Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-04 / 283. szám

6 1996. december 04., szerda Riport UJ KELET Nyűt levél a korrupcióról Tisztelt Palotai Úr! Az Új Kelet előfizetőjeként az Ön írásait is rendszeresen olvasom, sőt először is ezeket keresem. Cikkei annyira az igazságot, a lényeget tükrözik, hogy nekem rendkívül meg­nyerte a tetszésemet! Már rég szerettem volna ezért köszöne­tét mondani. Amiről én írni szeretnék, az a jelenlegi rendszer két felhá­borító jelensége: a mindent elborító korrupció és szabad rab­lás, valamint a jogállam és a demokrácia kérdése, amelyről Ön is oly sokat ír. Én úgy gondolom: jogállam és demokrácia nálunk csak papíron létezik! Ezt két ténnyel szeretném alátámasztani! November első hetében tartották Pécsett a Magyar Pénz­ügyi-Gazdasági Ellenőrök Egyesületének konferenciáját, amelyen revizorok, gazdasági nyomozók, számvevőszéki szakértők stb. vettek részt. Ezen a konferencián a fent említett szervezet főtitkára, Rubicsek Sándor, aki egyben a Kormány­zati Ellenőrzési Iroda elnöke is, a következőket jelentette ki: a gazdasági bűncselekmények elkövetői részére amnesztiát kell hirdetni, és az elorzott vagyont is megtarthatják, amennyi­ben önként bevallják vagyonukat, és hajlandók a törvényte­len gyarapodásuk utáni adót megfizetni! Ez a jogállam teljes csődjét jelenti, mert ezek után vajon kit lehet bármilyen jogtalan haszonszerzésért, lopásért, rab­lásért, korrupcióért a legenyhébben is megbüntetni? Sajnos van rá bőven példa, hogy az igazi nagyhalak vígan lubickol­nak ebben a zavaros pocsolyában! Ugyanis ahol Gerő Lász­ló 120 millió dollár sibolását a legfőbb ügyész a parlament­ben „csak” szabálysértésnek nevezi, ahol Lupis úr két és fél milliárd forinttal a háta mögött, ma is szabadlábon van, sőt pénzügyi tanácsadó, egy másik helyen, ahol Zemplényi úr a 800 milliójával még mindig szabadon van — és sorolhatnám —, ott jogról beszélni nevetséges és felháborító! Ami a demokráciát illeti: gyakran halljuk a magyar vezetők részéről, hogy mi járunk elöl az Európához vezető úton. Ez enyhén szólva is hazugság! Ugyanis miközben Románia volt posztkommunista kormánya és elnöke, Iliescu úr hajlandó volt magát szabad választáson megméretni, ahol alulmaradt a demokratikus ellenzékkel szemben, addig nálunk már két­szer paktummal választottak köztársasági elnököt, kizárva a nép szabad választásának jogát ahhoz, hogy államfőjét sza­badon válassza meg! Amíg a külföldön élő román állampol­gárok — de még a kettős állampolgárok is — szavazati jog­gal rendelkeznek az országgyűlési és elnöki választáson, ad­dig ez a kör a magyar választáson nem szavazhat! Ha tehát ez a jog és a demokrácia az Európába jutás fő kritériuma, akkor mi ugyancsak hátul kullogunk! Talán csak Milosevics Szerbiáját tudjuk magunk mögé utasítani! Egyelőre! A jog és a demokrácia érvényesítésének terén olyan országok, mint Szlovénia, Csehország, Lengyelország pedig fényévnyire előttünk járnak! Ha viszont a NATO-ba és az Európai Unióba való belépés­nek az lesz a legfőbb és első számú feltétele, hogy ki tudja minél előbb és minél olcsóbban kiárusítani a nemzet vagyo­nát, akkor biztosak lehetnek benne a magyar vezetők, hogy elsőként lépünk be Európa kapuján! De ez aligha éri meg a magyar népnek! Tisztelettel: Darvas Iván Csaroda, Rákóczi u. 1. 4844 Tisztelt Darvas úr! Örömmel és köszönettel vettük levelét, és megváltjuk, ne­künk is jólesik az elismerés... A gazdasági ellenőrök egyesületének pécsi konferenciá­ján elhangzott kijelentésnek — amire volkszíves figyelmün­ket felhívni —, megkísérlünk utánajárni. Elöljáróban csak annyit, ha információi pontosak, és valóban ez hangzott el, az a legenyhébb kjifejezéssel élve is: BOTRÁNYOS! Tisztelettel: Palotai István Lesújtó munkaerőpiaci kép Egyre jobban csökkentik a hazai iparvállalatok a dol­gozóiknak juttatott szoci­ális ellátásokat. Ennek az a fő oka, hogy a cégek a kedvezményeket csak költségnövelő tényező­ként, nem pedig a dolgo­zói megelégedettséget nö­velő eszközként kezelik. Ez derül ki abból a felmé­résből, amelyet egy oszt­rák termelékenységi és menedzsment tanácsadó cég készített a közelmúlt­ban a hazai vállalatok gya­korlatáról. Lefler György (Új Kelet) Megszűnőben a ruhapénz, az olcsó üzemi étkezde, felszá­molják a vállalati üdülőket, s alig akad cég, amely kedvez­ményes lakásvásárlási köl­csönt adna. Az országos ten­dencia mellett lesújtóbb a me­gyei kép, többnyire a létmini­mum határán foglalkoztatják a dolgozókat, sokszor elké­pesztő munkakörülmények között. Ezt erősítették meg a Vasas szakszervezet vezetői is az elmúlt heti megyei látoga­tásuk alkalmával. A munka vi­lágának problémáiról érdek­lődtünk Takács Tiborné dr.- tól, az MSZOSZ megyei kép­viseletének jogászától, aki mint a jogsegélyszolgálat ve­zetője gyakran találkozik a munkavállalók legkülönbö­zőbb sérelmeivel. — A munka világát érintő törvény 1992-ben született meg, amely lényegében keret­jellegű. A munka törvény- könyvét követi a közalkalma­zottak jogállásáról szóló tör­vény, valamint létezik egy harmadik, az előbbi kettőhöz a legkevésbé hasonló, a köz- tisztviselők jogállásáról szó­ló törvény is. A versenyszfé­rára a munka törvénykönyve vonatkozik, ám az abban fog­laltak érvényesülését két té­nyező is rendkívüli mértékben befolyásolja. Az egyik a tulajdonviszo­nyok elképesztő rendezetlen­sége. Az a tapasztalat, hogy a megyében a privatizáció iga­zán meg sem kezdődött, szin­te minden távlati elképzelés nélkül működtetnek cégeket, s csupán a jelenből kívánnak megélni, az üzemeket minél jobban kisajtolni szándékozó „tulajdonosok” cserélgetik egymást. Sok a lezüllesztett, felszámolt cég. A másik ok ezzel összefüg­gésben a magas munkaerő­kínálat, amely egyrészt meleg­ágya a feketemunkának, más­részt az a széles körű gyakorlat, hogy szinte a minimálbérért foglalkoztatják a dolgozókat. Ebből adódóan sem a kollek­tív, sem az egyéni érdekérvé­nyesítésnek nincsenek meg a kedvező feltételei, sem pedig a törvényes működésnek. Mit várhatnánk a versenyszférától, amikor például Nyíregyháza város egészségügyi alapellá­tásában sincs egyetlen kollek­tív szerződés megkötve, a szak- szervezet többszöri kezdemé­nyezésére sem. Mi lenne hát a teendő, a munkavállalók miként szerez­hetnének érvényt sérelmeik­nek, esetenként követeléseik­nek? A munka törvényköny­ve a munkajogviszonyok za­varaiból eredő esetek tárgya­lását a helyi kollektív mun­kaszerződések körébe rende­li. A törvény azt is kimondja, hogy a kollektív szerződés megkötésétől a munkáltató nem zárkózhat el. Ennek elle­nére megmagyarázhatatlanul kevés az országban az olyan munkahely, ahol ez megvan. A kollektív szerződés a mun­káltató és a helyi szakszerve­zet között jöhet létre. Az is jel­lemző, hogy a meglévő szer­ződések zöme is csupán a tör­vényi szabályozást ismétli, a helyi sajátosságokra nem tér­nek ki. Ezernyi dologra kelle­ne pedig figyelniük a munka- vállalóknak, s azokat a szer­ződés által érvényesíteni. Milyen téren vannak prob­lémák? A leggyakrabban elő­fordulójogsértések: nem érvé­nyesül a felkészültség, a telje­sítmény szerinti javadalmazás elve, mindez éppen a munka­erő-túlkínálat miatt lehetsé­ges; a munkáltatók túllépik a nyolc órát, anélkül, hogy azt írásban előre elrendelnék, il­letve annak értékét szintén írásban ellentételeznék; mini­málbéren foglalkoztatják a dolgozókat a tb-kötelezettség miatt; a munkáltatók nem ér­dekeltek az egészséges és biztonságos munkafeltételek megteremtésében (védőruha stb); a legtöbb esetben hiány­zik a munkaviszony felmon­dásának törvényes feltétele is, manapság a munkáltatók elő­szeretettel alkalmazzák a „kö­zös megegyezéssel” történő felmondást a munkáltatói fel­mondás helyett, hisz ez eset­ben nem illeti meg a dolgozót végkielégítés, és igen gyakran a törvényes — 30 napos, köz- alkalmazottaknál 2 hónap — felmondási időt sem veszik fi­gyelembe. A munkavállaló az őt ért sé­relem esetén munkaügyi vitát kezdeményezhet, amennyiben az a munkahelyén meghiúsul­na, vagy nem jár kellő ered­ménnyel, úgy az egyén mun­kaügyi vitájával a megyeszék­helyen működő Munkaügyi Bírósághoz (Toldi u. 1. sz.) for­dulhat jogorvoslatért. Végeze­tül nem mondhatok mást, mint azt, hogy a dolgozók érdeké­ben a munkahelyi szakszerve­zeteket meg kell erősíteni, vagy ahol nincs, célszerű el­gondolkodni, hogyan lehe­tünk többek, azzal vagy anél­kül. A kollektív szerződések értünk vannak, bennünket vé­denek! Ez a hely lett az otthonom A nyírteleki idősek otthonában a falnak friss mészillata van, a nappaliban rend és tisztaság fogad. Egész halkan kopogtatunk be a szobákba, nehogy megzavarjuk vala­kinek a délutáni csendespihenőjét. Az étkező melletti szobából azonban jóízű beszélgetés hangja szűrődik ki. A bent ülő asszonyok közül Pócsi Jánosné, Marika néni állt rá legkönnyebben egy kis beszélgetésre. Sikli Tímea (Új Kelet) —- Bár nem régen élek még az otthonban, de szívesen beszélek róla, mert életem­nek ezek a falak és ezek a társak egészen új értelmet adtak. Nagyon hosszú és szomorú történet az enyém. Jó néhány évvel ezelőtt meghalt már az uram, s nem­régiben az élettársam is utá­na ment. Teljesen egyedül maradtam. Nem volt sen­kim, csak egy nevelt fiam, aki felajánlotta, hogy kös­sünk eltartási szerződést. Bele is mentem buta fejjel. Alig telt el három hét, és a háládatlan már megütött. Tudtam, hogy ott tovább nem maradhatok. Vannak testvéreim, de ők is családdal élnek. Nem zúdíthatom más­ra a saját gondjaimat. Isme­rőseimtől hallottam, hogy működik ez a klub, eljöttem ide. Ez a hely lett az ottho­nom. Hárman vagyunk egy szobában, jobban nem is érezhetném magam sehol. Ha valami gondunk támad, meg­beszéljük egymás között vagy éppen a gondozókkal, akik szintén nagyon szívesek hozzánk. Hál’ Istennek az egészségem sem hagyott még el, csak néha kapok be egy- egy szem gyógyszert. Itt min­denem megvan. Kapunk reg­gelit, ebédet, vacsorát, bősé­gesen mérik, néha alig tu­dunk megbirkózni az ada­Fotó: Harascsák gokkal, s mindezért alig fi­zetünk valamennyit. Most, hogy jönnek az ünnepek, a házi összejövetelek, talán csak egy dolgot hiányolunk a szobatársakkal. Jó lenne, ha néha eljönne ide egy fodrász, aki rendbe tenné kicsit a hajunkat. Az öregkorról Az időskorúak társadalmi helyzete az ezredfordulón Magyarországon és a keleti régióban címmel a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Nyugdíjas Szervezet Szövetsége konferenciát szervez december 6—7-én. A kétnapos talákozónak Nyíregyházán a Zrínyi Ilo­na Gimnázium ad otthont. Pénteken dr. Imre Sándor egyetemi docens nyitja meg a konferenciát. Az érdeklő­dők többek között előadást hallhatnak a Békés megyei egészségügyi helyzetről és szociális ellátásról, a szoci­ális gondoskodás szabolcsi lehetőségeiről, valamint az idős korosztály egészség- ügyi jellemzőiről. Ajándék az Operencián túlról Bürget Lajos jegyzete Igazán boldog voltam, amikor meghallottam, hogy a budapesti élelmiszer-ipari kiállításon az amerikaiak ételkülönlegességekkel lep­ték meg a látogatókat és a partnereket. Nem, ezúttal nem a gyorséttermek unifor­mizált eledelei jelentek meg, hanem valóban ehető ételek. A sláger a tex-mex volt, ami a texasi és a mexikói konyha különlegességeit jelenti. Ezek fűszeresek, ízletesek, általában szószok, melyben valamilyen semleges ízű sü­teményt kell mártogatni. De volt ott más is, sokféle gyü­mölcs. Közte áfonya, minden formában. Végre, mondhat­juk, jött valami igazán ehető, hiszen a hamburger, a bagel, a big mac után ideje volt, hogy kiderüljön, mást is esz­nek odaát. Mert bizony kide­rült pár év alatt, hogy az ame­rikai ajándékok, amelyek jöt­tek, nem éppen a minőséget jelentették. Volt a rágógumi, jött a baseballsapka, a kólák sokasága, a mérhetetlen mennyiségű akciófilmsze- mét, a Dallas, a kazalnyi pré­dikátor és álegyház, a Play­boy, a tucatnyi érthetetlen cégtáblafelirat, a nívótlan, irodalomnak alig mondható könyvözön, az eldugíthatat- lan countryzene, a rosszabb- nál rosszabb képregény, a zacskóból való étkezési szo­kás, a hangos, ordító reklám, a Walt Disneyt meg sem közelítő rajzfilmparódia. Va­gyis sok minden, ami kom­mersz, ami megtámadta és legyőzte az átlagembert ná­lunk is. Mert ez az Amerika aggresszív, ezt az Amerikát csak a gyors és a nagy profit hajtja. Hogy van más? Nos, van. De azt kevéssé látni, és őszintén megmondva, az Egyesült Államok sem törek­szik arra, hogy a róla kiala­kult kép jobb legyen. A több­ségben az az Amerika kép él, amit a sok olcsó, és bóvlinak mondható cikk, ám alakít. És ez valahol nagyon rossz. Rossz, hiszen ezek után nem könnyű szembesülni az ame­rikai igényességgel, amit a tudomány, a technika, a szol­gáltatás terén láthatunk. Nem könnyű felfogni, hogy abban az országban egy egészen ér­dekesen működő demokrá­cia is van. A fogyasztó Amerika képe nem vág egy­be a valódi amerikaképpel. Tudom, egy texasi és mexi­kói étel megismerése nem változtatja meg gyökeresen a dolgot. De legalább egy lé­pés, amikor nem a rossz tö­megáru jelenik meg. Igazabb lenne, ha olyan Amerikát is­mernénk meg, ahol ez is van, az is van. Kétségtelen, ennek a képárnyalásnak a dolga nem a mi feladatunk. De az ránk tartozik, hogy egy ha­mis világ tárni fel nemzedé­kek előtt, akik a hamburgertől nem látják az igazi értékeket. Félő, hogy hazai, saját ké­pünk alakítása is áldozatul esik a fogyasztói társadalom mindenen átgázoló erőszaká­nak. Márpedig, ha az értékek rangsorolása így zajlik, akkor zavaraink csak nőni fognak, az igénytelenség mindent le­tarol. És ha egy társadalom a bóvli szintjére süllyed, akkor búcsút mondhatunk egy szebb jövő képének.

Next

/
Thumbnails
Contents