Új Kelet, 1996. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-31 / 304. szám

UJ KELET Évzáró 1996. december 31., kedd 7 Dr. Zilahi József \ a megyei közgyűlés elnöke: — A megyei közgyűlés 1996-ban befejezte intézmé­nyeinek profilrendezését, a kórházi ágyak számának korrekcióját. Intézményeink legalább középtávra, azaz a következő 2—4 esztendőre megfelelő pofiit kaptak, a ré­szükre megállapított tevé­kenységhez kell most már a megfelelő anyagi és szemé­lyi feltételekről gondoskod­ni. A következő esztendő re­konstrukciói csak úgy kép­zelhetők el, ha pótlólagos forrásokhoz tudunk jutni. A legfontosabbnak tartom, hogy megfelelő vagyongaz­dálkodással, illetve a költ­ségvetés egyéb bevételeivel intézményeink eszközellá­tottságát javítsuk. Arra gon­dolni sem merek, hogy nem megfelelő gazdálkodást vég­zünk, egyetlen intézmé­nyünk sem kerülhet olyan helyzetbe, hogy működése ne legyen stabil. A két új fe­ladatot zökkenőmentesen kell beillesztenünk az eddi­giek mellé. Az illetékhivatal működése az anyagi alapja­inkat érinti, az 500 millió fo­rintos kintlevőségüket min­denképpen csökkenteni kell. Fontos feladat az illetékhi­vatal elrendezésének, létszá­mának kialakítása. A másik új feladatunk, hogy az „öröklött” sporthivatalt az előzőekhez hasonló, nagyon jó színvonalon működtes­sük. Különösen érzékeny vagyok arra, hogy a koráb­ban jó minősítést kapott szervezet beilleszkedve hoz­zánk, folyamatosan tudjon legalább az előző évek szín­vonalán tovább dolgozni. A feltételeiken igyekszünk ja­vítani. Koordinációs feladataink közül fontosnak tartom a fejlesztést, annál is inkább, mert a Fejlesztési Tanács 1997-ben kezdi meg nagy len­dülettel a munkáját. Azokat az ágazati elképzeléseket, ame­lyek a közgyűlés több anya­gában megtalálhatók voltak, illetve az általunk is elfoga­dott megyei fejlesztési straté­giai tervben megfogalmaz­tunk, a Fejlesztési Tanácsnál feltétlenül érvényre kell jut­tatnunk. El kell érnünk, hogy a megyénkben élő, már évek óta sajnos stabil 45 ezres munkanélküli- szám végre in­duljon el a csökkenés irányá­ba. Nagyon meg lennék elé­gedve, ha egy év alatt a tartós munkanélküliek száma 3—4 ezer fővel csökkenne. Megíté­lésem szerint hiába érünk el a különböző területeken bármi­lyen szép eredményt, ha ad­dig, amíg a munkanélküliség ilyen magas, az eltartás ko­moly terheket ró a lakosság­ra. Ettől, illetve az alacsony GDP-től az itt élők sokkal többet szenvednek, mint az ország más részében. Nagyon sok időbe került visszahozni a pénzt a gázpri­vatizáció révén, s ezáltal tő- keinjeckiót adni a megye majd minden településének, de megérte, hiszen több mint négymilliárd forint került így az önkormányzatokhoz. Iga­zi tőke lehet az M3-as meg­építése, bár erről már nagyon sokat beszéltünk, és emiatt néhányan a megyében egy ki­csit már hitehagyottak. Én még nem adtam fel, és ígére­tet kaptam a közlekedési, hír­közlési és vízügyi miniszter­től, Lotz Károlyiéi, hogy ha az M3-as építése megkezdődik, akkor egyértelműen tisztáz­nunk kell a Polgár—Nyíregy­háza és a Nyíregyháza—or­szághatár közötti szakaszok ütemezését. Az M3-as meg­építését elérhető célnak lá­tom, amennyiben sikerül a po­litikai és a gazdasági erőket összefogni. A pályaépítésnek el kell kezdődnie, és minél ha­marabb legalább Nyíregyhá­záig el kell készülnie, mert másként a megye gazdasági felzárkózása ilyen közlekedés közepette nem képzelhető el. Ha terveink sikerülnek, akkor ezt többszörösen nagyobb bravúrnak tartom majd, mint amit a gáz esetében tettünk. Személy szerint szeretném, ha a megyegyűlés munkája higgadt és nyugodt maradna, nem indulna el a politikai acsarkodás irányába, mert ak­kor az én munkám is nehéz lesz. Azt kívánom, hogy ma­radjon meg a megyegyűlés szakmai közgyűlésnek, és na­gyon fontosnak tartom, hogy csak másodlagosan maradjon meg benne a politika. Nagyon bízom abban, hogy a Nyíregyházi Futball Club a bajnokság végét legalább ott fejezi be, ahol most áll. Tudom jól, hogy ehhez to­vábbi támogatók felkutatá­sára van szükség. Úgy lá­tom, hogy most egy olyan személyi összetételű veze­tőség irányítja a klubot, amely mindenképpen érde­mes a támogatottságra. A minél jobb szereplés érde­kében Nyíregyháza polgár- mester asszonyával az első lépéseket megtettük, ami­nek minden bizonnyal foly­tatása is lesz. Amikor már tudjuk, hogy milyen anyagi alapokat sikerült az NYFC számára megteremteni, ter­mészetesen tájékoztatjuk a közvéleményt. Én is, mint nagyon sok szurkoló, azt várom, hogy jó futball le­gyen Nyíregyházán, mert sokadmagammal a megyé­ben nagyon szeretjük a jó focit. Dr. Oláh Albert, Kisvárda polgármestere — Én már ha­todik éve vá­rok... Most az egyszer szeret­nék már látni... A rendszervál­tást követő 2— 3 év költségve­tését a valós inflációval megnövelve 1997-ben szíve­sen elfogad­nám. Kevesebb munkanélkülit, kevesebb segélyre szorulót kívánnék Kisvárdának, de tudom jól, ezek csak álmok. Vélemé­nyem szerint nagyon nehéz év vár ránk az energiaár­emelés miatt, és azért, mert az önkormányzati olló nem nyílik. Az elmúlt két eszten­dőben nagyon visszafogtuk a fejlesztéseinket, mind infrastruktúrában, mind pe­dig közművekben. Valamit szeretnénk ezen a téren elő­relépni. Békességet és nyu­galmat várnék az új eszten­dőtől, de aki a politikában van, az tudja, hogy ebben sem lesz részünk. Azt gon­dolom, a kormány a válasz­tásokhoz közeledve igyek­szik majd könnyíteni az éle­tünkön, de hat évvel a rend­szerváltást követően az em­berek már nyitott szemmel járnak, az elmúlt évek nehé­zségei után egy-két könnyí­téssel nem lehet őket meg­venni. Amikor hat évvel ezelőtt polgármester lettem, és egy nap múlva kitört a ta­xis blokád, a benzinár 62 fo­rint volt. Most ennek a dup­láját is fáradtan viseli el a tö­meg. Mindenkinek látnia kell, hogy minél jobban nö­velik a közterheket, annál kevesebb adó folyik be. Ki mit vár 1997-től? Száraz Attila összeállítása Fotók: Bozsó Katalin Dr. Szilágyi Dénes, Mátészalka polgármestere: — Elsősorban azt szeret­ném, ha csökkennének mind a lakosságot, mind pedig az önkormányzatot érintő ter­hek. A jelenlegi helyzetben az önkormányzat gazdasági lehetősége rendkívül cse­kély, ami könnyen ellehetet­lenüléshez vezethet, a lakos­ság jelentős részének élet- körülményei lassan elérik azt a szintet, amit már nem lehet tovább elviselni. Konkrét céljaink között sze­repel 1997-re az idősek ott­honának felépítése, ami az év elején el is készülhet. Na­gyon szeretnénk a város kommunális rendszerének fejlesztését, itt elsősorban azokra az utakra gondolok, amelyeken még nincs szilárd burkolat, és az ott élőknek emiatt nagyon nehéz a közle­kedés. Nagyon drága dolog az útépítés, nehéz hozzá a meg­felelő feltételeket megterem­teni, de ezt tartjuk az egyik legfontosabb feladatunknak. Nagyon szeretnénk, ha Má­tészalka működési költségve­tése stabil maradna, s hogy in­tézményeinket továbbra is úgy üzemeltessük, hogy azok funkciója alapvetően ne sérül­jön. Valahogy a lakosság élet­Dr. Kiss Gábor, Országgyűlési képviselő: (MSZP) — A következő esztendő­vel kapcsolatban jelen pilla­natban úgy látom, hogy mind a kormány, mind pe­dig a független gazdaságku­tató intézet munkatársainak az előrejelzései egybeesnek: ezekban alig van eltérés az infláció, a beruházások, a reálbérek mértékére, a nem­zeti össztermék növekedésé­re vonatkozó számítások között. Az 1997-es az első, nyugalmas körülmények között meghozott költségve­tés, melyet egy dolog terhel, a társadalom- és egészség- ügyi biztosítás oldaláról je­lentkező hiány, annak csök­kentésére a parlament már döntéseket hozott. Fogyasz­táscsökkentésre nincs terv a jövő évi költségvetésben. Ami megyénket illeti... A területfejlesztési miniszter nyilvánosságra hozta, hogy 5 milliárd forintot meghala­dó pénz áll a költségvetési forrásokon túl megyénk ren­delkezésére fejlesztési cé­lokra. Ha ezt az 1996-os 1,1 milliárdos összeghez viszo­nyítjuk, ami körülbelül 2 ezer új munkahely megte­remtését segítette elő, akkor könnyen kiszámítható, hogy az 5 milliárdos összeg mi­lyen jótékony hatású lehet a megyebeli foglalkoztatásra. Nem szeretném még vélet­lenül sem azt a látszatot kel­teni, hogy 1997-ben nem lesznek gondjaink, problé­máink, de azt sem szeret­ném, ha nem éreznénk: ez az esztendő nyugodtabb költ­ségvetési évnek ígérkezik, mint amilyen az idei volt. Petróczki Ferenc, Nyírbátor polgármestere: — Városomnak azt kívá­nom, hogy gazdálkodása stabil maradjon. A városla­kóknak azt kívánom, hogy 1997-ben boldogabban, kie- gyensúlyozottabban élhesse­nek az előző évekhez viszo­nyítva. A magyar politiká­nak, a politikusoknak azt kí­vánom, hogy foglalkozza­nak azzal, amivel őket a megfelelő posztokra küldték a választók. Ne gyűlölkö­déssel, ne botrányokkal és ne állandó cirkuszokkal tel­jenek el a hónapjaik, hanem szolgálattal és munkával. Sulyok József Tiszavasvári polgármestere: — Önkormányzatunknak jobb pénzügyi kondíciókat várok. Bízom abban, hogy a jövő évben megtörténik a várva várt fellendülés a ma­gyar gazdaságban. Remé­lem, hogy munkahelyeket tudunk teremteni a város­ban, illetve egy-két fejlesz­tésre is lesz pénzünk az idő­közben érkezett privatizáci­ós bevételből. Azt is várom, hogy most már ne kelljen tovább szorítani az intézmé­nyek működési költségve­tését. És természetesen azt várom, hogy az Új Kelet munkatársa egy év múlva ugyanígy megkeressen ezzel a kérdéssel... érzését, kedvét kellene 1997- ben feltámasztani, mert sajnos úgy érzem — nem csak Má­tészalkán —, egyre kedvetle­külső segítségre, mert azok rendszere — sajnos — nem lehet tökéletes. Végezetül minden mátészalkai polgár­nak azt kívánom, hogy az eddigieknél jobb kedvvel, egészséggel, és jobb életkö­rülmények között éljék meg 1997-et! nebbek az emberek, nem éreznek magukban semmi­féle erőt a kitörésre. Én pe­dig azt szeretném, ha egyre többen próbálnának meg változtatni a jelenlegi hely­zetükön. Természetesen nem mindenki tudja ezt megtenni, de jó lenne, ha azok, akik erre képesek len­nének, nem hagyatkoznának csak a rendelkezésre álló

Next

/
Thumbnails
Contents