látványnak, de gasztronómiai élménynek is csodálatosak. A Pékinasnak is régi hagyományai vannak a városban, hiszen az első magánvendéglők egyike volt a rendszerváltás táján. Ide akár egy köznapi ebédre is érdemes eljönni. Nem igazán a városközpontban van a Bujtosi Bujdosó, nevének mégis ellentmond, hogy igazán nem lehet elbujdosni benne, hiszen nap mint nap ismerősökkel találkozhatunk itt. Meg is értem, hiszen aki megkóstolta egyszer Rózsa Sándor kedvencét, vagy a pacalt, az alighanem gyakorta visszatér. Az már csak hab a tortán, hogy Podlovits Laci csapatával számtalanszor összefuthatunk azokon a fogadásokon, ahol fontos, hogy jót kínáljanak a vendégeknek. És aligha van a városnak olyan étterem-látogatója, aki ne ismémé Miklóst, akiről igazán joggal mondható el, hogy igazi felszolgálóegyéniség, sajátos, ellenállhatatlan stílussal kínálja a legegyszerűbb ételeket, italokat is. Még a csapvízről is tud olyasmit mondani, ami miatt az embernek kedve támad inni belőle. Az a benyomásom, hogy akkora választék, mint a Pávában, kevés helyen található Nyíregyházán. Igaz, talán még nem fedezték fel igazán a vendégek, s így nincs zsúfoltság a nem túlságosan nagy étterem igen gusztu- sós asztalainál. Akik pedig nyáron járnak itt, igazán kellemesen érezhetik magukat az utca zajától jól szeparált, fedett kerthelyiségben. S ha valakinek kedve támad egy kis falusi nosztalgiázásra, feltétlenül válasszon az étlapon az „Anyám főztje” címszó alatt szereplő—ma már igazi különlegességnek számító — kínálatból. Magam a törtpaszulyt díjazom leginkább ebből a sorozatból. Nem lennék igazságos, ha kikerülném a Nyíri Fészek hátsó termét. A kockás abroszok egy jóféle budai kiskocsmára emlékeztetnek, s ilyen a bőséges ételkínálat is. No és persze az ízek is igazán kellemesek. Kevesen tudják, hogy pár lépéssel arrébb, a Senator Panzióban esténként vacsorázni is lehet. S ha a helyzet úgy kívánja, nem is akármit. A kínai konyha remekeivel csalogatják az ínyenceket a picike étterem munkatársai. Ehhez persze rizspálinkát és szilvabort illik inni,amit természetesen megkaphat a kedves vendég. Egy-egy üzleti ebéd vagy vacsora kellemes színhelye lehet a Centrál Szálló étterme. Én egykor csodálatos velős pacalt ettem ott, kollégáim a fácánlevesről mesélnek legendákat. Az pedig, hogy alkalmanként képzőművészeti kiállításokat is rendeznek a Centrálban, azt bizonyítja, hogy a tulajdonos nagy pártolója ennek a művészeti ágnak. Mint olvasóink észrevehetik: a felsorolás korántsem teljes. Nem is lehet az, hiszen sem idő, sem pénztárca, sem gyomor nem engedi azt meg, hogy teljes képet adjak a város és még inkább a megye gasztronómiai lehetőségeiről. Az bizonyos, hogy ma már nincs mit szégyenkeznünk sem a fővárossal, sem a dunántúli városokkal szemben éttermeink színvonalát, kínálatát és változatosságát tekintve. Azt pedig továbbra is reméljük, hogy nemcsak az itt élők, de az idelátogatók is jó hírét viszik azoknak a vendéglátóhelyeknek, ahol jól érezték magukat. Hozzávalók: 50 deka csirkemáj szív nélkül, 25 deka angolszalonna, 50 deka kenyér, csipetnyi majoránna, bors és só. A csirkemájakat sózzuk és borsozzuk, majd meghintjük majoránnával. A csíkokra vágott angolszalonnába betekerünk egy-egy előkészített májat, majd fogpiszkálóval összetűzzük, nehogy szétessenek a kis csomagocskák. A tekercseket forró sütőben 5—8 perc alatt megsütjük. Amíg sül a szalonnás máj, addig a kenyérszeletekből korongokat szúrunk, melyekre egy-egy karika tojást teszünk, majd rászúrjuk a megsült tekercseket is.
